HISZÉKENY DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim! Miniszterhelyettes Úr! Magam vállaltam el ennek a napirendi pontnak a vezérszónokságát a frakción belül, kétfajta kötődésem van ehhez a napirendhez. Az egyik az, hogy korábbi életemben foglalkoztam ingatlannal, és szeretem azt, ha az ingatlan vagyonnal kapcsolatban olyan elképzelések vannak, amelyek rendezett kereteket teremtenek.

A másik pedig a sporthoz való kötődésem. Világéletemben sportoltam, és most itt Nacsa képviselőtársam jelezte, hogy miniszterhelyettes úrnak is van ilyen kötődése, egyéni választókerülete Székesfehérvár, amit sportos városnak nevezett. Én pedig egyéni képviselő vagyok a főváros XIII. kerületében, ahol két jelentős sportegyesület is található: az egyik a Honvéd, a másik pedig a Vasas, amelyik különösen közel áll a szívemhez, és ez az egyesület az, ha nem tévedek, amely talán a legtöbb olimpiai érmet szerezte. Ebben a környezetben nőttem fel, és ezért gondoltam azt, hogy fontos nekem ez a napirend.

Aztán nemcsak én, hanem azok a kollégák is, akikkel erről beszélgettünk, több meglepetést éltünk át. Az egyik meglepetés az volt, hogy a honvédelmi tárca hozza ide ezt a kérdést, de erről Vadai képviselőtársam már hosszabban beszélt. Higgyék el nekem azt, hogy egy köznapi ember számára, de még a sportot kedvelő emberek számára is ez egy meglepetés, és nem nagyon értik azt, hogy ez hogyan meg miként került oda. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Akkor is így van ez, lehet erre vállvonogatni, lehet erre mosolyogni, minden egyebet, általában az emberek ezt nem értik. Kérdezzék meg önök is az embereket, hogy mi a véleményük arról, hogy a honvédelmi tárca foglalkozik a sportügyekkel. Meglepne, ha más következtetésre jutnának a beszélgetés után, mint amire én jutottam. Ez volt az első számú meglepetés.

A második pedig az, hogy arra tudok következtetni, hogy önök úgy gondolták, hogy valami nem jól működik, hiszen azért kell változtatni. Ami nem jól működik, azon változtatni szeretnének. A probléma az, mármint az önök szemszögéből, hogy most nem tudnak elmúltnyolcévezni. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Ezt a törvényt önök hozták, amit módosítanak most. Önök találták ki ezt az irányítási rendszert, ha jól emlékszem, Balog miniszter úr 2013-ban hozta ide a parlament elé. Most eltelt  jé, lehet, hogy ez is nyolc év?  nyolc esztendő vagy majdnem kilenc, és önök úgy gondolták, hogy ezt ismét végig kell gondolni, mert valami nem jól működik, erre tudok én gondolni.

Aztán kicsit továbbgondolva ezt az egész kialakult környezetet, arra a következtetésre jutottam, hogy nyilván ennek van másfajta előzménye is. Ha jóindulatú vagyok, akkor arra tudok gondolni, hogy talán az elmúlt évek eseményei azok, amelyek arra sarkallták önöket, hogy változtatni kellene a sportingatlanok működtetésének irányító rendszerén. Az elmúlt évek egyrészt egy több mint kettő esztendeig tartó pandémia-időszak volt, ahol nyilván a különböző sportlétesítmények, az ingatlan vagyon ezt a két esztendőt nagyon megsínylették, hiszen kihasználatlanul álltak ezek az intézmények, nem nagyon tudták használni önök ezeket.

Ezt követően pedig jött az, amit ma is mindannyian átélünk, ez pedig a rezsikáosz, és nyilván önök is nagyon pontosan és jól érzékelték azt, hogy nagyon nehéz működtetni ezeket az ingatlanokat azok miatt az árak miatt, amelyek egyszerűen fogalmazva kifizethetetlenek, és ezért olyan brutálisak, hogy önöknek is végig kellett gondolni ezeknek az ingatlanoknak az üzemeltetését. Tehát ha az ember jóindulatú, akkor erre a két következtetésre tud jutni, hogy ezek voltak az okai annak, hogy önök úgy gondolták, hogy újra kell szabályozni ezt a területet.

Azt is érzékelni a leírtakból, hogy az önök célja bármi áron, de működtetni ezeket az intézményeket. Az már most jól sejthető, hogy ez irgalmatlan mennyiségű közpénzt fog fölemészteni. A későbbiekben majd idézek az előterjesztésből, ahol ezt elég nyíltan megfogalmazzák. És itt van egy érdekesség: az egész ország ebben a környezetben él, az egyszerű emberek a saját ingatlanukkal vannak ugyanabban a problémában, amiben ezek a sportcélú ingatlanok is.

De nem csak az emberek vannak ebben a problémában; az önkormányzatok is, a saját szociális és egyéb intézményeiket, sportlétesítményeiket nem tudják működtetni a jelenleg kialakult rezsikáoszban. Ugyanígy vannak a kis- és középvállalkozások, akik azon gondolkodnak, hogy hogyan tudják működtetni a jelenlegi helyzetben a saját vállalkozásaikat. Tehát nagyon sokan, az egész ország ilyen helyzetben van. És itt van akkor egy furcsaság: hogy lehet, hogy néhány ezer embernek a hangját meghallotta a kormány? Mert nem többről, néhány ezer emberről van szó, itt élsportról van gyakorlatilag szó, és az ő hangjukat meghallotta a kormány, és azonnal beterjesztett egy intézkedést ide a parlament elé.

