DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Országgyűlés! Magyarországon az alkotmányos berendezkedés szerint nem a kormánynak van miniszterelnöke, hanem a miniszterelnöknek van kormánya, következésképpen az, hogy milyen kormányszerkezetben áll föl egy kormány, kétségkívül nem kollektív döntés, hanem egy személy, a miniszterelnök jogosítványa. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy megválasztott képviselők ne foglalhassanak állást, ne mondhassák el a véleményüket, akár befolyásolva, mert eljut hozzá, akár a jegyzőkönyv számára, ha éppenséggel nem jut el hozzá. Mindenesetre én arra a, ha nem is példa nélküli, de egyre ritkább esetre szeretném felhívni a figyelmet, más tekintetben önöket felszólítani erre, hogy próbáljunk meg közösen gondolkodni arról, amiről szeretnék beszélni, elismerve, még egyszer mondom, az alkotmányos berendezkedést.

Arról szeretnék beszélni, hogy egy sajátos napon történik ez a mai plenáris vita, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselők, ma, november 22-én van ugyanis a magyar közoktatás napja. Elég furcsának tartom, hogy órák óta itt beszélünk és vitatkozunk, de ez ma még nem került elő. Még csak nem is új, 1991 óta no-vember 22. a magyar közoktatás napja. Az akkori javaslat szerint azért, hogy évről évre legyen egyfajta summázat, valamiféle mérlegkészítési lehetőség, és nem is ünnepnek, inkább ennek a bilanzkészítésnek teremtették meg a fórumát. Ebben a törvényjavaslatban, illetve módosításban nem kellene ezt behozni a képbe, ha nem lenne egy egészen sajátos helyzet, ugyanis valóban nem személycseréről beszélünk jelen esetben, hanem fél évvel a választás után a kormánystruktúra újjászervezéséről és -alakításáról. Amint ezt hallhattuk, egy ma még létező minisztérium megszűnik, egy ma még nem létező minisztérium létrejön, és különböző területek más-más minisztériumokhoz kerülnek.

(12.50)

Na kérem, ebben az új felosztásban a felnőttképzés  amely nem is hangzott el az előterjesztésben, mert belátom, hogy alapvetően ennek a módosításnak és kormányszerkezet-változtatásnak nem ez az elsődleges célja, de mégiscsak érinti  a most megszűnő minisztériumtól a Kulturális és Innovációs Minisztériumhoz kerül. Ez, kérem, feltétlenül apropó arra, hogy ezt a két dolgot összekössük. Tudnillik ezt a mai napot, még egyszer mondom, nem gondolom, hogy azért tervezték így, mert a magyar közoktatás napján akarták megvitatni ezt a törvényjavaslatot, de ettől ez még tény, más oldalról az oktatás egy része, a képzés egy része, a felnőttképzés  ennek jelentőségét ne becsüljük le  bizony minisztériumot vált.

Következésképpen mégiscsak arról van szó, hogy érdemes végiggondolni egy szerkezetváltoztatásnál, hogy mibe érdemes belevágni és mibe nem. Egyáltalán nem vonom kétségbe annak szükségét és jogosultságát, hogy önök energetikai minisztériumot létrehozzanak, mert felírtam államtitkár úr bevezetőjét, hogy ne doktriner módon, hanem a változáshoz alkalmazkodva határozza meg adott esetben a miniszterelnök és az ő akarata szerint az ön által elmondott gondolatsor a szükségességét.

De hogyha egy ponton megbontják, és ráadásul úgy bontják meg, hogy ez érinti az oktatást, fel kell tenni azt a kérdést  nem doktriner módon, hanem a változásokhoz alkalmazkodva , hogy valóban az oktatás ügye megfelelő helyen vane az önök kormánystruktúrájában. Valóban lehetne múltbeli példákat hozni. Szívesen vállalok minden vitát, akár annak a hosszabb időszaknak a megvitatására, amikor az én pártom is kormányon volt, akár annak a szintén nem rövid időszaknak a megvitatására, amikor én vezettem az Oktatási és Kulturális Minisztériumot, meg azt az időszakot is, amikor önök alakítottak először kormányt, és önálló Oktatási Minisztériumot szerveztek és vezettek, amit én annak idején kritizáltam, bár meg kell mondjam, hogy szerintem több ponton értek egyet 20 év után annak a minisztériumnak a tevékenységével, mint önök.

És mehetünk a korábbiakra is, mert a magyar oktatásirányítás másfél évszázados történetében báró Eötvös Józseftől kezdődően, elhihetik nekem, döntő többségében inkább volt oktatási vagy az oktatáshoz szorosan kapcsolódó társtémakör által alkotott minisztérium, mint nem. De abba belerévedni, hogy mi volt az 1900-as években, vagy előtte, 2010 előtt, vagy még előbb, azt gondolom, teljesen felesleges, legalábbis a mostani törvény tárgyalásánál.

