VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Ha lehetőséget kapunk arra, és beszélünk róla, hogy mi történt az elmúlt évtizedben, akkor ne feledkezzenek el erről, hiszen Bánki képviselő úr is utalt rá, hogy milyen lehetőségekkel indultak el. Első lépésben önök rögtön 3000 milliárd forintot konfiskáltak és a nyugdíjpénztárakat államosították, és ezt felhasználták saját maguknak. Ez alatt az időszak alatt 50 milliárd euró volt az, ami lehetőséget biztosított önöknek a fejlesztésre, és azt is látjuk, hogy az elmúlt években éltek azzal a lehetőséggel, a Magyar Nemzeti Bank teljesen alkalmas partner volt ebben  hiszen a gazdaságpolitikát kiszolgáló tevékenységéről és nem a függetlenségéről hallhattunk ma itt szavakat , 11 ezer milliárd forint nyomtatásával járultak ahhoz hozzá, hogy az önök által sokat emlegetett fejlesztések megvalósítására sor kerülhessen.

Mindebből önök azt a következtetést vonják le, hogy a hihetetlen tehetségük nyomán igenis milyen gazdasági növekedést sikerült elérni. De, kedves képviselőtársak, nézzenek szembe azzal a ténnyel, hogy abban a pillanatban, ahogy az európai uniós szövetségi magatartásuk megkérdőjelezetté tette azt, hogy ezeknek a forrásoknak a felhasználásában önöknek milyen szerepe van, vagy mit tettek ezzel, és miért használták fel rosszul, abban a pillanatban falnak mentek, és megáll mindaz a tudás, amivel itt az előbb dicsekedtek, és eljutunk oda, hogy a magyar emberek egyre nehezebb helyzetbe kerülnek.

Értem, hogy önök hivatkoznak arra, hogy milyen előlegeket fizetnek ki, de pillanatnyilag még sajnos önök nem tudtak abban odáig eljutni, hogy a lóval szántó paraszt után a John Deere-rel tudjanak valamit kezdeni, mert pillanatnyilag az ehhez szükséges feltételeket nem tudják megteremteni. Engedjék meg, hogy e tekintetben néhány konkrét dolgot is mondjak, reagálva arra, amit itt képviselőtársaim emlegettek, illetve amire államtitkár úr is utalt.

Az a folyamat, amikor önök falnak mentek, akkor például ma nem tudják azt sem megoldani, hogy Magyarországon, az önök által sokat emlegetett vidéket szívükön viselve, nem jutnak el odáig, hogy a tisztességes üzemanyag-ellátást meg tudják oldani. Benzinkutak sora zár be éppen ezekben a napokban, azért, mert a MOL képtelen arra, hogy üzemanyagot szállítson  se benzint, se gázolajat , ezt nem tudják megoldani. És igen, az elmúlt évek eredménye, a 2021-es költségvetés végrehajtása is beletartozik abba, ami elvezetett a mai állapothoz. De egyébként, ha itt az adókról is beszéltek  államtitkár úr ezt megtette , a megszorító csomag része számos adónemnek a megemelése. Beszéljünk csak arról, amit legutóbb követtek el 450 ezer emberrel, a kata megszüntetésével! Ilyen szempontból önök igenis az emberek számára, a vállalkozók számára megszorító csomagban jelentős adóemelést hajtottak végre.

Államtitkár úr hivatkozott arra, hogy lakásáfa 5 százalékos (sic!) csökkentésével, illetve annak alkalmazásának meghosszabbításával milyen fontos tettet hajtottak végre. Arra most érdemes kitérni, hogy az önök által elért lakásszámépítés töredéke annak, mint ami korábban volt, a kettő össze nem vethető, de igazából arra akarom felhívni a figyelmet, ha valakinek adnak 15 milliárd forintot egy telekkel együtt azért, hogy építkezzen, és ott lakásépítkezéshez fogjon az önök kedvenc vállalkozója, és emellé 5 százalékos általánosforgalmiadó-kedvezményt biztosítanak, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy ez a döntésük jelentős részben azoknak az építőipari nagyvállalatoknak, vállalkozásoknak, illetve egész pontosan vállalkozóknak adott kedvező lehetőséget és nyitott a nagy nyereségre lehetőséget maga ez az adókönnyítés, amivel a lakásépítési piacon a kapacitásukat lekötötték.

