DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nacsa képviselő úr, szerintem a vita jó, előrevisz, és most egy olyan kérdésről beszélünk, egy olyan kérdésről folytatunk vitát, ami alapvetően meghatározza gyermekeink jövőjét, tehát szerintem fontos is. Nagyon örülök, hogy felszólalt képviselő úr, felszólalt Juhász Hajnalka képviselő asszony, Nyitrai képviselő úr, és azt gondolom, hogy ez talán indíthat most egy pozitív vitát, hogy legalább megpróbáljuk a közös nevezőket meghatározni, hogy föltárjunk egy közös valóságértelmezést.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt idéztem ide, hogy október 27-én Palkovics miniszter úr, aki felel a környezetvédelemért, felel az energiapolitikáért, bejelentette, a Hír TV élő adásában lehetett ezt követni, hogy a magyar kormány megváltoztatja azokat a szabályokat, amelyek jelenleg lehetetlenné teszik szélturbinák építését. Én erre rákérdeztem a múlt héten, szerdán itt, talán jelen volt, miniszterelnök úrnál, aki azt mondta, hogy nem igaz, nem született ilyen döntés. Segítsen feloldani ezt az ellentmondást!

Ez azt jelenti, hogy nem született olyan döntés, hogy azóta talán vane ismerete képviselő úrnak, hogy azóta már született ilyen döntés, tehát igazából nem bírálta fölül miniszterelnök úr, csak azt mondta, hogy esetleg az ütemezésben nem teljesen fedték át egymást a nyilatkozatok. Lehete majd a jövőben Magyarországon szélerőműveket építeni vagy nem? A felelős miniszter azt mondta, hogy lehet, bejelentette, miniszterelnök úr néhány nappal később cáfolta.

Aliga ügye. Lehet, hogy még nagyon sokszor el fogom mondani ezt a kérdést, ugye, még nem oldódott meg a probléma. Az az egyetlenegy része, az az egyetlenegy részlet oldódott meg, hogy környezetvédelmi engedélyt adtak egy olyan pusztításra, ami ezt a több millió éves geológiai képződményt lepusztította volna. Egyetlenegy kormánypárti képviselő, kormánytag, senki nem adott erre választ, hogy ez miért történhetett meg, és hogy egyetérte azzal, hogy ez megtörtént. Tisztelt Képviselő Úr! Akkor beszéljünk egymással, vitázzunk! Ön szerint elfogadható, hogy környezetvédelmi engedélyt adnak egy nemzeti szimbólumunk ledózerolására? Hogy nagyobb befektetők nagyobb területhez jussanak? Itt a lehetősége, tud rá válaszolni, és azt gondolom, akkor tisztázni tudjuk ezt a kérdést.

De ugyanúgy szeretném tisztelt képviselő urat megkérdezni: akkumulátorgyártás. Nekem van kritikám ezzel a programmal, amellett, hogy sok dologgal egyetértek. Nem szerepel benne az a jövőről szóló programban, ami lehetetlenné teszi annak a programnak a megvalósítását. Rendben vane ön szerint, aki az úgymond nemzeti oldalhoz tartozik, hogy százmilliárdos állami támogatással idecsalogatunk idegen gigantikus cégeket, akik felhasználják az energiát és felhasználják a vízkincsünket, és amikor a környezetpusztítás, a szennyezés jeleit tapasztaljuk, akkor a magyar kormány lehetetlenné teszi, hogy a magyar emberek, a helyi közösségek ezt feltárják és küzdjenek ellene.

Ez így rendben van-e? Csak azért kérdezem, mert ez összefüggésben van ezzel a programmal, ugyanis ott a programban a vízkincs védelméről beszélünk, egy szó sincs arról, hogy akkumulátorgyártó nagyhatalom lesz Magyarország. Már részletesen beszéltünk arról, hogy milyen kihívásokkal küzdünk a vízügyek terén, és így ellentmondásba kerülünk a valósággal, ha ezt a programot így elfogadjuk. A véleményére vagyok kíváncsi, Nacsa képviselő úr, hogy ez az akkumulátorgyártónagyhatalom-elképzelés, a vízkincsünk áruba bocsátása a nemzet érdekei szerint történik-e.