Az a kérdés inkább, hogy értike a jövőt. Az a kérdés, hogy amikor velünk vitatkoznak  és még egyszer mondom, én ezeket a vitákat vállalom , a múltat elemezgetjüke, vagy pedig látjáke azt a változást, ami, fogódzkodjanak meg, a brüsszeli bürokratáktól függetlenül ebben a világban lezajlódik. Tudniillik olyan sebességgel zajlódik, hogy érdemes ezt a magyar Országgyűlésben egy kormányszerkezetről szóló vitában felvetni, merthogy a tudásátadás, a tudásátvétel folyamata ötszáz éve nem látott sebességgel változik. Ezért ha valamiféle változáshoz érdemes alkalmazkodni, és erre  ha már az apropót megteremtették  felhívni a figyelmet, igen, én azt állítom önöknek, mindannyiuknak, akik most képviselőként itt vagyunk a magyar Országgyűlés plenáris üléstermében, különböző módon gondolkodó magyarok, különböző pártok és frakciók képviselői, hogy kortól függetlenül mi mindannyian hasonlatosabban tanultunk az apáinkhoz és a nagyapáinkhoz, mint ahogy tanulnak a gyerekeink vagy az unokáink.

Ha önök fölszállnak vonatra, fölszállnak a metróra, egy buszra, de lehet, hogy csak megállnak egy buszmegállóban, akkor fiatalokat és kevésbé fiatalokat is láthatnak, akik egészen furcsa, olyan görnyedt testtartásban ülnek, és nem a derekuk fáj, hanem valamilyen okostelefonba vagy ehhez hasonlatos eszközbe mélyedve olvasnak és szereznek egyfajta információt. Ehhez képest, kérem, mi döntő többségében a tudásátadás és tudásátvétel szervezett, intézményes formájában szereztük meg a tudást  tankönyvek, leckék , és természetes, egy idő után volt rádió és televízió, hogy nemzedékeken átívelően mondjam. De az a változás és annak sebessége, amelynek mi itt tanúi vagyunk, az egész egyszerűen példátlan. Valóban példátlan, ezért ha kormányszerkezetről beszélünk meg arról, hogy ne doktriner módon közelítsünk a dolgokhoz, tisztelettel felhívom a figyelmüket, hogy erre reflektálni egy kormánynak nagyon is érdemes.

És van még valami. Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Azért borzalmas éveket élünk! A mi életünkben, sőt a második világháború óta nem volt olyan nemzedék, amely olyan körülmények között él, mint ahogy mi az elmúlt durván három évben. Nem szomorkodást akarok kifejezni, egyszerűen tényként megállapítani, hogy miközben az előbb egy elképesztő sebességgel megvalósuló változásról szóltam, volt egy senki által nem óhajtott, és mégis mindannyiunkat igénybe vett borzalom, ez a világjárvány, és őszintén remélhetjük, hogy legalábbis, ha nem is fejeződött be teljesen, de a vége felé közelítünk, ezért csak fel kell hívni a figyelmet, hogy azon téma szempontjából, amiért én most itt állva önöknek beszélek, ez mit jelentett. Tudnillik azt jelentette, hogy az a hagyományos módon történő oktatás, amelyet megszoktunk, ahova elvisszük a gyerekeinket meg az unokáinkat egy remélhetőleg jól felszerelt épületbe, kérem szépen, ez nem működött.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Itt most egyáltalán nem politikai okokról van szó, hanem emiatt az átkozott járvány miatt nem működött. Ezért tisztelettel kérem, hogy lássák be, és gondolkodjunk másként, nem egyszerűen pártokban meg frakciókban, hanem önöknek is nyilván van iskoláskorú gyermekük, unokájuk vagy olyan ismerősük, akiknek van, hat-hét éves magyar kisfiúk és kislányok dolgáról akarok önöknek szólni, miközben a törvénymódosítás kormányszerkezet-változásról beszél. Az a helyzet, hogy nem tanultak meg rendesen írni, olvasni, számolni, és azon a módon, ahogy ezt megtaníthatták, nem is fognak már megtanulni.

Ez egy másfajta változás, tisztelt kormánypárti képviselők, mint amiről az előbb beszéltem. De a kettő együtt roppant mód figyelemre méltó összegzés, mert ha valamikor, és még egyszer, van elég alkalmunk, hogy egymás kifejezéseit, irányait, tetteit minősítsük, és a legkülönbözőbb parlamenten belüli és parlamenten kívüli formákban ezt a közvélemény előtt is megjelenítsük, azonban itt olyan dolgok történtek, más tekintetben olyan változás van, amely nagyon indokolja, amiért önök most létrehoznak egy új minisztériumot, mert azt mondják, hogy fontos, és haladéktalanul fontos, és nem fogom vitatni.

