DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Hallgatom itt az előttem felszólalókat, és én azt gondolom, helye van annak, hogy tegyünk egy helyzetértékelést, hogy milyen súlyos válságot élünk meg, és annak is, hogy értékeljük azt, a kormánynak milyen felelőssége van ennek a helyzetnek a kialakulásában vagy a súlyosságában. Fontos azt is nézni, hogy ennek a kormánynak, ha a 2022-es választásokat nézzük, milyen felelőssége van, a 2010 utáni kormányzati időszaknak, és arról is beszélnünk kell, hogy milyen felelősség terheli a 2010 előtti kormányokat, vagy mondhatjuk, hogy akár így a rendszerváltás utáni bő három évtized valamennyi kormányát.
Én azt gondolom, hogy abból a helyzetből kell kiindulnunk, ahogy arra egyébként utalt is Hiller István képviselőtársam, hogy nemcsak hogy borzalmas időt vagy nagyon nehéz éveket, hanem egy egészen mély válságot élünk; és az is egyértelművé kezd válni talán most már mindenki számára, hogy ez nem egy rövid kifutású válság lesz, és valószínűsíthető, hogy a neheze előttünk van. Tehát alapvetően a válságok korába léptünk, és a válságok korában kell gondolkodnunk, cselekednünk. Itt az a kérdés, amikor erről a törvényjavaslatról beszélünk, hogy a kormány hajlandóe szembenézni azzal, hogy milyen a valóság, tehát hajlandóe helyesen, kellő mélységében értékelni a valóságot, és hajlandóe az elmúlt 12 év után, az elmúlt 12 év elhibázott politikája után végre érdemben korrigálni. Tehát nemcsak arról vane szó, hogy lemondott az egyik fontos miniszter, és utána kell állítani egy kicsit a kormányzati struktúrának, hanem valóban hajlandóke legalább most érdemben cselekedni.
Én azt gondolom, azzal együtt is, hogy nyilván szkeptikusak vagyunk, hogy a kormány hajlandóe és képese egy ilyen változást végrehajtani, nekünk alapvetően ebben a helyzetben sokkal inkább feladatunk most az elmúlt időszak kormányzásának a kritikája helyett a jövőbe tekinteni, és keresni azt a választ, amire egyébként Hiller István utalt is, hogy értie a kormány a jövőt, értjüke mind mindannyian jövőt, és tudunke világos utakat megfogalmazni, világos javaslatokat letenni.
Az egészen rémisztő egyébként, hogy ilyen összetett és súlyos válságos időszakban mivel szembesültünk itt. Bő egy héttel ezelőtt, talán tíz nappal ezelőtt egy vitát folytattunk a nukleáris biztonság kérdéséről, vitát folytattunk a nemzeti környezetvédelmi programról, és én akkor azzal kezdtem a felszólalásomat, hogy ijesztő, hogy nem tudjuk, vane éppen illetékes minisztere ezeknek a fontos kérdéseknek; egyébként ideértve a közlekedés ügyét is, ugye, az is Palkovics miniszter úrhoz tartozott. Akkor kaptam is egy kis feddést elnök úrtól, hogy ugyan már, mi köze egy törvényjavaslat vitájához ennek. Én azt gondolom, hogy nagyon is van, mert a kormányzati teljesítményt és annak a hatásait mindannyiunk számára megítélni akkor lehet, ha érdemben látjuk és értékeljük azt, hogy miképpen működik a kormány, mit tesznek, és mit nem tesznek.
Most már annyival előrébb vagyunk, hogy tudjuk, Palkovics László már nincs a helyén, lemondott, és azt is látjuk, hogy milyen struktúrában képzelik szétszedni az általa, mondhatjuk úgy, hogy gazdátlanul hagyott minisztériumot a kormányzati döntéshozók. És egyébként hozzáteszem, és azért fontos erről megemlékezni, hogy nem is meglepő az, hogy Palkovics László lemondott. Egyetlenegy példát hozok: október 27-én egy ilyen élő vitán, egy fórumon arról beszélt Palkovics László, hogy a kormány eldöntötte, hogy a szélenergiát engedélyezni fogják, ugye, energiapolitikáért felelős miniszterként ezt mondta. Majd november 2-án itt kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnök urat, aki megcáfolta saját miniszterét, megcáfolta a felelős minisztert; és ez már nem az első alkalom volt egyébként, amikor igen erőteljes ellentmondásba került Palkovics László miniszter a kormányzati intézkedésekkel és a kormányzati döntésekkel. Nem tudom, hogy az energiapolitikát érintő legutolsó komoly csörte volte az oka a távozásának, vagy alapvető szemléletmódbeli különbség, de most már talán nem is ez az érdekes.