(20.00)

Ez érdekes. Akkor több millió embernek meg nem hallják a hangját? Nem hallják az oktatásban dolgozók hangját? Nem hallják a gyermekeink, unokáink hangját? Ők 18 fokos tantermekben ülnek. Nem hallják a kultúrában dolgozók hangját? És nem hallják a szociális ellátó intézmények lakóinak a hangját? Ők a szüleink, nagyszüleink, 18 fokos intézményekben vannak, senki nem foglalkozik velük. Miért nincs egy előterjesztés erről?  erről meg van. Ez egy érdekesség, gondolják végig önök is! Meg lehet hallani néhány ezer ember hangját, és nem hallják több millió ember hangját.

Egyébként meg találkoztam olyan véleményt formálókkal, idézem is, mert olyan érdekes a mondat, aki azt nem érti, hogy „programszerűen utáltatják meg a sportolókat a magyar emberekkel”. És aztán belegondoltam ebbe a mondatba, és ebben van valami. Tehát az, hogy ilyen kivételezett, rendkívül kivételezett helyzetbe hozzák az élsportolóinkat, nagyon sok ember számára azt jelenti, hogy nehézzé teszi azt, hogy szeressék őket.

Elgondolkodtam azon, hogy az elmúlt 12 esztendőben nagy mennyiségű sportlétesítményt hoztak létre, úgy is lehetne mondani, hogy irgalmatlan mennyiségű sportlétesítményt építettek szerte az országban. És akkor elgondolkodtam, hogy ha most ilyen problémák vannak ezekkel a létesítményekkel, hogy lehet az, hogy az építés során egyszer sem, egyetlenegy esetben sem foglalkoztak ezeknek a létesítményeknek a fenntarthatóságával. Ennek alapgondolatnak kellene lenni, sőt szerintem van is ilyen előírás. Önök ezen nem gondolkodtak.

Ha belegondolnak, akkor azt is érzékelhetik, hogy az elmúlt néhány esztendőben hány olyan nagy sportlétesítmény volt, amit átadtak, mondjuk, nagy vidéki megyeközpont város futballcsapatának a stadionját, ahol lasszóval kergették az üzemeltetőket, és nem találtak. Hát, hogy lehet úgy valamit megépíteni, hogy a fenntartásáról előre nem gondoskodnak, és most szembesülünk vele, hogy hát, nem lett volna baj, ha ezt előtte végiggondoljuk. Most gondolkodunk azon, hogyan kellene kihasználni, nem a tervezésnél, abban a szakaszban kellett volna ezzel foglalkozni, amikor ezeket kitalálták, hogy egyáltalán meg kell valósítani. Nem volt szempont a fenntarthatóság. Ez elég komoly probléma. Azt gondolom, hogy a világ boldogabbik felén akkor, amikor ezeket építik, ezzel foglalkoznak és gondolkodnak, és valahogy ott nincsenek ilyen problémák a stadionok és sportlétesítmények üzemeltetésével, mint amivel mi évről évre szembesülünk. Fenntarthatatlanok ezek az ingatlanok, nyilván ezért készült ez az előterjesztés.

Szokatlanul sok ingatlanról van szó: 153. 153 olyan ingatlan van ma Magyarországon, ami most a honvédelmi tárca irányítása alatt valamilyen megoldást próbál keresni arra, hogy hogyan lehet ezeket az ingatlanokat fenntartani, működtetni és üzemeltetni.

Az a véleményem, hogy az jó gondolat, hogy meg kell teremteni a különböző vagyonelemek működtetésének a rendezettségét, ez jó gondolat, az erre született javaslat viszont nem. Rossz az irány. Eddig is volt olyan szervezet, amelynek az volt a feladata, hogy működtetnie kell ezeket a vagyonelemeket. Ez a szerv költségvetési szervként működött, közalkalmazottakat foglalkoztatott, és törvényben előírt szigorú szabályok szerint működött. Például ilyen szigorú szabály volt a közbeszerzések története.

Miről szól ez az előterjesztés? Hát, létrehoznak egy olyan szervezetet, amely mindezektől a kötöttségektől megszabadul. Szabad a gazda: mi lesz ez, mit jelent ez? Az eddigi működésüket figyelembe véve finoman szólva legalizálják a pénzszórást.

Idézek az előterjesztésből: „Az ingatlankör fenntartása jelentős állami forrásigénnyel társul.” Ez az, amire én utaltam, hogy előrevetítik azt, hogy itt irgalmatlan mennyiségű közpénz fog megjelenni. A legtöbb esetben ez azt jelenti, hogy pénzügyi szempontból nem lehet megtérülésről beszélni, és az üzemeltetés szempontjából is nehezen definiálható azok költséghatékonysága. Gondolják már ezt végig! Leírják azt, hogy egyszerűen nem lehet meghatározni azt, hogy ezt hogyan lehet ideálisan működtetni, sok pénz kell, aztán majd nagyon ügyesen meg fogjuk csinálni. Erre mondtam én azt, hogy ez finoman szólva a legalizált pénzszórás.

És akkor még van egy mondat, amivel megfejelik: „Célszerű, hogy az ügynökség e tevékenysége során mentesüljön egyes közteherviselési kötelezettségek alól.” Nagyon sokan küzdenek ma az országban, szinte mindenki, hogy hogyan tudja az ingatlanát fenntartani. Ott is kellene egy ilyen mondat, hogy a közteherviselési kötelezettségek alól nekik is valamilyen mentességet kellene adni vagy mondjuk, legalább kicsit az áfát csökkenteni. Biztos tudnának örülni.

Ha finoman azt mondtam, hogy ez a legalizált pénzszórás lesz az én olvasatomban, durvábban úgy hangzik, hogy ismét a törvényesített lopás jelenik majd meg, szabad rablás lesz közpénzből, és ebben mi nem lehetünk partnerek. Köszönöm a figyelmüket. (Dr. Vadai Ágnes és dr. Harangozó Tamás tapsol.)