Csak kérem, ismerjék el, hogy amiről én beszélek, az nem minősíthető ennél kevésbé fontosnak. Nem hiszem, hogy ne lenne fontos az országunk számára az, hogy az energetika ügye akár miniszteri, minisztériumi szinten kerüljön gondozásra, de nagyon kérem, hogy ne bizonygassák nekem, hogy ilyen három év után és ilyen változások közepette az oktatás ügyének nem kellene szentelni egy minisztériumot.

(13.00)

Márpedig önök megbontották ezt a kormánystruktúrát, még egyszer, nem az oktatás ügye miatt, de az oktatás-nevelés-képzés ügyét is érintve.

Ekkor tisztelettel fel kell vetnem, hogy fontolják meg, történetesen tolmácsolják Magyarország miniszterelnökének azt, hogy nagyon is megindokolható, és a jelenlegi kormányszerkezet-változás indokával indokolható az oktatásügyben önálló minisztérium létrehozatala. Mert mi most a helyzet? Jelen pillanatban az éppen megszüntetendő ipari minisztériumhoz tartozik a felnőttképzés, a kulturális és innovációs tárcához tartozik a szakképzés és a felsőoktatás, és a Belügyminisztériumhoz  nemhogy az Unión belül, de világszerte unikális módon  a közoktatás. Most a felnőttképzést ahhoz a minisztériumhoz teszik, ahol a szakképzés és a felsőoktatás van. Kérem szépen, majd próbálják nekem megmagyarázni azt az összefüggést, amely bebizonyítaná, hogy a szakképzés közelebb áll a felsőoktatáshoz, mint a közoktatáshoz  mert nem találnak olyan szakirodalmat, amelyik ezt bizonyítaná. Ha már valahova, akkor a közoktatáshoz való a szakképzés, az viszont nem a Belügyminisztériumnál van.

Mi lehet ennek az oka? Az a helyzet, hogy én azt gondolom, hogy önök egy bő évtizeddel ezelőtt belevágtak egy nagy oktatási változásba, amely a tanügyigazgatást is új alapokra szervezte, a fenntartásban az államot egészen centrális helyzetbe, és egy évtized után látják  ráadásul pénzt is tettek bele , hogy ez nem működik. Ezt egyébként sok ezer magyar fiatal és idősebb fejezi ki hétről hétre és hónapról hónapra az utcáinkon és a tereinken. Szakmai és civil szervezetek, szakszervezetek, tizenévesek, huszonévesek és hetvenévesek mondják azt, hogy ez így nincs rendjén. És világos, hogy önök nem ezen tiltakozás hatására, de mégis hozzányúlnak a kormányszerkezethez  érdemes talán meghallani ezeknek az embereknek a hangját. Bár hogyha a politikájukban úgy gondolják, hogy nem a tiltakozás az, aminek a hatására bármit kell tenni, hát az előbb elmondott két változást, a tudásátadás, tudásátvétel elképesztő sebességű (?) átalakulását és a Covid okozta károkat, akkor bizony azt kell mondjam önöknek a magyar közoktatás napján, november 22-én, hogy az oktatásügy kormányszerkezeten belüli változtatása, központibb hely biztosítása, magyarul, hogy legyen egy önálló oktatási minisztérium, ez nagyon is a kornak megfelelő, és annak a változtatásnak, amelyet most szükség szerint meglépnek, annak a változtatásnak adja a lehetőségét.

Tulajdonképpen szakmai vitára hívom önöket. A politikai vitának bármikor állok elébe, de nem hiszem, hogy az előbb elmondott érveket hamisnak gondolnák. Ha pedig nem így van, és szakmailag elfogadják, hogy a Covid a magyar oktatásügyet meggyötörte, elfogadják, hogy milyen elképesztő változás folyik a világban, továbbá én elmondom önöknek azt, ami a beterjesztett törvényjavaslatban, -módosításban szerepel, hogy az oktatás egy részéhez, a képzés egy részéhez hozzányúlnak, akkor miért nem?

Ezért az MSZP országgyűlési képviselőcsoportja nevében, bár úgy látom, hogy nem vagyok, nem vagyunk ebben egyedül, de kérem megfontolásra, hogy a magyar oktatásügynek a magyar kormány szerkezetében és struktúrájában önálló minisztériumot létrehozni szíveskedjenek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik, a DK, a Momentum, a Párbeszéd, az MSZP és az LMP soraiban.)