NOVÁK ELŐD, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Altábornagy Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Még megmaradt körülbelül 4 százaléka, akik itt éjfél közeledtével még követik a munkánkat.

A NATO koszovói békefenntartó műveletében történő magyar katonai szerepvállalásról szóló beszámoló, címével ellentétben nem érdemi beszámoló, csak egy jogi áttekintés, ha vette valaki a fáradságot és elolvasta. Hogy mit csináltak, milyen akciókba, veszélyekbe keveredtek a polgárháborús helyzetben, erre nem tér ki a beszámoló egy szóval sem. Hogy kiket haragítottak magukra vagy inkább hazánkra, mennyire fokozták Magyarország terrorfenyegetettségét, hogy ennek milyen anyagi vonzatai voltak, mennyibe került ez Magyarországnak, ezt nem tudjuk.

(23.00)

Hiába kérdeztem, hogy mennyibe került, az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának ülésén választ nem kaptunk erre, még kérdésre sem. Holott egy beszámolóban normális esetben eredetileg is szerepeltetni illett volna.

Sajnos, Afganisztánhoz hasonlóan titkosítják, mármint az afganisztáni megszállásban való részvételünkhöz hasonlóan titkosítják azokat a számokat, hogy mibe kerül ez Magyarországnak, hiszen Benkő miniszter urat a korábbiakban hiába kérdeztük még az előző ciklusban, és félek, hogy az új vezetés is most ezt a gyakorlatot követve nem kíván elszámolni az adófizetőknek, hogy mennyibe is kerülnek ezek a különböző megszállások vagy missziónak nevezett katonai szerepvállalások.

Nem egyedi ez az eset, ugyanis hiába írtam miniszter úrnak majdnem két hónapja egy levelet, majdnem két hónapig nem is válaszoltak, majd sürgetésemre egy névtelen, egysoros levélben válaszolt a miniszter úr, holott magának a miniszternek írtam. Persze a kérdésemre sem kaptam érdemi választ, ilyen értelemben nincs újdonság, de azért hadd olvassam föl ennek a levelemnek az első sorát, így államtitkár úr figyelmébe is ajánlva, utánanézve, hogy esetleg nemcsak egy hivatali titkáron akadte el a levél. „Országgyűlési képviselőként nem szeretném írásbeli kérdésekkel, a parlament honlapján megjelenő nyilvános írásbeli kérdésekkel idegen államok szolgálatai számára is felhívni a figyelmet a Magyar Honvédség hiányosságaira, de felelősséget érzek azért, hogy néhány területre rávilágítsak miniszter úrnak, ha esetleg elkerülte volna a figyelmét.”

Ezek után egy kétségkívül hosszú, tételes felsorolásba kezdtem, kérdéseket is feltettem, ennek ellenére, ahogy mondtam, közel két hónapig semmilyen választ nem kaptam, majd a sürgetésemre kaptam ezt a bizonyos névtelen, egysoros levelet. Én azt gondolom, hogy nem így kellene működjön a nemzeti együttműködés rendszere, és kérem államtitkár urat, hogy ennek utánanézni szíveskedjen, hiszen egy érdemi párbeszédet szerettem volna, épp azért is nem a parlament honlapján megjelenő nyilvános írásbeli kérdéshez folyamodtam, hanem egy bizalmas levélben próbáltam a Magyar Honvédség hiányosságaira felhívni magyar hazafiként, a Mi Hazánk Mozgalom szakpolitikusaként a figyelmet.

Sajnos ezt a vitát is, most, ahogy láthatjuk sokan, mellőzik. Eredetileg sem jelzett hozzászólási szándékot a testnevelésből és történelemből felmentett Momentum, a Párbeszéd és az LMP képviselői sem. Én viszont szeretnék rávilágítani pár igencsak fajsúlyos problémára.

Altábornagy úrnak szeretnék köszönetet mondani, hogy teljesítik a parancsot, akármilyen is legyen az a parancs, illetve én kérek elnézést, hogy ezek a parancsok sok esetben külföldi megszállásokban való részvételre utasítják önöket. Viszont a Mi Hazánk Mozgalom az 1848-as márciusi ifjak és az ’56-os pesti srácok követeléseit vallja, a 12 pontból idézhetjük, hogy magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. És bizony az Irakban, Maliban, korábban csúfos bukással végződve Afganisztánban és hasonló megszállásokban való részvételünkre költött milliárdokból inkább vonzóbb itthoni javadalmazást és modernebb felszerelést, komolyabb hazai hadgyakorlatokat biztosítanánk honvédeink számára.

Csak hogy egy kis személyes tapasztalatot mondjak, volt olyan, a déli határt védő bajtársam, aki már jó néhány éve, talán öt éve is tartalékos honvédként szolgált, ennek ellenére ő egész szolgálata alatt, a sok év alatt összesen hat darab lőszert lőhetett el a honvédségben, és így szolgált tízszer annyi, 60 éleslőszerrel az oldalán a déli határon. Én azt gondolom, hogy az érdemi hadgyakorlatokra, lövészeti gyakorlatokra igenis szükség volna. Nagyon sok ilyen példát tudunk, és ezen, azt gondolom, hogy elengedhetetlen változtatni, a költségek és a különböző missziók, ha úgy tetszik, átcsoportosításával is.

