SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Megint csak nem először hallják tőlem azt a nulladik pontként megjegyzést kívánó helyzetet, amit itt látunk ismételten, tehát hogy egy salátatörvényről van szó, tehát egy olyan törvényről, amely sok-sok törvényt szeretne egyszerre módosítani. Ez mindig annak a trükkjét jelzi, hogy a sok módosítandó pont közé a kormány tudatosan betesz olyan pontokat, amelyek ellenzéki pártként, ellenzéki képviselőként nem elfogadhatók, merev ellenállásba ütköznek. Ez egy tudatos csapdahelyzet előállítása a kormány részéről, amit rendszeresen tapasztalunk, és én mindig szóvá is teszek. Hadd tegyem most is ezt, tisztelt képviselőtársaim!

Van ebben a törvénycsomagban egyébként olyan rész, amely valóban több törvényt módosít és egybetartozik, és aztán van egészen különböző tematikájú is. Nem véletlen, hogy az elnevezése ennek a csomagnak nagyon furcsa: jogharmonizációval összefüggő módosítások. Hát persze, jogharmonizációval kapcsolatos törvénymódosítás volt az előző, amit itt tárgyaltunk, meg az azelőtti is.

De ami a lényeget illeti, itt van egy olyan csomag, amelynek az első fele, mondjuk így, és akkor a pozitív végével kezdem a véleményemet, az első fele arról szól, hogy csökkentsük a bürokráciát, kevesebb teher legyen az állampolgárokon, részben a munkáltatókon is  erre majd kitérek , tehát amennyire lehet, bizonyos folyamatokat tereljünk át elektronikussá. Tehát van itt egy elektronizációs, elektronikus ügyintézés felé haladó törekvés, legalábbis kiolvasható ilyen a javaslatban. Ezt messzemenőkig tudom támogatni, ez egy fontos és jó irány. Azt kell hogy mondjam, hogy már évtizedek óta benne vagyunk a XXI. században, ehhez képest Magyarországon abban, hogy milyen ügyeket és milyen gyorsasággal lehet intézni elektronikusan, hogyan lehet kikapcsolni a személyes ügyintézést, illetve a papírokon való ügyintézést, még mindig valahol 50 évvel visszafelé tartunk az időben. Tehát van hová fejlődnünk, van hová továbbhaladnunk. Minden ilyen típusú javaslat a részemről támogatással találkozik. Ebben a javaslatcsomagban is ezeket a pontokat én jónak gondolom.

Itt mindig felmerül a különböző meglévő adatbázisok összekapcsolása és azok felhasználása és hozzáférése kapcsán, hogy vajon vannake garanciák arra, hogy mindig csak az illetékesek és csak azok férnek hozzá, és csak azt látják, ami kell valóban a munkáltatóknak például vagy a felhasználóknak, de maga az irány jó. Az elektronizálás fontos lépés lenne, hogy továbbhaladjunk ebben. További ilyen javaslatokat kellene hogy tárgyaljunk és megvitassunk.

Egy része van ennek a kérdéskörnek, amivel nagyon ritkán szoktunk foglalkozni, de azért csak kell hogy foglalkozzunk. Vannak a mai Magyarországon olyan társadalmi csoportok, amelyeknek az elektronizálás nem megkönnyíti az életét, hiszen vagy az eszközhasználatban nem tartanak olyan fejlett szinten, hogy nekik meglegyen az a készségük, hogy ők elektronikusan tudják intézni az ügyeiket, vagy életkorból fakadóan, mondjuk, nehezükre esik már az ilyen típusú ügyintézés, megszoktak valami egészen más, papíralapú személyes ügyintézést. Illetve én látok olyan problémát, hogy az oktatási rendszer, ami ezer sebből vérzik, nem is akarom ezt taglalni, hiszen nem témája most ennek a vitának, bizony nem készíti fel a mai diákokat sem általános iskolában, sem középiskolában arra, hogy egyébként az ügyeiket elektronikusan hogyan intézhetik, miközben ott eszközhasználati probléma nyilván nem merül fel, szerintem itt a teremben mindannyiunknál jobban és gyorsabban és akkurátusabban használják a mobiltelefonjaikat, de nem feltétlenül tudnának, nem fejlesztettük ki bennük azt a készséget, ami miatt tudnának ügyeket is intézni, állampolgári típusú ügyeket. Márpedig mindenki el fog jutni oda felnőttkorában, hogy szükségessé válik.

Tehát itt én látok egy képzésbeli, ránevelésbeli hiányosságot, amit mindig elfelejtünk, amikor elektronizálunk, hogy ezt is mellé kellene tenni, hogy igazán hatékonyak legyenek ezek a lépések. De még egyszer mondom, ezek a lépések egyébként jó irányba tett jó lépések.

Megyek aztán most afelé, ami már egyre kevésbé jó. Említette előterjesztésében államtitkár úr a közbeszerzési törvény módosítását. Hát, nem is azt mondta, hogy önök, maguk szerették volna ezt módosítani, hanem rögtön Brüsszelre hivatkozott. Meg is értem. Világosan tudjuk, látjuk, hogy az elmúlt 12 évben közbeszerzések kapcsán ez a kormány mit művelt, és értem én, hogy mindenféle enyhítés az eddig felépített rendszerükben, ami lehetővé tette az állami pénzek kiszivattyúzását és a Fidesz számára való felhasználását, minden olyan, ami ezt sérti, minden olyan, ami ezt nehezebbé teszi, az önöknek fájdalmas. Én ezt abszolút megértem.

