DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! A javaslat valóban alapvetően ténylegesen bürokráciacsökkentéssel, adatkezeléssel és jogértelmezéssel kapcsolatos kérdéseket tartalmaz, és összesen hét törvényt módosít. Ezeknek azonban van olyan gyakorlati jelentőségük, amelyek a hatásukat tekintve nem elhanyagolhatók, no pláne, hogy ezek közül több is konkrétan az érintett állampolgárok számára megszorításként fog megjelenni.

(20.10)

A mi megítélésünk szerint egyébként a korrupció kockázatát is növelő rendelkezés is van benne. Ezekre szeretnék csak kitérni, hiszen azokkal a valóban előremutató, digitalizációval foglalkozó adatbázisokkal, illetve mind az állampolgárok, mind a hivatalokban dolgozó kollégák életét megkönnyítő bürokráciacsökkentő javaslatokkal kapcsolatban az elvi támogatásomat, támogatásunkat itt az elején ki tudjuk fejezni. Arra szeretnénk felhívni a figyelmet, azokra az apró kis részletszabályokra, egyébként nemegyszer szövegcserés vagy rövid, kis félszavas, pár szavas módosításokra, amelyek hatása emberek zsebéből pénzkikerüléssel fog járni. Azt feltételezhetnénk ennyi idő után, de nem tudjuk, hogy ezek szándékos, eldugott javaslatoke, egyszerű megszorítások, vagy ezt a megoldást valami másért alkalmazzák. Ezekre térek ki most.

Az egyik ilyen rendelkezési csomag a javaslatban a kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló XCVII. törvény módosításával kapcsolatos. Ezek alapvetően pár szavas módosítások, ahogy az imént említettem, azonban kifejezetten komoly tartalmi követelményeket, következményeket is tartalmaznak. A javaslat indoklása megjegyzi, hogy a bírósági és alkotmánybírósági gyakorlat az eredeti jogalkotói szándékkal ellentétesen alkalmazza azt a szabályt, hogy csak a fennálló jogviszonyból lehet jövedelmeket figyelembe venni, ezért azt pontosítani szükséges.

Itt azért hadd jegyezzem meg, hogy nyilván sem a bíróság, sem az Alkotmánybíróság nem látja jól a világot, nem értelmezi jól akár az alkotmányból fakadó feladatát az államnak és a gondoskodási kötelezettségét az állampolgáraikkal kapcsolatban, de majd most önök jól megmutatják nekik, hogy hogy kell ezt értelmezni. Hiszen miről van szó? Az Abtv. 39/A. (1) bekezdése általános jelleggel jelenleg is kimondja valamennyi pénzbeli egészségbiztosítási ellátásra nézve, hogy az összegszerűség meghatározása során kizárólag a fennálló jogviszonyból származó jövedelmeket lehet figyelembe venni. Ha a biztosítottnak valamely foglalkoztatónál megszűnik a biztosítási jogviszonya, úgy a volt foglalkoztatónál fennállt jogviszonyból származó jövedelmek figyelembevételére nincs lehetőség.

A javaslat állítása szerint alapelv ugyanis, hogy minden esetben azt a kieső jövedelmet szükséges az egészségbiztosításnak pótolnia, amelynek a megszerzésére az ellátásra való jogosultság megnyílásakor is lehetőség lenne. Ez lényegében azt jelenti, hogy a módosítás következtében csökken ezeknek az ellátásoknak az összege ezekben a konkrét esetekben akkor, amikor mind a bíróság, mind az Alkotmánybíróság szerint alkotmányosan indokolt az ellátások ilyen típusú megállapítása.

Hogy megpróbáljam magyarul mondani, mert ilyen szempontból egy kicsit körülményes minden törvényjavaslat, persze a törvény szövegében ez van, de mind a bíróság, mind az Alkotmánybíróság döntéseiben kimondta, hogy ilyen esetben, tehát amikor valakinek megszűnt a foglalkoztatási jogviszonya, figyelembe kell venni az előző munkahelyén, az előző években az asztalra tett tevékenységét, járulékfizetését, mindenét, és nem lehet úgy megállapítani ezt, mintha nem történt volna meg. Ez egyébként, ha jól értem, elvi éllel akár az Alkotmánybíróság által is magából az alkotmány szövegéből vagy az Alaptörvény szövetéből is le van vezetve.

