DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor ott szeretném folytatni, ahol az előbb félbeszakadt, a Magyarország-brand. Én egyetértek mindazokkal a képviselőkkel, akik azt mondják, nagyon fontos ennek a brandnek az építése, és valóban nem lehet vitatni, hogy olyan sportteljesítmények, mint az Európa-bajnoki vagy a világbajnoki, olimpiai bajnoki helyezések, érmek építik ezt a brandet. Ebben a Házban is ültek és ülnek olyanok, akik építették ezt a brandet, nagyon köszönjük nekik. Ez azonban, azt gondolom, hogy nem jelenti azt, hogy akkor innentől kezdve már mindent lehet. Nem jelenti ezt! És nem jelenti azt, hogy akkor innentől kezdve a Magyarország-brand-építésnek ez a kormány által leginkább kiemelt, finanszírozott, mindenféle kedvezményben részesített területe. Különösen olyan helyzetben, ahogy azt több képviselőtársam is, akár Hiszékeny képviselő úr, akár Harangozó képviselő úr említette, hogy más területeken pedig azzal szembesülnek a magyar polgárok, hogy nemhogy különleges, hanem lassan normális, az államtól alapból elvárható bánásmódot nem kapnak.

Talán emlékeznek képviselőtársaim, hogy éppen az eredeti vezérszónoki felszólalásomban említettem azt a példát, amit Harangozó képviselő úr mondott, hogy igen, valóban az állam például Siófok esetében egyszerűen lepöckölte magáról ezt a felelősséget, ezt a feladatot, miközben ma este ebben a törvényjavaslatban arra kérnek tőlünk támogatást, hogy egyébként ezek a sportlétesítmények kerüljenek különleges elbírálás alá például a távhő vagy éppen a villamos energia szempontjából. Lehet, képviselőtársaim, lehet, csak legyen prioritás, legyen rendes, tisztességes sorrend. Én azt gondolom, hogy először talán az iskolák, különböző intézmények, az állampolgárokat közvetlenül szolgáló intézmények, különösen pedig, még egyszer szeretném hangsúlyozni, a gyerekek érdekeit szolgáló…  ha már önök családbarátok, mindig ezt hangoztatják, bár ahogy hallhatták az előző törvényjavaslatnál, itt azért többen elmondtuk, lehet, hogy önök valóban családbarátok, de azért mi szépen, rövid idő alatt fel tudnánk sorolni azokat a családokat, amelyeknek önök igazán barátai, mert azért nem minden magyar családnak a barátai. De ha már önök családbarát kormánynak tekintik saját magukat, akkor egyszerűen érthetetlen, hogy ezekben az ügyekben miért ragaszkodnak ahhoz a nagyon merev és dogmatikus elképzeléshez, ami nyilván nem az önöké pusztán.

Nacsa képviselő úr kritizált engem azért, mert a honvédelmi kérdésekről beszéltem, azért szeretném kérni képviselő urat, hogy legközelebb ne tegye, mert nem engem kritizált ezzel, hanem a Ház vezetését, az pedig nem lehetséges. Ahogy arra is szeretném megkérni, hogy legközelebb ne mutogasson, amit megtett itt, a szavazással kapcsolatos mutogatást. Ilyen mutogatást tőlem biztosan nem látott. Én azzal kapcsolatosan, hogy önöknek se kérdésük, se véleményük, se ellenvetésük nincsen a miniszterelnök úrral, az nem a plenáris ülésteremben a szavazási magatartásra vonatkozik pusztán, hanem arra, hogy láthatóan még azokban az ügyekben sem állnak ki, amelyekről egyébként tudom, hogy meggyőződéssel mást gondolnak. Az önök képviselői között van olyan, aki nem mer beszélni egyes politikai vezetőkkel, ezt saját szememmel láttam. (Nacsa Lőrinc: Önöknél van ilyen!) Nem, nálunk nincs ilyen, tehát mi bármelyik politikai vezetővel tudunk beszélni. Az önök egy része fél beszélni meghatározott politikai vezetőkkel még ebben a Házban is, hogy jaj, jaj, jaj, csak nehogy valami olyat mondjanak, amiből baj lesz.

Én értem, el tudom fogadni, vagy tudomásul tudom venni, hogy önöknek ez az attitűdjük (Nacsa Lőrinc: Hányszor mondott ellent Gyurcsány Ferencnek?), de azért nagyon-nagyon szeretném arra megkérni önöket, hogy álljanak fel, és néha szálljanak szembe a saját politikai vezetőikkel, leginkább a miniszterelnökkel. Mert az egy dolog, hogy a miniszterelnök kiszervezte saját maga köré a honvédelemmel kapcsolatos szervezeti egységeket és feladatokat, de az… (Nacsa Lőrinc: Ez nem az a törvény!) Képviselő úr, kiabálhat be, kérem, hogy ne kritizálja az ülés vezetését. A házelnök úr, a levezető elnök nem kritizálta azt, amit teszek, ön se tegye. Nem én vagyok ugyan ezért a felelős, de azt gondolom, hogy alelnök úr kiválóan vezeti most az ülést. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

De hozzá szeretném tenni, hogy sportügyekben az elmúlt években azt tapasztaltuk, hogy tulajdonképpen ez az ország, kollektíve minden adófizető, akár szerette az adott sportágat, akár nem, a miniszterelnök hobbiját finanszírozta. Ha a miniszterelnök számára kedves mérkőzés volt, akkor képes volt felszállni repülőgépre, és elutazni egy adott meccset megnézni. Ha a miniszterelnök számára a sportújság fontos, akkor az rögtön fontos lesz a magyar adófizetők pénzéből való finanszírozás szempontjából. Ha fontos a foci, akkor stadionokat építettünk. Ha a miniszterelnöknek fontos lenne valamelyik együttes, valamelyik rockbanda, akkor lehet, hogy minden héten az a rockbanda adna ebben az országban koncertet a magyar adófizetők pénzén. Álljanak ellen ennek a magatartásnak, mert ez nem szolgálja Magyarország érdekét, különösen ebben a helyzetben nem.

Önök nagyon sok mindenről beszélnek, és valóban ön nem a brüsszeli szankcióknak szószólója, ez igaz, tehát elnézést, ott tévedtem. Annak a szószólója a miniszterelnök, aki egy személyben megszavazta az összes szankciót Brüsszelben, és aztán itt önök megpróbálják letagadni, ami teljes képtelenség nyilvánvalóan, hiszen a miniszterelnök volt ott azokon a megbeszéléseken, ahol erről szavaztak. És nyilván önöket nem értesítették, pontosabban már csak a kommunikációs pamfletet kapták meg, hogy mit kell ezzel kapcsolatosan elmondani.

De én azért még egyszer szeretném felhívni arra a figyelmet  és akkor Nacsa képviselő úrnak mondom, hogy a következő törvényjavaslat nem a Magyar Honvédségről szól. (Nacsa Lőrinc: Nem ezt mondtam!) Tehát ha elolvasta rendesen azt a törvényjavaslatot, sajnos az sem arról szól, az már csak ilyen átnevezésekről szól, mert nyilván Simicskó képviselő úr igényét meg kell…