Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Végeztem egy kis kísérletet, az a helyzet, hogy több mint tucatnyi sajtópert nyertem meg önök ellen olyan, a 2018-as kampányt illető rágalmazások és olyan hazug, teljesen valótlan állítások kapcsán, amelyek egyébként nemcsak engem, de a családtagjaimat is zaklatás formájában érték. (Zaj, közbeszólások.) Kamerával történő zaklatás, tehát nem feltétlenül Btk.-s, de azért szeretném rögzíteni azt, hogy bizony az én családtagjaim is ki voltak ennek téve. Megnyertem a pereket, az érintett egyébként nem a közmédia, hanem a kormányközeli médiumok kifizették mint katonatiszt a sérelemdíjat.

Két problémát látok itt. Az egyik az, hogy ha nem is a közmédiát marasztalták el, a közmédia kritika nélkül átvette azokat a hazug állításokat, amelyekről bíróság mondta ki később, hogy nem igazak. Amikor keresem az egyébként bíróság által kimondott helyesbítési kötelezettség leképeződését vagy a lenyomatát, nagyon sokszor ezt nem találom meg az érintett portálokon. Most viszont rágoogle-iztam a hazug cikkekre, és sajnos az érintett hírportálokon ugyanúgy megtalálhatók, mint a bírósági eljárást megelőzően. Nagyon-nagyon durvának tartom mindezt.

Akkor is kiállnék az ilyen jelenségekkel szemben, ha kormánypárti, fideszes vagy KDNP-s képviselőtársaimat érnék, és akkor is, ha az ő családtagjaikat zaklatják. (Nacsa Lőrinc: Zsúrpubi!) Minden esetben kiállok, minden egyes esetben kiállok, amikor közszereplő családtagjait akár egy határterületen zaklatják. Én ebben egyáltalán nem vagyok megengedő és toleráns, a magánélet szentsége, úgy gondolom, hogy egy rettenetesen fontos alapérték, amely ilyen esetben védendő, és kritika nélküli védelmet érdemel.

A helyzet az, hogy ezt mi átéltük a nagypolitika szintjén is. Talán visszaemlékeznek arra, hogy a határkerítés átvágását imitáló csoportképek jelentek meg óriásplakátokon, ezek egyébként bejárták a teljes kormánypárti médiát. A helyzet az volt, hogy ha végigvizsgáljuk a parlamenti jegyzőkönyveket, akkor jobbikos képviselőtől nemhogy nem találnak olyat, hogy a határkerítést bárki átvágta, megszüntette volna, hanem inkább azt találják 2015-ből, nézzék csak meg az én felszólalásaimat  szó szerint tudnám sajnos megismételni őket, annyira aktuálisak , hogy problémát jelent a migrációs válság. Akkor még olyan államtitkári válaszokat kaptunk, hogy migrációs válság márpedig Magyarországon nincsen. Ez még a röszkei incidens előtt hetekkel történt, aztán nyilván észrevette a Fidesz, hogy egy kiváló politikai terméket tud ebből kreálni, ügyesen felhasználta, egyébként ezt ismerjük el, hiszen az azt megelőző időszakban a Jobbik akkori támogatottsági adatai azért markánsan közelítették a kormánypártokét, és nyilván a migrációs tematika politikai felhasználását követően ez már nem így volt, ezt el kell ismerni.

(14.30)

Politikai célszerűséget szolgált ez a kampány. Hogy mennyire volt korrekt, az egy másik, történelemkönyvekre való fejezet része.

De nagyon érdekel az, hogy kormánypárti képviselőtársaim hogy vélekednek azokról a portálokról, újságokról, amelyek kizárólag lejáratási céllal jöttek létre, tehát amelyek iparszerűen részei ennek a gépezetnek, átveszik ezeket az őrületeket, és adott esetben még bírósági ítéletekkel szemben is közvetítik a nyilvánosság felé.

Itt van például annak a Sargentini-jelentésnek az esete, képviselőtársaim, amelyet én több mint kritikával szemlélek, nem tudok vele azonosulni, mégis megjelent az önök egyik hírportálján, mintha mi megtapsoltuk volna egy vidéki rendezvényen ezt a jelentést, vagy ünnepeltük volna. Természetesen ebből egy szó sem volt igaz. Utána bírósági szinten kimondták, hogy ez nem igaz, és ha rákeresünk ezekre a cikkekre, sajnálatos módon még mindig ott vannak, és a közmédia is előszeretettel beszámol a hasonló hírekről.