A probléma akkor keletkezett, amikor a gazdasági helyzet ismeretében vagy az önök képzeletében meglévő problémák miatt hirtelen úgy gondolták, hogy az állami beruházásokat is fel kell pörgetni, és ugyanazok a vállalkozók hol itt, hol ott dolgoztak, az egyikről a másikra rohangáltak, merthogy tíz év alatt önöknek sikerült elérni, hogy csak olyan baráti vállalkozások kaphatnak megrendeléseket, akik önökhöz nagyon közel állnak. Így összességében véve mégiscsak oda lyukadunk ki, oda jutunk el, amiről korábban beszéltünk, hogy igenis a gazdaság túlpörgetésével sikerült eljuttatni oda, hogy minden területen az árnövekedés jelentősen hozzájárult az infláció növekedéséhez, és ennek a hatása, következménye itt van előttünk.

Szűcs Lajos képviselőtársam emlegette, hogy kiszámíthatóság jellemezte a költségvetést. Akkor csak nézzék meg a számokat! Tessék összehasonlítani, hogy hány száz-, ezermilliárd forint különbség van a tervezéshez képest, ahogy előbb Arató képviselőtársam mondta, azokat a borítékokat, amelyeket nem címkéztek fel, csak pénzzel tömtek ki, majd utána mindenki, aki bele tudott nyúlkálni, vagy ha valaki pénzt tudott kivenni belőle, az kapott belőle pénzt, hát, ezt komoly szándékú tervezésnek nevezni nem lehet.

(14.30)

Itt csak zárójelben jegyzem meg azt az apróságot, hogy kormányzásuk kezdetén az első döntés volt az, hogy egyébként a havi előrejelzés-tervezést megszüntették. Így aztán eljutottunk oda, hogy minden pontosan úgy jó, ahogy megtörtént. És ilyen szempontból felvezetik a táblázatokba azt, hogy mennyi volt a bevétel, ebből éppen mire mennyit költöttek el, jön az Állami Számvevőszék, az jóváhagyja, azt mondja, hogy ez teljesen rendben van. És a végeredmény pedig, ma látjuk: a 20 százalék feletti infláció, 18 százalékos magyar nemzeti banki jegybanki kamat, ami itt van előttünk, és az embereket megnyomorítja, a 100 százalékban növekedett kenyérártól kezdve sorolhatnánk egészen addig. Hát, ezt hívhatják önök vagy hívják önök kiszámítható költségvetésnek, abból származó gazdasági működésnek. Hát, én ezt egészen másként gondolom; különösen akkor, ha a 2021-et is kihasználták arra, hogy egyébként azokat az önkormányzatokat sújtsák, és azokat szorítsák meg, azoktól vegyenek pénzt el, amelyek egyébként az emberekhez legközelebb lévő közösségszervezőként ott vannak, és a pandémia idején a legtöbb segítséget tudják nyújtani. Hát, ők azok, akiket önök megszorítottak.

A helyhatóságok önállósága nem állt helyre, tisztelt képviselő úr, bármennyire is örülök neki, ha belekapaszkodik a mondataimba, de mivel a helyhatóságok önállóságát önök nem állították helyre, meg voltak fosztva a közszolgálati funkcióktól, nagyrészt egyébként tulajdont vontak el, számosat sorolhatnánk, merthogy kedvenc építkezést vagy éppen rendezvényt akarnak ott csinálni, magukhoz vonva ilyesmiket.

Az önkormányzatok feladatainak jelentős részét elvették, de azokat a központi szervek továbbra is  azt kell hogy állítsuk, a jelen napig is  elégtelenül végzik, a kormányhivatalok sorát zárták be, ahol egyébként az emberek a szolgáltatásokat igénybe vehették volna, de nem tehetik, mert bezárták őket. Elfogadhatatlan finanszírozási állapotokat alakítottak ki, a jelenlegi modell tehát nem tekinthető önkormányzatinak, nem demokratikus, ráadásul nem is hatékony.

