NOVÁK ELŐD, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A foglalkoztatási törvény 180 oldalas, 37 jogszabályra kiterjedő módosítása nemhogy a Covid-diktatúra visszaéléseire nem hoz gyógyírt, de sajnos megtartja hazánk sereghajtó helyzetét az EU-n belül az apaszabadságok terén is, az álságos kormányzati kommunikáció ellenére is. Ne csodálkozzunk, ha a gyermekvállalási kedv helyett inkább a népességfogyás fog tovább fokozódni!

Az apanapok és a szülőknek, gondozóknak járó szabadnapok vonatkozásában kitűnik, hogy a kormány névlegesen az EU-s irányelveknek való megfelelést tűzte ki célul, azonban a maga sajátos és a munkavállalóknak egyáltalán nem kedvező módon. Az eddig is meglévő 5 nap apaszabadságon felül további 5 napban a távolléti díjnak csak a 40 százaléka jár a munkavállaló részére. Ez a szabály tehát teljesen szembemegy a kormány családok védelmével kapcsolatos politikájával és kommunikációs fogásaival. Nem biztosít jelentős segítséget a jogosultak számára. Ez a 40 százalék a fizetés nélküli szabadsághoz közelebb van, mint a valódi szabadsághoz.

Az Európai Unióban, mint annyi más területen, sajnos Magyarország az alap-apaszabadságok vonatkozásában is a sor végén kullog. Az Európai Parlament adatai alapján jelenleg Spanyolország biztosítja a leghosszabb apaszabadságot, 16 hetet teljes fizetés mellett; Magyarország ehhez képest 5 napot. A listán utánuk  a spanyolok után  következik Finnország és Hollandia 11 és 5 héttel, aztán Ausztria, Észtország, Franciaország, Litvánia, Szlovénia és Portugália egy hónap szabadságot ad még mindig 80-100 százalékos fizetés mellett ebben az időszakban.

(18.40)

Ehhez gondoljuk akkor hozzá, hogy Magyarország még a jövőben is csak 5+5 napot fog, a második öt napot inkább fizetés nélküli szabadságnak tekinthetjük. Az irányelvben meghatározott tíz napot pedig már teljesítette Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Írország, Belgium, Luxemburg, Lengyelország, Olaszország is előttünk jár az apaszabadság tekintetében. A lista végén Magyarország és Románia áll öt munkanappal. Pedig ahogy például Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének vezetőjeként is elmondta, többször felhívta rá a figyelmet, talán a legfontosabb intelmeként, hogy a demográfiai fordulathoz, a népességfogyás megállításához az apák bevonására volna szükség a gyermeknevelésben.

Ebben nekünk is felelősségünk van, hogy a XXI. században trendivé, divattá, normává tudjuke tenni, és be tudjuke mutatni, hogy igenis a legférfiasabb dolog apának lenni. Sokan azt gondolják, hogy apának lenni legfeljebb annyit jelent, hogy együtt birkózunk, focizunk, esetleg Kitörés-túrára megyünk, ki mit szokott csinálni gyermekeivel, de én büszkén vállalom azt is, hogy több mint 5 ezerszer pelenkáztam eddig gyermekeimet. (Nacsa Lőrinc: Én nem számoltam!) A piszkos munkát a nőkre hagyni, az anyákra hagyni kizárólag, szerintem nem valami lovagias tett.

És amikor azt mutatják ki, hogy a kívánt gyermekek száma körülbelül három a közvélemény-kutatások, felmérések, fiatalok körében való kutatások szerint, akkor miért van az, hogy ennek csak a töredéke, a fele, vagy leginkább annyi sem születik meg, főleg, ha a cigányság népességrobbanását még levesszük, akkor gyakorlatilag generációként megfeleződik a magyarság, hiszen 1 körül van valójában a mutató. Akkor szembe kell nézni azzal, hogy ennek az oka valószínűleg az, hogy bár azt mondják a fiatal hölgyek is, hogy ők szeretnének két-három gyermeket, de azért valahogy úgy tűnik, hogy az első gyermek után köszönik, de ebből nem kérnek többet.

Hát, ezért kellene igenis például az apákat is nagyobb mértékben bevonni a gyermekvállalással és gyermekneveléssel kapcsolatos teendőkbe, és éppen ezért kellene az állam is jó példát mutasson az apaszabadsággal, már rögtön a legelején, hiszen ez az öt nap, vagy az 5+5 nap fizetés nélküli szabadság is nem évente, hanem pusztán a születéskor jár tehát óvatosan bánjunk egyáltalán a „szabadság” kifejezéssel.

