Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Nem egészen fél évvel ezelőtt szembesültünk azzal, hogy milyen minisztériumi struktúrában gondolkodik a kormány. Mi alapvetően még megengedők is vagyunk ebben a kérdésben. Akkor is elmondtuk, hogy lényegében a miniszterelnök felelősségi köre az, hogy milyen munkamegosztás mentén képzeli irányítani az ország dolgait, tehát ha a miniszterelnök, illetve közvetve a kormány kigondol egy struktúrát, akkor nincs okunk nem támogatni; ne ezen múljon, ne lehessen az ellenzék ellenkező magatartására fogni az esetleges kudarcokat. Ezen a hozzáállásunkon most sem változtattunk.

Valóban, sokkal inkább zavaró az, ami az egyébként nem is annyira egyszerű javaslatban nem szerepel. A Gazdaságfejlesztési Minisztérium is vitaképes lenne önmagában; a hiányzó dolgok az idegesítőek, főleg a magyar közoktatás napján. Brenner Koloman kiváló képviselőtársam, barátom, aki itt van mellettem, számtalan alkalommal beszélt arról, hogy az oktatás ügye mennyire és milyen fokon érdemelne meg egy önálló intézményrendszert és sokkal kiemeltebb figyelmet. Az önálló oktatási minisztérium kérdésköre is egy legitim vita, egyébként nagyon hosszú idő óta. Ugyanezt gondolom egyébként az egészségüggyel kapcsolatban, az egészségügyi kérdésekről is: ott sem biztos, hogy a felelősségi körnek az utóbbi években tapasztalható összevissza dobálása használt volna a folyamatoknak, de erről a két témáról képviselőtársaim viszonylag széles körben értekeztek.

Ami viszont egyértelműen látható és látványos, az a kormányzat energiapolitikájának kudarca és annak gyakorlatilag a beismerése. Erről szól ez a nap. Ez a nap, az önálló Energiaügyi Minisztérium felállítása lényegében az eddigi politika kudarcának a felismeréséről és beismeréséről szól. És azt is látjuk, hogy szűk fél évvel vagyunk a választások és a minisztériumi struktúra felállítása után, tehát viszonylag rövid időn belül derült ki a kormány tervéről az, hogy kudarcos, nem sikerült.

Látható, hogy a rezsiszámlák és a rezsikiadások piacosítása kapcsán vagy részleges piacosítása kapcsán is nagyon komoly kérdések feszülnek egymásnak. Itt van velünk egy felkészült államtitkár: én elvárom a válaszát azt illetően, hogy az emelkedett, tehát részben piacosított rezsiszámlák magasabb áfatartammal bírnak, tehát ha magasabb a számla összege, abban több az áfa, magyarán, önök több adóbevételt realizálnak és több pénzt, ha úgy tetszik: extraprofitot tudnak elkölteni. Vane ön szerint bármifajta erkölcsi, gazdasági gátja, akadálya annak, hogy ezt a realizált extra bevételt az érintett családoknál hagyják?

Ha viszont nincs ilyen akadály, akkor kérem, intézkedjenek vagy azt illetően, hogy a rezsiszámlák áfatartamát csökkentsék  ez egy nagyon komoly energiaügyi előrelépés lenne a családok tekintetében , vagy pedig arról, hogy az extra módon beszedett áfát, adóbevételt forgassák vissza az érintettek, a magyar családok felé. Nagyon sokat beszéltünk egyébként a rendszerhasználati díjak megemelkedéséről, arról, hogy mennyire idegesítő folyamat az, hogy a rendszerhasználati díj tulajdonképpen mintha az energiahordozók áremelkedését követte volna, sokszor kívülről úgy tűnik, hogy teljesen indokolatlan módon, de, államtitkár úr, az önök kudarcos energiapolitikájának egy statisztika a legerősebb bizonyítéka.

