VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: (Hordozható mikrofonba.) Köszönöm szépen. Talán így egyszerűbb lesz. Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az elhangzott expozé és a vezérszónoki mondatok után, azt gondolom, néhány aktualitást is érdemes lesz majd bekeverni, és erre lehetőségem is lesz. Az első gondolatként azt kell mondanom, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapvető, elsődleges feladata más központi bankokhoz hasonlóan a monetáris politika vitele, az árstabilitás fenntartása, a pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartása. Ha az árstabilitást nézzük, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy ennek a feladatnak a Magyar Nemzeti Bank nem tudott eleget tenni. Ennek számos oka van, erre ma a Magyar Nemzeti Bank alelnöke ki is tért egyébként, sajtóbeszélgetésen is beszámolt arról, hogy milyen kockázatokkal kell szembenézni, de erről beszéljünk később.

Természetesen aktuális kérdés az is, hogy a bank a jelenlegi működése során egy olyan helyzetet alakított ki, hogy a 13 százalékos alapkamat fenntartása és annak állítása közepette azt tulajdonképpen a 18 százalékos kamattal szemben csak egy papíron létező kamatnak lehet tekinteni. Az nagyon nem jó, hogy a kormány által okozott problémákat egy újabb piacellenes döntéssel akarják orvosolni, ennek már megint nagyon rossz üzenete van. Ez egyébként a 20 millió forintos határ meghúzására is vonatkozik.

A helyes válasz az lenne, hogy a kormány visszaszerzi a szavahihetőségét, megbízhatóságát a piaci szereplők szemében, akkor egyből nem kellene 18 százalékon tartani a kvázi alapkamatot. Éppen ezért azt gondolom, hogy a mai döntést követően a legfontosabb kérdés az lehet, hogy meddig marad fenn és mikor tervez visszatérni az irányadó alapkamathoz a jegybank, emellett a friss inflációs pénzpiaci kilátások lehetnek igazából érdekesek.

(17.40)

De ha abból indulunk ki, hogy a bank működése mit jelent, akkor ebben a külső környezet változása, a háború, az európai energiaválság, a jegybankok szigorítási ciklusa, vagy az, ami egyébként az önök tevékenységének eredménye, hogy a folyó fizetési mérleg alakulása rettenetes helyzetet teremtett, ilyen körülmények között arról beszélni, hogy pontosabb kereteket és egyértelmű szabályokat kívánnak a törvény beterjesztésével elfogadni, ez a miniszter úrtól, azt gondolom, egy kicsit túlzó elvárás. Már csak azért is, mert azt a helyzetet is önök teremtették elő, amely a Magyar Nemzeti Bank alapítványokba való pénzkimentésére lehetőséget adott, akár azzal a döntéssel, hogy a tíz évvel ezelőtti szabályozást megváltoztatva, a kötelező nyereség befizetése helyett ezt a Magyar Nemzeti Bank saját hatáskörében hagyták, és ennek alapján, mondjuk úgy, hogy sok száz milliárd forintot sikerült átalakítani. Így alakulhatott ki az a helyzet, amiről egyébként képviselőtársam, F. Kovács Sándor képviselőtársam megpróbált beszélni, hogy a jegybank dolga a magyar gazdaságpolitika támogatása. De ennek a következményeit pontosan látjuk, hogy a függetlenség meghatározása és fenntartása helyett milyen állapotokat sikerült önöknek előállítani.

Ezzel együtt az, ami a törvényjavaslatban megjelenik, miszerint deklarált célja a monetáris hatóság feladatellátásához szükséges jogszabályi feltételek biztosítása, a központi bank megfelelő tőkeellátottságának biztosítása és ennek hangsúlyozása, akár lehet érdemi cél is. De a következőkben bemutatott érdemi változások mellett a javaslat csak egy sor technikai pontosítást tesz meg, ahelyett, hogy érdemben változtatnának a helyzeten.

A jegybanknak a nyeresége, hogy annak 50 százalékát kötelezően be kell fizetnie a költségvetésnek, mondhatnám, visszatérés ahhoz, ami a korábbi szabályokban már megvolt, de ez még csak az 50 százalékra vonatkozik. Nagy jegybanki veszteség esetén ugyanakkor a költségvetés terheit igyekeznek szétteríteni, s a Magyar Nemzeti Bank újabb adósságféket vezethet be a magánszemélyek hiteleire. És a jegybank és más vezető tisztségviselők fizetésemeléséről a miniszter úr elfelejtett beszámolni, holott egyébként nemcsak a jegybank elnökére, hanem sokakra, másokra is vonatkozik ez majd.