Adja magát ez a helyzet, ahogy itt egyébként hallgattam képviselőtársaimnak egy részét is, hogy alapvetően szálazzuk szét a kormányzati munkát, a kormányzati teljesítményt, de én sokkal konstruktívabb felszólalásra vállalkozom, illetve arra készülök, hogy valóban érdemi javaslatokat próbáljak tenni annak érdekében, hogy jobb irányba lehessen most korrigálni a kormány munkáját, és nyilván megvilágítva, hogy valójában mit is kellene most tenni. Mert arról beszélt államtitkár úr, és fontos erre visszautalni, hogy az elmúlt bő fél év alapján történtek olyan változások, ami alapján korrigálni kell. Ugye, beszélt arról, hogy hatékony kormányzásra van szükség, arról, hogy itt az elhibázott brüsszeli és Orbán Viktor által kivétel nélkül megszavazott szankciók miatt van egy helyzet, és hogy alapvetően ez hozta el azt a döntést, hogy itt változás történjen. Itt volt egy kis ellentmondás egyébként, államtitkár úr arról beszélt, hogy a kormány arról döntött, hogy átalakítás lesz, a Fidesz vezérszónoka pedig arról beszélt, hogy Palkovics miniszter úr távozik, és akkor ahhoz kell valamiféle változást ilyen lekövetésként végrehajtani, de mondjuk, talán mindegy is.
Na, én azt tudom mondani itt a hozzászólásom elején, hogy alapvetően rossz az a megközelítés, amivel élt államtitkár úr. Itt most nem az elmúlt fél év jelenségeivel kell alapvetően szembenézni, és nem ezekre kell valamiféle kormányzati választ adni. Itt elképesztően súlyos rendszerproblémák hatásait láthatjuk, nyilván a háborús konfliktus meg más egyéb, mondhatjuk úgy, hogy aktuális kérdések adottak, de összességében azért vagyunk ennyire nehéz helyzetben, azért élünk meg egy ennyire sokrétű válságot, mert ezek a rendszerproblémák itt vannak velünk, és ezek az elmúlt időszakban, az elmúlt években, az elmúlt évtizedben nem jobb irányba fordultak, vagy nem tett a kormány érdemi lépéseket a korrekció érdekében, hanem bizony ezeket a problémákat súlyosbította. És ha most egy kicsit szűkebben vesszük itt, ugye, az energetikai minisztérium kialakításáról van szó az egykori Innovációs és Technológiai, most legutóbb Technológiai és Ipari Minisztérium portfólióját, akkor én azt gondolom, hogy ezeknek a főbb szakpolitikai területeknek az értékelésével is nagyon sokat megtudhatunk arról, hogy mégis milyen mély ez a válság, és milyen mértékű kellene hogy legyen ez a korrekció.
(14.00)
Nekem lenne néhány kérdésem államtitkár úrhoz, de én nagyon bízom benne egyébként, hogy az a tendencia, hogy a kormánypárti képviselők az elmúlt évekhez képest sokkal lelkesebben vesznek részt szakpolitikai vitákban, ma is érvényesül, és akkor lehet, hogy ezt a kérdést, illetve ezeket a kérdéseket nem is feltétlenül államtitkár úr, hanem kormánypárti képviselőtársaim válaszolják meg, de akárhogy is történik, az mindenképpen előremutató lenne.
Tehát a kérdésem az, hogy hajlandóe a kormány egyébként követni bizonyos szempontból a miniszterelnök urat, és bizonyos kérdésekben kitenni az asztalra, mondjuk, a tényeket. Ugye, én évek óta szembesítem a kormányzatot a víziközmű-ágazat helyzetével, és miniszterelnök úrtól bizony hallhattunk már legalább a probléma súlyát érzékeltető kijelentéseket, azzal együtt, hogy utána világossá tette, hogy két évig biztos, hogy nem akarnak erre költeni. Hajlandóe ilyen mélységben szembenézni a kormány ezekkel a problémákkal, akár a közösségi közlekedés összeomlásával, az energiarendszerünkkel? Erről is beszélt miniszterelnök úr nem olyan régen. Ezzel összefüggésben láthatjuk, hogy nagyon drasztikus és durva kormányzati beavatkozások történtek, ha csak a háztartási napelemekről beszélünk. Tehát lesze végre, vane végre esély arra, hogy érdemben a kormány egy megfelelő és valós helyzetértékelést tegyen, és ne csak egy aktuális helyzetre próbáljon valamiféle politikai kommunikációs finomhangolást elvégezni?