Az Európai Unió államain belül, jellemzően nyugatabbra, én nem szoktam ezeket az államokat mintaként felhozni, de azért az összevetés kedvéért egy adatot engedjen meg nekem, a polgárok átlagosan a jövedelmük 6-8 százalékát fordítják rezsijellegű kiadásokra. Ez a 6-8 százalékos jövedelem, amit rezsire költenek, most a válság alatt fölment 10-12 százalékra, tehát mérhető növekedésről beszélünk, de egy ott élő polgárnak a teljes jövedelméből, mondjuk, az egytizedet kell most már energiaügyekre fordítania. Persze, átlagról beszélünk, a statisztika mindig vitaképes, én ezt elismerem, de nézzük meg a magyar statisztikát. Itt az energiaügyi válság kirobbanása előtt egy polgár átlagosan 14-16 százalékot fordított a jövedelméből a rezsikiadásaira; ez a mostani árak mentén felmehet akár 30 százalékra. Még egyszer mondom, az említett, arrébb fekvő országoknál a válság közepén is 10-12 százalék az átlagos rezsikiadás a jövedelemhez képest, és Magyarországon ez akár 30 is lehet.

A helyzet az, hogyha megnézzük csak az áram árát vagy bizonyos energiahordozók árát, államtitkár úr, most a változás alapján egy naponta változó tőzsdeértékhez mérik azt, hogy mennyiért lehet energiahordozót vásárolni, és az a helyzet, hogy ez eléggé kiszámíthatatlan szituációt idéz elő, és ezek a napi változások eleve nehezen lekövethetők. De miben határozzák meg ott az energiahordozó árát, államtitkár úr? Euróban. Na most, az a helyzet, hogy 2010-ben olyan 267 forint volt egy euró árfolyama, annyit kellett adni érte. A válság és az önök által sokat emlegetett háborús konfliktus előtt 367 forintot kellett adni egy euróért. Most ez az érték jellemzően 400 forint fölött van. Eleve azt sem értem, miért nem akarják módosítani a költségvetést, amit szintén 370 forintos euróárfolyammal terveztek, hozzáteszem egyébként, 5 százalék körüli inflációval emlékeim szerint. Tehát egészen durva a helyzet, hogy most ezt a költségvetést használjuk a következő időszakra, de ez nem ennek a napirendnek a tárgya.

Ennek a napirendnek a tárgya viszont az, hogy energiaügyekben ez a kormány miért nem figyel arra, hogy a lakossági kiadások legalább valamennyire kigazdálkodhatók legyenek ilyen jövedelemszint mellett. Hogy jót is mondjak és dicsérjem önöket: a tegnapi bejelentés, ami a társasházakra, és az egyébként önálló gazdasági egységként nem mérhető háztartásokra vonatkozik, nagyságrendileg 2 ezer család számára mérhető könnyebbséget hoz, és ez pozitív. Ezt szerintem meg kell dicsérni, nem szabad a kákán is csomót keresni.

Ugyanakkor van még néhány millió család Magyarországon, és az átlagos fogyasztási szint tekintetében nem túlzás kijelenteni azt, hogy a felük komoly bajban lehet. Itt 10-60 ezer forint között ingázik a minimum havi rezsiköltség-növekmény. Nagyon érdekes számokat közöl a kormány ebben az ügyben, de az biztos, hogy egy önálló Energiaügyi Minisztérium felállítása önállóan nem fogja ezt a problémát megoldani. Ha a pluszban beszedett áfát, mondjuk, az érintett családoknál hagynák, az egy nagyon-nagyon komoly segítség lenne. Értem én, hogy akkor ezt az extraprofitot nem tudná a kormány másra, más dolgokra elkölteni, de ettől függetlenül érdemes lenne végiggondolni, ez egy nagyon fontos kérdés.

Ugyanakkor minisztériumi szinten nem látjuk az okát annak, hogy miért nincs, mondjuk, egy lakhatási minisztérium. Meg is mondom, hogy miért: ha lenne lakhatási minisztérium, egyébként 2010-ben azt ígérték, hogy évente az ingatlanok 10 százalékát támogatják felújítani, ebből semmi nem lett, akkor az önálló lakhatási minisztérium már olyan 2012 táján felhívhatta volna a figyelmet arra, hogy brutálisan rossz a magyar ingatlanállomány energiahatékonysága, és mondjuk, a Kádár-kockák felújítását egy szervezett programon belül akkor elkezdhették volna. Ez az az időszak, képviselőtársaim, amikor rendelkezésre állt közösségi uniós forrás a lakossági energiahatékonysági beruházásokhoz, de önök döntöttek, és a kormány úgy döntött, hogy ezt megállítja a közintézményeknél, tehát csak közintézményekre költ ebből a forrásból. Meg lehetett volna nyitni a polgárok irányába  nem tették. Ha megteszik, akkor most ez az energiaügyi vészhelyzet egyáltalán nem lenne annyira súlyos, mint napjainkban, és nem lenne annyira durva, mint ahogy ez a következő hetekben-hónapokban várható.

