DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Házelnök úr, nem tudom, mennyire tekinthető hivatalosnak, de ez az első hivatalos közlés a tegnapi sajtóhírek óta az ügy kapcsán, csak azért tettem fel a kérdést, mert nincs itt a munkahelyén, ugye, ez is munkahelye a miniszter úrnak.

De akkor nézzük meg, hogy milyen körülmények között beszélünk itt a nukleáris biztonságról, energiapolitikáról! Ugye, válságos körülmények között  éghajlati válság, energiapolitikai válság, energiaválság, vízválság terén, ezen válságok közepette  kell egy olyan kérdésről beszélnünk, ami, úgy gondolom, hogy kitermelt minden kormányzati hibát, és bemutatott minden kormányzati hibát itt az elmúlt 12 évből, ami aláhúzza, és hogy úgy mondjam, bebizonyítja, hogy Magyarország miért van ennyire kiszolgáltatott helyzetben ilyen válságos időkben, a válságok korában, akár az energiapolitika, akár egyébként a környezetpolitika, az éghajlatváltozással kapcsolatos lépések terén is.

(11.00)

Azt gondolom, hogy ebben a kérdésben  és ezt már hangsúlyozták képviselőtársaim, hangoztatták képviselőtársaim is  nem megkerülhető a világos beszéd, nem megkerülhető az átláthatóság, nem megkerülhető az, hogy válaszokat kapjunk a kérdésekre. Alapvetően nem nekünk tartoznak, tisztelt államtitkár úr, válaszokkal, hanem a magyar embereknek, úgyhogy én is úgy fogom feltenni a kérdéseimet  igen sok kérdést fogok a mai vitában feltenni , hogy azokat a válaszokat alapvetően szeretném, ha a magyar embereknek, a magyar nyilvánosságnak címezné. S én azt gondolom, az nem is lesz és nem is lehet vita tárgya, hogy a nukleáris biztonság kérdésében a teljes átláthatóság az elfogadható.

Én magam egyébként ennek érdekében tettem lépéseket. A Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnökeként körülbelül egy hónappal ezelőtt vagy másfél hónappal ezelőtt meglátogattam az Országos Atomenergia Hivatal elnök asszonyát, és felkértem arra, hogy nyilvánosan, tehát egy sajtónyilvános bizottsági ülésen adjon lehetőséget, hogy őt kérdezni lehessen akár Paks II. kérdéséről, akár az atomtemető ügyéről, Paks I. üzemidő-hosszabbításáról, tehát minden olyan kérdésről, ami összefüggésbe hozható a nukleáris biztonsággal és az atomiparral. Erre lehetőséget biztosított, jelezte elnök asszony, hogy lehetőséget biztosít, és a jelen állás szerint a jövő hétfőn lesz is egy ilyen bizottsági ülés, ahol jelen lesz egyébként elnök asszony is. Mi nagyon bízunk benne, hogy ott a kérdéseinkre, amikre a minisztérium vagy a kormány nem tud válaszolni, ő majd meg fog felelni.

Ez azért is fontos, mert látható, hogy igencsak hektikus vagy hogy úgy mondjam, nehezen átlátható a kormány működése. Itt megint csak gondolok Palkovics miniszter úrra, ő talán másfél hete bejelentette, hogy a szélenergiát nem fogja tovább korlátozni Magyarország Kormánya. Én a múlt héten szerdán kérdeztem a miniszterelnök urat, ő pedig cáfolta a saját miniszterét. Tehát én azt gondolom, az minimum aggodalomra ad okot, hogy ilyen igen erőteljes ellentmondások húzódnak meg egy energiaválság idején a kormányzati kommunikációban. Tehát a miniszterelnök gyakorlatilag itt, az Országgyűlés ülésén, a múlt héten szerdán megcáfolta az energiapolitikáért felelős miniszterét. Nagyon bízom benne, hogy államtitkár úr olyan felhatalmazással érkezett a mai ülésre, hogy valamennyi kérdésre válaszolni fog. De van lehetősége egyébként a vita közben is szót kérni, tehát időkereti korlátok nincsenek.