A következő kérdésem az, hogy mi a koncepciója a kormánynak, tehát vane egyáltalán koncepciója a kormányzati átalakítással kapcsolatban, vagy valóban annyi történik, hogy nem tudom, volt valami alkudozás. Itt csak a sajtóban rebesgetnek bizonyos dolgokat, hogy volt egy szándék, hogy mennyivel alakítják át, mennyivel csökkentik a Technológiai és Ipari Minisztérium portfólióját. Azon kívül, hogy lemondott Palkovics László, vane valamiféle stratégiai elképzelése a kormánynak, hogy a közlekedés miért megy Lázár Jánoshoz, az ipar miért megy, nem is tudom már, melyikhez, a gazdasági minisztériumhoz, és miért ez a kormányzati átalakítás? Azt láthatjuk, hogy a bizonytalanság nemcsak abban a kérdésben volt tetten érhető és tapintható, hogy volte éppen két héttel ezelőtt vagy tíz nappal ezelőtt felelős miniszter vagy nem, hanem hogy lesze új minisztérium, vagy csak egy utóda lesz Palkovics Lászlónak, vagy milyen módon lesz átalakítva a kormányzati struktúra. Tehát mi a terv?
Korábban nagyon határozott és világos állásfoglalásokat hallhattunk például a Paks II.-projekt kapcsán. Miniszterelnök úr sokszor kitért a válasz elől, amikor a projekt előremeneteléről kérdeztem, hogy ez van annyira bonyolult kérdés, hogy ide egy szakember kell; ugye, Süli János volt a szakember, és ő mint tárca nélküli miniszter a gazdája volt ennek a projektnek. Önkritikát gyakorolt Orbán Viktor miniszterelnök úr, vagy visszafogta magát, és ebben a kérdésben, azt mondta, kérdezzük Süli Jánost. Hát, Süli János most például nincs, és Paks II. most éppen Szijjártó Péterhez tartozik, tehát itt alapvető ellentmondásokat is felfedezünk már.
Utalt már rá Toroczkai képviselőtársam, hogy egykor csúcsminisztériumi rendszerben indultak el, ezt is védte miniszterelnök úr sokáig, hogy ő ebben a struktúrában gondolkodik, de most igen erőteljesen elkezdett szaporodni a minisztériumok száma. Tehát vane koncepció, vane stratégiai elképzelés, vagy egyszerűen viszonylag gyorsan pótolni kellett Palkovics Lászlót a lemondása után?
A következő kérdésem az itt nemcsak az energetikai minisztérium kialakításáról van szó, hanem jelentős feladatelosztásról, illetve a gazdasági minisztérium létrehozásáról , hogy ha csak az energetikai minisztériumról beszélünk, és önök nyilván az elmúlt éveket vagy a 2014 óta látható időszakot, tehát az Innovációs és Technológiai Minisztériumnak a működését tekintik, akkor beszélteke erről a miniszterjelölt úrral, hogy mi lesz a működési módja, mi lesz a hozzáállása ennek az új minisztériumnak.
Gondolok itt arra, hogy Palkovics miniszter úr tárcája olyan alapvető ügyeket vitt, mint a víziközműkérdés, a közösségi közlekedés, az energiapolitika, a nukleáris biztonság, az iparfejlesztés, a környezetvédelem, a klímapolitika, és a többi, és ez volt az a minisztérium ennyi kritikát engedjenek is meg, nem akarok sportszerűtlen lenni egy olyan miniszterrel, aki lemondott, és nincs itt, hogy tudjon válaszolni , mondhatjuk, hogy az egyik ilyen monstrum volt, az egyik csúcsminisztérium, és mégsem lehetett vele kommunikálni. Tehát amikor volt az éves meghallgatása a miniszter úrnak, akkor lehetett, akkor végighallgatta a kérdéseket miniszter úr, érdemben válaszolt, reagált, de a kétéves miniszteri meghallgatás között egyszerűen nem volt olyan, hogy érdemi választ kicsikarhattunk volna akár itt egy parlamenti vita során ezen stratégiai ágazatok tekintetében, vagy az írásbeli kérdésünkre, és itt az ilyen politikai pufogtatáson túllépett volna a minisztérium.
