ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! A foglalkoztatási törvények kapcsán a kormány újra kimutatta a foga fehérjét, hiszen ismét csavartak egyet azon a neoliberális présen, ami azokat a magyar munkavállalókat szorítja harapófogóba, akik egyébként ezt az országot a vállukon viszik. A munka törvénykönyvének tervezett módosítása értelmében a munkáltatók megtagadhatják majd a szabadság kiadását, illetve a megváltozott munkaképességű dolgozóiktól végkielégítés nélkül megszabadulhatnak olyanformán, hogy tulajdonképpen ezt a felmondást rájuk kényszerítik.
Az a helyzet, hogy azon semmit nem változtattak önök, hogy a multik gyarmata hazánk, ha azt nem tekintjük változásnak, hogy ebből a gyarmatból azért egy-két tartományt a saját oligarcháiknak kiszakítottak. Emlékeztetnék mindenkit arra, hogy Orbán Viktor 2014-ben a szaúd-arábiai Rijádban az arab befektetőknek tartott konferencián úgy próbálta idecsábítani a tőketulajdonosokat, Magyarország versenyképességét úgy jellemezte, hogy itt a minőségéhez képest meglepően olcsó a munkavállaló, illetve a munka törvénykönyve rendkívül rugalmas. Le szeretném fordítani ezt fideszes fülek számára is: ez azt jelenti, hogy a magyar dolgozó alulfizetett, és azt szeretnék önök, ha a hátán fát lehetne vágni.
Nem olyan régen a szociopata neoliberális felfogás hazai apostola, Orbán Viktor barátja, az iparkamara elnöke, Parragh László szintén e mellett a hitvallás mellett tette le a voksát, amikor a roncstársadalmi meddőhányót termelő bérvisszafogást jelölte meg mint tulajdonképpen versenyképességi paradigmát itt Magyarországon.
Nos, államtitkár asszony, kormánypárti urak, önök stratégiai partnerséget kínálnak azoknak a multi cégeknek, amelyek sokszor bizony semmit nem törődnek a teremtett természeti értékeinkkel, illetve a hagyományos társadalmi értékek megóvásával, viszont stratégiai cselédséget kényszerítenének azokra a magyar munkavállalókra, akik bizony ezt az országot fenntartják, azokra, kérem szépen, akik korán kelnek, keményen dolgoznak, és nem segélyért tartják a markukat, azokra, akik becsülettel húzzák az igát és becsülettel adóznak. Ezekkel az emberekkel mi lesz, ha ezek a törvények hatályba lépnek? tisztelettel kérdezem. És miután ezek az emberek belebetegednek, belerokkannak a túlfeszített munkába, önök úgy eldobnák őket, mint valami hasznavehetetlen biorobotot, és ha úgy adódik, akkor bizony a hetedik bőrt is lenyúznák az Európában az egyik legtöbbet dolgozó, viszont legalacsonyabb fizetéssel rendelkező magyar munkavállalókról.
Én elhiszem, hogy a munkavállalói jogok deregulációja a neoliberális fülek számára egy kedvenc fogalom, de azért felelős konzervatívként szeretném megkérdezni, hogy mikor fejezik be végre azt, hogy itt Európa közepén Dél-Amerikát csináljanak, és mikor vonják vissza, mondjuk, a törvényjavaslat ezen nagyon káros, nagyon pusztító elemeit. Várom megtisztelő válaszát. (Dr. Brenner Koloman tapsol.)