DR. TAKÁCS PÉTER belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan törvénycsomagot hozunk az Országgyűlés elé, amely a Belügyminisztérium álláspontja szerint korszerűbbé és hatékonyabbá teszi a magyar egészségügyi ellátórendszert. Ha megengedik, először ismertetném azokat a főbb célkitűzéseket, amelyeket a Belügyminisztériumban megfogalmaztunk erre a kormányzati ciklusra az egészségügyi ellátórendszert illetően.

Legfontosabb célunk az egészségben eltöltött évek számának az emelése és közelítése az európai uniós átlaghoz. Itt az elmúlt években egy jó tendencia volt megfigyelhető, de van még mit tennünk, és elsősorban a prevenció az, ahol nagyon sok tennivalónk van. Egy olyan ellátórendszert szeretnénk kiépíteni, olyan egészségügyi rendszert szeretnénk kiépíteni, ami nem betegségüggyel, hanem egészségüggyel foglalkozik, és ennek talán a legfontosabb katalizátora a prevenciós szemlélet előtérbe helyezése.

A második célkitűzésünk az otthonhoz, a lakóhelyhez közeli egészségügyi ellátások megerősítése. Ennek két vertikuma van: az egyik az alapellátás, a másik pedig a szakellátás alacsonyabb progresszivitási szintje, egyrészt a járóbeteg-ellátás, másrészt pedig a városi kórházak által nyújtott ellátások. Az a cél, hogy azonosítsuk azokat az ellátásokat, amelyeket az otthonhoz közel kell hogy az állampolgárok megkapjanak, viszont ezeket megkérdőjelezhetetlen minőségben kapják is meg.

A harmadik fő célkitűzésünk pedig, hogy a háború és járvány sújtotta időszakra készülve az egészségügy reagáló képességét megőrizzük és megerősítsük, azt, amit egyébként a Covid-időszak alatt is felmutatott. Minden mérvadó egészségügyi szervezet és intézet azt prognosztizálja, hogy bár most éppen lecsengőben van egy pandémia, a következő évtizedben valószínűsíthető újabb világjárványok megjelenése, erre fel kell készülnünk, az ellátórendszer rezilienciáját meg kell őriznünk.

Ez a három fő célunk, és ennek a három fő célnak fogunk alárendelni minden olyan eszközt, ami a rendelkezésünkre áll. Az eszközök beazonosítását a nyár folyamán, illetve kora ősszel elvégeztük. Számos szakmai szervezettel konzultáltunk, a Magyar Orvosi Kamarát meg is hívtuk ide, az általános vitára. A szakmai kamarákon túl betegszervezetekkel, szakszervezetekkel egyeztettünk, és a legfőbb eszközeinket beazonosítottuk.

Mindazonáltal előre kell bocsátanom, hogy nem egy nyár alatt találtuk ki az egészségügyi ellátórendszer megerősítését célzó koncepciónkat, hiszen elég csak utalásszinten felsorolnom pár olyan projektet, ami akár uniós, akár hazai forrásból az elmúlt évtizedekben megvalósult: akár a svájci-magyar együttműködésre gondolunk az alapellátás megerősítése érdekében, akár a TÁMOP 6.2 5-B projektre a fekvőbeteg-ellátórendszer struktúráját érintve, akár az EFOP-1.8.0-ra, amelynek népegészségügyi és alapellátási lábai is voltak. Ezeknek a projekteknek olyan kiváló elméleti dokumentumai születtek, amelyek alapjául szolgálnak a mostani változtatásokhoz. Mélyelemzéseket végeztek a projekt résztvevői, az itt dolgozó munkacsoportok kiváló munkát végeztek, olyan anyagok vannak a kezünkben, amire bőven építkezhetünk.