Tehát lesze változás ebben? Kinyílike és itt most alapvetően nem csak a parlamenti frakciókra gondolok az energetikai minisztérium majd a társadalom, a tudomány, a szakma felé, és lesze lehetőség ilyen jellegű érdemi párbeszédre? hiszen az látszik, hogy erre óriási szükség lenne.
Még egy kérdés: mi lesz a hatásköre egy energetikai miniszternek, vagy ha úgy tetszik, mi lesz a súlya? Néhány nappal ezelőtt a Fenntartható Fejlődés Bizottsága ülésén a vendégünk volt az Országos Atomenergia Hivatalnak az elnök asszonya, illetve Kovács Pál energiaügyekért felelős volt államtitkár úr is, aki az energiahivatalnak az elnökhelyettese, és ott a prezentációkból, előadásokból teljesen reálisan tükröződött, hogy milyen elképesztő mértékben van Magyarország kitéve az energiaimport szükségének, tehát hogy milyen nagy mértékű a szükséglet, és ezzel szemben olyan kormányzati zászlóshajó-projekteket látunk, mint például az akkumulátorgyártás, ami brutális mértékben megnöveli Magyarország energiaigényét, energiakitettségét.
Tehát ha most csökken vagy egy szűkebb portfóliójában létrejön egy ilyen energetikai minisztérium, amely például az ipar ügyét nem tudja lefedni, akkor valójában nem lesze egy ilyen szélmalomharc, hogy Magyarország energiabiztonságának a kérdését egy tárcának kellene képviselni, miközben a magyar kormány egyre inkább növeli Magyarország energiaszükségletét. Palkovics miniszter úr egy olyan példával élt, itt csak a debreceni gigantikus kínai akkumulátorgyár-projektet érintően, ahova önök, nem tudom, több tíz milliárdos, de lehet, hogy százmilliárdos nagyságrendű állami pénzt pumpálnak, hogy az ottani akkumulátorgyár energiaigénye összevethető a most működő atomerőmű egyik blokkjával, sőt azt meghaladja. Tehát amikor már most ilyen jelentős az importigény, és ilyen súlyos problémákkal szembesülünk az energiapolitikában, akkor lehete, mondjuk, kínai gazdasági érdekeknek megfelelően ilyen módon növelni Magyarország energiaszükségletét? Tehát a kérdésem konkrétan arra vonatkozik, hogy valójában milyen súlya, milyen mozgástere lesz ennek az új minisztériumnak.
Az is teljesen egyértelmű, és ez kitűnt egyébként több képviselőtársamnak a felszólalásából is, hogy igazából nem is az a lényeg, hogy hogyan neveznek el egy minisztériumot, hanem hogy milyen tartalommal működik egy kormányzat. Tehát, mondjuk, adott esetben vane a kormányon belül olyan együttműködés, olyan stratégiai gondolkodás, vagy áthatjae a kormány működését az a fajta jövőbelátás, ami aztán felelős kormányzati intézkedésekben, minisztériumi döntéshozatalban tükröződik? Ezzel kapcsolatban nekem azért nagyon erőteljes kérdéseim vannak.
Láthatjuk, hogy ez az új energetikai minisztérium egészen elképesztő portfólióért lesz felelős, azzal együtt is, hogy meg sem közelíti majd Palkovics László egykori minisztériumi tárcáját. Idetartozik majd a környezetvédelem, az energiapolitika, a bányászati ügyek, nyilván az energiapolitikán belül a nukleáris biztonság kérdése, a víziközmű-szolgáltatás és általában a nemzeti közműszolgáltatás.