Én azt gondolom, fontos arról is beszélni, hogy valójában milyen körülmények között folytatjuk le ezt a vitát, tehát hogy valójában miről is van szó, vagy mik a valódi kihívások, mik a valódi feladatok, és mik a céljai, mik kellene hogy a céljai legyenek Magyarország Kormányának és az Országgyűlésnek. Én azt el tudom mondani, hogy az LMP  Magyarország Zöld Pártja  mint nemzeti alapon gondolkodó zöldpárt  Magyarország biztonságát, a magyar emberek biztonságát, a magyar emberek jövőjét, a gyermekeink jövőjének a biztonságát tartja legfontosabb szempontnak, és nyilván a természeti kincsek megőrzését, Magyarország élhetőségének és a Kárpát-medence élhetőségének a megőrzését; s természetesen az energiabiztonságot is, hiszen ez hozzátartozik a biztonságunkhoz. Tehát itt kiszámíthatóságra, előrelátásra, a körülmények ismeretére és minden egyébre szükség van ahhoz, hogy a nemzet jövőjét tudjuk szolgálni az energiapolitikával kapcsolatos döntések esetében is.

Ezért is tartom nagyon-nagyon rossz iránynak, hogy a javaslat indoklásában a jelenlegi energiapolitikai problémákról, az energiaválságról beszélnek, holott pontosan tudjuk, hogy egy 2032 és 2037 között leállítandó erőmű pótlásának a kérdését hozták önök ide. Ennek, hogy úgy mondjam, semmi köze nincs vagy nincs túl sok köze a jelenlegi energiaválsághoz. Tehát a jelenlegi helyzetre semmilyen módon Paks II. sem és ez az üzemidő-hosszabbítás sem adhat választ.

Itt szó esett államtitkár úr részéről, illetve a kormánypárti, egész pontosan a fideszes vezérszónok részéről a szankciós politikáról, az elhibázott szankciókról. Én azt gondolom, ha ez elhangzik, akkor mindig, minden esetben tisztáznunk kell, hogy ezeket a szankciókat, amik ellen önök konzultációt indítottak, kizárólag Orbán Viktor miniszterelnök szavazta meg Magyarország nevében. Azt mindig tegyük hozzá, hogy ha önök elhibázott szankciókról beszélnek, akkor érdemes megemlíteni, hogy az elhibázott szankciók, amelyeket a miniszterelnök úr megszavazott.

Hasonlóképpen az atomenergiával kapcsolatos szankciókkal kapcsolatban érdemes visszaemlékeznünk, hogy nem is olyan régen, néhány hónapja az Európai Parlamentben volt egy vita, és ott a Fidesz európai parlamenti képviselői is elfogadtak egy olyan szankciós indítványt, egy olyan javaslatot, vagy ez csak egy ajánlás volt az Európai Parlament részéről, ami tartalmazott egyébként a nukleáris iparral kapcsolatos szankciókat. Ezt Deutsch Tamás és a többi európai parlamenti fideszes képviselő is megszavazta.

Azt is mindenképpen érdemes megemlítenünk, amiről már azért részben volt itt szó, ha jól emlékszem, egy vagy két mondatban említette államtitkár úr a Paks II.-projektet. De azt lássuk be, hogy teljesen egyértelmű beismerése ennek az előterjesztésnek és az elmúlt hónapoknak vagy talán az elmúlt szűk egy évnek, hogy mivel ennyire előtérbe került az üzemidő-hosszabbítás kérdése, az valóban azt jelenti, hogy önök már nem hisznek abban, hogy Paks II. meg fog épülni.

Az teljesen egyértelmű, hogy itt mindenféle helyzettől függetlenül a Paks II.-projekt ellehetetlenült, és alapvetően azért nincs sehol ez a projekt, amit egyébként az LMP  Magyarország Zöld Pártja mindig is nagyon hevesen és következetesen ellenzett, mert az önök által pályázat nélkül helyzetbe hozott orosz partner sok-sok év csúszással a mai napig sem tudott letenni egy olyan tervdokumentációt az asztalra, amely megfelel a vonatkozó magyar szabályozásoknak. Ezért nincs még meg az engedélye a Paks II.-projektnek. Ugyan kiadták a létesítési engedélyt, de nagyon-nagyon fontos elemeit ennek  biztonsági jelentést meg miegyebet  nem adták ki. Ez egyértelmű jelzés, hogy nem alkalmasak az önök partnerei arra, hogy ezt a munkát elvégezzék.

