NOVÁK ELŐD, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! E sportcélú közfeladatokról szóló törvényjavaslat szerint a magyar családok rezsitámogatása helyett fontosabb, hogy a pályafűtés üzemeljen a stadionokban. A húszoldalas törvényjavaslat a közfeladat ellátásának köntöse mögé bújtatva költségvetési pénzből finanszírozná számos magántulajdonban lévő sportlétesítmény fenntartását is.

Az üzemeltetési és rezsitámogatásokat olyan létesítmények is megkapnák, ahol az előnyöket élvező klub, tehát a létesítményt használó hazai csapat döntően idegenlégiósokat alkalmaz, a magyar sportolókat kiszorítva. Ezen sajnos csak a Mi Hazánk Mozgalom szeretne változtatni, nem is jelentkeztek felszólalásra a történelemben…, a testnevelésből, de hát a történelemből is felmentett momentumosok, a Párbeszéd és az LMP képviselői sem, pedig egy nagyon fontos téma volna. E törvényjavaslatból ugyanis kitűnik, hogy a kormány hevesen vakaródzik az elmúlt évek sokszor ész nélküli, meggondolatlan beruházásai miatt, melynek nyomán jöttek létre olyan alacsony kihasználtságú stadionok és sportlétesítmények, mint például az 1600 lakosú Felcsút községben 2014-ben átadott 4 ezer férőhelyes, 4 milliárd forintból létrehozott stadion, melynek a kihasználtsága olyan 40 százalék körül mozog, és hát a sort hosszasan lehetne még sorolni. Az alacsony kihasználtságú stadionok amúgy bajban vannak, épp az új törvényjavaslat benyújtásának napján derült ki, hogy a rezsiszámlák miatt bezárják a Honvéd stadionját. Ezen létesítmények már a megépítésük napján is könyvelhetően veszteséges beruházások voltak.

Felmerül a kérdés persze, hogy kinek volt anyagi érdekében ezen létesítmények megépítése, amelyeknek a fenntartását és üzemeltetését is valamennyi adófizető állampolgár fogja most elszenvedni, lásd az állami költségvetés fogja fenntartani és üzemeltetni, ami, úgy néz ki, nem lesz elég, mert a Nemzeti Sportinfrastruktúra Ügynökség Zrt. a közteherviselési költségek alól is mentesül majd. A meggondolatlan és a korrupciótól átitatott, fejetlen beruházások és stadionépítések vonatkozásában tehát nem az a megoldás, hogy az így is egyik napról a másikra élő, fizetni a saját rezsijét sem bíró magyar adófizető állampolgárokra hárítsuk át ezeknek a javarészt érthetetlen és indokolatlan beruházásoknak a fenntartási és üzemeltetési költségeit. Finanszírozzák ezt inkább azok a kormányközeli, közpénzből felduzzasztott vállalatok és NER-oligarchák, akik ezeket a kihasználatlan épületeket építették, megépítették, és amiből a zsebüket is jól megtömték, hiszen azért voltak túlzások bőven, még ha voltak nyilvánvalóan indokolt beruházások is.

December 31-én tehát megszűnne az eddigi egyetlen állami sportlétesítmény-üzemeltetéssel foglalkozó költségvetési szerv, a Nemzeti Sportközpontok, január 1-jétől a Nemzeti Sportinfrastruktúra Ügynökség venné át a helyét. A törvényjavaslat szerint az NSÜ kezelésébe kerülne az NSK által üzemeltetett mintegy 140 létesítmény, valamint további 13, köztük a Papp László Sportaréna, a Puskás Aréna, az FTC, az Újpest, a Vasas, az MTK, a BVSC stadion, a Bozsik stadion, a Rátgéber Nemzeti Kosárlabda Akadémia, a Veszprém Aréna, a Tüskecsarnok és a Duna Aréna is. De a javaslatban nem szerepel a 238 milliárd forintból épülő Nemzeti Atlétikai Központ. Államtitkár úr, kérem, válaszolja meg, hogy ki fogja üzemeltetni a stadiont az atlétikai világbajnokság után.

Nyilvánvaló, hogy az elmúlt évtizedek sportingatlan-fejlesztései nagymértékben javították az ország sport-infrastrukturális helyzetét, ezt is el kell ismerni, de a kivitelezések megtervezésekor több szakértői vélemény jelezte, nem elég megépíteni a stadionokat, sportcsarnokokat, uszodákat, számolni kell a létesítmények fenntarthatóságával és a hosszú távú kihasználtságának biztosításával. Elrettentő példa a 2004-es athéni olimpiai létesítmények gyors amortizációja és a rendezés túlbecsült hasznának elmaradása.