Az Állami Számvevőszék elnökével folytatott vitám, azt gondolom, hogy továbbra is fennmarad, ha ő azt mondja, hogy az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve. Hát akkor, kedves kormány, tisztelt képviselőtársaim, kormánypárti képviselőtársak, várják el a kormánytól, hogy olyan költségvetés kerüljön ide, amelyről egyébként érdemi elszámolás adható! Jelenleg ez nem áll fenn. A költségvetés tervezését önök olyan mezőbe vitték az év közbeni tervezéssel, amely teljes bizonytalanságot teremt, és egyáltalán nem a kiszámíthatóságról szól, hanem annak ellenkezőjéről. Az persze egy következő része a történetnek, hogy az Állami Számvevőszék elnöke azt mondja, hogy a siker kétségtelen – hát, szerinte. Én azt gondolom, hogy ki kell menni az utcára, és meg kell nézni, hogy mit mondanak, mit gondolnak erről az emberek, akár az egészségügy, akár az oktatás területével foglalkozunk, néha úgy pénteken nézzenek ki az ablakon, és megláthatják azt, hogy az embereknek mi a véleménye arról, amit ilyen szempontból ők gondolnak a tevékenységükről.

De ebbe beletartozik az is, hogy egyre több olyan civil szervezettel találkozom, ahol az állam egyik megszorító intézkedésként éppen azt végzi el, hogy a törvényben adott lehetőséggel élve adományozott 1 százalékot nem fizeti ki, indoklás nélkül. Egyelőre értetlenül és érthetetlenül állok a történet előtt, mert a Pénzügyminisztérium és az adóhatóság illetékesei is közvetlenül adminisztratív okokra hivatkoznak, hogy miért nem akarnak erről tájékoztatást adni nemcsak nekem, hanem az érintetteknek, mert az érintettek sem kapják meg. És arról is megfeledkeztek önök egyébként, hogy azokat is értesítsék, azokat az ezreket, akár 8 ezer embert egy alapítványnál, hogy az ő 1 százalékukat hiába ajánlották fel, nem adják oda az érintettnek. Hogy ezt milyen okok miatt teszik, ezt örülnék, ha a Pénzügyminisztérium képviseletében jelen lévő államtitkár úr megválaszolná, mert ez ebben az értelemben jogszabályi kötelezettségük, és ha nem tesznek eleget, akkor azt önöknek meg kell indokolni.

Korábban én említettem, és ezzel Nacsa képviselőtársamnak is szerettem volna válaszolni, hogy igen, 2010-19 között pénzbőség állt rendelkezésre, és tegyük emellé, soroltam tételesen, hogy mi az, amivel önök gazdálkodhatnak, és ha körülnéznek az emberek, akkor egyelőre nem látják, nem lelik nyomát, hogy önök mindezt mire költötték el; úgy, hogy egyébként eközben a világban pénzbőség állt rendelkezésre, és töretlen gazdasági növekedés. Na, ez az, ami a totális lehetőség lett volna arra, hogy egyébként Magyarországot akár olyan pályára, fenntartható gazdasági fejlődés pályájára állítsák, de ezt nem tették, ehelyett ma a legújabb szórakoztató műsorok szerint minden nagyváros mellé akkumulátorgyárat kívánnak építeni, ahol nemcsak a környezetvédelmi problémákról kell beszélni, hanem arról, hogy egyébként megint milyen egyirányú és az ott élők számára is kockázatokat jelentő megoldásokat csináljanak.

Arról nem beszélek, hogy az erőltetett gazdasági, beruházási programjukra, amit e tekintetben végeznek, magyar munkaerőt már nem találnak, mert az egyébként jelentős részben, önök szerint munkahelyet teremtve kivándorolt Magyarországról, teremtett magának munkahelyet Németországban és Angliában. És ehelyett az elmúlt évben is, 2021-ben is a költségvetés végrehajtásának időszakában Kelet-Ázsiából idehozott emberek tízezreivel oldják meg azt, hogy mindezek az építkezések valameddig eljussanak.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

További pontokat szeretnék még önöknek felsorolni, de most erre, úgy látom, hogy nem lesz lehetőségem, de mindenesetre a következő felszólalásnál majd élek ezzel.

Így összefoglalva, én azt gondolom, hogy tisztelt Nacsa és Bánki képviselő urak, az önök által emlegetett fejlődésnek minden olyan alapja megvolt, gazdasági és pénzügyi alapja, nemzetközi és hazai tekintetben, amivel élhettek volna, de ahogy ez a költségvetési beszámoló is bizonyítja, ezzel önök nem tudtak élni, és azzal, amit elköltöttek, csak csupa bajt okoztak. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.