Még mindig időznöm kell egy kicsit a kormányzati ellentmondások és önellentmondások terén. Most idézném az ön elődjét, államtitkár úr, Kaderják Péter államtitkár urat. Én több alkalommal is, látva azt, hogy a kormány egyre inkább bizonytalanná válik, a kormányzati kommunikáció Paks II. ügyében, világos kérdést intéztem Kaderják államtitkár úrhoz, hogy mit gondol a kormány az üzemidő-hosszabbításról. 2020 novemberében válaszolt nekem államtitkár úr, az akkori energiapolitikáért felelős államtitkár, s azt mondta, hogy a kormánynak nem ez a politikája; tehát az üzemidő-hosszabbításról volt szó. A kormány politikája a Paks II.-projekt végrehajtása, és ha a személyes véleményemre kíváncsi, akkor azt gondolom, hogy a Paks II.-projekt és a Paks I.-blokkok élettartam-hosszabbítása együtt lehetetlen. Ezeket lehetetlen megvalósítani, már csak pénzügyi okokból is, és értelme sincs, tehát a kormány álláspontja határozottan az, hogy Paks II.-projekt, kapacitásfenntartás, de nem tiltjuk meg a gondolkodást természetesen semmiről, amiről valaki gondolkodni akar. Tehát ez volt a kormány hivatalban lévő energiapolitikai államtitkárának az álláspontja.

Egy kicsit korábban Kósa Lajos képviselő úr is egy vita során, amikor szintén rákérdeztem erre, annyit mondott itt az Országgyűlésben 2019 júniusában, hogy: csak annyit bátorkodom mondani, hogy Paks II. megépítésére többek között pont azért van szükség, mert a Paksi Atomerőmű, ami azért ma a magyar energiatermelés 40 százalékát adja megbízhatóan, már régen az eredetileg tervezett életkora fölött működik, s ezt nyilvánvalóan nem lehet tovább tolni. Tehát nem arról van szó, hogy két erőművet építünk, hanem Paks II.-vel szeretnénk Paks I.-et leváltani. Ezt pedig Kósa Lajos mondta.

Tehát hogy úgy mondjam, ha nagyon finoman is fogalmazunk, itt igen súlyos ellentmondások feszülnek egymásnak, ami egy olyan kérdésben, mint az energiapolitika, az energiabiztonság vagy a nukleáris biztonság, semmiképpen nem lehet megnyugtató senki számára.

S ha már üzemidő-hosszabbítás, itt felmerült a nukleáris biztonság kérdése. Én többször, sőt mondhatjuk, hogy sokszor kérdeztem rá az előző ciklusban is arra, hogy mi okozza a jelenleg működő atomerőműblokkok esetében a rengeteg előre nem tervezett leállást, és mit tud erre mondani érdemben a kormány. Azt megelőlegezem államtitkár úr  ugye, ön nem annyira régóta van hivatalban államtitkárként , hogy az előző ciklusban az ön elődjei nem igazán tudtak ezekre a kérdésekre választ adni. De én azt gondolom, hogy ha ilyen kérdésekről beszélünk, és elhangzott több irányból is, hogy a nukleáris biztonság kérdése az elsődleges szempont  és ez nyilvánvalóan így is van , akkor azért mindenképpen mondjuk el, és a jegyzőkönyv kedvéért is rögzítsük, hogy az elmúlt évben az atomerőmű, a paksi jelenlegi működő erőmű esetében a közzétett, az erőmű által közzétett adatok alapján 38 darab olyan üzemi esemény történt, ami valamilyen meghibásodáshoz köthető. Tehát határozottan hangsúlyozom, hogy itt nem előre tervezett karbantartások vannak.

Kigyűjtötték nekem a kollégáim, hogy 2022-ben négy darab ilyen leállás is volt. Július 31-én egy olyan helyzet volt, hogy a Duna vízhőmérséklete indokolta azt, hogy vissza kellett terhelni 60 százalékkal a blokkokat. Július 5-én gépészeti berendezés üzemképtelensége miatt kellett visszaterhelni. Május 21-én villamos védelmi működés miatt kellett 50 százalékkal visszaterhelni. Április 24-én szintén villamos berendezés meghibásodása miatt kellett az első blokk teljesítményét visszaterhelni. S még sorolhatnám hosszan-hosszan. Ismétlem, az elmúlt öt évben 38 előre nem látott üzemi esemény miatt kellett a Paksi Atomerőmű egyes blokkjait visszaterhelni, leállítani, s a többi. Ezzel kapcsolatban mit tud mondani, államtitkár úr?

Én azt gondolom, ha behozzák az Országgyűlés elé az üzemidő-hosszabbítás koncepcióját, akkor fölkészültek ezekkel a kérdésekkel. A kormány nyilván felelősen áttekintette a jelenlegi működő atomerőmű üzembiztonságára vonatkozó összes jelentést, a különböző üzemi eseményeket, és úgy készült a mai ülésre államtitkár úr is, hogy ezekkel kapcsolatban részletes tájékoztatást fog tudni adni, hogy mi okozta ezt a sok-sok különböző, előre nem látható leállást, meghibásodást.