Hazánk több száz milliárd forintot költött építkezésre az elmúlt évtizedben  többnyire uniós pénzből , a létesítmények kihasználtsága, gazdasági fenntarthatósága viszont semmiképp sem megfelelő. Információim szerint egyébként személyesen Orbán Viktor elégedetlen a sportlétesítmények kihasználtságával, ezért van előttünk e törvényjavaslat; a jelenlegi Nemzeti Sportközpontokban dolgozóktól értesült erről a Mi Hazánk sportkabinete. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

A megszűnő Nemzeti Sportközpontok dolgozói egyébként januártól elveszítik közalkalmazotti státuszukat e törvény elfogadásával, esetükben így tehát évi néhány napos fizetett szabadság lehet főként a veszteség.

A jelenlegi felállás hátrányairól is beszéljünk, mert kétségkívül vannak, és ennyiből indokolt hozzányúlni a jelenlegi helyzethez, hiszen senki nem foglalkozott a létesítmények sokkal jobb kihasználásával, hogy bevétel is legyen. Én magam is járok a Nemzeti Sportközpontok egyik létesítményébe edzeni olykor, és hát nagy pangást tapasztalok jómagam is, sehol máshol, ami üzleti alapon működik, ilyet nem láthatunk. A zrt.-nek viszont illik majd nyereségesnek lennie.

(20.20)

Az adott létesítmény vezetőinek joguk volt 50 százalékos kedvezményt adni az általuk vezetett intézmény bérleti díjára, ami egy visszaélésre erősen okot adó rendelkezés, ha ilyen Bástya elvtársos szindrómákra gondolunk. Az új felállással ez elvileg megszűnik. (Dr. Harangozó Tamás: Az száz százalék!) Az információk alapján sok az itt elhelyezett, munkájukhoz kevéssé értő kormányközeli rokon, ismerős. A zrt. esetében csak remélni tudjuk, hogy jobban megkövetelik a jövőben a szakértelmet.

A törvény a közfeladat ellátásának köntöse mögé bújtatva költségvetési pénzből finanszírozná tehát a magántulajdonban lévő sportlétesítmények fenntartását is. Érdemes most a közfeladatokat ellátó ingatlanok sorára is vetni egy pillantást, például a Veszprém Aréna, a szegedi multifunkciós csarnok. Kihasználtságuk szempontjából elsősorban a külföldi sportolók, élsportolók munkahelye. Vagy a Bozsik stadion, a Honvéd Akadémia, a Budapest Honvéd első csapatának keretében 15 légiós van, ami a keret 54 százalékát teszi ki. Aztán a kisvárdai Labdarúgó Akadémia, jelenleg a labdarúgócsapatuk keretének 66 százaléka külföldi állampolgár.

Tisztelt Országgyűlés! Én elfogadhatatlannak tartom, hogy az üzemeltetési és rezsitámogatásokat olyan létesítmények is megkapják, ahol az előzőket élvező klub magas százalékban idegenlégiósokat alkalmaz évek óta. Érthetetlen, hogy mindezt úgy teszi a törvény, hogy közben a közfeladat álcáját húzza a kiadások elé. Csapatsportjaink döntő többségében korlátozás nélkül alkalmazhatók külföldi, sőt, EU-n kívülről jövő sportolók is. Így fordulhat elő, hogy például az idei Szeged-Veszprém kézilabdadöntőn a pályára lépő 27 játékos közül mindössze csak 7 volt magyar játékos, vagy a tavaly ősszel megrendezett Fradi-Újpest futballmeccs kezdőiben 22-ből pusztán 3. Ráadásul nem is olyan jók, ugyebár, a külföldiek, bár kevés esélyt kapnak a magyarok, a labdarúgó gólkirályt az elmúlt években mégis a csak hazai játékosokkal felálló Paks csapata adta.

E jelenleg teljesen liberális szabályozatlansággal Magyarország azt is kinyilatkozza, hogy noha 120-130 évig kiemelkedő szinten működtettük a magyar sportot külföldiek mértéktelen alkalmazása nélkül, a 2020-as évekhez érve erre már nem vagyunk képesek. Most ez persze természetesen nem igaz, viszont a nemzeti önbecsülésünket a földre küldi, és elsorvasztja ezzel a magyar utánpótlás-nevelést is. Ahogy arra a Mi Hazánk Mozgalom sportkabinetjének elnöke, Nagy Attila is felhívta többször a figyelmet, nem mindegy, hogy kik vívják ki a sikereket. Úgy gondoljuk, hogy jogunk van olyan törvény megalkotására, amely garantálja a magyar sportolók szereplését a magyar adófizetők pénzéből is megrendezett bajnokságokban, a befizetett adókból épített sportlétesítményekben.