Az önálló lakhatási minisztérium képes lett volna észlelni azt is, hogy riasztóan kevés bérelhető ingatlan van Magyarországon.

(13.20)

És amikor önök ráengedték az Airbnb-t szabályozatlanul erre a piacra, akkor csodálkoztak egy-két évvel később, hogy az albérletárak felrobbantak, 100 ezer forint fölé mentek, majd 150 ezer fölé mentek. Egy szabályozatlan környezetben a kínálati szűkösség egy viszonylag makacs fogalom: ha valamiből kevés van, annak az ára robbanásszerűen fog felmenni. Ez történt a bérelhető ingatlanok piacán is.

És egyébként, ha megvizsgálja államtitkár úr az új építésű lakások számát, mindig elmondják, és én is elmondom, hogy mennyire jó a kedvezményes lakásáfa, nem ebben van vita közöttünk. De volt olyan kormányzási időszakuk, amikor 8 ezer alá került az új építésű ingatlanok száma, ez a teljes ingatlanállomány 500 évenkénti cseréjét tette volna lehetővé az akkori adat alapján. Most egy kicsit jobban állunk, már 200 évnél tart az egész ingatlanállomány cserélődése. De talán beláthatjuk azt is, hogy egy önálló lakhatásügyi minisztérium felismerte volna ezt a problémát, jelezte, kezelte volna ezt a problémát, és most a rezsikiadásokkal kapcsolatos gondok egy része ki sem alakult volna egy olyan elképzelt helyzetben, hogyha a kormány figyel erre az egészre.

Nem akarok teljesen ide nem passzoló területeket behozni, részemről egy önálló fogyasztóvédelmi minisztériuma is lehetne Magyarországnak, hiszen elképesztő a polgárok kiszolgáltatottsága a különböző nagy multinacionális hálózatokkal, cégekkel, konszernekkel szemben, és ügyfélként, fogyasztóként nagyon sokszor bizony az állampolgár húzza a rövidebbet, hogyha jogvitája támad. Az alapeset is nehéz, a jogvita anyagi fedezetének előteremtése is gondot okoz nagyon sok sérülékeny csoport esetében.

Amiről még beszélnem kell, az egy bér- és munkaügyi minisztérium. Itt elhangzott már, és a tavasz folyamán is azért több ellenzéki párt ennek a fontosságát már felvetette, hiszen a munkaügyi szabályok folyamatos szigorítása, a rabszolgatörvény kiterjesztése egyértelműen növeli a munkavállalói kiszolgáltatottságot, a vendégmunkások tömeges importja pedig brutálisan fogja letörni mind a béreket, mind pedig rontani a munkakörülményeket. Ennek a kezelésére, felügyeletére egyértelműen magasabb szinten kellene beavatkoznunk, mint ahogy az most történik.

Van ugyanakkor egy olyan minisztérium, amely csúcsminisztérium lehetne, és amely a legfontosabb lenne az összes közül, ez pedig egy önálló demográfiai vagy, ha úgy tetszik, demográfiai és családügyi minisztérium. Az európai politikai palettán is látják, hogy vannak ilyen példák. Magyarországon sem lenne ez teljesen tájidegen, hiszen odáig eljutottunk, és ez jó, hogy szavakban a kormány foglalkozik a demográfiai katasztrófával. Az őszintesége még nem teljes, mert nem mondja el, hogy ha a mostani számokkal megyünk tovább, amiket önök dicsérni szoktak, akkor az évszázad végére mi egy 7 milliós országban fogunk élni. Márpedig ennek az országnak az infrastruktúráját, az ellátórendszerét, de a nyugdíjrendszerét sem 7 millió főre találták ki, azok recsegni-ropogni fognak, majd bizonyos esetekben összedőlni. Tehát egyértelműen látszik, hogy a demográfia kérdésköre sokkal keményebb kihívások elé állítja Magyarországot, mint amit önök beismernek. Példának okáért egy, a kényszerből külföldön dolgozókat hazahívó, hazacsábító és lakhatással összekötött program is tartozhatna ide.

