KORDÁS LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Hosszan sorolta azokat a pozitív eredményeket, amelyeket ez az előttünk lévő törvényjavaslat tartalmaz. Hadd világítsam meg talán egy kicsit munkavállalói szemüvegen keresztül, hogy hogyan is látja ezt egy munkavállaló!
Először is, a Demokratikus Koalíció egy olyan magyar, európaiságot magában foglaló párt, amelynek fontos célkitűzése az, hogy a magyar munkavállalók is legalább olyan körülmények között éljenek, mint nyugat-európai társaik, legalább olyan feltételek között, legalább olyan bérezéssel, legalább olyan lehetőségeket kapjanak meg, mint európai társaik. Szentül hisszük azt, hogy az ő munkájuk, a magyar munkavállalók munkája sem ér kevesebbet, mint bármelyik más, Európában élő munkavállaló munkája.
Éppen ezért érdekes az, hogy a most előttünk lévő törvénytervezet gyakorlatilag két európai uniós direktíva átvételével foglalkozik. Igazából ez azt jelenti, hogy 176 oldalon 258 paragrafust módosít ez a jogszabálytervezet, ez a salátatörvény, ami azt jelenti, hogy ennek a két irányelvnek ennyi pontján nem felel meg a mai szabályozás. Tehát annak az európai szellemiségnek, annak az európai gyakorlatnak, amit már ma is élvezhetnek az európai munkavállalók, annak a magyar jogszabályok nem tesznek eleget, sőt a mostani gyakorlat szerint, amit államtitkár úr is mondott, ezeknek az irányelveknek a minimumértékeit próbálja meg becsempészni a magyar jogszabályokba. Tehát összességében azt tudjuk mondani, hogy mi ezeknek a minimumértékeknek az alkalmazásával nem értünk egyet. Mi azt gondoljuk, hogy többet érdemelnek a magyar munkavállalók, és ezért módosító javaslatot is fogalmaztam meg ehhez a törvényjavaslathoz, amit kérem, hogy támogassanak.
Nézzük a módját és a végeredményét ennek a törvényjavaslatnak! A módja gyakorlatilag az, amit önök megígértek egyébként az Európai Uniónak, hogy társadalmi egyeztetést fognak folytatni a partnerekkel. Államtitkár úr is jelezte, hogy lefolytatták ezeket az egyeztetéseket. Nos, megkérdezném én azt így halkan, hogy a munkavédelmi törvény, amit ön idézett, az Országos Munkavédelmi Bizottsággal volte egyeztetve megfelelő mélységben, megfelelő szakmai tartalommal, illetve az üzemegészségügy részét az orvosszakmai szakszervezetekkel egyeztettee a tárca. Azt hiszem, mind a kettőre nemleges válasz fog érkezni.
De ha már az egyeztetésnél tartunk, önöknek két éve volt arra, kettő éve, hogy ezt az irányelvet a hazai jogba átültessék. Ezzel szemben az történt, hogy augusztus 2-án lejárt ez a kettő év, majd sebtében összeraktak egy javaslatot, elküldték a szociális partnereknek, majd egy nap múlva kérték a véleményüket arról, hogy 258 paragrafuson keresztül mi az ő véleményük.
Úgy látszik, hogy önök nem igazán értik, hogy hogy működnek a szociális partnerek. Sem a szakszervezeteket nem értik, hogy hogyan működnek, sem pedig a munkáltatói oldalt nem értik, hogy hogy működik, de megpróbálom ezt elmagyarázni. Nemrég még az egyik ilyen szövetségnek az elnöke voltam, és szeretném azt mondani, államtitkár úr, hogy az a másfél napnyi lehetőség, amelyet a szakszervezetek álláspontjának kialakításához adtak önök, illetve a munkáltatóknak adtak önök, az mérhetetlenül kevés.
Még egyszer mondom, kettő évük volt erre, hogy ezt az irányelvet átültessék a hazai jogrendbe, kettő év alatt nem futotta önöknek arra, hogy egyeztetést folytassanak, miközben másfél évvel ezelőtt a tárgyalópartnerek közül a szakszervezeti oldal egységes álláspontot tett le az önök asztalára annak érdekében, hogy hogyan kellene az apaszabadságról, a szülői szabadságról gondolkodnia a kormánynak, és milyen javaslatai vannak a munkavállalói oldalnak. Önök másfél évig egy betűt nem tettek hozzá, még csak napirendre sem vették a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán. Tehát ennyit arról, hogy önmagában az egyeztetés hogyan zajlott.
A probléma ezzel az, hogy eltérően attól, hogy ahogy önök gondolkodnak sokszor a szociális partnerekről, ott, akik ezekben a tárgyalásokban részt vesznek, három munkaadói és három szakszervezeti tisztségviselő, nem a saját véleményüket képviselik ezeken a tárgyalásokon. Ez a mandátum és az egyeztetett vélemény úgy alakul ki, hogy megkapnak a kormánytól egy törvényjavaslatot, azt nyilván a szövetségek megbeszélik az ágazati szakmai szakszervezetekkel, majd ők elvégzik a munkahelyi tisztségviselőkkel való egyeztetést, és ezt követően, ezt szintetizálva nyújtják vissza a kormánynak mint véleményt és mint megfogalmazandó javaslatokat.