(11.10)

Nos, és akkor áttérve egy kicsit általánosabb megközelítésre  amiről egyébként beszéltek képviselőtársaim, és amit indokol az is, hogy, ugye, itt nemcsak egy határozati javaslatról, de egyébként egy törvényjavaslatról is vitázunk , az LMP abban a szerencsés helyzetben van, hogy mindig következetesek voltunk, tehát mi az atomenergiát nem tartjuk sem nem olcsónak, sem nem biztonságosnak, sem nem tartjuk zöldnek, és számunkra egyébként teljesen független ez attól, hogy most éppen oroszok építik vagy amerikaiak, tehát mi következetesek voltunk, mi amerikai atomerőmű építését sem szeretnénk, ebben a kérdésben nekünk nem ilyen jellegű problémáink vannak. Ugyanakkor – ugyanakkor!  azért nem mehetünk el a jelenlegi háborús konfliktus mellett, és nem mehetünk el azok mellett a szörnyű események mellett, amelyeknek idén sajnos mindannyian tanúi voltunk. Tehát hangsúlyozzuk, hogy mi nem attól tesszük függővé az atomenergiával kapcsolatos általános állásfoglalásunkat, hogy ki éppen egy projektnek a megvalósítója vagy a gazdája, de jelenleg, ugye, önöknek a putyini Oroszország a partnere, a Roszatom a partnere, és hát, láthattuk a döbbenetes eseményeket, amelyek az orosz agresszió nyomán kitört háború kapcsán láthatóak voltak, és, ugye, ott Aszódi Attila, korábbi államtitkár úr, professzor úr nagyon világos és kőkemény blogbejegyzéseket tett  ezzel kapcsolatban is kérdezném az államtitkár urat, hogy mi az állásfoglalásuk erről.

Ugye, Aszódi Attila professzor március 4-én egy blogbejegyzésben nagyon világosan idézte, hogy az ENSZ Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Közgyűlése 2009-ben elfogadott egy határozatot, amely kimondja: a békés célokat szolgáló nukleáris létesítmények elleni fegyveres támadás és fenyegetés az Egyesült Nemzetek alapokmánya, a nemzetközi jog és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség alapokmánya elveinek megsértését jelenti.

Azt is írja Aszódi professzor, hogy a támadás azért is különösen fájdalmas, mert Oroszország az elmúlt években a nemzetközi nukleáris szakma elismert tagja volt, rengeteg nemzetközi nukleáris szervezetben vesznek részt orosz szakemberek, orosz cégek, számos nemzetközi projektben működnek közre, készítenek elő és valósítanak meg többek között atomerőmű-építéseket Európában, s a többi, az ukrajnai atomerőműveket  ugyan a szovjet időkben  de orosz tervek alapján készítették. És akkor azt végképp nem érti, írja Aszódi professzor úr, hogy Oroszország hogyan akar a jövőben bármilyen országban atomerőművi projektet megvalósítani, ha jelenleg alapvető nemzetközi egyezményeket sem tart tiszteletben. Mi a mesterterv  idézem Aszódi professzor urat, mi a mesterterv , hogyan gondolják, hogy bármely ország lakossága el fog majd a jövőben fogadni egy orosz építésű atomerőművet? És mi volt a mesterterv, hogyan fogjuk tudni fizikailag megvédeni a nukleáris létesítményeket, ha egy olyan nukleáris nagyhatalom, mint Oroszország, nem tartja tiszteletben az atomerőművek védelmének és biztonságának alapelveit?

Tehát ez is egy kérdésem, tisztelt államtitkár úr, hogy ezzel a helyzettel kapcsolatban, amit láthattunk  ugye, itt konkrétan katonai cselekmények voltak atomerőműveket érintően, egyébként nukleárishulladék-tározókra hullottak rakéták , mi az állásfoglalásuk, az álláspontjuk egyébként az önök partnerének, az önök pályázat nélkül helyzetbe hozott partnerének a megítélésében.

Nos, tehát mi azt mondjuk, hogy az atomenergia nem zöld, nem is olcsó  egyébként erről már szó esett, ugye, Szabó Rebeka képviselő asszony ezt már részletesen elmondta , és mi azt gondoljuk, hogy 2037-ig működik a jelenlegi atomerőműnek az utolsó blokkja, bőven lenne Magyarországon idő arra, hogy egy valódi zöldátállással, egy zöldenergia-fordulattal valódi lépéseket lehessen tenni Magyarország energia-önellátásának a biztosítására úgy, hogy a természeti, a fenntarthatósági szempontokat is maradéktalanul érvényesítjük.

