DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Én is azt gondolom, hogy egy rendkívül fontos törvényjavaslat van előttünk, és nem is csak önmagában ez a törvényjavaslat fontos, hanem maga a témakör, amit érintenek ezek a módosítások.

Egyetértek az előttem szólóval abban, hogy a természeti kincseink megőrzése, azoknak a biztosítása a jövő generációk számára, a víz és a föld védelme, ez biztosíthatja a nemzet jövőjét. Ha ezt a kérdést nem tudjuk megoldani, ha nem tudunk helyesen hozzáállni, ha nem látjuk be, hogy milyen kihívásokkal szembesülünk most, és mik a tevékenységünk helyes útjai, akkor elveszítjük ezt a küzdelmet, és azzal gyakorlatilag a gyermekeink jövőjét zálogosítjuk el.

Én azt gondolom, hogy ebben a törvénycsomagban is a legfontosabb kérdés az, illetve a vitában a különböző hozzászólásokból is érezhető volt, hogy a víz kérdése, a víz biztosítása az, ami talán a legfontosabb kihívás ma Magyarországon. Számomra egyébként ezért riasztó az, amikor kormányzati szintről olyan nyilatkozatokat hallok  nem miniszter úr részéről, hanem más irányból , hogy a vizek terén jól állunk, mert hallok sajnos ilyen nyilatkozatokat a kormánypárti politikusok részéről; olyat is egyébként, hogy víznagyhatalom vagyunk, és mintha ezzel a kérdéssel nem is lenne tennivalónk.

Azt is nagyon nagy aggodalommal figyelem, amikor olyan gazdasági ágazatokat próbál helyzetbe hozni a kormány, olyan jövőt szab Magyarországnak, vagy próbál szabni, hogy például akkumulátorgyártó nagyhatalom legyünk. Ez is rendkívüli mértékben aggaszt, hiszen itt gyakorlatilag arról van szó, hogy a vízkincsünket adják oda idegen cégeknek, idegen befektetőknek úgy, hogy még állami támogatást is tesznek mellé. Láthatjuk, hogy milyen volumenben milyen méretű beruházások készülnek, elképesztő energiaigénnyel, borzalmas vízigénnyel, mellette a környezetszennyezés, a környezetpusztítás kockázataival, és már nemcsak a kockázataival, hanem a jeleivel is, ugye, látjuk Göd térségében.

Láthatjuk azt is, hogy milyen kritikus helyzetben van a víziközműszektor, ami megint csak azt mutatja, hogy egyrészt az ivóvízellátás gyakorlatilag középtávon már bizonytalanná vált Magyarországon, és a szennyvízelvezetés révén, ezzel összefüggésben a vízkincsünk védelme, a vízbázisok védelme is veszélybe került.

Tehát láthatjuk, hogy egy olyan átfogó problémarendszer bontakozik ki a vizek környékén vagy a vizekkel összefüggésben, amivel kapcsolatban, én azt gondolom, úgy beszélhetünk, hogy ez egy vízválság, ami sokkal-sokkal nagyobb kihívás, mint az energiaválság, és sokkal komolyabb kihívás most ebben a helyzetben cselekedni, mint  ami szintén fontos kérdés  az energiaválságra a megfelelő megoldásokat megtalálni.

Itt az egyik kulcsprobléma, illetve a kulcsfeladat a helyes vízgazdálkodás irányának a megtalálása. Az elmúlt időszakban, az elmúlt napokban is egyre többet beszéltünk, és az elmúlt napokban is beszéltünk államtitkár úrral erről a kérdésről, és én azt gondolom, fontos lépéseket tettünk, egyrészt minél többször kerül ide ez a kérdés, nemcsak az Országgyűlésben, hanem más fórumokon is, egyre többet beszélünk róla, és én azt gondolom, hogy a problémák megismerését, feltárását már tulajdonképpen elkezdtük.