Az előterjesztésünk, illetve a törvényjavaslatunk követi azt az utat, amelyet a beteg az ellátórendszerben követ, tehát az alapellátással kezdünk, és haladunk az ellátórendszer progresszivitási szintjein egyre magasabbra. Itt a következőt emelném ki: az egészségügyi ellátórendszer megerősítésének komplex elképzelése túlmutat még azon, ami most az Országgyűlés elé kerül  ez a törvényi szint , hamarosan várható a kormányrendeleti és a miniszteri rendeleti szabályozó csomag is. Tehát, ami most a normaszövegbe nem fért bele, azt hamarosan kormányrendeleti és alacsonyabb jogszabályi szinten rendezni fogjuk. Mindenesetre úgy nem lenne teljes a mai beszámolóm, ha nem említeném meg azokat a programokat is, amiket a törvényi szabályozásnál alacsonyabb szinten fogunk rögzíteni.

A benyújtott törvénytervezet tehát követi a beteg útját, ennek megfelelően pedig elsősorban az alapellátás megújításáról szeretnék önöknek beszámolni. Az alapellátással kapcsolatban a legfontosabb megállapításaink a következők: a mostani alapellátási körzetrendszer mind a háziorvosi, mind a védőnői, mind pedig a házi gyermekorvosi rendszer is a nyolcvanas-kilencvenes években alakult ki, akkor még 10,5 millió emberre tervezve az ellátórendszert. Sajnálatos módon közel egymilliós népességcsökkenés állt be a nyolcvanas évek óta, az ellátórendszer azonban méretében ehhez nem igazodott. Itt a törvényjavaslat legfontosabb innovációja az lenne, hogy az alapellátás legkisebb egységeként sem a települést tekintenénk, hiszen ellátásszervezési szempontból sokkal célszerűbb járási szintre emelni az ellátásszervezést. A járást tekintjük olyan egységnek, ahol megfelelő módon tudjuk a humán erőforrást és a rendelkezésre álló anyagi erőforrásokat allokálni ahhoz, hogy jobb minőségű ellátást biztosítsunk a magyar biztosítottaknak.

Ennek megfelelően a háziorvosi körzethatárok kijelölésének joga az önkormányzatoktól átkerülne egy ellátásszervezéssel foglalkozó állami háttérintézményhez  ez az Országos Kórházi Főigazgatóság , ennek az alapellátási igazgatóságán belül hoznánk létre a nemzeti praxiskezelőt, aki mostantól a körzethatárok kijelöléséért felelne. Van ágazati jó példa, a gyógyszertáraknál láttunk hasonlót, ott az Országos Gyógyszerészeti Intézet a jogszabályoknak megfelelő kautélák mentén engedélyezi egy-egy adott területre gyógyszertár létesítését. Fontos kiemelni a háziorvosok megnyugtatása érdekében, hogy a praxisjog mint vagyoni értékű jog nem sérül, sőt ezt a jogintézményt kívánatosnak tartjuk a későbbiekben is megerősíteni.

(16.40)

A gyakorlatban az fog történni, hogy olyan, jelenleg betöltetlen, illetve helyettesítéssel ellátott praxisok beolvadnak a szomszéd körzetbe, egy nagyobb település körzetébe, amit amúgy is helyettesítéssel ugyanaz az orvos kolléga lát el. Tehát ez azt jelenti, hogy sem a betegek, sem az orvos életében ez különösebb változást nem okoz, adminisztratív eszközről van szó. Természetesen az alapellátás finanszírozásának alkalmazkodnia kell ehhez a változáshoz. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi alacsony degressziós sávokat az új szemléletnek megfelelően magasabbra fogjuk cserélni, emelni fogjuk a finanszírozási rendeletben. Ezenkívül bátorítjuk a praxisokat, hogy praxisközösségekbe szerveződjenek. Ezeknek egyre több többletfeladatot fogunk adni, és azt is ösztönözni fogjuk, hogy jól képzett szakdolgozókat alkalmazzanak a praxisok.