A javaslat szerint, amennyiben a tárgyév végére a Magyar Nemzeti Bank saját tőkéjének összege meghaladja a jegyzett tőkéjét, akkor a nyereség 50 százalékát kötelezően ki kell fizetnie osztalékként az államnak. Ez lényegében azt jelenti, hogy a jegybank tőkehelyzete rendezett, miközben a központi költségvetéstől mindenképpen elvonja a jegybank a nyereség felét. Amennyiben a tárgyév végére a Magyar Nemzeti Bank saját tőkéjének összege a jegyzett tőke alá csökken, akkor a különbözetet a központi költségvetés viszont öt éven belül évi egyenlő részletekben fizeti ki a jegybanknak. A jelenlegi szabályozáshoz képest ez könnyítést jelent az államnak. Ezt tekinthetjük úgy is, hogy nyilvánvalóan ezzel a módosítással arra készül a kormány, hogy a magas kamatkörnyezetben vágtató infláció közepette a Magyar Nemzeti Bank várható nagy veszteségét szétterítse, és önmagában erre készül ebben az évben is.

Jelenleg a magánszemélyeknek nyújtott hitel- és pénzkölcsönszerződéseknél a jegybankelnök a jövedelemarányos tőkerészlet legfelső mértékét határozhatja meg. Ezenfelül az ingatlan- és autóhiteleknél, továbbá a pénzügyi és lízingügyleteknél az ingatlan- és gépjárműértékekhez viszonyított hitelösszeg maximális mértékét is korlátozhatja az MNB elnöke. A most javasolt új szabályok szerint a változó kamatozású jelzáloghitelek esetében a nettó jövedelem 25 százalékában bevezetheti a korlátozást, ötéves kamatperiódus mellett 35 százalékig, legalább tízéves kamatperiódus mellett pedig, végig fix kamatozás mellett, a nettó jövedelem 50 százalékáig vállalhatnak jelzáloghitel-törlesztést.

Összességében véve azonban azt kell mondjam, hogy a több száz milliárdos veszteséggel az évet záró jegybanki költségvetést ezentúl megkímélik attól, hogy azonnal kisegítse önmagában az államot. (Sic!) Ebbe beletartozik az is, hogy további elfogadhatatlan változás az, hogy a jegybank veszteségét az államnak a jövőben nyolc nap helyett öt év alatt kell majd pótolnia; ez ugyanis homlokegyenest ellentmond az európai uniós szabályozásnak, tisztelt miniszter úr.

Egyébként 2023-tól újra  és erről, azt gondolom, érdemes beszélni  érvényesek lesznek azok a szabályok, amelyekben a tagállamoknak nem lehet nagyobb költségvetési hiányuk a GDP 3 százalékánál. A parlament által a nyáron elfogadott költségvetésben ugyanakkor 3,5 százalékos hiány szerepel, de ezen az előirányzaton is rontani fog a több száz milliárd forintra becsülhető tétel, amely a Magyar Nemzeti Banknál keletkezett veszteség lesz, melyet az államnak kell kárpótolnia. Értem, hogy erre előzetesen már fel kell készülni, de ha rosszul számolok, akkor, tisztelt miniszter úr, legyen szíves majd kiigazítani. Mekkora veszteséggel számol a Magyar Nemzeti Bank idénre? Tehát a 2023-as költségvetés, illetve a most elnyújtott Magyar Nemzeti Bank-veszteségrendezés közvetlenül mond ellent az európai uniós szabályoknak.

De nézzük csak, hogy Matolcsy György elmúlt években mutatott ámokfutása mit eredményezett számunkra! A Magyar Nemzeti Bank 2014 helyett 2014-ben (sic!) a korábban említett alapítványokat  számszerűen hat alapítványt  létrehozta, melyek célja különböző volt, de mindegyik nagyon jól hangzott. Azóta ezeket már összevonták egybe, szóval a nevekkel már nem kell bíbelődniük. Az alapítványok bizonyos célokra kaptak pénzt, amit be kellett fektessenek, majd azoknak a hozamát tudták hivatalosan olyan dolgokra költeni, amelyeket a célok megkívántak. A modell alapjában véve önöknek biztosan nem rossz ötlet, csak, ugye, a szokott módon kiforgatták, és gyakorlatilag ellopták ezt a pénzt, miközben ennek közpénzjellegének megszüntetésére a szükséges határozat, bírósági döntés megszületett, és éppen ezért az önök által megtett, illetve hagyott, hagyni megtett lépések bizony erre vezettek.