Ezt látom egyébként ebben a törvényjavaslatban is, hogy ami a földterületeken a természetesen megjelenő víz megtartásának egy ilyen adminisztratív megkönnyítése lehetővé tételeként jelenik meg, az egy nagyon-nagyon fontos lépés. Nyilván egy első lépés, egy szükséges lépés, de önmagában nem elégséges lépés. Tehát ezt mindenképpen üdvözöljük, és fontosnak tartjuk. Mégis azt tudom mondani, miniszter úr és tisztelt képviselőtársaim, egyébként függetlenül, hogy kormánypárti vagy ellenzéki képviselőkről van szó, hogy mégis vegyes érzelmekkel figyeltem ezt a vitát és a hozzászólásokat. Én úgy érzem, miniszter úr, hogy a minisztériumon belül megjelent ennek a problémának a megfogalmazása, a súlyát érzékeli a minisztérium. Nagyon köszönöm ezúton is miniszter úrnak, hogy eljöttek a Fenntartható Fejlődés Bizottságának az ülésére, és közel három órán keresztül, én azt gondolom, hogy egy színtiszta szakpolitikai vitát folytathattunk. Ez nagyon előremutató, és szerintem ez a helyes, hogy egy asztalhoz tudunk ülni, és egy asztalhoz tudunk ülni olyanokkal, akik gazdálkodók, akik szakemberek, egyetemi tanárok, és ezekről a kérdésekről beszéltünk.

Ott, én azt gondolom, hogy elég alapos dokumentációval, számításokkal alátámasztva láthattunk egy jövőképet, hogy ez a vízgazdálkodás, ami ma Magyarországon érvényesül, milyen katasztrófához vezet. Ez indult annak idején folyószabályozásokkal, folyamszabályozásokkal, és ma még mindig az a vízgazdálkodás érvényesül, hogy gyorsan vezessük el a vizeket, és ennek a következménye az, hogy évente hárombalatonnyi vízmennyiséget veszítünk el, tehát ennyivel több víz folyik ki az országból, mint ami beérkezik. Tehát még most is Magyarország lecsapolása folyik, Magyarország kiszárítása folyik.

Ennek a hatásai láthatók, természetesen együtt az egyre durvább aszályhelyzettel összefüggésben a mezőgazdaságban. Tehát az a kritikus helyzet, amivel most szembesültek a gazdák, szembesült az agrártársadalom, szembesült egyébként Magyarország, én azt gondolom, hogy az egy nagyon-nagyon durva jelzés volt, hogy nagyon rossz irányba mennek a dolgok, és hogy itt alapvető változásokra, alapvető szemléletváltásra van szükség. Amit látunk most már hosszú ideje a homokhátságon, az a sivatagosodás, ami egy egészen elképesztő példája ennek. És már mondhatjuk valóban úgy, hogy ez egy ilyen megkésett vészcsengő, hogy itt alapvető irányváltásra és szemléletváltásra van szükség.

Én azt gondolom, hogy megfogalmazódtak már azok a lépések, azok a helyes irányok, amit tennünk kell. És itt alapvetően egy szemléletváltásról van szó, a vízelvezetés helyett a vízmegtartás, ugyanakkor nagyon fontos, hogy a helyes szemlélet a víz tájban, talajban történő megtartása. Tehát én még mindig azt érzékelem, hogy a probléma súlyát már érzékelik a döntéshozók, érzékelik a különböző szakmai érintettek, de a helyes irány még mindig egy picit mintha ködbe veszne. Én még mindig öntözésről hallok, most is a vezérszónok felszólalásában azt hallhattuk, hogy a víz megtartása az öntözés szempontjaiból lenne helyes. Most Magyarországon a termőterületeknek talán az 1,5 százaléka érintett az öntözés tekintetében, és a kormányzati tervek szerint ez 6 százalék lenne, tehát nyilván ez megoldást nem jelent. Az is teljesen egyértelmű lehet mindenkinek, hogy sivatagot felesleges öntözni, azzal semmire nem megyünk. Ha nem sikerül rendbe rakni a tájat, ha nem sikerül a vizet visszavinni a tájba, ha nem sikerül ezt megoldani, akkor az öntözés semmit nem fog segíteni.