Egyébként én itt az előttem szóló néhány képviselőtársamhoz képest szigorúbb lennék, mi azt gondoljuk, hogy nem tett érdemi lépéseket a kormány az elmúlt időszakban a megújuló energia terjedése irányába, sőt most, akár az elmúlt hetekben is egészen elképesztő hátraarcot látunk még ahhoz képest is, amit egyébként még megpróbált részben megtenni a kormány, és ahhoz képest pedig főleg, amiről egyébként itt hétről hétre jellemzően egyébként Palkovics miniszter úr helyettesétől, Koncz Zsófia államtitkár asszonytól hallunk, miszerint mennyire fontosnak tartja Magyarország Kormánya a zöldenergiát. Hát, éppen ellentétes a tendencia, továbbra sem kívánja a kormány feloldani a szélerőművek használatának a tiltását, és látható, hogy milyen korlátokat gördített egyébként a lakossági napelem-, napenergia-használat terén.

Mi tehát azt gondoljuk, hogy igenis a zöldenergia az alternatíva, nem az újabb atomerőmű építése, és éppen ellentétes egyébként ez a tendencia, hiszen ha új atomerőműben gondolkodnak, az egészen másfajta rendszerkiépítést, rendszer-átalakítást igényel, tehát gyakorlatilag önök a zöldenergia terjedésével ellentétesen irányítják Magyarországot egy ilyen függőségbe, és hozzáteszem, az nem tekinthető energia-önellátásnak, hogyha mondjuk, az orosz fűtőelemekre vagy bármilyen fűtőelemekre rá vagyunk szorulva, tehát az ugyanúgy nem tekinthető saját energiaforrásnak.

És akkor itt muszáj beszélnünk azokról a kérdésekről, amelyek, ugye, sokkal inkább tartoznak itt az összevont vita másik indítványához, ahhoz a bizonyos törvénymódosításhoz, és részben már szóltak róla képviselőtársaim, de tartozik egyébként az üzemidő-hosszabbításhoz is, hiszen hogyha mondjuk, van Paks II., van üzemidő-hosszabbítás, akkor nagyobb mennyiségben fognak keletkezni kiégett fűtőelemek, nagy aktivitású radioaktív hulladékok, amelyeknek a végleges elhelyezését a jelenlegi jogszabályi környezetben a használó országnak biztosítania kell, amellett természetesen, hogy a jelenlegi nagy aktivitású hulladékoknak és a kiégett fűtőelemeknek a végleges eltárolása is Magyarország kötelessége. De azt pontosan tudjuk, hogy nincs a világon sehol elfogadott, megépített végleges tárolója a nagy aktivitású radioaktív hulladéknak, sehol nem voltak még képesek arra, hogy ilyet megnyissanak. Tehát átmeneti tárolók vannak, ugye, itt Pakson is vannak az átmeneti tárolók, és ahogy említette képviselőtársam, Finnországban, illetve egyébként Svédországban tartanak a legelőrébb ezekkel a projektekkel, de nem tudták ezeket megoldani, és egyébként ezekben a skandináv országokban történt meg, hogy a környezetvédelmi bíróság semmisítette meg az engedélyét egy ilyen atomtemetőnek, egy nagy aktivitású radioaktív hulladék tárolójának, mert nem tudták bebizonyítani azt, hogy a különböző csomagolási, tárolási eljárások száz évnél tovább alkalmasak lesznek arra, hogy ezeknek a rendkívül veszélyes anyagoknak az elzárását megvalósítsák.

Egy olyan kihívásról beszélünk tehát, ami egyébként nyilván nemcsak Magyarországon kihívás, nemcsak Európában, az egész világon, hogy nincs rá megoldás sem technológiai, sem finanszírozási, sem pedig egyébként a helyszínválasztás kérdése szempontjából. Ez tehát egy megoldatlan kérdés, és ezt vizsgálni kell akkor, amikor döntés születik egyébként üzemidő-hosszabbításról vagy éppen új atomerőmű építéséről. Itt a gyermekeink jövőjéről van megint csak szó, ugye, nekünk kell olyan felelősségteljesen meghoznunk ezeket a döntéseket, amivel nem zálogosítjuk el úgymond a gyermekeink jövőjét.

