KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A legfontosabb üzenettel kezdem: ma 18 órára mindenkit várunk a Kossuth tér elé (sic!), aki tiltakozna a szociális törvény módosítása ellen, márpedig azt gondoljuk, hogy tiltakozni kell, és mindenkit erre a tiltakozásra szeretnénk meghívni.
Önök ugyanis, tisztelt kormánypártok, azt üzenik ebben a válságos helyzetben, hogy segíts magadon, az állam nem segít. Akinek segítségre van szüksége, akinek szociális problémája van, az elől elfordítják a fejüket ezt üzeni a magyar állam azzal a törvénymódosítással, amiről holnap szavazna a parlament. Pedig ha valamikor, akkor most igazán kellene a segítség, az energiaválság, a klímaválság és a kibontakozó szociális válság időszakában; nem kevesebb segítségre, hanem több állami szerepvállalásra és felelősségvállalásra van szükség, mint eddig.
Nagyon-nagyon cinikusnak tartom azt, hogy ebben a helyzetben az egyénre mutogatnak. Amikor felrobbantak a rezsiszámlák, elszabadultak az energiaárak, az infláció, most már mindenki fizetéséből legalább egyhavi jövedelmet elvesz ez az infláció kiemelten sújtja a közszolgálati munkavállalókat, pedagógusokat, szociális dolgozókat, ápolókat , akkor azt üzenik, hogy segíts magadon, oldd meg saját magad a problémáidat. A helyzet az, hogy ebben a helyzetben az egyénre mutogatni gyakorlatilag nem más, mint mások szenvedése iránti önfelmentő érzéketlenség. A magyar állam érzéketlen, a magyar állam nem akar gondoskodni, nem akar felelősséget vállalni. Persze, megkérdezhetnénk azt is, hogy akkor mire fizetjük az adókat, a hozzájárulásokat, a járulékokat, akkor mégis ezt az adót mire fogják fordítani.
Az állami szociálpolitikának most már nem is így nevezik, ugye, ezt a fogalmat is leépítették, gondoskodáspolitikáról beszélnek, de tegyük helyre a dolgokat, állami szociális politikára, szociálpolitikára van szükség nagyon-nagyon sokrétű feladata és szerepe lenne. Feladata az, hogy ha keletkezik egy akut probléma, akkor gyorsan, hatékonyan, felelősségteljesen ott van az állam, segít ezt megoldani, akár úgy, hogy közvetlenül oldja meg a problémákat, akár úgy, hogy képessé teszi az egyéneket, családokat, hogy saját magukról tudjanak gondoskodni. De ez is szociálpolitika, ez is beavatkozás. Ezt a képessé tevést, az erőforrások egyénhez, közösséghez, családokhoz rendelését szintén le akarják építeni.
Az állami szociálpolitikának feladata van a szegénység enyhítésében. Eurostat-adatokra hivatkoznak, én a mélyszegénység adatát emelném ki. A helyzet az, ha Magyarországon egy szegénységben élő családról beszélünk, akkor ennek a családnak nemhogy az unokái és a dédunokái, de talán az ükunokái sem lesznek azok, akik ki tudnak törni a szegénységből, ugyanis ez körülbelül a jövő évszázad végére valósulhat csak meg, a mai közállapotoknak megfelelően hat-hét generációnyi időnek kell eltelnie, amíg egy család ki tud törni a szegénységből.
És ott van a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, az összetartó társadalom megerősítése, egy ilyen irányú szociálpolitika. Tehát a szociálpolitika jóval kiterjedtebb feladatkörrel és szerepkörrel bír, mint „csupán” és idézőjelben mondom, hogy csupán egyéni szociális problémák orvoslása, a szociálpolitika a teljes közösségről, a teljes magyar államról, az állampolgárairól, a nemzetről szól.
(13.10)
A helyzet az, hogy a kötelezettségek egyénekre terelésével gyakorlatilag azt üzenik, hogy aki szegénynek született, az marad is a szegénységben; azt üzenik, hogy ha valaki segítségre szorul, akkor az állam elfordítja a fejét. Ha valaki a szociális szférában dolgozik, vagy éppen pedagógus, vagy éppen egészségügyi ápoló, akkor azt üzenik, hogy nem igazán számíthat saját helyzetének, bérhelyzetének javítására. Ugye, a pedagógusok kapcsán itt például az Európai Unióra mutogatnak, holott ez kormányzati felelősség lenne.
Nem tudjuk, hogy miért akarják a szociális hálót továbbra is leépíteni, és azt sem tudjuk, hogy pontosan milyen szociálpolitikai intézkedések következnek a holnapi tervezett törvénymódosításból, de egyvalamit tudunk: az irány teljesen téves, ez ellen tiltakoznunk kell (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), ma 18 órától a Kossuth téren ezt meg is tesszük. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)