Az alapellátási ügyeletet teljesen új alapokra helyeznénk a javaslat szerint. A szétaprózódott, a települési önkormányzatokra bízott rendszer az elmúlt 30 évben sajnos nagyon erősen erodálódott, a települések közötti méretbeli különbséget nem tudja a rendszer kompenzálni, így sokkal inkább életszerűnek látszik az, hogy egyetlen országos hatáskörű ellátásszervező gondoskodjon mostantól az ügyeleti ellátásról. Ez a gondolat sem új keletű, már az EFOP-1.8.0 projekt keretében háziorvosok bevonásával az anyag elkészült, ezenfelül pedig több mint egy évig ki is próbáltuk Hajdú-Bihar megyében.

A kezdeti gyerekbetegségek után a tapasztalataink jók, a betegforgalmi adatok a módszer hatékonyságát igazolják, a rendszer lelke pedig egy egységes telefonos triázs. A telefon mostantól nem random ügyeleti szolgáltatónál, hanem az Országos Mentőszolgálatnál csörög. A Mentőszolgálat erre a célra kiképzett, jól képzett szakembere egy kikérdezett protokoll alapján pedig az állapotának megfelelő ellátási szintre irányítja a segítségre szoruló beteget. Ez természetesen több kifutással végződhet. Akinek az állapota háziorvosi kompetenciát igényel a járásközpontban elhelyezkedő háziorvoshoz, akinek az állapota súlyosabb, adott esetben rögtön mentővel összekapcsolva kórház sürgősségi osztályára szállítjuk. Tehát itt a központi telefonos triázs az, ami Hajdú-Bihar megyében nagyon jól vizsgázott.

Meg kell még különböztetnünk az ügyeleti időszak két különböző időszakát, az egyik a délután 4-től este 10-ig tartó időszak. Hajdú-Bihar megyei tapasztalataink alapján egyértelműen elmondhatjuk, hogy ebben az időszakban elsősorban háziorvosi kompetenciára van szükség, azaz kötelességünk minden járásközpontban biztosítani a háziorvos jelenlétét. Ez az eddigi rendszerben nem volt elmondható, tehát ez egy többletszolgáltatás lesz a mostanihoz képest, megyénként egy telefonszámon elérhető a rendszer, és kiszámítható helyen, a járásközpontban mindig azonos helyen megtalálható az ügyeletes háziorvos este 10-ig. A betegforgalmi adatokból ugyanakkor egyértelműen látszik, hogy este 10 után leginkább az fordul az egészségügyi ellátórendszerhez, akinek komolyabb egészségügyi problémája van. Az esetek több mint 90 százaléka mentési feladatként realizálódik, a háziorvosi kompetenciát igénylő esetszám elenyésző, ezért szintén az EFOP-1.8.0.-ban kidolgozott elveknek megfelelően sokkal inkább a Mentőszolgálat az, akire rábíznánk az este 10-től reggel 8-ig tartó időszak ellátását.

Szerencse, hogy országosan egységes szervezet áll rendelkezésünkre, így egységes elvek mentén tudjuk valamennyi megye ellátását megszervezni. Felhívom a figyelmet arra, hogy az este 10 utáni időszakban nem csupán a jelenléti háziorvosi pontokat, hanem a mentőállomásokat és a kórházak sürgősségi osztályait is illik figyelembe venni, amikor ennek az időszaknak a megszervezésén gondolkozunk. Természetesen valamennyi fejlesztésünk mögött és valamennyi javaslatunk mögött két dolgot meg kell említenünk: egyrészt a finanszírozás hozzákapcsolását, másrészt pedig a nagyon erős informatikai háttértámogatást. A háziorvosi informatika terén is az a célunk, hogy olyan modern és egységes informatikai felületen dolgozzanak a háziorvosok, ami az ő minőségi munkájukat elősegíti, és az EESZT-vel, ami most már az ötödik születésnapját ünnepli, kompatibilis legyen.

Az új informatikai rendszert két lépcsőben kívánjuk bevezetni. Először is előírjuk minden háziorvosi szoftverszolgáltatónak, hogy az EESZT adattartamával és adatstruktúrájával kompatibilis adatokat kell tudniuk biztosítani, a második lépésben, illetve ott, ahol a szoftverszállítók ezt nem vállalják, az EESZT keretein belül ingyenesen biztosítjuk nekik a miniHIS rendszert, amit háziorvosok bevonásával az alapellátó orvosokra fejlesztettünk ki.