És itt bizony, mint ahogy itt a törvényjavaslat is kitér erre, és már szó is esett ezekről a különböző ilyen önkormányzati tájékoztatási társulásokról, fut egy projekt Magyarországon, amely a ’90-es évek elején indult el, ez a nagy aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésének a nemzeti programja, amely egyébként 2013 környékén gyorsult fel, ugye, akkor épült meg a bátaapáti kis és közepes aktivitású tároló, és, ugye, akkor szabadultak fel úgymond az RHK Kft. kapacitásai, és akkor gyorsult be az atomtemető-projekt, ami, ugye, az én otthonomtól, Pécs várostól ilyen 8-10 kilométerre történik. Ugye, itt az történik, hogy született egy döntés, amit az Országgyűlés egyébként már elfogadott, ebben a bizonyos nemzeti programban megszületett, hogy kell Magyarországon építeni egy mélygeológiai tárolót, tehát magyarul egy atomtemetőt, és az is benne van ebben a döntésben, hogy ezzel kapcsolatos kutatások a Bodai Agyagkő Formációt érintően folynak csak. Tehát amikor ezekről a kérdésekről vitázunk, és azt mondja a kormány, hogy nem igaz, hogy erről születtek döntések, akkor én azt tudom mondani, hogy de, születtek, az Országgyűlés elfogadott egy ilyen nemzeti programot, amelyben az, hogy lesz atomtemető, benne van, és az is, hogy kizárólag a Bodai Agyagkő Formációban kutatnak, az is benne van.

Ugye, annak idején mi kérdést szegeztünk Orbán Viktor miniszterelnöknek, aki több fórumon és Pécsett is konkrétan személyesen elmondta azt, hogy egyetért azzal, hogy egy ilyen nukleáris objektum nem épülhet meg anélkül, hogy Pécs és térsége, illetve a Pécs és térségében élő emberek ehhez ne adnák a hozzájárulásukat. Tehát egy világos állásfoglalást tett a miniszterelnök úr talán 2015-ben, hogy igenis joguk van a Pécsett élő embereknek elmondaniuk, hogy akarnake atomtemetőt a városuk közelében  ez nyilván érvényes a Pécs közelében lévő településekre is. Majd ezt követően a város akkori kormánypárti polgármestere is megerősítette, hogy 2018-ban lezárul egy kutatási szakasz, ugye, itt az atomtemetőt érintően, és akkor majd megkérdezik az embereket. Hát, nem kérdezték meg az embereket, annak ellenére, hogy erre mindig felhívtuk a figyelmet, még népszavazást is kívántunk indítani, amit megsemmisítettek, hogy nem lehet erről helyi népszavazást indítani, ami elképesztő.

2019 tavaszán Bodán, egy közmeghallgatáson az Országos Atomenergia Hivatalnak az akkori főigazgatója elismerte, hogy itt bizony nagyon komoly társadalmi problémák vannak egy nagy aktivitású tároló megépítésével kapcsolatban, amit ő továbbítani fog a döntéshozóknak. Ugye, ez egy izgalmas kérdés, hogy van egy hatóság, az Atomenergia Hivatal, az engedélyezésért felelős hatóság, amelynek a főigazgatója mondta azt ’19 tavaszán, hogy a döntéshozók felé jelzi ezt a problémát – hát, kik a döntéshozók egy ilyen ügyben, ha nem hatóság? Na, és ennek ellenére, hogy elismerte ott ezt a problémát, megszületett az engedély, az úgynevezett telephelykutatási engedély, és megy tovább ez a projekt. Na, erre az atomtemető-projektre, a nagy aktivitású radioaktív hulladékok tárolóival kapcsolatos projektre rengeteg pénzt, több mint 10 milliárd forintot elköltöttek itt az évek során úgy, hogy elismerte a miniszterelnök, hogy nem történhet meg egy ilyen tárolónak a megépítése a helyiek hozzájárulása nélkül, ennek ellenére nem kérdezték meg az itt élőket. Itt tehát önök egy zsákutcás projektet futtatnak, rengeteg-rengeteg milliárd forint felhasználásával.

(11.20)

Az is elhangzott, valóban, hogy itt nem oly régen véget értek a mélyfúrások. Három helyszínen történtek mélyfúrások, egyébként természetvédelmi területen is  több alkalommal megnéztem személyesen ezeket a mélyfúrásokat , hónapokig elképesztő mélységbe, volt, hogy 1200 méter mélységbe fúrtak le. Ehhez képest most szeizmológiai vizsgálatok folynak. Egy lengyel céget bízott meg az RHK Kft.