Na, ezen fontos területek közül az energiapolitikával kapcsolatban a kihívásokat érzékeljük, szerintem ezzel kapcsolatban nem érdemes túl sok szót vesztegetni. De lesze változás az eddigi energiapolitikai elképzelésekhez, kormányzati irányokhoz képest? Az elmúlt évekhez képest a nyáron kezdtünk hallani olyan kijelentéseket Palkovics miniszer úrtól, hogy a kormány átértékeli a szélenergia adminisztratív korlátozására vonatkozó intézkedéseket, majd már említettem október 27-én konkrétan egy bejelentést hallhattunk Palkovics miniszter úrtól, és egyébként Lantos miniszterjelölt úrtól is hallhattunk olyat, hogy más koncepcióval tekint a szélenergia megítélésére. Mi várható ebben? Tudjae már az államtitkár úr, tudjáke a képviselőtársaim, hogy lesze ebben változás? Engedie végre a kormány a szélerőművek telepítését, tehát ezt az adminisztratív korlátozást feloldják-e?
Aztán nagyon érdekelne a nukleáris biztonság kérdésével kapcsolatban még néhány fontos kérdés. Nem mennék bele most egy ilyen rövid felszólalásban az atomenergiával kapcsolatos általános vitába, bár mindig készen állunk a vitákra, de azért láthatjuk a súlyos ellentmondásokat a mostani kormányzati retorika és a néhány évvel ezelőtti kormányzati kijelentések között.
Itt most idézném Kaderják Péter korábbi energiapolitikáért felelős államtitkár urat, akivel itt 2020 novemberében folytattunk egy vitát az újabb üzemidő-hosszabbításról, tehát a jelenleg működő blokkok újabb húszéves üzemidő-hosszabbításáról, és akkor azt válaszolta nekem az akkori felelős államtitkár: „A kormánynak nem ez a politikája. A kormány politikája a Paks II.-projekt végrehajtása, és ha a személyes véleményemre kíváncsi, akkor azt gondolom, hogy a Paks II.-projekt és a Paks I.-blokkok élettartam-hosszabbítása együtt lehetetlen. Ezt lehetetlen megvalósítani már csak pénzügyi okokból is, és értelme sincs. Tehát a kormány álláspontja határozottan az, hogy Paks II.-projekt, kapacitásfenntartás, de nem tiltjuk be a gondolkodást természetesen semmiről, amiről valaki gondolkodni akar” mondta ezt az eléggé egyértelmű állásfoglalást közzétéve akkor Kaderják Péter.
(14.10)
Kósa Lajost nem feltétlenül akarom szó szerint idézni, bár ő is arra utalt 2019 júniusában, hogy pontosan azért van szükség Paks II. megépítésére, mert Paks jelenleg működő atomerőműve már messze túl van, vagy üzemidejének a vége felé megy, és nyilván nem lehet tovább tolni. Ezzel kapcsolatban mik a kormányzati kommunikáció eltérésének az okai? Ki lehete most már jelenteni, hogy a kormány gyakorlatilag elfogadta, hogy Paks II. nem tud megvalósulni, és ezért gondolkodnak az újabb üzemidő-hosszabbításban?
Itt megint csak nagyon-nagyon izgalmas, sőt nem is izgalmas, hanem sorsdöntő kérdés az, hogy mit tudnak mondani az energiabiztonság kérdéséről olyan összefüggésben is, hogy újabb üzemidő-hosszabbításra készül a kormány, miközben csak az elmúlt öt évben 38 olyan esemény volt tapasztalható a jelenlegi atomerőmű esetében, ami nem tervezhető karbantartás volt, hanem valamiféle meghibásodás, nem várt esemény miatti visszaterhelés, s a többi. Erre mit tudnak mondani?
Nyilván kifeszítené egy ilyen vita keretét, ha még a hűtővízigényre is rákérdeznék, bár azt gondolom, hogy ez is reális kérdés. Pont ezért szervezek én előszeretettel a Fenntartható Fejlődés Bizottságának az ülésein részletesebb szakpolitikai vitákat, hogy ezeket ott meg lehessen tárgyalni. Ezúton is köszönöm az Atomenergia Hivatal elnök asszonyának, hogy ő is nyitott volt erre.
