DÓCS DÁVID, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Igen, valóban az agrártermékek eredetvédelme egy rendkívül szükségszerű törvényjavaslat, így igazság szerint itt, azt gondolom, az időkeretemet nem is fogom kihasználni, hiszen ez egy rendkívül támogatható törvényjavaslat, amelyet mi is támogatni fogunk, annál is inkább, mivel az agrártermékek eredetvédelme úgymond a tájegységek védjegye, hiszen hagyományokon alapuló és magas hozzáadott értékekkel készülő termékekről beszélünk, amely termékek, úgy gondolom, ezekben a jelenlegi élelmiszer-hiányos, válságos időszakokban még inkább felértékelődtek. Azt gondolom, azok a családok, azok a családi gazdaságok, azok a termelők és termelői közösségek, akik még a XXI. században is erre adták a fejüket, hogy nekünk első osztályú élelmiszert és élelmiszer-alapanyagot állítsanak elő, azok a legnagyobb megbecsülésben kell hogy részesüljenek.

Éppen ezért most kötném át, ha már elnök úr is felhatalmazott erre, az előző témával és az előző napirendi ponttal, hiszen egész egyszerűen nem elég oltalom alá venni a magyar termékeket, hanem oltalom alá szükséges venni a magyar termőföldet is. Örülök neki, hogy agrárminiszter úr megvédte az álláspontját. Én örülnék a legjobban, ha feltétel nélkül agrárminiszter úrnak lenne igaza, de ha én azért most a laptopomra ránézek, akkor egy Zala vármegyében kiadott, kormányhivatal által lepecsételt határozatot látok, amit dr. Sifter Rózsa jegyzett. Ebben egészen egyszerűen egy elővásárlásra jogosultságról van szó.

Arról van szó, hogy egy tősgyökeres magyar gazda, akinél szintén egyébként az oltalom elkélne, hiszen Kovács Gyulának hívják ezt az úriembert, aki a Tündérkert-mozgalom megalapítója, és óriási állami munkát vállalt magára, hiszen egy génbankot, egy gyümölcsfagénbankot hozott létre, és most már több tündérkert is van, akik ezeket az őshonos magyar fajtákat próbálják preferálni, szóval ők, akik több száz ilyen őshonos magyar gyümölcsfát hoztak létre, most sajnálatos módon abba a nagyon érdekes helyzetbe csöppentek, amikor egész egyszerűen a magyar kormányhivatal egy osztrák állampolgárnak adott elővásárlásban elsőbbséget, akinek az ausztriai címére postázták ki ezt a határozatot. Ő Wolfgang Hubert Binder, és Ausztria 8200 Gleisdorf címen található. Tehát az a sajnálatos helyzet állt elő, hogy erre a címre értesítettek, még egyszer mondom, egy osztrák állampolgárt, aki egy magyar, ilyen oltalom alatt álló termelő elé sikerült hogy helyezkedjen az elővásárlási rangsorban.

(12.00)

Ez azért probléma, mert hiába védjük mi oltalommal a magyar termékeket, ha a magyar termőföldet nem sikerül eléggé. Remélem, hogy agrárminiszter úr meg fogja tudni cáfolni majd akár ezt a konkrét példát is, akár ennek a konkrét példának a mentén rengeteg hasonló másik példát. Hiszen ha a Dunántúlon járunk, akkor ott is rengeteg oltalom alatt álló termékkel találkozhatunk, de ha az ottani gazdákkal beszélünk, akkor nagyon sokszor nekik már teljesen más a véleményük, mint agrárminiszter úrnak, hiszen ezerhektáros birtoktestek és egységek vannak kikerítve a Dunántúl szívéből, amik technikailag megszűntek egyébként magyarnak létezni. Már olyan érzése van az embernek, mintha nem Dél-Dunántúlon, hanem valahol Kelet-Ausztriában járna.

Úgyhogy a törvényjavaslatot száz százalékig szeretnénk támogatni, köszönjük szépen mindenki beletett munkáját, és remélem, hogy bár nem teljesen ehhez a napirendi ponthoz tartozik, minimálisan tudja majd agrárminiszter úr érinteni az előbb felvetett problémámat is. Köszönöm szépen a szót. (Szabadi István tapsol.)