Ilyen megfontolásból nem lehet helyes az, hogy gigantikus mesterséges műtárgyakat építünk. Ha folyólépcsőzésben gondolkodunk, én azt gondolom, az nagyon nagy hiba. Tehát már azt is bebizonyították a szakemberek számításokkal, tehát ezek számszerűen nyomon követhető forgatókönyvek, hogy ha vízlépcsőzésben gondolkodunk, ha folyók megemelésében gondolkodunk, az a hordalékot meg fogja kötni, az meg fogja gyorsítani a folyók lefolyását, az tovább fogja mélyíteni az alsóbb szakaszokon a vízszintet, és az a kiszárítás felgyorsítását fogja jelenteni. Ez nem lehet megoldás.

Ha víztározókban gondolkodunk, ilyen nyílt színi víztározásban, az egészen elképesztő mértékben a párolgási veszteséggel megint csak rossz irányba tett lépés. Lehet ez is egyébként bizonyos körülmények között bizonyos helyszíneken releváns, de nem lehet ez a megoldás. Én azt gondolom, itt látni kell azt, hogy valóban a tájban kell tudni megtartani a vizet, az egykori vízjárta területeket, az egykori ártereket kell tudni újra vízzel megtölteni, amikor érkeznek a többletvizek, érkeznek a nagyvizek.

Tehát az én kérdéseim erre vonatkoznak. Az vitán felül áll, hogy az a lépés, ami ebben a törvényjavaslatban van, helyes  de hogy mik a távlati lépések? Itt Farkas államtitkár úr utalt rá, hogy lesznek az Országgyűlés előtt is döntések, mik a tervei a kormánynak, hogy ebbe az irányba tude elmozdulni a vízgazdálkodás, hogy a természetes tájban történő vízmegtartás? Vagy folyószabályozásokban, vízlépcsőzésben gondolkodnak? Vagy csak öntözésben gondolkodnak? Ez nagyon-nagyon fontos, hogy ezt lássuk, milyen irányban gondolkodik a kormány.

(10.30)

Én azt gondolom, hogy mindenképpen további egyeztetésekre, további társadalmi, szakmai egyeztetésekre van szükség, hogy ezek a forgatókönyvek minél világosabbak legyenek, minél szélesebb körben úgymond terjedni tudjanak a kormányzati struktúrán belül is.

Még mindig hiányolom azt, hogy ki tudjon alakulni egy egységes szemlélet a vízgazdálkodás kérdésében, és valóban  ahogy elmondta képviselőtársam is, Szabó Rebeka  ebben óriási szerepe kell hogy legyen az Agrárminisztériumnak. Úgyhogy én nem akarok ötleteket adni a minisztériumi struktúra átalakítására, ugyanis azt láthatjuk, hogy kihívások azért érik a kormányt  itt most bizony egy viszonylag fontos minisztérium esetében, azt hiszem, egyikünk sem tudja pontosan, hogy vane miniszter éppen vagy nincs , de az biztos, hogy valahol itt az Agrárminisztériumnak kell hogy az epicentruma legyen ennek a fajta gondolkodásnak, és én nagyon bízom benne, hogy továbbra is ez a nyitottság tapasztalható majd miniszter úr és a stábja részéről. Úgyhogy azt tudom mondani, hogy bizottsági elnökként, a Fenntartható Fejlődés Bizottsága elnökeként továbbra is ezt fogom szorgalmazni, hogy ezek a szakmai párbeszédek megtörténjenek.

De nagyon-nagyon fontosnak tartom, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk, és láthassuk azt, hogy milyen valódi forgatókönyvek vannak a kormány előtt, milyen irányba készülnek elmozdulni. Én azt gondolom, nincs is túl sok időnk, hogy gondolkodjunk, láthatjuk, hogy milyen kritikus helyzetben vagyunk. Nagyon bízom benne, hogy helyes irányba fordul Magyarországon a vízgazdálkodás, és ismétlem, a természetes tájvízvisszatartásra és a vizeknek a tájban történő megtartására gondolok itt, nem gigantikus műtárgyakra, idegen műtárgyakra és víztározókra.

Nagyon bízom miniszter úr pozitív válaszában, és abban, hogy az elmúlt időszakban meginduló pozitív és előremutató szakmai, szakpolitikai párbeszéd folytatódni fog, én ebben maximálisan partner leszek. Köszönöm szépen.