Struktúra, minisztériumi struktúra, holisztikus szemlélet, felelősségvállalás. Beszéltünk itt a vízkormányzásról, beszéltünk itt az elhibázott vízgazdálkodásról, az aszálykárokról. Agrárminiszter úr  megköszöntem neki, és egyébként egy nagyon konstruktív vita bontakozott ki  eljött a Fenntartható Fejlődés Bizottság ülésére, és ott szembesülhetett egy egyetemi professzor előadásával, és elismerte ott miniszter úr, hogy sokkal rosszabbak a forgatókönyvek, mint azt ő gondolta, a tekintetben, hogy hogyan veszítjük el a vizeinket. Úgy látom egyébként, hogy elindult valami ezzel kapcsolatban.

Azért legyünk világosak, nem 2010-ben kezdődött ez a fajta vízgazdálkodás, hogy elfolyatjuk a vizeinket, és nem is 1990 után, tudjuk jól, hogy ez az egykori folyamszabályozások, folyószabályozások nyomán alakult ki, hogy gyakorlatilag kiszárítottuk az egykor vízjárta területeket. Annak ellenére egyébként, hogy tíz éve Ángyán professzor úr is letette az asztalra azt a koncepcióját, azt a vidékstratégiát, ami szorgalmazta az ezzel való szembenállást, tehát itt volt már az a dokumentum, nem történtek meg a lépések. Én nagyon boldog leszek, ha most tudunk közösen cselekedni. Minden olyan lépést, ami a felelős vízgazdálkodást, a vizeink megtartását támogatja vagy ebbe az irányba mozdul, én meg fogom szavazni. Ugyanúgy egyébként, ahogy most az interpellációs kérdésemre adott válaszát megszavaztam az államtitkár úrnak. Ebben a kérdésben nem nézhetjük, és higgye el, hogy én nem nézem a pártpolitikai szempontokat, én a nemzet érdekeit, a gyermekeink, unokáink jövőjét nézem, hogy ezt tudjuke biztosítani.

De ugye, az Agrárminisztériumról beszéltünk ezzel összefüggésben, a Technológiai és Ipari Minisztériumhoz tartozik nemcsak a környezetvédelem, hanem a víziközművek rendszere. A Belügyminisztériumhoz tartozik a vízgazdálkodás, és szó esett már itt a Sajó ügyéről, de beszélhetnénk egyébként azokról a rendkívül súlyos kockázatokról, ami a Tisza erdélyi mellékfolyóit érinti, és nyilvánvaló, hogy beszélünk itt a Sajóról, a Tisza mellékfolyóiról, az az anyaországi természeti kincseket is érinti. És ott tartunk valóban, én háromszor voltam már a Rozsnyói járásban, ott, ahol ez a szörnyű szennyezés megtörtént, nem tudom, hogy volte ott a kormánynak bármelyik tagja Alsósajó település mellett a Siderit nevű egykori bányaüzemnél, a mai napig még folyik be a szennyeződés. Azt gondolom, hogy lépéseket kell tudni tenni annak érdekében, hogy ezeket a szennyezéseket megállítsuk, én ezt hiányolom.

Nyitrai képviselő úr arról beszélt, hogy a kormány nem beszél, hanem cselekszik. Segítsenek nekem, bármelyik kormánypárti képviselő segítsen nekem abban, hogy a víziközművek rendszerének az összeomlása tekintetében mit cselekedett a kormány. Én idéztem önöknek azt, hogy 2017-ben a Megyei Jogú Városok Szövetsége  amiről múltkor kiderítettük, hogy két ellenzéki polgármesteren kívül csupa kormánypárti polgármesterekből áll  úgy fogalmazott, hogy válságos helyzetben van a szektor, tehát összeomlik a víziközműrendszer. Azóta a helyzet folyamatosan rosszabb lett. Önök mit tettek ez ügyben?

Olvashatjuk egyébként, mondjuk, a TÖOSZ-nak, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége elnökének, Tab fideszes polgármesterének a közleményeit is, ő is elmondja sokszor egymás után, nagyon hangosan a kritikáit. Önök nem tettek semmit, nem volt szemléletváltás, nem biztosították a forrásokat, és egyre gyorsuló ütemben mennek tönkre ezek a csővezetékek, mennek tönkre ezek a vízrendszerek, és egyre nagyobb veszély leselkedik a vízkincsünkre, és egyre komolyabb kihívásokkal küzdünk a vízgazdálkodás, az ivóvízellátás terén.