Egy nagyon fontos kérdésre, egy nagyon fontos témakörre szeretnék még utalni. Igyekszem korlátozni magam, hiszen rengeteget beszéltem már a víziközművek kérdéséről, de ez egy olyan ügy, ami megint csak nem az elmúlt fél évben jelentett vagy jelent problémát, hanem már 2017-ben a Megyei Jogú Városok Szövetsége is úgy fogalmazott, hogy válságos helyzetben van a szektor. Miniszterelnök úr már két éve egy kérdésemre elmondta, hogy itt valóban ezermilliárdos nagyságrendű a hiány, a probléma. Mit fog tudni kezdeni ez az új minisztérium ezzel a kérdéssel? Vane szándék ezzel kapcsolatban? S hogyan lehet értelmezni azt, amit a miniszterelnök úr két hete mondott nekem, hogy itt nem a szándék hiányzik, hanem a pénz? Egyértelmű, hogy a jelenlegi költségvetéshez vagy a jövő évi költségvetéshez képest is éves szinten több száz milliárd forintra lenne szükség, hogy ne dőljön össze az ivóvízellátás. Egészen világosan úgy is föl lehetne tenni a kérdést: tervezie a kormány, hogy fenntartja Magyarországon az ivóvízellátást középtávon? Vagy erről már letettek? Mert ha nem tettek le, akkor itt alapvető és igen jelentős mértékű költségvetési átcsoportosításra és kormányzati irányváltásra lenne szükség.
Még egy dologra szeretnék utalni erről már beszélt Toroczkai képviselő úr , a közlekedés ügyére. Ha nem tévedek, Magyarország utolsó közlekedési minisztere Fónagy János volt. Közlekedési és vízügyi miniszter volt egész pontosan, s ha jól emlékszem, 2002-ig volt hivatalban. Én azóta nehezményezem, hogy megfelelő szintű kormányzati képviseletet nem kap a közlekedés ügye, nem kap a közlekedéspolitika. De ez nyilván lényegesen nagyobb és átfogóbb probléma annál, mint hogy most odaírjuk az egyik meglévő minisztérium nevébe, hogy a közlekedésért is felelős, valamint hogy egy-két államtitkárt oda átrakunk. Ebben a kérdésben a kormány képese, hajlandóe szembenézni nem is csak az elmúlt 12 év, hanem az elmúlt évtizedek elhibázott politikájával és súlyos elmaradásaival? Én itt olvasom, hogy mivel fog most bővülni Lázár János feladatköre: a közlekedés védelme és biztonsága, gépjárművezetők képzése. Ezek rendkívül fontos ügyek, de hiányolom azt, hogy egy alapvető és átfogó közlekedési reformot vagy közösségi közlekedési reformot egyáltalán megfogalmazna feladatként magának a kormány; öt-hat évvel ezelőtt még megtette, hogy szembenéz ezzel. Egyáltalán hajlandóke olyan módon felhasználni a rendelkezésre álló nemzeti és európai uniós forrásokat, hogy abból valóban a magyar emberek érdekében megfogalmazódó feladatok ellátására törekedjenek, s nem igazából értelmezhetetlen és a magyar nemzeti érdekek oldaláról védhetetlen projektek végrehajtása történike meg?
Mi lesz a magyar vasúti mellékvonalakkal? Láthattuk, hogy amint a Covid-válság elkezdődött, az első intézkedéseik között volt, hogy körülbelül húsz vasúti mellékvonalon szinte lenullázták a forgalmat, és a vitában előszeretettel utaltak a korábbi balliberális kormányok valóban hibás döntéseire a vasúti mellékvonalak bezárásáról. De kérdés lehet az, hogy önök hajlandóke végre fejleszteni a vasúti mellékvonalakat, és mikor nyitják meg azokat a vasúti mellékvonalakat, amiket egyébként az önök jogos kritikáit kiváltva bezártak annak idején a balliberális kormányok. Lesze nemzeti buszgyártás? Sok-sok évvel ezelőtt például ezt is megígérték. Hajlandóke végre ebben a kérdésben is változtatni?
2010 óta, amióta jelen vagyunk a magyar Országgyűlésben, itt is igyekeztünk konstruktívak lenni, és nemegyszer átfogó közlekedési stratégiát tettünk le az asztalra, aminek a lényege ha csak a közösségi közlekedés területét nézzük egy átfogó integrált rendszer, egy országos ütemes menetrend, a párhuzamosságok megszüntetése, a tarifaközösség kialakítása, világos megrendelői garanciák létrehozása a megfelelő közlekedési szövetségekkel. Alapvetően ez a feltétele annak, hogy Magyarországon egyáltalán valódi vidékpolitikáról és a leszakadó vidéki térségek felzárkóztatásáról beszélhessünk. El foge jutni odáig végre a kormány, hogy egy átfogó közlekedési programot hajtson végre? Lesze elég lobbiereje, kormányon belüli súlya Lázár Jánosnak arra, hogy ezt végrehajtsa, és mely tárcákkal kell majd szorosabban együttműködnie?