A progresszivitás következő szintje a járóbeteg-szakellátás. Szintén szeretnénk megerősíteni, de ehhez a megerősítéshez először az kell, hogy egy pontosabb képet kapjunk arról, hogy mi történik a járóbeteg-szolgálatoknál. (Dr. Lukács László György telefonját a DK-frakció felé fordítja.  Nacsa Lőrinc: Ez lett a Jobbik szerepe!  Dr. Lukács László György: Rólad is csinálok, ha úgy gondolod.) Az ő tulajdonosi hátterük meglehetősen heterogén, mi arra kértük a kormányt, és a törvényjavaslat azt a lehetőséget teremti meg az Országos Kórházi Főigazgatóságnak, hogy a szakrendelőkben folyó szakmai gazdasági tevékenységet, ingatlan- és szerződéses viszonyokat felmérje, hogy felelősen tudjunk egy javaslatot tenni arra, hogy mi legyen a szakrendelők fenntartását tekintve a további sorsuk.

A fekvőbeteg-ellátó rendszerben egy új irányítási modellt vezettünk be, ez már a Covid-időszakban működött, ezt a továbbiakban erősíteni fogjuk. Ennek van egy gazdasági irányítási lába, ahol a megyei irányító intézményekhez fogjuk kapcsolni a városi kórházakat, és van egy ellátásszervezési lába. A kettő között a legfontosabb különbség, hogy a gazdasági irányítás tartja a közigazgatási határt, azaz nem lépi át a megyehatárt, az ellátásszervezési viszont igen. Tehát ez igaz egyébként az ügyeleti szolgálatokra is. A legfontosabb szempontunk itt a betegérdek és a betegbiztonság, ami azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy a megyehatár melyik oldalán van a bajba jutott honfitársunk, a lehető legrövidebb idő alatt jusson definitív ellátáshoz. Ennek megfelelően az irányító megyei kórház a megyén belül az alapellátástól a megyei szintig egy betegirányító funkciót is fog kapni a gazdasági irányításon túl. Azonban azok az ellátási események, amik megyén belül nem láthatók el, ott továbbra is marad a térségi szemlélet, azaz a közigazgatási határokra tekintet nélkül a földrajzi adottságokhoz optimalizált betegutakat szervezünk.

A kórház-finanszírozás a következő, amit meg kell említenem. Ez a jelen törvénytervezetnek nem szerves része, azonban meg kell hogy említsük, hogy egy új típusú finanszírozási rendszerre szeretnénk az egészségügyi fekvőbeteg-ellátókat átállítani. Ennek érdemi, új eleme, hogy az állandó költségeket báziselemként elismernénk, leválasztanánk a közvetlen betegellátást szolgáló finanszírozásról, és a kórházak hozzájuthatnának azokhoz a költségelemekhez, amik már csak azért is keletkeznek, mert a kórház 24 órán át nyitva van.

A hbcs-rendszer megújítása, illetve a teljesítményfinanszírozás megújítása pedig a TÁMOP-6.2.5-B-ben kialakított egységes kontrollingrendszer alapján rendelkezésre álló adatokra épülne. Egy gyors kódkarbantartást futtatnánk le osztályos szintű adatok alapján, hosszabb távon pedig bekerülési költséggyűjtésen alapuló díjtétel-revízióval számolunk.

Mit sem ér minden erőfeszítésünk, ha megfelelő humán erőforrás nem áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy ezeket a jobbító szándékú változásokat végrehajtsuk. Ezzel kapcsolatban a tisztelt Házzal megosztanám a következőket. A humán erőforrás biztosítása terén jelentős eredményeket értünk el az anyagi oldalon, de az csak az egyik fele annak, hogy mind az orvosi, mind a szakdolgozói pályát vonzóvá tegyük. Amit revideálnunk kell, azok a kompetenciaszintek egyéni szinten is, mind az orvosok, mind pedig a szakdolgozók tekintetében.

Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a felsőfokú végzettségű szakdolgozóink kiválóan álltak helyt a Covid-időszakban, olyan feladatokat vettek a nyakukba, amit a képzettségüknek megfelelően gyakorlati szinten, skillszerűen tudnak gyakorolni, és nagyon jól helytálltak. Nagyon jók a tapasztalataink a mentőtisztjeinkkel, nagyon büszkék vagyunk rájuk, az Országos Mentőszolgálat folyamatosan mérte a betegelégedettséget a Hajdú-Bihar megyei pilot idején, és a mentőtisztek az ötfokozatú elégedettségi skálán 4,6 pontot értek el, ami, azt kell hogy mondjam, hogy kiváló, és nagyon büszkék vagyunk rájuk. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

(16.50)

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A pálya vonzóvá tétele az alapellátásban  nekem ez személyesen is meggyőződésem  sokkal hatékonyabbá tehető, ha olyan kompetenciákat adunk az alapellátás kezébe, ami most csak a szakellátásban érhető el. Magyarul, néha csak egyszerű fiskális elvek mentén korábban szabályozott receptírási, beutalási kötelezettségeket és lehetőségeket az alapellátás szintjére viszünk, jó részkompetencia-vizsgák és jártassági vizsgák segítségével a praxisközösségeknek ki fogjuk nyitni ezt a lehetőséget.

Ugyancsak örömmel láttam, hogy az orvosszakmai szervezetek mindannyian támogatják, hogy a szakdolgozóink kompetenciáját és képzését olyan irányba vigyük el, hogy a korábban csak orvosi végzettséggel elvégezhető, de a jól képzett szakdolgozók által is gyakorolható beavatkozásokat a későbbiekben biztonsággal a szakdolgozók kezébe tudjuk adni. Ők felelős és kiváló szakemberek, szerencsére most már az orvostestületek is kellőképpen bíznak bennük.

Ami ezen a területen már előrelépés, hogy a monolit rendszerű rezidensképzést megtörtük, és olyan részkompetencia-vizsgákat vezettünk be, amik alapján egy-egy részterületen a rezidens és szakorvosjelölt már önálló munkavégzésre is képes lehet. Tehát példaként mondom, ha egy szemészszakorvos-jelölt kolléga bizonyos számú lencseműtétet felügyelet mellett elvégez, és ő jártassági vizsgát tett, a gyakorlati képességeit bizonyította, akkor mostantól önállóan is végezhet résztevékenységet, amit eddig csak szakorvos tehetett.

Ami még a szolgálati jogviszonnyal és az ágazati bérrendezéssel kapcsolatos, tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az elmúlt időszakban egy történelmi jelentőségű orvosbéremelés zajlott. 2015-höz képest megnégyszereződött a szakorvosok átlagkeresete, és ennek a harmadik lépcsője 2023-ban még előttünk van, egy általános, körülbelül 10 százaléknyi emelés még hátra van az orvosibér-emelés harmadik lépcsőjéből. Ez azt fogja eredményezni, hogy a nemzetgazdasági toplistán jövőre a szakorvos meg fogja a repülésirányítót is előzni, és az első helyen fog szerepelni a nemzetgazdasági kereseti listán.

A kormány hosszú távú célja pedig az, hogy mivel a gyógyítás csapatmunka, az orvosok és a szakdolgozók bérét kössük egymáshoz, és egy olyan bérszintet szeretnénk a szakdolgozóknak biztosítani, hogy a későbbiekben arányosan, az orvosokéval együtt mozogjon a fizetésük. Itt a következő módszertant alkalmaztuk. Megnéztük, hogy a nemzetgazdasági átlagkereset és az orvosok keresete hogyan aránylik egymáshoz. El kell mondjam a képviselő hölgyeknek és uraknak, hogy most az OECD-országok élvonalába tartozunk, közel háromszoros az orvosok átlagkeresete a nemzetgazdasági átlagkeresetnek. Olyan országok közé tartozunk most, mint Hollandia, Németország és Luxemburg. Megnéztük, hogy ezekben az országokban az orvos és a szakápoló bére hogyan aránylik egymáshoz. Azt tapasztaltuk, hogy ezeknél az országoknál 32 és 38 százalék között szór az orvos/szakdolgozó bérarány. (Arató Gergely: Kicsit forintban kevesebb csak!) A kormány célja, hogy a magyar orvos/szakdolgozó bérarányt is körülbelül erre a szintre állítsa be.