Tehát öntik ki a hatalmas mennyiségű forrást egy zsákutcás projektre, aminek egészen biztosan nem lesz a vége az, hogy az üzemidő-hosszabbítás által is vagy a Paks II. által megnövekedett mennyiségű radioaktív hulladékot el tudják majd tárolni. Ez egy súlyos felelőtlenség. De itt is kérdésem merül fel, államtitkár úr, hogy mikor teljesítik a miniszterelnök személyesen tett ígéretét, mikor kérdezik meg a Pécsett élő embereket, a Pécs térségében élő embereket, hogy akarnake atomtemetőt a városunk határaitól 5-8-10-12 kilométerre. Azt gondolom, hogy itt vállalnia kell a politikai felelősséget mindenkinek, aki futtatja ezt az ügyet, egy gyakorlatilag zsákutcás projektet, önti ebbe a hatalmas mennyiségű pénzt, a milliárdokat úgy, hogy pontosan tudják azt, hogy Pécs lakossága elutasítja ezt a beruházást. Egyébként 2019-ben Pécs önkormányzata az LMP képviselőinek indítványára el is fogadott egy határozatot, hogy nem akar atomtemetőt és nem akar uránbányát a város határától néhány kilométerre. Tehát itt világos válaszokat szeretnénk kapni mi, pécsiek.

Egy másik kérdés, ami kapcsolódik megint csak az atomiparhoz  és itt is már szó esett róla, egyébként meg Varju képviselő úr is említette , az uránbányászat ügye. Egyértelmű, hogy annak az uránbányászati tevékenységnek, ami volt egykor Magyarországon, annak gazdasági relevanciája semmilyen szinten nem volt; ez geopolitikai és alapvetően háborús célokat szolgált, és rejtett-fedett projekt volt, ami gazdaságilag nem releváns.

Ugyanakkor azóta sem tettek le róla, hogy a már réges-régen bezárt uránbányát újraindítsák. Pontosan tudjuk, hogy az egykori uránbányászati tevékenység olyan környezetpusztítást okozott, amit teljes mértékben helyreállítani nem lehet. Elképesztő mennyiségű forrást, eddig már több mint 20 milliárd forintot költöttek el a rekultivációra, de folyamatosan az egykori uránbányászat miatt védeni kell Pécs vízbázisát, hogy ne szennyeződjön el, mert annak, ugye, beláthatatlan következményei lennének. Ez rengeteg munkát, rengeteg közpénzt igényel, soha véget nem érő feladatról van szó. Aki tehát ezt látja, és aki járt már Kővágószőlős térségében, aki ismeri ennek az uránbányászati tevékenységnek a történetét, a hatásait, egyébként a hatásait azokra az emberekre, akik részt vettek ebben, hogy milyen súlyos betegségeket okozott, milyen családi tragédiákat okozott, illetve látják azt, hogy milyen környezeti tragédiát és katasztrófát okozott, az nem mondja azt, hogy az atomenergia zöld. Mert azt látnunk kell, amikor az atomenergiáról beszélünk, hogy milyen hatásai vannak a teljes üzemanyagciklusnak; tehát az uránbányászattól kezdve a fűtőelemek legyártásán át, a fűtőelemek elhelyezésén át, az atomerőmű működése után, annak leszerelésén keresztül, az ott képződő nagy aktivitású hulladékok és a kiégett fűtőelemek elhelyezésén keresztül milyen hatásai vannak, ennek mennyi kibocsátása van, milyen költsége van, és milyen brutális környezetpusztítással jár. Aki a teljes folyamatot látja, az nem beszél arról, hogy az atomenergia zöld. Egyébként, ugye, Brüsszelben mi történik? Brüsszelben gyakorlatilag győzött az atomlobbi, és egyébként még a Paks II.-projekt is Brüsszel rákacsintásával történhetett meg.

Mi tehát azt mondjuk, hogy ezeket a kérdéseket látnunk kell. Viszont itt is kérdésem van, államtitkár úr, hogy amint azt a térségben élők, amint azt a pécsiek kimondták, tudomásul veszike önök azt, hogy nem akarunk uránbányát a városunk közelében, a városunk alatt. Ugye, egy olyan uránbányászati tevékenységet terveznek, amit ilyen mélyfúrásokkal Pécs lakott területei alá fúrnának be lejtős aknákkal, és ott tíztonnás gépszörnyek termelnék ki egyébként az uránlencsékben lévő anyagot úgy, hogy egyébként munkahelyet nem is teremtenének, viszont ismét a város lakott területe alatt elképesztő környezetpusztítást és környezeti kockázatokat jelenthetne ez a kérdés. Elfogadjáke a pécsiek akaratát, hogy nem lehet újabb uránbányát nyitni? Mert az konkrétan a város stratégiájával, jövőképével és mindenféle releváns elfogadott dokumentumával, és ami a legfontosabb, az ott élő emberek és a természeti környezet érdekével, állapotával, állapotminőségének céljával ellentétes.