De ha már szabadság: a Covid-őrület idején is megnehezítették különösen a szülők életét, ami miatt is nemcsak, mondjuk, kárpótlást illene adni a jogtalanul elbocsátottaknak  jogtalanul elbocsátott oltatlanoknak különösen , hanem pótszabadság kellene a szülőknek, hiszen a szünetelő intézmények, illetve az otthoni oktatás miatt a kisgyermekes szülők rengeteg pluszfeladatot kellett  és sajnos lehet, hogy még kell is, ha így marad ez a Covid-politika  ellássanak, a szabadságok pedig többnyire kimerültek a lezárások miatt. Ezért azt gondolom, hogy a gyermekenként jelenleg járó évi két nap pótszabadságot a Mi Hazánk szerint jelentősen meg kellene toldani az intézményi zárvatartások idejére. Bár ne adja isten, hogy megint ezt tegye a kormány, de a munkáltatók állami költségvetési kompenzálásával kellene ráadásul, tehát nem a munkáltatókra terhelve ezt természetesen, ha már állami, illetve közfeladatot látnak el, például a köznevelési intézmények feladatainak átvételével a kisgyermekes szülők.

A mi korábban benyújtott határozati javaslatunk egyébként költségvetési forrásként javasolta a cigány integrációba mint feneketlen kútba öntött és szétlopott milliárdokat. Elvégre a dolgos cigányok is kapnának pótszabadságot.

A szülőket a covidos lezárások idején hátrány éri a többi munkavállalóval szemben, és csorbulnak a szabadságra vonatkozó alkotmányos jogaik is, ugyanis nem dönthetnek szabadon az éves fizetett szabadságuknak sem az időpontjáról, sem a szabadság eltöltésének módjáról. Gyakorlatilag állami feladatot kell ellássanak az intézmények helyett szabadságuk jogcímén a covidos lezárások alatt.

A törvényjavaslat viszont a munkavállalói jogok biztosítása érdekében helyesen kötelezi a munkáltatókat a tájékoztatási kötelezettség korábbinál szélesebb körű teljesítésére. Tehát hadd méltassam is egy kicsit azt, amit lehet ebben a törvényjavaslatban. A tájékoztató tartalma sokkal részletesebb lesz az eddiginél, az átadás határideje is lerövidül az eddigi 15 napról hétre, sőt munkaszerződés-módosítás esetén haladéktalan átadási kötelezettségre, tehát ezt kétségkívül méltathatjuk.

Üdvözlendő a törvénymódosítás abból a szempontból is, hogy a kormány növelni kívánja a munkavállalók munkavédelmi jogait, és javítani a munkaegészségügyi körülményeit. Ebből a szempontból tehát támogatandó a javaslat. Azonban a módosító javaslatok között szerepel olyan, amely nehezen értelmezhetően javítja a munkavállalók helyzetét. Ilyen például, hogy a 39. § szerint a munkavédelmi hatóság jogosult az ellenőrzés helyszínén található biztonsági berendezések által rögzített felvételek és a munkavégzés területére való be- és kilépést rögzítő berendezések adatainak megismerésére, azokról másolat készítésére is. Ez a rendelkezés szerintem finoman szólva kevésbé szolgálja a munkavállalók érdekeit és jogaik megóvását, mintsem az állam túlzott belépését a hétköznapokba; inkább hasonlít egyfajta Nagy Testvér megvalósulásához.

A nyugdíj előtti álláskeresési segélyre és egyéb állami szociális támogatásokra vonatkozó módosító javaslatok nagy részére azért van szükség, mert már teljesen átláthatatlan a jogszabályi környezet. Nem csoda, hogy folyton módosítani kell a törvényeket, mert amilyen megállás nélküli törvényalkotás van folyamatban, egyszerűen képtelenség lekövetni a néhol minden logikát nélkülöző módosításokat.

Végül, a külképviseleti dolgozók részére juttatható árfolyam-kompenzáció ebben a salátatörvényben rendkívül eldugott helyen, alig észrevehető rendelkezésként jelenik meg, azonban kifejezetten fontos következtetéseket lehet sajnos levonni belőle. Hiszen kérdésként merül fel, hogy ezzel az intézkedéssel a kormány kvázi elismerie, hogy a forint utóbbi időszakban mutatott gyengülésével hosszú távon sem tud mit kezdeni, és a gazdaságpolitikája gyakorlatilag csődöt mondott.

Mivel miniszteri rendeletben az árfolyam-kompenzációnak további szabályai fognak megjelenni, egy olyan intézkedésről van szó, ami arra enged következtetni, hogy a kormány hosszú távra kezd berendezkedni az elszálló euró- és dollárárfolyamokkal szemben. Én azt kérem, hogy ne tegyék ezt. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)