VARJU LÁSZLÓ (DK): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Többször sürgettem azonnali segítséget a Tungsram Részvénytársaságnak, amelynek központja egyébként Újpesten a választókerületemben van, de az országban számos helyen működik. A céget 2018-ban vásárolták ki, a GE volt korábban a tulajdonosa, de az új tulajdonos belekezdett egy átalakításba, és bár a pandémia és a gazdasági válság következményeként számos nehézség adódott, de az önök stratégiai partnereként működve mégis megoldhatatlan feladat elé került a cégcsoport.

A cég segítséget kért, de ez süket fülekre talált. Helyzetüket a cég bedőlése esetére a munka törvénykönyvének és a szociális törvénynek napirenden lévő módosításával önök előrelátóan egyébként még meg is nehezítették. Segítség helyett pedig a cég legnagyobb hitelezője, az Eximbank inkasszót nyújtott be a vállalat bankszámlájára. De ha ez még nem volt elég, akkor a cég csődvédelmet kért, kilábalási tervet dolgozott ki, ezt azonban az Eximbank nem fogadta el. Ezt követően a vállalat több befektetővel tárgyalt, köztük a válságmenedzselésben is tapasztalt svájci céggel, amely tőkét is biztosított volna a cég adósságrendezéséhez. Az Eximbank azonban a svájci partnerrel sem volt hajlandó tárgyalni, csődegyezségi tárgyaláson pedig a Tungsram új ajánlatát elutasította, és így végképp a felszámolásba taszította, és ez így elkerülhetetlenné vált.

Kérdezem tehát: miért és kinek az utasítására tették ezt? Kinek áll útjában a Tungsram? Ki akarja fillérekért megszerezni, hogy aztán az eddig megtagadott, akár majd nagyvonalúan újra megítélt állami segítséggel virágozhasson fel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Államtitkár úr, nehéz mindezt másképp értékelni, mint hogy önöknek nem egyszerűen közömbös volt a nagy múltú társaság sorsa, hanem állami tulajdonú bankon keresztül tették tönkre. Kérem tehát, hogy a kérdéseimre világos válaszokat kapjak. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)