BARKÓCZI BALÁZS, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! A közös agrárpolitikáról és a nemzeti költségvetésből biztosított agrártámogatások eljárási rendjéről szóló törvényjavaslat nem más, mint a támogatási jogviszonyban érintettek jogait és kötelezettségeit egységesen, önálló különös eljárási rendszerben szabályozó törvény. Ez az általános indoklás első mondata. Ezt le is fektetik az általános indoklásban. Aki viszont nyomon követi a mezőgazdasági támogatási rendszert, az pontosan látja, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat nagy változást nem fog hozni az eddigi szabályozási rendszerhez képest.
Az új szabályozás egyik legfontosabb jellemzője erről már volt szó, Dankó képviselőtársam is említette a két pénzügyi alapra, vagyis az EMGA és az EMVA alapokra vonatkozó tagállami szintű stratégiai tervek bevezetése, ami lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a KAP rendelkezéseit a hazai mezőgazdasági termelői szerkezet szükségleteihez igazítsák. Erről is volt szó. A Demokratikus Koalíció képviselőcsoportja is reméli, hogy az új szabályozással az intézményi struktúrában meglévő párhuzamosságok eltűnnek, az eljárások esetében pedig az eljárások jelentősen egyszerűsödnek.
A mai magyar támogatási valóság ugyanakkor jelenleg egy olyan hibrid támogatási rendszer, ami sem a gazdáknak, sem a támogatást elbírálóknak nem jó. Miközben a digitalizációt olyan sokszor elmondják a támogatási rendszer kapcsán, ma a beruházási támogatási pályázatok esetében ez nagyon sokszor annyit takar, hogy a papíralapú dokumentumokat be kell szkennelni és azt be kell küldeni, ellenőrzések alkalmával pedig a benyújtott dokumentumokat ismét elő kell venni, azt lepecsételik, és ha csak digitálisan van meg a dokumentum, akkor le is fényképezik. Ez a XXI. századi magyar támogatási rendszer jelenleg.
Arról nem is szólva, hogy miniszter úr az első vita kapcsán azt mondta, hogy a magyar támogatási rendszer a legkisebbeket preferálja leginkább. Az agráriumban élők azonban úgy látják, hogy ezek a rendszerek sokszor a Fidesz választási fegyverei. Megfigyelhető, hogy minden egyes választási időszakra jut támogatóiokirat-kiadási vagy pályázati dömping. A kormányzat legtöbbször az Európai Unió által finanszírozott támogatási rendszert a saját hatalma megerősítésére vagy a vidéki tömegek és a gazdák kézbentartására használja fel. Ezért kell az, hogy a KAP az összes magyar gazda érdekeit szolgálja, és az valóban a gazdákhoz kerüljön, ne pedig máshová.
Az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban lennének kérdéseim miniszter úrhoz. A 4. § azt tartalmazza, hogy jelen pillanatban a vidékfejlesztési program támogatási jogcím esetében nincsen kellően kihasználva az informatika által adott lehetőségek tárháza, ezenfelül pedig nem segíti a támogatási kérelmek beadását az sem, hogy sok esetben a benyújtási időszak utolsó napján a kifizető ügynökség elektronikus felületén kisebb-nagyobb karbantartásokat végeznek, amelyek az utolsó percben elkészült pályázatok benyújtását sokszor akadályozzák. A kérdésem az, hogy akarjáke, és ha igen, akkor hogyan és milyen módon egyszerűsíteni a pályázati és az elszámolási rendszert.
A 6. § rendelkezik arról, hogy a támogató megteremti és biztosítja a szabálytalanságok elleni hatékony fellépéshez szükséges feltételeket. Hát, úgy látszik, hogy ez nagyon jól sikerült, mert több mint hihetetlen, hogy a vidékfejlesztési program keretében ilyen alacsony számú a szabálytalansággal érintett projektek száma. Kérdezem miniszter urat, hogy tudta elérni a kormányzat azt, hogy a mezőgazdasági beruházások esetében szinte nulla a szabálytalansággal érintett pályázat.
A 15. § rendelkezik arról, hogy a kedvezményezettek mely adata minősül közérdekből nyilvános adatnak. Ezt azért hozom fel, mert ennek kapcsán szeretném megjegyezni, hogy a támogatottprojekt-kereső felület jellemzi leginkább a mostani magyar agrárdigitalizációt.