(17.40)
Ezzel szemben önök, még egyszer mondom, egy napot adtak a szakszervezeteknek, hogy ezt a munkát elvégezzék, és a munkáltatói szövetségeknek is, nyilván kevés sikerrel. Tehát én azt gondolom, hogy az egyeztetés mélysége, kiterjedtsége semmiképpen sem volt megfelelő ahhoz, hogy ezt a törvényt ilyen módon itt most tárgyaljuk.
De térjünk rá a lényegre, a tartalomra. Államtitkár úr említette a munkavédelmi törvény módosítását. Nagyon sok törvényt módosít ez a salátatörvény, nem is térnék ki mindegyikre, de azokra a törvényekre, amiket államtitkár úr az expozéjában elmondott, reflektálnék.
Az egyik ilyen törvény a munkavédelmi törvény. Ha végignézzük az elmúlt 12 évet ha már ezt említette államtitkár úr az expozéjában , akkor nézzük meg, hogy mi is történt a munkaügyi ellenőrzés és a munkabiztonsági ellenőrzés terén. 2011-ig volt egy önálló Munkaügyi és Munkabiztonsági Főfelügyelőség önálló, országos hatáskörű szervezetként, területi képviseletekkel, körülbelül nyolcszáz munkaügyi ellenőrrel. Önök megszüntették ezt a hivatalt, majd 2012-ben úgy módosították az erről szóló jogszabályokat, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat alá beolvasztották, és ott már csak egy főigazgató-helyettes felügyelte ezt a két területet. De ez sem volt elég, és még tovább csökkentették ennek az intézménynek a presztízsét, és ma a minisztériumban, illetve a kormányhivatalokban egy főosztályvezető vagy egy főosztályvezető-helyettes foglalkozik ezzel a területtel.
Eközben a munkabiztonsági ellenőrzések tapasztalatai alapján azt látjuk, hogy mind a csonkulásos balesetek, mind pedig a halállal végződő balesetek száma nőtt az elmúlt időszakban. Azt gondolom, ez nagyban összefügg azzal a kormányzati intézkedéssel, ami gyakorlatilag olyanná tette ezt az országos hatáskörű szervezeti egységet, hogy csökkentek a munkaügyi ellenőrzések és a munkabiztonsági ellenőrzések, és ezzel szemben nőttek a szabálysértések. Én a magam részéről nem tudok elképzelni rosszabbat, mint ha egy apuka vagy anyuka elmegy reggel dolgozni, és nem tér vissza többé a családjához. Ezt jelenti ez a folyamat! Ha már a munkavédelmi törvény benne van ebben a salátatörvényben, miért nem próbálják megerősíteni? Mint ahogy e két irányelv szellemiségéből is következik, hogy megerősíteni a munkaügyi hatóságot, és több ellenőrzést folytatni, jobban odafigyelni a jogszabályok betartására és betartatására.
De ha már itt tartunk, akkor nézzük meg az apaszabadságok kérdését, amit ugyancsak ez az irányelv rögzít. A baloldali kormányok vezették be ezt az intézményt, az apaszabadság intézményét a munka törvénykönyvében, akkor öt nappal és százszázalékos távollétidíj-fizetési kötelezettséggel. Ez az irányelv azt fogalmazza meg most, hogy minimum tíz napra kell emelni, és legalább a társadalombiztosítási ellátásnak megfelelő díjazásban kell részesíteni a munkavállalót. Önmagában tehát ez a tíz nap vonatkozásában még teljesül is. De ha azt vesszük alapul, hogy az első öt napra százszázalékos távolléti díj jár, de a második öt napra amit önök most hozzátesznek a baloldali kormányok által létrehozott intézményhez már csak a távolléti díj 40 százaléka jár, akkor kérdezem én, önök szerint ki az az apuka, aki feláldozza majd a fizetésének a 60 százalékát azért, hogy otthon tudjon maradni? Nem lesz ilyen apuka! Egyszerűen nem fogják igénybe venni ezt a második öt napot.
Ezzel szemben a szakszervezeti javaslat az, hogy egy gyermek születése esetén 15 napos apaszabadság járjon a munkavállalóknak, ikerszületés esetén pedig 20 nap, és százszázalékos távolléti díjjal fizessék ezt a teljes időszakot. Erről szól az én módosító javaslatom is, mert a Demokratikus Koalíció és Dobrev Klára árnyékkormánya támogatja a szakszervezetek ilyen irányú törekvését, és azt szeretnénk elérni, hogy ezt a 15, illetve 20 napot százszázalékos távolléti díjjal díjazza a jogalkotó.
Összességében, ha azt nézzük, hogy ennek a két irányelvnek az átültetése a magyar jogrendbe megtörténike, akkor én azt mondom, hogy a minimumszinteken talán, de összességében semmiképpen sem illeszkedik ez a javaslat a két irányelv szellemiségébe, és annak az iránynak a követésébe, amit az jelent, hogy egyre jobban tudjanak élni a munkavállalók, és egyre jobb, európaibb környezetben tudjanak élni a magyar munkavállalók. Köszönöm szépen a figyelmet, köszönöm a szót. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)