Az alapítványok egészen elképesztő dolgokra költöttek egyébként: 17 millió forintos szőnyeget csomóztattak, Matolcsy György unokaöccsének cégétől éveken át havi 4,5 millió forintért vettek mindenféle értelmetlen jelentéseket, 8 milliárd forintnál is többet költöttek villára, milliókkal támogatták a Fidesz egyik-másik kapcsolatát, és milliókkal támogatták olyan könyv támogatását, amely egyébként Bayer Zsolthoz is köthető. Mindezek egyébként eltörpülnek a valós tételek mellett, hiszen az alapítványokon keresztül közel 250 milliárd forintot szervezett ki a jegybank. Ezek szinte kivétel nélkül strómanokhoz és rokonok bankjaiba folytak be, ezenfelül vásároltak luxusingatlanokat, és az alapítványok támogattak fideszes megmondóembereket, vettek 10 millióért  mint ahogy említettem már  szőnyegeket.

Külön nevetség tárgyai voltak az alapítványok, amikor 2017-ben büszkén jelentették, hogy a 112-ből 66 szerződésük miatt nem kaptak büntetést. Csak. Ekkor durván 86 millió forintos bírságot kellett befizetniük a szabálytalanságok miatt. És akkor legyünk büszkék arra is, hogy Matolcsy György fia is bekerült a százmilliárdos vagyonnal rendelkezők klubjába. Ez valóban dicséretes teljesítmény volna, ha ez nem azt jelentené, hogy százezer embertől loptak el fejenként egymillió forintot; ez éves szinten egymillió forintos nyugdíjemelést is jelenthetett volna mindazoknak, akiknek 50 ezer forint alatt van a nyugdíjuk.

A mértéktelen lopás mellett a másik nagy probléma a Magyar Nemzeti Bank működése, tevékenysége, amelynek eredményeként a szakértőktől is számos kritikát kaptak.

(17.50)

Semmi sem indokolja a 400 forintos euróárfolyamot. Ezzel tönkretették az országot, és igen nehéz lesz talpra állni, merthogy a tudatos árfolyamrontásnak ez az eredménye. Az, amit egyébként még a külső környezet segített vagy rontott ezen a helyzeten, az már csak önöket is rosszabb helyzetbe hozza ilyen szempontból.

Három elkövetője van ennek a rendkívüli gazdasági helyzetnek: Matolcsy György, Orbán Viktor és Varga Mihály pénzügyminiszter úr. Önök azok, akiknek az ámokfutása eredményeként a piaci szereplők nem bíznak a forintban, a forint stabilitásában és az infláció elleni küzdelem hitelességében. Akárhányszor megszólalt Matolcsy György mint a Magyar Nemzeti Bank vezetője vagy szintén az azóta rajtvonalhoz állt Nagy Márton miniszter úr, a forint mindig árfolyameséssel reagált. Az egykori jegybankár szerint egyébként elégtelen az infláció elleni fellépés, amit a jegybank hezitáló kamatpolitikájával, a devizatartalékok elégtelenségével is tudott bizonyítani. Amikor az ukrajnai háború elején a régiós devizák gyengülni kezdtek, mind a cseh, mind a lengyel jegybank határozottan beavatkozott a korona és a złoty védelmébe. De banki elemző arra is emlékeztet egy publikált elemzésében, hogy a háború előtti 360 forintos euró jelenlegi 400 forintja annak egy hatása csak, ami a háborúból fakad, 10 forint, amit nyugodtan az Európai Unióval szemben meglévő vitájukhoz köthetünk, és egyébként pedig 20 forint a hazai sérülékenység és a gazdaságpolitika minőségével köthető össze.

Mindezek alapján nyugodtan mondhatom azt, hogy a javaslatuk ebben a formában nem támogatható és elfogadhatatlan. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiból.)