A jelenlegi szabályozás viszont abszolúte nem ilyen. Ne fordulhasson elő a jövőben, hogy a klubokhoz bejövő taopénzek ilyen jelentős mértékben vándorolhassanak külföldi sportolók zsebeibe. Nincs persze arról szó, hogy külföldi ne szerepelhessen ezekben a bajnokságokban, de a pályán tartózkodó magyar állampolgárok számarányát sportágtól függően 50-70 százalékban határoznánk meg. A magát nemzetinek és sportbarátnak mondó kormány hogyan szolgáltathatja ki ennyire a külföldieknek a nemzeti büszkeségünk forrásának számító csapatsportjainkat? Államtitkár úr, erre szeretnénk választ kapni. Egyébként van pozitív példa. Például a röplabdában mindig a pályán lévők legalább egyharmada magyar játékos kell hogy legyen, ezért legutóbb a Nyíregyháza hiába nyert az otthonában 3:1-re az Újpest ellen, a Magyar Röplabda Szövetség a Nyíregyháza egy pillanatban nem teljesült magyar kvótája miatt is az Újpestnek ítélte végül a győzelmet. Ez ám a szankció, tetszik is!

Viszont az előttünk fekvő törvényjavaslatban az új szervezet nevét hadd illessem még kritikával. A Nemzeti Sportinfrastruktúra Ügynökség Zrt.-t is kifogásolja a Mi Hazánk Mozgalom. Egyrészt egy ügynökség szerepvállalása Magyarországon, azt gondolom, nem hangzik jól. Másrészt az infrastruktúra pedig egy kicsit nyelvtörő és magyartalan, ezért javasoljuk például a „nemzeti sportlétesítményeket kezelő zrt.” nevet.

Felmerülnek még további aggályok és kérdések a törvényjavaslattal kapcsolatban, hiszen megszüntetik a nemzeti sportközpontok tulajdonosijog-gyakorlói feladatát, a 7. §-ra gondolok (Nacsa Lőrinc: Útelágazódás!), a Nemzeti Sportinfrastruktúra Ügynökség kezébe adják a fenntartói jogokat, illetve a Nemzeti Sportügynökség Nonprofit Zrt. látja el az NSÜ feladatait. Miért van erre az átszervezésre szükség? Miért nem lehetett a megfelelő jogokkal a nemzeti sportközpontokat felruházni? Az NSÜ ráadásul a villamos energiáról szóló törvény és a távhőszolgáltatásról szóló törvény szerinti külön kezelt intézménynek minősül. Mit jelent ez pontosan? Ezt is szeretnénk tudni. Mekkora kedvezményt kapnak a bekerülő ingatlanok a piaci árból, ki fogja az árkülönbözetet kifizetni, mennyibe fog kerülni ez a költségvetésnek, a magyar államnak, a magyar adófizetőknek?

Közfeladatok ellátása szempontjából minősítik a sportingatlanokat. Ha a tulajdonos kérelmezi, akkor a sportlétesítmény-fejlesztésért és gazdálkodásért felelős miniszter kezdeményezheti, hogy álláspontja alapján a létesítményt támogassák. Közfeladat-ellátásra minősített ingatlanok üzemeltetését akkor is vállalja a magyar állam, ha nincs tulajdonjoga benne. Ebben az esetben üzemeltetési-hasznosítási szerződés vagy együttműködési megállapodás alapján látja el a feladatot majd ez a bizonyos ügynökség.

De azért van, ami tetszik ebben a felsorolásban, és hadd zárjam ezzel. Amikor meghatározzák a támogatható közfeladatokat, azt gondolom, az, hogy a gyógyfürdők járóbeteg-szakellátását is bevették a sorba, mindenképpen egy pozitív szempont a törvény esetleges elfogadása esetén.

Vannak a törvényben tehát bőven támadható pontok, amelyek egyébként még súrolják az ingerküszöböt, ezekre hadd világítsak rá zárásként már csak címszavakban az idő szűkössége miatt: kivitelezők felelőssége, magántulajdon állami támogatása, átszervezések kellő jogkör megadása helyett, ingatlanok listája. A lista bővítési lehetőségének törvényi biztosítása a visszaélések melegágya lehet, hogy kik kerülnek be a kedvezményezetti körbe, akik helyett úgymond majd az állam fizeti a rezsit. Kormányközeli klubtulajdonosok, létesítménytulajdonosok a kedvezményezettek.

Államtitkár úr, kormánypárti képviselők, elég volt a korrupcióból! Köszönöm a figyelmüket.