DÓCS DÁVID, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Úgy gondolom, hogy a téma fontosságára való tekintettel innen szeretném elmondani a vezérszónoki beszédemet.

A természet- és környezetvédelem az egyik legfontosabb össztársadalmi feladatunk lenne annak érdekében, hogy a jövő generációinak is egy élhető országot, egy élhető bolygót hagyjunk örökül, annál is inkább, mivel a méltán találó mondás szerint a Földet nem nagyapáinktól örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön. Így a felelősök mi vagyunk, rajtunk múlik az ő jövőjük is. Ahhoz, hogy egy egészséges, környezettudatos, természetközeli életet élhessenek ők is, már ma, de inkább tegnap kellett volna lerakni az alapokat.

Azt gondolom, hogy a politika a természet- és környezetvédelemben megkerülhetetlen, hiszen mind a szemlélet kialakításában, mind annak átadásának a megteremtésében, valamint a hosszú távú fenntarthatóság jegyében született döntések betartatásában elengedhetetlen szerepe van.

A szemléletet már egészen kis kortól szükséges plántálni, hiszen jórészt csak ez esetben fog a felnövekvő generációkban felelősség kialakulni a természet iránt. Jó tükör az adott kor adott emberéről az, ahogyan a természethez viszonyul, s jó tükör az adott kor adott kormányáról is az a tény, ami szerint a témához viszonyul, a törvényhozásban eljár, szabályozza a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdéseket.

Az biztosan kijelenthető, hogy a jelenlegi kormány nem élharcosa ennek a jövőnk szempontjából elengedhetetlenül fontos közös ügynek, hiszen minden, ami szükséges lenne hozzá, az vagy nincs, vagy épphogy még van. A megfelelő mértékű természetvédelemhez nem elég pusztán egy terv, egy nemzeti környezetvédelmi program, ennél lényegesen többre lenne szükség, s bár a most elemzett programnak rendkívül sok jó része van, azok gyakorlati megvalósítása sajnos már a legtöbb esetben elmarad vagy nem a megfelelő módon történik.

Láthattuk a Sajó szennyezésénél tapasztalható késlekedést és bénázást, mely a probléma megoldását semmivel nem vitte előrébb. Láthattuk, hogy egész egyszerűen ez azért lehetett, mert nem volt megfelelő hatóság erre a célra. Éppen ezért szükség lenne például egy önálló minisztériumra. De nekünk nemcsak környezetvédelmi minisztériumunk, de egészségügyi vagy oktatási sincs, s ez meg is látszik mindhárom, a jövőnk szempontjából rendkívül fontos ágazaton. A meglévő 14 minisztérium mellé ezek a nemzetünk számára megkerülhetetlenül fontos ügyek is megérdemeltek volna egy-egy önálló tárcát. Ehhez képest a környezetvédelem sínylődik, az egészségügy haldoklik, az oktatásból pedig nem a diákok, hanem a tanárok buknak ki, s ez mind meg is látszódik nemzetünkön, a magyar társadalmon. Igaz, olyan országban nincs szükség környezetvédelmi minisztériumra, ahol felújítás nélkül lehet őshonos erdőket letarolni, ahol a természetvédelmi területeket is áruba lehet bocsátani, ahol a kormány azt éli meg sikerként, hogy minél több olyan külföldi multival és cégóriással köt stratégiai partneri viszonyt, melyek tevékenységüket sok esetben a saját országukban nem végezhetik, s a természetre gyakorolt negatív hatásuk mindennél szembetűnőbb.

De mit is várhatunk akkor, ha mezőgazdasági alapokkal rendelkező országként nem az agrár-, hanem az akkumulátor-nagyhatalom státuszra törekszünk kormányzati szinten; ha nem a magyar vállalkozásokat segítjük az adóforintokkal, hanem a külföldi multikat milliárdokkal?

(14.50)

Nos, ettől sok jót biztosan nem várhatunk, hiszen ezek a tevékenységek hosszú távon nyomják le súlyos ökológiai lábnyomukat szeretett hazánk földjére; arra a földre, melyen igaz apáink vére hullt, de az unokáinknak már csak a könnye fog, hiszen lelakjuk, feléljük, beszennyezzük azt, nem gondolva sem a mára, sem a jövőre.

