DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Csak röviden szeretnék válaszolni. Számítottam arra, hogy e törvényjavaslat kapcsán ismét előkerül a közérdekű adatokkal kapcsolatos gyakorlat, de szögezzük le, hogy ez a törvényjavaslat nem erről vagy nem pont erről szól. De ha már a közérdekű adatokkal kapcsolatban a képviselő urak kifejtették a véleményüket, szeretném az én tapasztalataimat megosztani önökkel.

A vita és sok esetben a jogvita, amely bíróság elé kerül, leginkább abban áll, hogy vajon az az adat, amit kér az adatigénylő, közérdekű adat vagy nem közérdekű adat. Tehát nem arról van szó, hogy a magyar állam vagy a kormány nem adja, nem akarja kiadni ezeket az adatokat, hanem vitatja, hogy közérdekű adatokról vane szó. (Sebián-Petrovszki László: És kiderül, hogy az!) Igen, néhány esetben kiderül, néhány esetben meg nem, mert van, amikor a bíróság elutasítja a közérdekűadat-igényt, de ezt nem szokta olyan nagydobra verni általában a sajtó. Tehát szeretném a figyelmüket felhívni arra, hogy nem igaz az az állítás, hogy minden esetben bírósági úton kell kikényszeríteni a közérdekű adatot, mert, mondom, ez egy vitatható kérdés.

Higgyék el, számos esetben vitatható vagy legalábbis jogilag vizsgálandó, hogy melyek a közérdekű adatok és melyek nem. Vagy például vizsgálandó az, hogy vajon az adatkezelő kötelese új adatokat, például statisztikákat előállítani az adatigénylő számára. Ez vitatható, sok jogvita volt már ezekből. Természetesen az az álláspont, hogy minden legyen nyilvános, nagyjából ez az álláspontja az ellenzéknek, természetesen nem tartható, mert akkor tulajdonképpen azt kellene csinálnunk, hogy mindennap mindenki beülhetne a hivatalokba, és minden iratba belenézhetne, minden iratot megnézhetne.

(19.30)

Csakhogy egy hivatali működés így nem képzelhető el, hogy az összes irat nyilvános, nyilván számos személyes adatot tartalmaz, számos olyan adatot tartalmaz, ami a hivatali működéshez szükséges, viszont nem közérdekű adat.

Tehát én úgy gondolom, hogy önök nem jóhiszeműen vizsgálják ezt a tevékenységet, hanem azt gondolják, hogy mindig minden állami szerv csak rosszhiszeműen áll hozzá ezekhez a közérdekűadat-igénylésekhez. Ezt én nem tudom megerősíteni, sőt cáfolni tudom. Azt gondolom, hogy számos közérdekű adatot teljesítettek az állami szervek, a kormány számos esetben kiadja a közérdekű adatokat. Elenyésző azoknak az ügyeknek a száma, ahol bíróság elé kerülnek ezek az ügyek. Nem tudom megmondani, de gyakorlatilag néhány százaléka az összes adatigénylésnek az, ami végül is bíróság elé kerül. Több mint 90 százalékában minden jogvita nélkül a kormány és a kormányzati szervek kiadják a közérdekű adatokat. Ezt kérem figyelembe venni.

Amiről meg a törvényjavaslat szólt, nyilván az, hogy vannak olyan közadatok, amelyeknek vagyoni értéke van. Ezt egyébként már régóta a magyar Országgyűlés felismerte, eldöntötte korábban, erről törvény született, lényegében a nemzeti adatvagyon fogalmát mi már megalkottuk korábban, a nemzeti adatvagyon alá tartozik minden olyan adat, amelyet később valaki üzleti érdekből felhasznál vagy valamilyen más érdekből felhasznál. Most ebben a tekintetben született egy európai uniós szabályozás. Mi úgy döntöttünk, hogy ezt az irányelvet természetesen végrehajtjuk, pontosabban: átvesszük, az irányelvet átültetjük a magyar jogba. Így ültetjük át, ahogyan ez a törvényjavaslat benyújtásra került.

Nagyon bízom benne, hogy annak ellenére, hogy általában a közérdekű adatok kiadása miatt önöknek vannak fenntartásaik a kormánnyal szemben, nagyon bízom benne, hogy magát ennek az irányelvnek az átültetését támogatni fogják, mert ez az irányelv az információs szabadság irányába mutat, az irányelv átültetése az információs szabadságot erősíti, ezért kérem, hogy szavazzák meg végül a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)