CSÁRDI ANTAL (LMP): Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Varga Mihály egy hete büszkén közölte, hogy az Európai Bizottság szerint 5,5 százalék lesz idén a magyar gazdaság növekedése. Három héttel korábban az Amerikai-Magyar Kereskedelmi Kamara által szervezett üzleti fórumon azt mondta, hogy saját számításaik szerint 4,5 százalék lesz a növekedés. Mindkét közléssel azt kívánta jelezni a gazdasági világ és a befektetők felé, hogy a magyar gazdaság ép és egészséges, virul, a kedves befektetők nyugodjanak meg.
Csak a helyzet az, hogy Varga Mihály pénzügyminisztert nem a befektetők bízták meg, nem őket kellene megnyugtatni, hanem a magyar adófizető polgárokat. Ők pedig, ellentétben az állítólag viruló gazdasággal, éppen óriási, 20-25 százalékos reáljövedelem-veszteséget szenvednek el az elszabadult infláció miatt; különösen a közalkalmazottak, akik elég nehezen tudják megfogadni Orbán Viktor végletekig cinikus tanácsát, hogy ha megugrik az energiaszámlájuk, akkor keressenek többet. Hogyan, ha a kormány nem emeli a fizetésüket?
Tehát a magyar gazdaság 4-5 százalékkal növekszik, az infláció pedig 20-22 százalékkal magasabb a tervezettnél. Ennek következménye, hogy a költségvetésben iszonyú, több ezer milliárd forintos inflációs extraprofit halmozódik fel. Hiszen ahogy szintén Varga Mihálytól tudjuk, idén szeptember végéig csak az áfából 30 százalékkal, 1170 milliárd forinttal több folyt be kilenc hónap alatt, mint tavaly, miközben a növekedés csak 4-5 százalék. Tehát ennek 80-85 százaléka inflációs extraprofit. Ha a többi adónemnél is hasonló a helyzet, akkor éves szinten akár 3000-4000 milliárd forint is lehet a költségvetés inflációs extraprofitja.
Ezért jogosan merül fel a kérdés: miért nem forgatja vissza ezt az extraprofitot a kormány azokra, akiket megkárosít, legalább azokra, akikért felelős, a saját dolgozóira, a közszolgáltatások fenntartóira?
(16.00)
A válasz szerintünk egyébként az, hogy ez a kormány neoliberális elveket vall, és valójában csak a nagy profitokat, a multinacionális vállalatokat és a gazdag embereket képviseli. Ezért az infláció letörésének az árát teljes egészében a bérből élőkre akarja hárítani, ezt több kormányzati szereplő is bevallotta, amikor arról beszéltek, hogy nem szabad a béreket emelni. Pedig az államnak kutya kötelessége volna a sok ezer milliárdos inflációs extraprofitból azonnal emelni a szociális dolgozók, a tanárok, az önkormányzati dolgozók és más közszolgálati dolgozók bérét legalább az infláció mértékével, de inkább végrehajtva a 12 éve lemaradt bérrendezést, egységes, jóval magasabb bértáblát kialakítva.
Ha a saját fizetésüket meg tudták emelni, talán ez is menni fog, és ne mutogassanak az Unióra, az inflációs extraprofitban ennek a szükséges forrása megtalálható. Kérdezem tehát miniszter urat: végrehajtjáke a régóta esedékes bérrendezést a közszférában, egységes bértáblát létrehozva, legalább 50 százalékkal magasabb béreket és folyamatos bérfejlesztést garantálva, vagy továbbra is csak a saját fizetésük emeléséig terjed a képességük? Tisztelettel várom a válaszát.