Kiemelt beruházásokként a helyiekkel ellentétben Magyarország Kormánya annak örül sajnos, hogy egy rendkívül kártékony és káros anyagokkal dolgozó Samsung települ le, mondjuk, Gödön, ha egy újabb akkumulátorgyár létesül Győrben, ha Debrecenben az ország legjobb termőtalajából pazarlunk el újabb 400 hektárt a BMW kedvéért, vagy ha ezer hektárokat vonunk ki a mezőgazdasági termelés alól újabb és újabb napelemparkok végett, melyek a megújuló energia jegyében vannak telepítve a termőföldre, ami így végképp elveszti eredeti funkcióját. Ennek köszönhetően az előbb emlegetett ökológiai lábnyom olyannak fog tűnni, mint ha egy Big Foot hagyta volna hátra.

Erre adhat következtetést az a már most tapasztalható sajnálatos tény, miszerint az ivóvízbázisunk nagy része minőségileg inkább rossz, mintsem jó minőségű, és ezen a jövőben az sem fog sokat javítani, hogy például a Debrecen mellett most telepített akkumulátorgyár, mely újabb 221 hektárt emészt fel, nem csupán a termőterületeinket, de a vizünket is felemészti, hiszen a technológiájához óránként ezer köbméter víz szükséges, és annak a természetbe való visszajuttatása után inkább többet árt, mintsem használ.

Az alapvető hiba az előbb felsoroltak mellett az, hogy a stratégiai célok kijelölésénél nem az a szemlélet szerez érvényt, miszerint mi vagyunk a földért, hanem vadkapitalista módon inkább az, hogy a föld van értünk. A Mi Hazánk, ahogy ezt pártunk neve is mutatja, elkötelezett hazánkért s annak jövőjéért, ezért kiemelt fontosságot tulajdonít annak hosszú távú megmaradása és fenntarthatósága végett, éppen ezért kiemelt feladatunknak tartjuk, hogy a természeti értékeinket megőrizve, az erőforrásainkat fel- és nem kihasználva egy olyan országot őrizzünk meg az utókor számára, melyben mi is mindannyian szívesen élnénk.

Mi nem csak a kritika hangján szeretnénk megszólalni, de szakmai kabinetjeinknek köszönhetően javaslatokat is szeretnénk nyújtani. Az idei év megmutatta, hogy víz nélkül nincs élet, nincs termés, nincs élelmiszer. A legfontosabb feladatunk tehát, hogy az ország vízgazdálkodását, de inkább vízkormányzását tegyük helyre az elsők között, hiszen óriási hiba, hogy amikor minden csepp víz számít, mi akkor a Kárpát-medencéből, mely a víz törvényét követve, a gúnyhatárokat nem ismerve, továbbra is a mi medencénk, több vizet engedünk ki, mint amennyi befolyik. Ezt az óriási hibát csak tetézi, hogy a meglévő vizeinkkel sem tudunk megfelelően bánni, hogy a vízügyi igazgatóságok még akkor is az árvízvédelemre készülnek, amikor az évszázad aszályát éljük. Sok szakmabeli szerint, ha hazánkban a szakmaiatlanság fájna, akkor a zajterhelés szintje is határérték fölöttivé nőne, és átlépné az egészséges értéket.

A víz után a föld kérdése az, ami legalább ugyanannyira égető téma. Nem szeretném a holnapi napirendek témáját már ma ellőni, de uniós megállapodások ide vagy uniós megállapodások oda, gyalázatos, hogy alaptörvény-ellenesen, annak is a P) cikke ellen vétve, joghézagokat és komoly jogharmonizációs hibákat vétve, több mint 30 évvel a rendszerváltásnak nevezett módszerváltás után tovább zajlik a privatizáció, csak most nem gazdasági érdekeltségek, hanem maga az országunk az, amit kótyavetyére tettek fel. Hiszen azé az ország, akié a föld, föld nélkül pedig egyetlen állam sem létezik. A nyugati tőkeerős réteg pedig kapva kap az alkalmon, s az 1920-as gyalázatos országcsonkítást tovább folytatja, teljesen háborítatlanul, a környezetvédelemre ügyet sem vetve, hiszen csak gazdatestként tekint szeretett földünkre. A mi sziklaszilárd álláspontunk, hogy a magyar föld nem eladó sem gazdasági társaságok mögé bújt idegeneknek, sem külföldi állampolgároknak, akik mindkét esetben is csak kizsákmányolják, lelakják azt, elszennyezik, terméseit pedig elhordják, sok esetben megkerülve az aktuális szabályozást is.

