DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Nacsa képviselő úr összekeveri a szezont a fazonnal, őszintén szólva. Tehát az, hogy büszkék vagyunk az olimpiai érmeseinkre, akármilyen érmet szereztek és akármilyen helyezést szereztek a résztvevőkkel szemben, ez teljesen természetes. De már ne haragudjon, mégse gondolom azt, hogy önnek aztán bármi köze lenne ahhoz, hogy Szabó képviselő asszonynak olimpiai ezüstérme van. Személyesen semmi köze sincs hozzá. Büszkék vagyunk erre, de önnek aztán az égadta világon ebben semmilyen teljesítménye személyesen nincsen, ahogy nekem se.

Tehát azért én azt gondolom, hogy ebbe az irányba elvinni ezt a vitát, ami az infrastruktúráról szól, hogy egyébként ki kire büszke, szerintem ez egy teljes vakvágány. Nincs ebben az országban olyan, mindegy, hogy milyen a pártállása, mindegy, hogy mennyire kedveljük vagy sem, aki ne lenne büszke azokra a sikerekre. Önök szeretik ezt hangoztatni, és különösen az önök propagandistái szeretik azt kiírogatni állandóan a Facebookra, hogy amikor valamilyen sportesemény van, például a fociban valami sikert ér el valamelyik csapat, akkor az ellenzék ennek nem örül, ami egy orbitális ostobaság, és önök ezt szeretik szajkózni.

Ez a törvény nem erről szól. Az, hogy kinek mit jelent a nemzeti büszkeség, szerintem ezt hagyjuk meg mindenkinek magának. Valaki arra büszke, hogy a sportban értek el a sportolók eredményt, ez jelenti számára a nemzeti büszkeséget, valaki arra büszke, hogy más a tudományban ért el, valaki arra, hogy mindenben. Egy dologban azért elég sokan, legalábbis ezen az oldalon biztosak vagyunk: az semmiképpen nem tölt el nemzeti büszkeséggel bennünket, ahogy önök kormányoznak, különösen nem, ahogyan itt a sportinfrastruktúrával bánnak.

Teljesen világos és nyilvánvaló, hogy önök újabb és újabb pénzeket kívánnak ebbe betolni, egy zártkörűen működő részvénytársaságba mindezt úgy, hogy az ott lévő infrastruktúrát pedig külön kezelik mind a villamos energia, mind a távhő szempontjából. Ez egy nyilvánvaló kivételezettség.