Szintén a pálya vonzóvá tétele szempontjából fontosnak tartom, hogy meg fogjuk újítani a rezidens-ösztöndíjprogramot, ami évek óta egyébként jól funkcionál, de sokkal fókuszáltabban fogunk azokra a területekre alkalmazni támogatási programot, ahol a korábban paraszolvencia miatt sújtott szakmáknál hiányállapot mutatkozott. Ennek a kompenzálására vezettük be a rezidensképzési támogatási programokat, és azt kell hogy mondjam, jól működnek, úgyhogy rá fogunk ezekre erősíteni.

A törvénytervezetünk fontos része az, hogy átláthatóbb állapotokat teremtsünk az egészségügyben a különböző foglalkoztatási jogviszonyok tekintetében is. Korábban 13-féle módon alkalmaztunk egészségügyi dolgozókat a kórházaknál, ezt szeretnénk egyszerűsíteni. Itt az egészségügyi szolgálati jogviszony miatt a személyes közreműködői szerződéseket egy év alatt kivezetnénk. Minden egyes közreműködői szerződéssel vagy vállalkozói szerződéssel alkalmazott orvos egész állásra vetítve azt okozza, hogy egymillió forint bértámogatástól esik el a szolgáltató, tehát a kórházak gazdálkodása szempontjából célszerű ennek a jogviszonynak a kivezetése, és az egészségügyi szolgálati jogviszonynak a továbbfejlesztése.

Szintén lényegi eleme a javaslatnak, és a szociális tárcával együtt dolgozunk azon, hogy az egyik legfontosabb, lakóhelyhez közeli ellátást, a tartós ápolást megerősítsük és új alapokra helyezzük. Ezzel kapcsolatban kiemelném, hogy a német nyelvterület kivételével Európában ezt az ellátást nem az egészségügyi szolgáltatók nyújtják, hanem a szociális szféra, viszont a történelmi hagyományok miatt kubaturálisan ezek a tartós ápolási osztályok a legtöbbször nem elválaszthatók a kórházaktól. Itt egy olyan megoldásra törekszünk, hogy mivel függetlenül attól, hogy kórházban vagy szociális intézményben fekszik a gondozásra szoruló, ő 24 órás orvosi felügyeletet nem igényel, egységesíteni szeretnénk az erre a tevékenységre vonatkozó szabályokat, a kórházakról leválasztható tartós ápolási egységeket átadnánk a szociális szférának, természetesen úgy, hogy az ott dolgozók érdekei ne sérüljenek, azaz az egészségügyi szakdolgozókat továbbra is Eszjtv.-besorolásnak megfelelő illetménnyel kell a későbbiekben alkalmazni.

Mivel annak a hívei vagyunk a Belügyminisztériumban, hogy gyakorlatban is kipróbáljuk azt, amit az íróasztal mögött jónak látunk, ezért első ütemben Borsod-Abaúj-Zemplén megyében fogunk egy pilotprojektet indítani, hogy teszteljük a rendszer működőképességét. (Arató Gergely: Az hiányzik még!) Amennyiben a tisztelt Ház támogatja az elképzeléseinket, én bízom abban, hogy a beszéd elején megfogalmazott három fő stratégiai célkitűzést sikerül elérnünk, és arra kérem a tisztelt képviselőket, hogy amennyiben egyetértenek a három megfogalmazott céllal, támogassák a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)