ANDER BALÁZS (Jobbik): Államtitkár asszony, értékelem az erőfeszítését, de ezt a választ nem tudom elfogadni. Nem tudom elfogadni egészen addig, amíg épülnek a konténervárosok hazánkban. Egészen addig nem tudom elfogadni, amíg számolatlanul érkezik az idegen munkaerő Magyarországra. És ha már ön volt oly kedves, és szóba hozta Dél-Somogyot, szűkebb pátriámat, akkor hadd említsem meg, hogy ott egyetlen üres álláshelyre 10,9 munkakereső jut. Szóval, amíg ilyen helyzetek vannak Magyarországon, addig azt hiszem, hogy az, amiről ön beszél, nem képezi le teljes mértékben a rögvalóságot.

Igen, egyébként a törvényjavaslat vitája során említettem, hogy van ennek a javaslatnak számos pozitív eleme. A salátatörvények gonoszsága abban szokott rejleni, hogy az ilyen finomabb falatok közé aztán bekevernek olyanokat, amelyek viszont teljes mértékben emészthetetlenek, szerintem egyébként még jobban megmérgezik az amúgy is rossz hazai munkavállalói környezetet.

Úgyhogy még egyszer szeretném megkérdezni: mikor fejezik be végre a humántőke-állomány leértékelt áron történő kiárusítását Magyarországon? Azt hiszem, hogy felelős konzervatívként ezt a kérdést újra meg újra föl kell hogy tegyem. Köszönöm. (Szórványos taps a Momentum, a Párbeszéd, az LMP és az MSZP soraiból.)