Elfogadhatatlannak tartom azt is, hogy amely honvéd nem vállal külföldi megszállásban való részvételt, mert persze a hivatalos megfogalmazás szerint ez nem kötelező, annak viszont az előmenetele korlátozott. Tudomásom szerint alezredesnél magasabb rendfokozatra nem is tehet szert, aki ezekben nem szeretne részt venni, és csak szigorú értelemben itthon szeretné a hazáját szolgálni.

Miután a kormány korábbi ígérete ellenére mégis engedélyezte a NATO-csapatok hazánkba telepítését az amerikai-orosz háború keretében, a Mi Hazánk maradt az egyetlen párt, amely Magyarország függetlensége mellett szót emel. Idegen haderőknek nincs helyük a hazánkban, Magyarország a magyaroké.

A NATO-tagságunkból adódó szerződéses kötelezettségünk csak arra volna, hogy egy tagállam megtámadása esetén segítsünk annak védelmében, de például Szerbia, Koszovó vagy éppen Ukrajna nem NATO-tag. Kifejezetten ellenzem a kárpátaljai magyar nemzetrésszel szemben elnyomó politikát folytató soviniszta Ukrajna katonai támogatását a NATO farvizén, illetve az amerikai érdekek kiszolgálását még különösebben. Az oroszok elleni embargó így is felbecsülhetetlen károkat okozott a magyar gazdaságnak, közvetve a Magyar Honvédségnek is, persze legközvetlenebbül, mondjuk, a magyar mezőgazdaságnak, de most már ideje volna, hogy a magyar érdek legyen az első, és a miniszterelnök úr ezután most már ne szavazza meg ezeket a szankciókat.

A magyar kormány ne provokálja az oroszokat Ukrajna feltétel nélküli EU-csatlakozásának támogatásával vagy épp háborús helyzet fenntartásával, katonai készülődéssel sem! Magyarországnak felelőssége van abban, hogy függetlenség helyett sajnos idegen katonai felvonulási területté vált hazánk, fegyverszállítmányok mehetnek át rajtunk Románián és Szlovákián keresztül Ukrajnába. A Magyar Honvédség parancsnoka júliusban titokban meg is látogatta az ukrán vezérkart, erről ugye, csak utólag ukrán híradásból értesültünk, az ottani fegyveres erők vezetője úgy nyilatkozott, hogy elégedett Ukrajna és Magyarország katonai együttműködésének a szintjével. Hát, vajon mit tudhat még ő, amit a kormányunk, ugye, nem köt az orrunkra?! Azóta a balti légteret is magyar Gripenek biztosítják, büszkélkedett is vele a honvédség, hogy orosz vadászgépek úgymond elfogására is sor került, tehát már konfliktusokba is kerültek a magyar vadászgépek az oroszokkal.

Ha már a levelekre való válaszadási, mondhatnám, erkölcsi kötelezettség elmulasztását illeti, sajnos arra sem kaptam itt eddig a parlamentben választ, hogy hajlandóe a kormány a NATO-bővítés magyar vétójára a világháború elkerülése érdekében.

Vadai Ágnes és a KDNP-s képviselő között látunk itt egyfajta nagy demokratikus szerelmet kibontakozni, viszont a NATO-tagállamok bővítésének magyar vétóját azért szorgalmazza a Mi Hazánk Mozgalom, úgy tűnik, hogy akkor talán egyedüli pártként, mert a világháború felé tett újabb lépés, a katonai szövetség bővítése Oroszország határán provokáció volna, míg a semleges zóna szerintem nemzetközi érdek. Nincs bajunk Finnországgal és Svédországgal, de az ő érdekük is, hogy ne szélesítsük ki a háborús konfliktust a NATO-csatlakozásukkal épp most. Európa békéje és a törékeny egyensúly akkor biztosított, ha Oroszország és a NATO nem vagy csak alig határos egymással, mert van egy katonailag semleges vagy egy úgynevezett pufferzóna. Eddig északon Finnország és Svédország töltötte be ezt a szerepet, Közép-Kelet-Európában pedig Ukrajna. Az elmúlt fél évben láthattuk, hogy ennek a pufferzónának a megszüntetésére, azaz Ukrajna globalizálására, nyugati szövetségi rendszerbe való integrálására irányuló kísérlet automatikusan a másik fél durva reakcióját váltja ki. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy ebben a helyzetben a konfliktus világháborúvá szélesedésének elkerülése érdekében katonailag semleges legyen Oroszország szomszédsága, amennyire lehet; tehát Finnország, Svédország, sőt Ukrajna és délebbre a többi volt szovjet tagköztársaság is.

A Mi Hazánk Mozgalom szerint itt az ideje, hogy a NATO-bővítés vétójával Magyarország végre fellépjen a háború kiszélesítése ellen. Köszönöm figyelmüket.