Egyébként megint csak egy fideszes képviselő mondta el kérdésként egy nyilvános fórumon, hogy ő nagyon reméli  és ezt így fogalmazta meg, hogy nagyon reméli , hogy a mostani államosítási folyamatot, ami megbicsaklott a jelentős önkormányzati ellenálláson, nem az követi majd ezt az államosítást, hogy harmadik személynek átadják a víziközművagyont. Ha államtitkár asszony vagy bármelyik kormánypárti képviselőtársam megerősíti, hogy nem, tartják azt a fontos alapelvet, hogy a víziközmű-infrastruktúrának nemzeti kézben, alapvetően önkormányzati és állami kézben kell maradni, ez nagyon fontos lenne, hogy nem lehet ezt kiszervezni. De azt gondolom, hogy az intő jel mindenki számára, amikor egy fideszes polgármester mondja azt, hogy reméli, hogy így lesz.

Néhány dologról még engedjék meg, hogy ilyen megközelítésben beszéljek! Illegális hulladéklerakók felszámolásáról volt szó, felmerült a tamási eset, tamási helyzet. Itt mi történt? Olaszországból származó műanyag hulladékot elkezdtek behordani kamionszámra egy telephelyre, ami Tamási város belterületén van. Gigantikus mennyiségű, hatalmas hegyekben állt ez a hatalmas nagy szemétkupac. Mi több bejelentést tettünk, én feljelentést tettem az ügyben, és utána, hogy megállapította egyébként a kormányhivatal, hogy az előzetes engedélyben szereplő tárolási feltételeknek nem tesz eleget, aki ezt műveli, három hónapig nem állították meg a szemétnek az ideszállítását, tehát szállították ide a külföldi szemetet.

(15.50)

Természetesen itt is a jól bevált recept érvényesült, hogy az a biznisz ebben, hogy idehozzák a szemetet külföldről, majd eltűnnek a felelősök vagy el akarnak tűnni. Én kétszer tettem az ügyben feljelentést. Olyan jelzéseket kaptam, hogy nem fogja megúszni az elkövető ennek az ügynek az elkövetését.

De ennek van a másik oldala, hogy hogyan engedélyezhette ezt a kormányhivatal, mert ez kétoldalú felelősség, hogy a kormányhivatal engedélyt ad arra, hogy gigantikus mennyiségű külföldi műanyag szemetet deponáljanak egy város belterületén? És ott megállapította a katasztrófavédelem, hogy elképesztő tűzveszélyt okoz ez. El tudják képzelni, hogy ez a hatalmas, 6-7 méter magas, hatalmas műanyagszemét-hegy tüzet fog, hogy annak milyen következménye lett volna? Hála istennek, most már elszállították. Nagyon érdekel egyébként, nem tudom, hogy államtitkár asszony tude segíteni, hogy mit kezdtek vele, igaze, hogy Cikóra szállították. Mi lett azzal a szeméttel, és mit kezd vele a kormány? De itt nem is ez a lényeg most  ugye, ez is nagyon fontos , hanem hogy hogyan lehet módosítani azokat a jogszabályokat, amelyek lehetővé tennék, hogy megállítsuk a külföldi szemét beszállítását, és hogy szigorú, kőkemény büntetést kapjanak azok, akik ilyet elkövetnek, akik azt gondolják, hogy ide lehet szállítani a szemetet.

A közösségi közlekedésről is szól a program. De egyébként leírja önkritikusan a program, hogy milyen mértékben csökkent az utaslétszám a helyközi közlekedésben és a helyi közlekedésben is, és mégis fontos a közösségi közlekedés. De hát ezzel ellentétes lépések születnek. Éppen a Covid alatt megvonták a vidéki városok helyi közlekedésének az állami támogatását. Ez nem fenntartható. Hasonlóképpen egyébként hiányzik, késik az a közlekedési reform, amit nagyon-nagyon régóta szorgalmazunk.