Éppen ezért az itt előttünk fekvő javaslatcsomagban lévő közbeszerzésitörvény-módosításnál is felmerül az emberben ezt elolvasva, hogy a szándék, a deklarált szándék lehet ugyan szépen hangzó, hogy az üzleti titkok nyilvánosságra hozása, illetve bizonyos mértékben a kikérése hogyan történhet. Egészen konkrétan a javaslat arról szól, hogy ne lehessen csak azt válaszolni, hogy valamit nem adnak ki, mert üzleti titok, hanem kelljen egy picit megindokolni, mögé kelljen rakni, hogy de mégis az az üzleti titok mit tartalmaz.

(20.00)

Ez szépen hangzik, én ugyanakkor nem látom, hogy ha mögé rakja egyébként, hogy az üzleti titok ez vagy az, részletezi az adat birtokosa, ettől még miért lesz transzparensebb a rendszer, ugyanúgy nem fogja ezt az adatot kiadni, csak most már azt is tudjuk részletesebben, hogy mi az az adat, amit nem ad ki. Semmilyen garancia nincs ugyanis ebben a törvényjavaslatban vagy a törvényjavaslat ezen részében, ami biztosítékot adna, hogy egyébként tisztul a rendszer, egyébként a közbeszerzések ezáltal átláthatóbbak, transzparensebbek, tisztességesebbek, becsületesebbek lesznek. Úgyhogy hadd fogalmazzak meg ebben erős kritikát.

Aztán ott van annak a kérdésköre, ami ebből a javaslatból sem derül ki, hogy ezek a típusú módosítások, például a kifizetőhelyekre vonatkozó szabályozás milyen terhet ró, mondjuk, a munkáltatókra, milyen terhet ró azokra, akiknél ez nem egyszerűsítés, akiknél ez nem pont a dolgok enyhítését jelenti, hanem bizonyos szabályokat ír elő nekik. Ugye, az előterjesztés is foglalkozik azzal, hogy a kifizetőhelyek létesítése, működtetése eddig nem volt igazából szabályozva, pontosabban nem volt egységes országos szabályozása. Most aztán lesz, benne van ebben a javaslatcsomagban, de ebből logikailag nem következhet más, mint hogy egyes kifizetőhelyek számára ezek akár enyhítések lesznek, vagy legalábbis a mostani működés megtartása lesz, de bizonyára lesznek olyan működési pályák, olyan működési feltételek, amelyek a mostanihoz vagy az eddig használthoz képest szigorítást jelentenek számukra. A szigorítás ilyen esetben mindig valamiféle pluszterhet jelent, adminisztratív terhet, több munkaórát kell foglalkozni valamivel. Hogy mondjak egy konkrétumot: a kifizetőhelyek bizonyos adatszolgáltatásra kötelezettek lesznek, benne van a javaslatban. Az adatszolgáltatás nyilvánvalóan munkaerőt kíván, valakinek azokat az adatokat meg kell csinálni, össze kell raknia, és meg kell oldania azt az adatszolgáltatást. Értem én, hogy azt mondja erre államtitkár úr, hogy de hát cserébe a statisztikai adatszolgáltatás az meg nem lesz, mert azt viszont kiveszik, de nem látszik az az előterjesztésből, hogy mégis ha a pró és kontra változásokat egymás mellé tesszük, akkor mely társadalmi rétegeknek nő ez a típusú terhelése, vagy a kifizetőhelyek számára milyen pluszköltségeket jelent ez. Ez abszolút szükséges lenne ahhoz, hogy eldöntsük, hogy egyébként ez a javaslat ténylegesen könnyítie az emberek, illetve az érintettek életét, vagy netalántán pluszterheket rakunk rájuk akkor, amikor éppen a legnagyobb gazdasági válságot éljük át nagyjából az elmúlt harminc évben.

Végül van egy konkrét része ennek a javaslatnak, amit külön ki kell emelni. Ez a kiemelés pedig az a furcsaság, hogy tulajdonképpen a nonprofit minősítéssel eddig nem rendelkező és ezután sem rendelkező NIF-nek, tehát a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő Zrt.-nek és egy másik hasonló cégnek, a BMSK-nak, a Beruházási, Műszaki Fejlesztési, Sportüzemeltetési és Közbeszerzési Zrt.-nek, ha jól értem, lehetővé teszik most, hogy egyes állami közfeladatokat átvállaljanak. Tehát egy enyhítést tartalmaz a törvényjavaslat ebben a két ügyben; és ezt belerakják egyébként a bürokráciacsökkentéses javaslatcsomagba. Nincsen ennek részletes indokolása, hogy mi szükség van erre. Nyilván a kisördög nem alszik, különösen nem egy ellenzéki képviselőben; nyilván ez felveti annak kérdését, hogy mire készül a kormány, mire készül, amivel most feljogosítja, megteremti a lehetőséget, hogy ez a két zrt. a jövőben bizonyos közfeladatokat átvállalhasson, amit eddig nem tehetett meg. Nagyon érdekelne, államtitkár úr, kérem, tegye meg, hogy elmondja, erre miért van szükség, mert a javaslatból nem derül ki, de könnyen lehet, hogy ez a bizonyos momentum, amire én az elején utaltam, hogy az ilyen salátatörvények sajátossága mindig az, hogy bele-belelop a kormány olyan részletszabályt, amelynek a hatása később derül ki, jelentős hatása van, de természetesen az előterjesztésben a kormány erre nem hívja fel a figyelmet; valójában ott az a lóláb, csak nem lóg ki.

Kérem az államtitkár urat, reagáljon ezekre a felvetésekre. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)