(12.40)
A nyilvános adatok exportját csak az SSO-felületen belépett felhasználók tudják használni, ők is csak háromszáz soronként tudják lementeni az adatokat, ráadásul öt perc próbálkozás után sokszor nem lehet elérni a felületet, mert a rendszer mindig a főoldalra dobja vissza a felhasználót. Tudjuk, hogy a digitalizáció lényege az, hogy minden adat megtalálható a világhálón. A magyar digitalizációnak azonban van egy olyan furcsa sajátossága ennek a rendszernek a kapcsán is , hogy ömlesztve találhatók meg ezek az adatok, olyan formátumban, ami további igényt kíván a felhasználótól, hogy ezeket ki tudja keresni, rendszerezni tudja, utána tudjon nézni. Tehát kérdezném miniszter urat, hogy mikor teszik felhasználói szempontból is egyszerűbb felületté a támogatottprojekt-keresőt.
A 17. §-ban rendelkeznek arról, hogy az adatkezelő részére ellenőrzés és azonosítási célból milyen adatokat kell átadni a különböző nyilvántartásokból. Kérdezném miniszter urat, hogy ezeket az adatokat papíralapon vagy elektronikusan kérie majd az adatkezelő.
Térjünk át a 26. §-ra, ez rendelkezik arról, hogy milyen módon keletkezik és szűnik meg az agrártámogatási jogviszony. Az EMVA-támogatásból finanszírozott vidékfejlesztési program sok esetben ezt már elmondtam nem volt más a kormánynak, mint külföldi pénzből finanszírozott választási kampány, a jelenlegi támogatási rendszer ugyanis alkalmatlan arra, hogy hatékonyan betöltse a pénzosztási feladatát. Amennyiben van egy jó pályázatíró, akkor olyan pontszámú pályázatot ír, ami bizonyosan nyer, függetlenül a vállalkozás hátterétől, tőkeerejétől és a lehetőségeitől. Sokan és sokféleképpen elmondták már a magyar gazdák közül is, hogy a miniszterek, államtitkárok és kormánypárti képviselők pályázati kijáróként is tevékenykednek a körzetükben. Kérdezem ezért, hogy felül fogjáke vizsgálni a pályáztatási rendszert.
A 34. § az ellenőrzésről, kedvezményezettek ellenőrzésének lehetőségéről ír. Itt hadd idézzem nagyon röviden Lázár Jánost, aki még agrár-vidékfejlesztésért felelős miniszterként egy írásbeli kérdésre a következőket mondta: „Amikor a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal viselt dolgait hozom szóba, nem teszek mást, csak tolmácsolom azokat az üzeneteket, amiket a választópolgárok vagy pályázók megfogalmaznak irányomban. Megjegyzem, ha követi a megszólalásaimat, világosan látszik, hogy nem csak egy hivatallal kapcsolatban vagyok kritikus, továbbra is ragaszkodom ahhoz a meggyőződésemhez, hogy rossz intézményi kultúra az, ha egy állami szerv, jelen esetben a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal a pályázót vagy a választópolgárt eleve bűnözőnek és csalónak tekinti.”
Ugye, ezt az ellenőrzések kapcsán írta Lázár János. Csakhogy egy támogatásokat kiosztó hivatalnak minden esetben a pénzügyi érdekeket kell védenie, mi úgy gondoljuk, mert az OLAF, az Európai Unió költségvetési ellenőrzéssel kapcsolatos tevékenysége két alapelvre épül: egyfelől az uniós költségvetés megfelelő felhasználásának a biztosítására, másfelől az Unió pénzügyi érdekeinek a védelmére és a csalás elleni küzdelemre. Tehát ennek alapján akkor az OLAF is bűnözőnek tekintheti a pályázókat, ha továbbvisszük ezt a logikai láncot. Mi inkább azt javasoljuk, hogy az ellenőrök tevékenységét segítsék, és ne akadályozzák, főleg ne ilyen kormányzati megszólalásokkal.
A 35. § a jogorvoslati kérelem benyújtási lehetőségeiről ír. A tapasztalat az, hogy a jogorvoslati kérelmek benyújtása során egyetlen kedvezményezett sem számíthat rövid elbírálási határidőre, ezeknek a kérelmeknek az elbírálási ideje sok esetben túlesik a tűréshatáron. Kérdezem tisztelt miniszter urat, hogyan kívánják lecsökkenteni a jogorvoslati eljárások idejét.
A 61. § és ez az utolsó azt rögzíti, hogy a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv képzettségi nyilvántartást vezet. Kérdezném miniszter urat, hogy milyen gyakorlati haszna van ennek a képzettségi nyilvántartásnak. Várom megtisztelő válaszait. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a DK soraiból.)