DR. KISS JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Először is hadd reagáljak arra, amit egy kissé felhevült baloldali képviselőtársunk mondott, amikor azt állította, hogy Magyarországon nem a jog uralkodik. Ezt vissza kell utasítsam: Magyarországon a jog uralkodik, Magyarország egy teljes demokrácia, és Magyarország egy teljes jogállam. Tehát amikor önök arra próbálnak célozni, hogy erre a törvényjavaslatra és a törvényjavaslatból fakadó törvényekre azért van szükség, hogy Magyarország jogállami státuszba kerüljön, vagy olyan jogi státuszba kerüljön, ami a közpénzek felhasználásának a pénzügyi hátterét biztosítja, akkor el kell mondanom önöknek, hogy nem ezért van szükség erre a törvényjavaslatra. Magyarország jelen pillanatban is jogállam, és Magyarországon jelen pillanatban is rendezett a közpénzek felhasználásának pénzügyi ellenőrzése és pénzügyi szankcionálása.

Erre a törvényjavaslatra azért van szükség, mert jelen pillanatban Magyarországnak fel kell mérnie a nemzeti érdekeit, és Magyarországnak jelen pillanatban az a nemzeti érdeke, hogy azokhoz az uniós forrásokhoz, amelyek egyébként Magyarországnak jogosan járnak, Magyarországon belül a magyar embereknek, a magyar intézményeknek, a magyar vállalatoknak, a magyar cégeknek jogosan járnak, Magyarország hozzájusson. Fel kell mérnie Magyarországnak azt, hogy a nemzeti érdeket össze kell tudni hangolni egy olyan kompromisszumkészséggel, ami a végén megteremt egy olyan fair megállapodást  egy fair megállapodást!  az Európai Unióval, amely nem adja fel a nemzeti szuverenitásunkat, tehát megteremt egy fair megállapodást az Európai Unióval azért, hogy ezekhez az uniós forrásokhoz hozzájusson. Szerintem nem lehet ma vitatni Magyarországon, hogy ezekre az uniós forrásokra jelen pillanatban Magyarországnak szüksége van, és nemcsak jelen pillanatban persze, hanem általában is, hiszen ezek a források nekünk járnak.

Azt is el kell mondanom, hogy én azt gondoltam, most már csak azt kell mondani, hogy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat kiváló lehetőséget adott volna a baloldali ellenzéknek, hogy bizonyítsa azt, hogy fontosak számára a magyar emberek, hiszen ennek a törvényjavaslatnak és a belőle fakadó törvényeknek a végén mégiscsak valóságos magyar emberek állnak. Önök bizonyíthatták volna ebben a vitában, hogy önök számára ezek a magyar emberek fontosak, ehhez képest a baloldal elsődleges vezérszónoka rögtön az elején tisztába tette, hogy a baloldal ezt a törvényjavaslatot nem fogja támogatni. Utána persze megjöttek a másodlagos, harmadlagos, negyedleges, ötödleges vezérszónokok, kicsit elkezdték a képet bezavarni, de az az igazság, kedves képviselőtársaim, ott a baloldalon, hogy önök együtt sírnak és együtt nevetnek.

Olyan nincs, hogy egy parlamenti vitában egy törvényjavaslattal kapcsolatban felállnak, és mindent mondanak, á-t is, c-t is, b-t is. Olyan nincsen  a valóságban van, de nem lehet belőle azt a jogi következtetést vagy politikai következtetést levonni, amit önök le szoktak vonni , hogy amikor a 17 pontos csomagról szavaztunk, akkor volt, aki el sem jött önök közül, volt, aki eljött, és nem szavazott, volt, aki tartózkodott, volt, aki nemmel szavazott, volt, aki igennel szavazott, tehát az összes lehetséges formát kipróbálták, hogy hogyan viszonyulhatnak ehhez a törvényjavaslathoz, majd utána, később mindenki azt mondta, azt állította saját magáról és a baloldali tömbről, hogy úgy szavazott, ahogy éppen az adott vitaszituációban önöknek kedvező volt.

Az igazság ezzel szemben az, hogy a baloldal akkor sem támogatta a kormány előterjesztéseit, amikor az elsődleges csomagról kellett szavazni, amely a Brüsszellel való megállapodást szolgálta; akkor sem támogatta. Ha önök összeszámolják az abban az ügyben leadott szavazatokat, akkor az jön ki, hogy az önök parlamenti képviselőinek a többsége nem támogatta, vagyis összességében csakis azt az egy politikai és jogi következtetést lehet levonni, hogy a baloldal nem támogatta a korábbi törvénycsomagot sem, és a mostani elsődleges baloldali vezérszónoki felszólalás után ismét csak arra lehet következtetni, hogy a baloldal most sem fogja támogatni ezt a törvényjavaslatot.

És akkor ebből mi következik? Az következik, hogy ha a baloldalon múlna, akkor ebből a törvényjavaslatból nem lenne törvény. Ha a baloldalon múlna, akkor a törvényjavaslatból nem lenne törvény, és abból az következik, hogy Brüsszellel nem lenne megállapodás, ha pedig Brüsszellel nem lenne megállapodás, akkor abból az következne, hogy azok az uniós források, amelyek nekünk jog szerint járnak, nem érkeznének meg Magyarországra, és ha nem érkeznének meg Magyarországra ezek az uniós források, akkor számtalan magyar ember, számtalan magyar család, számtalan magyar intézmény, vállalat és cég kerülne nehéz helyzetbe.

Azt kell mondanom, hogy a történelem kínált a baloldalnak egy óriási lehetőséget. Olyan ritkán van, hogy áprilisban választást tartanak, majd fél évet kell várni, és egy politikai csoportosulás tulajdonképpen saját magát kinőheti, és végre szakíthat azzal a politikával, ami eddig jellemezte, és végre a magyar emberek oldalára állhatnak. Kínált önöknek a történelem egy lehetőséget, és önök ezt a lehetőséget most is elszalasztották, illetve világossá tették, hogy el fogják szalasztani, nem fognak élni ezzel a lehetőséggel, nem fognak odaállni a magyar emberek pártjára.

Ebből egy következik: a magyar baloldal ott tart, mint fél évvel ezelőtt tartott, a magyar baloldal ott tart, ahol 2022 áprilisában tartott. Tehát amikor Fekete-Győr képviselőtársam azt mondja, hogy abban reménykedik, hogy majd eljön a fordulat, és majd valamikor a magyar emberek meg fogják bánni az áprilisi döntésüket, én azt tudom önnek mondani, képviselő úr, hogy jelen állás szerint erre még várni kell. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)