Még egy dologról muszáj beszélni, az önkormányzatok működéséről, a városi zöldpolitikáról. Én azt gondolom, hogy az egyértelmű mindenki számára, hogy az éghajlatváltozás, a környezetpusztítás hatásaival szembeni küzdelem fő terepei a városok, az önkormányzatok. Mi azt látjuk folyamatosan, hogy miközben egyre komolyabb kihívásokkal szembesülnek, volt a koronavírus-járvány, az ehhez kapcsolódó gazdasági válság, láthatjuk a mostani válságot, növekednek az önkormányzati feladatok, a forrásaik pedig csökkennek. Tehát a kormányzati megszorítások miatt egyre kevesebb gazdasági mozgástere lesz az önkormányzatoknak, miközben egyre súlyosabbak a kihívások. Ilyen egyébként a csapadékvíz-elvezetés kérdése, ilyen a közműkérdés, bármiféle közszolgáltatás, helyi tömegközlekedés kérdése, ami alapvetően meghatározza a városi levegő minőségét, a zajterhelést, a zsúfoltságot, a balesetveszélyt, miegyebet. Tehát nem lehet tudni megfelelni ezeknek a programban leírt céloknak, hogyha az önkormányzatok nem minél több forrást kapnak, hanem minél kevesebbet.

Még egy ügyre engedjék meg, hogy utaljak. Az energiapolitikáról beszéltünk. Én nagyon bízom benne egyébként, hogy a felszólalásomat Nacsa képviselő úr felszólalása követi, és bejelenti azt, hogy valójában Palkovics miniszter úrnak volt igaza, és a szélenergiának zöld utat ad a kormány. De lesze ilyen szemléletváltás az épületenergetikai korszerűsítések terén? Varga Mihály miniszter úr fogalmazta meg, hogy nem elégségesek az eredmények, Magyarország sajnos a sereghajtók között van az Unióban a lakásállomány szigetelésében. Azt pontosan tudjuk, hogy ez hatalmas lehetőség is egyébként, hogy ha erre a kormány érdemi forrásokat biztosít, évente akár százezer lakás szigetelését, átfogó korszerűsítését meg lehetne valósítani, és több tízezer munkahelyet lehetne ezáltal teremteni. Itt valóban lehetne csökkenteni az energiafelhasználást, Magyarország energia-önrendelkezését lehetne erősíteni. Ez megjelenike majd a kormányzat működésében, a kormányzat elképzelései között?

Zárásként valóban azt szeretném mondani, nem akarok túl hosszan beszélni erről a kérdésről, hogy itt valóban azt gondolom, hogy lehet egy releváns elképzelés, hogy legyen környezetvédelmi minisztérium Magyarországon. De azzal én egyetértek, hogy nem ez a perdöntő, nem az fogja eldönteni, hogy helyese egy kormány politikája, hogy vane egy ilyen nevű minisztérium vagy nincs, ugyanis a környezetvédelem nem lehet egy csővégi megoldás. Tehát nem lehet az a cél, hogy valami történik, a gazdaság valahogy működik, és van egy minisztérium, amely azért felel, hogy a gazdasági működésnek a környezetpusztító hatását megpróbálja kezelni. Akkor lesz érdemi változás, akkor fog érvényesülni a fenntarthatóság, hogyha áthatja a fenntarthatóság, áthatja a környezetvédelem és a természeti kincsek védelme egy adott kormányzat működését, valamennyi minisztériumáét, és az a szemlélet érvényesül, és valóban nem csak beszélünk róla, valóban a körkörös gazdaság felé fordulunk, valóban megpróbáljuk minimalizálni a hulladéktermelést, és valóban olyan módon próbáljuk felhasználni egyébként a különböző erőforrásokat, nyersanyagokat, hogy ne az amúgy erőteljes kibocsátás, bányászat, és a többi volumenét kelljen növelni.

Tehát én azt gondolom, hogy a fenntarthatóságszemlélet egy teljes kormányzati struktúrában, egy teljes kormányzati működés során kell hogy érvényesüljön. Akár jelenthet is jót, ha van egy külön környezetvédelmi minisztérium, de ez a lényeg, hogy ez tudjon érvényesülni. Ha ez nem működik, akkor tegyük hozzá, teljesen hiába van olyan minisztérium, amit környezetvédelminek hívnak, az nem fog tudni segíteni. Köszönöm szépen, elnök úr.