Véleményünk szerint a magyar föld a magyar embereké, s azt nekik is kell megőrizni, azon nekik kell dolgozni, nekik kell boldogulni, az azon megtermelt javakból pedig nekik kell részesedni. Nem a monokulturális, nagyüzemi, kizsákmányoló mezőgazdasági termelés az, amely megtartja szeretett szülőföldünk, hanem a családi gazdaságokon alapuló, természetbarát és ökológiailag fenntartható irány az. Ehhez szükséges az állam segítő keze, hogy egy több ezer hektáros birtok ne egy-két ember kezében legyen, hanem megannyi magyar családot segítsen. Kell hozzá  ahogy erre a program is kitér, de a valóság távol áll tőle  megfelelő minőségű oktatás, mely környezettudatos, az életre nevelő tanterven alapul, s kellenek hozzá motivált, pályaorientált tanárok is. Az ő feladatuk nem kevesebb, mint hogy egy olyan generációt neveljenek ki, akik már egy környezettudatos szemlélettel rendelkeznek, akik nem eldobálják, hanem felszedik a szemetet, akik nem eltávolodnak a magyar földtől, sok esetben elhagyva azt, hanem szinergiában élnek azzal, s megőrzik azt az utókor, unokáik számára is.

Viszont nem elég csak az emberi tényezőket újragondolni, egy adott élettér eltartóképességét is figyelembe kell venni, így nem elég az urbanizálódást, a helyenként megnövekedett robbanásszerű lakosságnövekedést és az ezzel járó környezeti terhelést orvosolni, de fontos a természeti egyensúly fenntartása is.

Vadászként, szakemberként és gazdálkodóként külön üdvözlöm a nemzeti környezetvédelmi program vadgazdálkodást érintő szakaszát, mely az eddigi, teljesen szakmaiatlan és hibás gazdálkodásra világít rá, így különösen arra, miszerint a vadlétszám állománysűrűségét jelentősen apasztani szükséges, hiszen egyes vadfajok az esetükben megszokott élőhelytől eltérő helyeken is honosultak. Így például a sík területeken vissza kell szorítani a nagyvadállományt, különös tekintettel a vaddisznóállományt, vagy a muflonok és szarvasfélék esetében jelentős állományszabályozásra van szükség a hegyvidéki élőhelyek tekintetében, hiszen ezek a vadfajok veszélyeztetik az erdők megújulását, rosszabb esetben pedig a már meglévő újulatot teszik teljesen tönkre, ami visszaüt a kívánatos és célként kitűzött környezeti tényezők megvalósulására.

Emellett pedig kiemelten szükségesek az apróvadfajok védelmében meghozott intézkedések, melyek a természetes élőhelyük védelmét írják elő. Az őshonos fajok védelmének érdekében szükséges visszaszorítani az invazív, nem őshonos fajok elterjedését is. Igaz ez a rendkívül fontos halgazdálkodásra is, ahol törekedni kell az őshonos halállomány védelmére és a szükséges helyeken a rekonstrukciójára is ennek az állománynak.

A Mi Hazánk Mozgalom országunk hosszú távú fenntarthatósága, a természeti értékeink védelme és a környezetünk javításának céljából igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy ezek a kedvező folyamatok minél előbb megvalósuljanak és bekövetkezzenek, így az életszerűségen alapuló kritikáink ellenére támogatjuk a nemzeti környezetvédelmi programról szóló határozati javaslatot, és reméljük, hogy megéljük azt az igazán környezettudatos lépést, amikor nem a technológiai és ipari, hanem a környezetvédelmi miniszter fogja jegyezni a következő ilyen programot. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)