Még egy kérdésre szeretnék utalni. Teljesen megalapozottan és jogosan beszélt arról Hiller István képviselőtársam és később más képviselők is, hogy alapvetően oktatási minisztériumnak kellene lennie a kormányzati struktúrában, hiszen ha a jövőről beszélünk, akkor egyértelmű, hogy a magyar jövőt biztosítani, a magyar jövőt felépíteni csak egy jól működő oktatással lehet.
Szó esett itt már arról, hogy némileg változik a kormányzati struktúra, és valamilyen szinten megjelenik a közlekedéspolitika képviselete. Azt gondolom, azt senki nem vitatta, hogy az Energiaügyi Minisztériumnak helye volna, de a vízügyek is olyan átfogó kérdéskört jelentenek, ami úgy gondolom, hogy hasonlóan jelentős mértékben meghatározza a jövőnket. Láthatjuk, hogy itt is olyan kihívásokkal szembesülünk, amelyek, államtitkár úr, messze nem az elmúlt fél évben jelentek meg, és nem is csak a 2010 utáni kormányok működésének betudhatóan jelentenek ilyen mély problémarendszert, hanem bizony sok évtized elhibázott, rossz szemléletű kormányzásának köszönhető az a helyzet, amit most tapasztalunk. Alapvetően az elhibázott vízgazdálkodásról beszélek, arról, hogy sokkal több víz távozik az országból, mint amennyi beérkezik, és ennek hatásaként milyen nehéz helyzetbe kerültek a gazdálkodók. Olyan súlyossá vált az aszályhelyzet, hogy most már évszázados aszályról beszélünk. Alapvető szemléletváltás kell a vízgazdálkodásban.
Szót ejtettem már a víziközműrendszer összeomlásáról, a vízkincsünk védelméről, a vízbázisaink védelméről. De láthatjuk, hogy milyen veszélyben vannak a felszíni vizeink, a tavaink, a folyóink, és azt is, hogy mennyire nem veszi számításba ezeket a súlyos kihívásokat a kormány gazdaságpolitikája. Gondolok itt alapvetően az akkumulátorgyártásra, ami nemcsak elképesztő energiaigényt jelent, hanem óriási vízigényt is. Már említettem a debreceni akkumulátorgyárat. Az nemhogy egy paksnyi blokk méretű energiát igényel, de annyi vizet is, mint amennyi Debrecen város vízigénye. Milyen módon tud megjelenni a felelős vízgazdálkodás és a vízügyek átfogó képviselete a kormányzati struktúrán belül, hiszen azt láthatjuk, hogy vízügyi minisztériuma továbbra sem lesz Magyarországnak?
Egyetlenegy zárógondolatot tennék még. Igyekszem konstruktív lenni ezekben a kérdésekben, és sokkal inkább előretekinteni, a jövőt megpróbálni értelmezni, az odavezető helyes utakat megfogalmazni és megragadni a lehetőséget a cselekvésre. S én nagyon köszönöm egyébként azoknak a kormánytagoknak is, akik nyitottnak mutatkoznak egy ilyen szakpolitikai párbeszédre. Például Nagy István miniszter úr három órán keresztül érdemi szakpolitikai vitán vett részt a Fenntartható Fejlődés Bizottságának az ülésén. S ezért volt örömteli, hogy a Magyar Állandó Értekezlet ülésén, a legfontosabb magyar-magyar csúcstalálkozón a záródokumentumba a javaslatomra bekerült egy olyan gondolat, hogy Kárpát-medencei szinten mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a fenntartható vízgazdálkodás és a fenntartható erdőgazdálkodás irányába elmozduljunk. Azt gondolom, hogy ezek pozitív jelek.
Én pozitívan fogok hozzáállni, és nagyon bízom benne, hogy érdemi tere lesz most azoknak a javaslatoknak, amelyeket az LMP-frakció az Országgyűlés elé fog terjeszteni. Köszönöm szépen, elnök úr.