A következő kérdés, ami megint csak összefügg az előttünk fekvő törvényjavaslattal, és érintőlegesen erről is volt már szó, ez a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap kérdése. Ugye, amikor önök arról beszélnek, hogy az atomenergia olcsó, akkor önök soha nem veszik figyelembe a leszerelés költségeit, nem veszik figyelembe az eltárolás költségeit, egy végleges tároló költségeit, ugyanakkor az úgymond figyelembe vett, tehát a papírra már leírt költségeket sem fedezi a jelen tudásunk, illetve információnk szerint az az összeg, amit befizetnek a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba. Tehát miképpen és hogyan kívánják ezt a kérdés kezelni; tehát hogyan tudják megoldani azt, hogy legyen finanszírozása azoknak a tevékenységeknek, amelyek az atomenergia békés célú használata mellett elkerülhetetlenek? Tehát a különböző nukleáris biztonsági intézkedések, a leszerelés költségei, a kis és közepes, illetve nagy aktivitású hulladékok kezelése és eltárolása. Hogyan tudják biztosítani, hogy a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba megfelelő befizetések legyenek?

Egy másik vonatkozó kérdés. Jelenleg a már említett nagy aktivitású atomtemető projektjének ügyében van egy önkormányzati tájékoztatási társulás, amiből egyébként kihagyták Pécs városát, kihagyták Szentlőrinc városát, kihagyták Bicsérd települést, Pellérdet, s a többi, tehát a térség sok települését. Ugyanakkor talán 10-12 település tagja ennek a társulásnak. Az ő számukra juttatott összegekről van szó, de kérdés, hogy miért nem vonják be legalább a tájékoztatás szintjén a térség városait, mondjuk, Pécs városát miért nem vonják be.

Azt gondolom, hogy ezekben a kérdésekben a transzparencia, a társadalmiasítás, az ott élő emberek érdekeinek közvetlen képviseletének lehetősége megkerülhetetlen. Hogyha ezekről a kérdésekről beszélnek vagy az itt kifizetendő támogatásokról, akkor miért nem gondolnak a teljes térségre, és miért nincs például joga Pécs városának részt venni ebben a tájékoztatási társulásban, miért nincs joga egyébként hivatalosan kifejezni Pécs városának a véleményét?

És hozzáteszem, az atomtörvényt is olyan módon módosították az elmúlt időszakban, hogy talán 500 méterben határozták meg a korábbi szabályozásokkal szemben egy ilyen nukleáris objektum védőtávolságát, tehát gyakorlatilag aki 500 méteren belül lakik, az lehet ügyfél, tehát jogilag hivatalosan Pécs városa nem is lehet ügyfél.

És nagyon-nagyon szűkös már az időm, de még egy kérdésre szeretnék rákérdezni, tisztelt államtitkár úr. A napokban a sajtóban olvashattuk, hogy Bátaapátiban, ahol a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok tárolója van, egy problémát fedeztek föl. Ugye, egy beruházás indult, ahol egyébként a Mészáros-érdekkörbe tartozó cégnek az a feladata, hogy az úgynevezett feltételesen radioaktív csurgalékvizek gyűjtésére szolgáló tartályokat felújítsák, javítsák, és itt a munkálatok akadályba ütköztek, ugyanis hibát fedeztek föl ezekben a tartályokban. Tehát ismétlem: a feltételesen radioaktív csurgalékvizek gyűjtésére szolgáló tartályokban. És az egyik tartály után a másik két tartályban is problémákat érzékeltek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elmentem a helyszínre, érdeklődtem, de azt látom, hogy nem kap érdemi tájékoztatást az RHK Kft.-től a térség önkormányzata. Én kerestem a céget, nekem is ígértek egyébként visszahívást. Nagyon bízom benne, hogy most kaphatunk államtitkár úrtól tájékoztatást, jövő héten pedig az Atomenergia Hivatal elnökétől is. Köszönöm szépen elnök úr türelmét. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)