BARKÓCZI BALÁZS (DK): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Ez a magyar parlamentarizmus történetében meggyökeresedett megszólítás az elmúlt 12 évben egy sajátos jelentésárnyalatot kapott, ugyanis az ellenzéki képviselők, köztük jómagam is, érezhetik sokszor úgy, hogy itt az ülésteremben valóban csak a falaknak beszélnek, de itt állunk, nem tehetünk másként.
November 22e van, a magyar közoktatás napja. Nem mondom azt, hogy ünnepeljük, mert nemcsak ünnepelni való nincs, de lassan már közoktatás sem. Ami van, az romokban hever, a Fidesz csődöt mondott oktatáspolitikája az elmúlt 12 évben lepusztította. Eötvös Józsefet hadd idézzem önöknek: „Elbutítani a népet: ez volt a zsarnokság leghatalmasabb eszköze legrégibb időktől mostanig. A zsarnoknak hatalma csak a nép tudatlanságában fekszik.”
Önök az Eötvös előtti koncepcióhoz tértek vissza, módszeresen alakították népbutítássá a közoktatást, figyelmen kívül hagyták, hogy a munkaerőpiaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodás kulcsa az általános műveltség, és ezért leszállították a tankötelezettség korhatárát. Tíz év alatt 20 ezerrel csökkent a gimnáziumi tanulók száma, és ha mindez nem lenne elég, korszerűtlen a tananyag, tanárok és diákok egyaránt túlterheltek, a tanszabadság pedig a múlté. Jól képzett dolgozók hiányában így lettünk Európa összeszerelő üzeme. Mindezt a számok is alátámasztják. 2020-ban, a tíz év inflációját is figyelembe véve, 6,8 százalékkal költöttek többet a közoktatásra, mint 2010-ben. Értsék jól: tehát az elmúlt tíz év alatt 6,8 százalékkal sikerült emelniük a ráfordításokat! 2010-ben a GDP 3,2 százalékát költöttük közoktatásra, ez az arány 2020-ban már csak 2,5 százalék volt.
A pénzhiány következménye nyilvánvalóan a pedagógushiány, a tanév kezdetén 16 ezer pedagógus hiányzott a rendszerből (Rétvári Bence: Honnan veszi ezt?), és ezek a számok napról napra csak romlanak. A pedagógusok fizetése szégyenteljesen alacsony, 2014 óta gyakorlatilag alig változik. Nemrég egy budapesti gimnázium keresett délutáni takarítót és történelmet angol nyelven oktató pedagógust szinte ugyanannyi nettó fizetésért. A tanárok mit tehetnek mást, szakmát tanulnak, asztalossá vagy villanyszerelővé képezik magukat, hogy nyomorúságos bérüket valamivel kiegészítsék. A béremelést a kormány az uniós támogatások megérkezéséhez köti, csakhogy a pedagógus munkáltatója az iskola és a tankerület, nem pedig az Európai Bizottság, tehát az illetményükről sem az Uniónak kell gondoskodnia. Érdekes módon a Vodafone megvásárlásához, 770 milliárdhoz vagy az állami vezetők fizetésének emeléséhez nem vártak az Unióra.
Az ágazat forrong, a tanulók, a tanárok és a szülők tüntetnek, élőláncot alakítanak, tantestületek sztrájkolnak, polgári engedetlenségbe kezdenek, a kormány pedig mindezt, mint eddig is, rendészeti kérdésként kezeli. Orbán Viktor nyilvánvalóan nem véletlenül bízta egy rendőr tábornokra a magyar közoktatás vezetését. Hadd jegyezzem meg, hogy 50 éve volt legutóbb példa arra, hogy az oktatást egy tábornok, Ilku Pál vezérőrnagy irányította, igaz, teszem hozzá halkan, hogy ő legalább eredetileg tanító volt.
A KRÉTA informatikai rendszer napokban nyilvánosságra került feltörése az egész Orbán-rendszer válságának tünete, a korrupt kormány szakértők helyett Palkovics László jóbarátját és volt üzlettársát bízta meg a rendszer kiépítésével potom 40 milliárd forintért. Ez olyan is lett: feltörni és ellopni diákok, tanárok és szülők adatait még egy közepes képességű hekkernek sem okozott gondot. Az már csak hab a tortán, kormánypárti képviselőtársaim, hogy önök ezt az adathalászatot negyedéven keresztül megpróbálták eltitkolni a közvélemény előtt. Önök pedig mindezzel az ország jövőjét lopták el.
Dobrev Klára árnyékkormánya mindannyiunk jövőjét akarta visszaszerezni, amikor előállt oktatási javaslataival, amelyek közül a legsürgetőbbeket be is terjesztettük a parlament elé. Hadd mondjam el ezeket! Azonnal 45 százalékkal emeljék meg a pedagógusok alapilletményét, az óvodapedagógusok lakhatási támogatását építsék be a kafetériába, hogy azoknak terhei ne az egyébként is kivéreztetett önkormányzatokat terheljék, adják vissza a pedagógusoknak a sztrájkhoz való jogot, a jogtalanul elbocsátott tanárokat pedig azonnal helyezzék vissza eredeti munkakörükbe és kérjenek tőlük bocsánatot, és talán az egyik legfontosabb, hogy azok az önkormányzatok, amelyek ezt kérik, a fenntartásra szánt forrásokkal együtt kapják vissza az iskoláikat.
Nyilvánvalóan ezt előterjesztettük a parlamentnek, de a Kulturális Bizottság, talán mondanom sem kell, a javaslat tárgysorozatba vételét is elutasította. A koncepció tehát változatlan: ingadozó zsarnoki uralmukat a polgárok lebutításával akarják megerősíteni. Mondom önöknek: nem fog sikerülni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK padsoraiban.)