Azt is látjuk, hogy a családtámogatások rendszerén is bőven lenne mit finomítani. Mi nem vitatjuk azt, hogy GDP-arányosan igen sok forrás kerül ide. Tehát nekem kicsit mindig összeszorul a gyomrom, amikor egyes ellenzéki hangadók a világhálón azzal jönnek, hogy jó, ez kevés. Nem az a baj, hogy kevés, szerintem elég forrás jut oda, és ebben ne legyen vita közöttünk. Ennek a hatékonysága és a nem hatékony felhasználása okoz óriási problémákat.

Hozzáteszem, némi statisztikai svihákság azért van itt a kormány részéről. Államtitkár úr, önök a családtámogatások közé számolnak több mint 200 milliárdos tételben a „Nők 40” programra elkülönített forrásokat, ami nagyon fontos, én támogatom, és közvetve harmadik lépcsőben azért van köze a családtámogatásokhoz, mert ha egy nagymama képes emiatt többet unokázni, akkor ez jó, csak nincs olyan statisztikai rendszer a világban és olyan költségvetés sem, ahol ezt a családtámogatások soron próbálnák eladni a közvéleménynek. Ott őszintén elmondják, hogy ez egy más jellegű kedvezmény. Tehát érdemes lenne azt a képet is látni, hogy mennyi a valódi családtámogatás, és jó lenne ezt az egész rendszert inflációkövetővé tenni.

A családi pótlék tekintetében is, sokszor már unják az ellenzéki kollégák is, mindig elmondom, hogy kicsit fázom, amikor ilyen alanyi jogú, segélyjellegű dolgokat osztogatunk, és Arató képviselőtársam túlzott paternalizmussal szokott ilyenkor megvádolni. Ezt most is vállalja, úgy látom. Én viszont vállalom ezt a paternalizmust. Tehát a gyermekek érdekében én úgy dupláznám meg a családi pótlékot, hogy egy családi kártya nevű eszközön csak alapvető élelmiszerre, gyermeknevelési cikkekre elkölthető módon, de a hezitáló ellenzéki képviselők bizalmának megnyerése érdekében szeretném elmondani, hogy a gyermek szellemi és kulturális fejlődését célzó szolgáltatásokra is elkölthető módon szeretnénk megduplázni a családi pótlékot, tehát egy viszonylag széles termékskálát lehet felölni ezzel. Az a közös bennük, hogy csak a gyermek érdekkörében hasznosulhatnak.

Tehát azt látjuk, hogy egy demográfiai minisztérium ezekkel a szakkérdésekkel is foglalkozhatna, mert ezek a viták, legyen ön is őszinte, elmaradnak közöttünk. Tehát a politikai bunkósbotok itt röpködnek, sokszor a mi részünkről is, de ezek a nemzetstratégiai viták elmaradnak. És ha önök komolyan gondolják a minisztériumi struktúra őszinte átalakítását, akkor a legfontosabb nemzetstratégiai kérdéseket nem kerülhetik meg, és úgy látom, hogy arcátlan módon megkerülik ezt most már több mint 10 éve, 12 éve. Itt lenne egy lehetőség, hogy ezen változtassanak.

Én tehát arra kapacitálom és arra szólítom fel önöket, persze saját hatáskörben, gondolom, a miniszterelnök úr elképzelései alapján itt most van fél év elteltével egy új struktúra, mi ezt általában tiszteletben szoktuk tartani, hiszen ha önöknek nem sikerül, akkor ne hivatkozhassanak arra, hogy az ellenzékiek miatt nem dolgozhattak olyan munkarendben, amilyenben akartak. De igyekezzenek önök is meghallani a mi jobbító szándékú észrevételeinket, és ezeken a kulcsterületeken, bár tudjuk, hogy nem minden azon múlik, hogy vane önálló minisztériuma, de mégis azért ez egy szimbolikus erejű lépés, a lakhatás, a demográfia, a bér- és munkaügy, az egészségügy és az oktatás terén is legitim vitaalapot képez, hogy legyen egy önálló minisztérium. Én pedig minden említett esetben küzdeni fogok azért, hogy önálló és minisztériumi szinten legyenek képviselve ezek a sorskérdések majd egy leendő, a nemzeti érdekeket minden tekintetben képviselő kormányban. Köszönöm a figyelmet. (Dr. Brenner Koloman tapsol.)