Képviselőtársam többször mutogat a telefonjára. Egyetértek egy olyan szabályozással, amely minden közszereplő minden családtagját védi a hasonló jelenségektől. Nyújtsanak be egyet, szavamon foghat, itt most jegyzőkönyvbe kerül minden szó, amit elmondok. Ha az korrekt körülmények között és megfelelő kodifikációval kerül le az asztalra, én támogatni fogom, mert szerintem ez egy rettenetesen fontos dolog. Feltételezem, mindannyiunk mindenkiről elmondhatta ebben a Házban, hogy jót akar a hazájának, és nem vagyunk pofozógépek, nem vagyunk marionettbábuk sem, tehát nem kell mindent és főleg nem kell a családtagjainknak mindent eltűrni. Éppen ezért kérem az önök propagandamédiáját is arra, hogy ezeket a határokat próbálja meg végre tiszteletben tartani, mert az elmúlt években ez nem sikerült.

Én nagyon ritkán kapok meghívást a közmédiába. A választás után sikerült engem is meghívni. Egyszer voltam az utóbbi években, ami azért a parlamenti pályafutásunkat, annak éveit figyelembe véve több mint komikus, és úgy éreztem magam, mint egy űrállomáson. Tehát láttam, hogy nagyjából hova megy el az a 120-130 milliárd forint. De válságidőszakban valóban vannak olyan költési módozatok, amelyek még szükségesek is lehetnek, de van három olyan terület, ahol egyszerűen nem értem, hogy a közmédia költségvetéséből miért nem jut.

És persze beszéljünk arról, hogy a Médiatanácsban nincs ellenzéki tag, és ez egy skandalum. Ez önöknek is ugyanolyan rossz egyébként. Tehát ha kimennek az európai uniós diskurzustérbe, és ott ezt tudják felmutatni bizonyítványként, ez rettenetesen rossz hangulatú. Nem is értem önöket, hiszen nem működik Magyarországon minden demokratikus intézmény megfelelő demokráciaszint mellett, tehát demokráciadeficit mutatható ki, de itt legalább el tudnák bábozni azt, hogy ez létezik, és mégsem teszik meg.

De van három olyan terület, ahova ebből a költségvetésből sokkal több kellene hogy jusson. Az egyik a gyermekek jogainak védelme. Örülök, hogy itt a Házban azért van egy alapfokú egyetértés közöttünk abban, hogy a sérülékeny csoportok közül a gyermekvédelem, a gyermekek jogainak védelme mindenekelőtt kell hogy álljon. De ennek ugyanakkor vannak kiterjesztő értelmezéssel megállapított részei, mint például a pénzügyi tudatosságra való nevelés, mint a fogyasztóvédelmi alapfokú ismeretek elsajátítása.

Képviselőtársaim! Önök kipróbálták  éveken keresztül követeltem, 2010-14 között  , hogy ez bekerül így érintőlegesen az alapfokú oktatásba, mondjuk, a középiskola valamelyik kiegészítő foglalkozása vagy óra szintjén, hogy ez mennyire elég. Azt látjuk, hogy nem elégséges. Ha van egy ilyen költségvetésű közmédia, miért nem csinál országos méretű, mérhető kampányokat erre?

A fogyasztóvédelem területén van egy másik nagyon sérülékeny csoport, az idősek és a megtévesztések áldozataiként nagyon sokszor megjelenő szépkorú honfitársaink köre. Egyértelmű, hogy itt is sokkal többet kellene tenni. Ha a közmédia, mondjuk, a fogyasztói csoportok, az árubemutatók, termékbemutatók kapcsán megtette volna azt, ami a kötelessége, tudom, tudom, de nem volt elég a próbálkozás, lássuk be, hiszen nagyon sokan lettek áldozatai ezeknek, ha a közmédia megtette volna, amit kell, akkor vélhetően sokkal kisebb kár érte volna az érintett csoportokat. Azért nem értem önöket, mert az önök által többségileg megszavazott Alaptörvény is előírja ezeknek a sérülékeny társadalmi csoportoknak a védelmét. Ha önök ezt egy törvénybe és a legmagasabb szintre, a jogforrási hierarchia legmagasabb szintjére tudták leszögezni és csoportosítani, akkor miért nem viselkednek ennek megfelelően?

Zárásként pedig egy teljesen logikus kérdésem lenne. Ha működik tisztességes közmédia Magyarországon, ez a vita most hogyhogy nem szerepel a közmédia egyetlen csatornáján sem? Hát, több van nekik, bőven van hely, bőven van terület, bőven van költségvetés. A nemzet templomában lefolytatott minőségi viták vagy kevésbé minőségiek, ezt a választópolgár ítéli meg négy-, illetve ötévente, miért nem láthatóak a széles közönség számára?

Hogy lehet egyáltalán közszolgálatiságról beszélni és közmédiáról, hogyha a közre tartozó legfontosabb kérdések legmagasabb szinten történő megvitatását az állampolgár a saját televíziókészülékén keresztül nem követheti? Kérem, gondolkozzanak el ezen. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik és a DK soraiban.)