Itt most ebben a törvényjavaslatban azt elvarrják, hogy márpedig ilyen nem lesz, és pont, ami nyilvánvalóan azt fogja jelenteni, hogy bajba jutott emberek sokkal rosszabbul fognak járni, mint eddig. Hogy ez mekkora költségvetési megtakarítást okozhat, azt nem tudom, vagy bürokráciacsökkentést, de egy ilyen válság közepén ilyen lépéseket megtenni, azt gondolom, nem olyan nagyon-nagyon nagy jóslási tehetség kell hozzá, ha azt mondjuk, hogy a következő szakban sok munkahely fog megszűnni, sok ember fogja elveszteni az állását, és sok ember kerülhet abba a helyzetbe, hogy ez a szabálymódosítás az ő életében hátrányos legyen. Én nem tudom, hogy ezzel mindenképpen élnie kelle a kormánynak, de ha benne marad a törvényben, mi biztos meg nem szavazzuk.

A másik ilyen, ami látszatra valóban bürokráciacsökkentésnek néz ki, de az érintetteknek kedvezőtlenebb döntést fog automatikusan jelenteni, ha már a gyermekek és a család fontosságáról sokat beszél a kormány, ez konkrétan a hallgatói gyermekgondozási díjra vonatkozik. Picit próbálok szakmai lenni, hogy ne érthető legyen, aztán elmondom magyarul is, de fontos, hogy precízen fogalmazzunk. Az Ebtv. 42/E. § szerint a gyermek születése napján, ha biztosított igényről van szó, akkor az (5) bekezdés szerinti összeget össze kell hasonlítani a (6) és (7) bekezdés szerint számított összeggel, és a kedvezőbbet kell folyósítani. Ez van most.

Csakhogy míg az (5) bekezdés a havi összegről szól, addig a (6) és a (7) bekezdés az ellátás összegét napi összegben rendeli megállapítani, sőt ez a két bekezdés egymással sincs teljesen összhangban. Ezt most úgy oldják fel, hogy a napi megállapításra változtatják főszabályként vagy egyetlen szabályként abban az esetben is, ha a jelenlegi törvény szerint egyébként a havi megállapítás az érintett biztosítottnak, konkrétan a hallgatói gyermekgondozási díjra jogosultnak kedvezőbb lenne, mondván, hogy a kedves kollégák a hivatalban nem tudják megoldani, hogy a napit meg a havit valahogy kiszámolják meg összehasonlítsák. Szerintünk ez nem jó megoldás, államtitkár úr.

Azt valahogy garantálni kell, ha az eredeti törvényalkotói szándék is az volt, hogy mindig a kedvezőbb vonatkozzon ezekre a biztosítottakra, hogy ez a jövőben is így legyen, hiszen itt sem fog más történni, ha elfogadják ezt a törvényt, hogy konkrét emberek kevesebb pénzt fognak kapni, mint ami eddig járt nekik, vagy járt volna nekik az eddigi időszakban. Nem tűnik nagy dolognak, csak azt fogadják el nekünk, hogy jelen pillanatban mindenki, aki elesik az eddig megállapítható pénztől, az ezt nagyon meg fogja érezni.

A harmadik  és csak nagyon röviden  a közbeszerzésekről szóló törvénnyel kapcsolatos. Én azt nem értettem, amikor államtitkár úr el is mondta röviden, hogy itt arról van szó, hogy maga az ajánlat érvényessége nem lesz megállapítható, hogy ha az ajánlattevő az alvállalkozó által elkövetett hamis adatszolgáltatásról, versenykorlátozó megállapodásról vagy jogellenes befolyásolásról egyébként nem tudott, vagy tudja bizonyítani, hogy nem kellett róla tudnia  most mondom nagyjából zöldségnyelven.

És ez mit is fog erősíteni, államtitkár úr? Mert azt nem értettem. Azt mondta ön, hogy ez mutatja, hogy, hogy a magyar kormány mennyire elkötelezett az európai uniós pénzek felhasználásának átláthatóságában, vagy nem tudom, miben. Melyik része lesz az átláthatóságnak biztosított, hogyha egyébként ebben enyhítünk? Azt én értem, hogy a közbeszerzések lebonyolítását könnyebbé teszi. De ugye, értjük, ön is elmondta, hogy itt arról van szó, hogy beadnak ez nagy közbeszerzési ajánlatot, valamelyik alvállalkozó jogsértő módon, hát, nem tudom, van szerintem olyan része is, hogy büntetőjogot sértő módon versenykorlátozó megállapodást köt, és ez kiderül, jogellenesen befolyásolja az eljárást, és nyilván ez kiderül, mert különben nem beszélnénk erről, vagy hamis adatot szolgáltat. Szerintem ezek külön-külön is benne vannak egy csomó vidám helyen a büntető törvénykönyvben, hogy ebben az esetben minden mehet tovább, csak az alvállalkozót majd kicseréljük, hogyha a fővállalkozó erről nem tudott.

Még egyszer mondom, a bürokráciacsökkentés, a közbeszerzések gyorsítása érdekében értem. De azért azt ne mondjuk már, hogy ez nem növeli a korrupció kockázatát, hogy ez lesz a főszabály, hogy lehet, gyerekek, csalni, csak ne bukjatok le, tudd bizonyítani, hogy te nem tudtál róla! Ezt írják most le egy törvénybe, akkor is, és ezzel visszavághat államtitkár úr, hogyha ez egy európai uniós bírósági döntés által megalapozott szabály, mármint egy konkrét ügyben megalapozott szabály. Én csak azt mondom, hogy ezt azért az átláthatóság diadalaként semmiképpen ne ünnepeljük.

Azt meg, amit  most nagyon őszinte leszek  fideszes képviselőtársam mondott, mi észre sem vettük, megmondom őszintén, a közbeszerzési törvényekkel kapcsolatos, innovációnak kevésbé nevezhető módosítást, hogy a nemzetbiztonsági okokból mint olyan kivételt, kiveszik a törvényből, és benne marad a Magyarország alapvető biztonságát érintő kérdés. Most nem olyan nehéz azt elképzelni, tanultunk matekot, hogy van egy ilyen nagyon nagy halmaz, ez a Magyarország alapvető biztonságát érintő bármi is, amiben egy ilyen kicsi a nemzetbiztonsági kérdés, és azzal, hogy ezt kiveszik belőle, semmit nem vettek ki.

Magyarország alapvető biztonságát befolyásoló kérdés a nemzetbiztonsági ügy is, szeretném önnek mondani, meg még lehet belbiztonsági, meg rendészeti, meg egészségügyi, meg egyéb más kérdések, amelyek alapján azt mondják, hogy például megint bejönnek hozzánk, a Honvédelmi és Rendészeti Bizottságba, és ezt a jogintézményt teljesen kiüresítve egy darab A4-es papíron közbeszerzés alóli mentesítéssel kérnek ezermilliárd forintot a következő tíz évben, lásd Honvédelmi Minisztérium nemegyszer az előző időszakban. Ez szerintem tételesen nem felel meg a jelenlegi hatályos szövegnek sem, mert le kéne benne írni, hogy mit akar venni, mennyiért akarja venni, mikor akarja venni. Na, ez a három nem derül ki, csak az, hogy majd tíz éven belül valamit fogunk venni ezermilliárd forint nagyságrendben.

(20.20)

Na, ezen a problémán, ami tényleg átírja vagy teljesen üressé teszi mind a közbeszerzési törvényt, mind egyébként a közbeszerzés alóli mentesítésnek a valódi okát, amiért ezt létrehozták, és teszem hozzá, mindig meg szoktam jegyezni, hogy legalább a Belügyminisztérium döntő többségében még úgy csinálja, ahogy a törvényben le van írva, tehát megmondja, hogy mit akar venni, miért akarja venni, mikor akarja venni. Ezt a Honvédelmi Minisztérium már évek óta nem alkalmazza. Na, ez a törvényjavaslat, államtitkár úr, vagy ennek a szónak a kivétele ezen biztos, hogy semmit nem fog változtatni. Ha ezt a kedves brüsszeli partnerek benyelik, akkor gratulálok nekik, de ez semmilyen módon Magyarországon az átláthatóságot biztos, hogy nem fogja erősíteni.

Szóval, mindezekkel együtt tök jó lett volna, ha lett volna egy olyan törvény, amiből ezek pont kimaradnak, és minden olyan jót, ami az állampolgároknak és a hivatalokban dolgozó kollégáknak előremutató, akár meg is lehetett volna szavazni. Jelen állapotban ez a törvény általunk nem támogatható. Köszönöm szépen.