SEBŐK ÉVA, a Momentum képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Mielőtt a hozzászólásom vagy felszólalásom érdemi részéhez érnék, államtitkár úr, engedje meg, hogy megosszam önnel, hogy mi jutott eszembe, miközben önt hallgattam. Az én drága jó nagyikám jutott eszembe  nyugodjék békében! , hogy ő mit mondana, ha hallaná önt. Szerintem egész pontosan úgy fogalmazna, hogy huncut legény, a döglött tyúknak is bebeszéli, hogy csak szundikál.

Akkor térjünk rá az érdemi részre! Rendkívül fontosnak tartom a kormány figyelmét felhívni, illetőleg most a kormány képviseletében jelen lévő államtitkár úr figyelmét felhívni egy nagyon fontos dologra, amelyet láthatóan nagyon régen elfelejtettek. Amikor az egészségügyi ellátórendszert üzemeltetik, akkor nem szívességet tesznek, hanem felelősséget vállalnak.

(18.00)

Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Amikor az egészségügyi ellátórendszert üzemelteti a kormány, akkor munkáltatóként lépnek fel, akkor nem szívességet tesznek az egészségügyi dolgozóknak, hanem munkáltatóként felelősséget vállalnak értük. Nem véletlenül jelzett a Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Orvosok Szakszervezete, a Magyar Rezidens Szövetség és a Medicina 2000 Szövetség számos problémát a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban, amit önök ugyan egészségügyi reformnak csúfolnak, valójában nem más, mint egy kapkodva összefércelt ötlethalmaz arról, hogy hogyan lehet fenntartani egy működő egészségügyi rendszer látszatát.

Odakünn a piaci világban mit gondolnának egy olyan cégről, amely akár két-három órát is utaztatja a dolgozóit, amely arra kényszeríti a dolgozóit, hogy az állásuk és egy stabil családi élet közül válasszanak, amely arra próbálja kényszeríteni a saját dolgozóit, hogy az állásuk megtartása vagy a saját gyermekükről való gondoskodás között kelljen választani? Biztos vagyok benne, hogy azt gondolnák, hogy egy ilyen cégvezető nem méltó a cégvezetésre, egy ilyen munkáltató nem jár el az elvárható felelősséggel a saját dolgozóival szemben, egy ilyen munkáltató nem méltó a fogyasztók pénzére.

Most önök ezek a cégvezetők, önök bánnak így a dolgozóikkal, és önök méltatlanok ezeknek az intézményeknek a vezetésére. Önök azok, akik a felelőtlen vezetéssel családokat zilálnak szét, gyermekeket fosztanak meg a szüleiktől, akik a dolgozókkal bánnak úgy, ahogy 2022 Európájában egyetlen munkáltatónak sem szabadna bánni a dolgozóival.

Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Tisztelt Kormányzati Szereplők! Amikor az egészségügyi ellátórendszert üzemeltetik, akkor a betegeknek sem szívességet tesznek, az sem adomány. A magyar emberek súlyos pénzeket fizetnek hónapról hónapra azért, hogy ha szükségük van rá, megfelelő ellátást kapjanak. Tény, hogy az egészségügyi ellátórendszer romjait fenntartani egyre drágább, ez azonban nem lenne így, ha nem érintené ezt a szektort is a kormány hibás gazdaságpolitikája következtében mindent is érintő Fidesz-felár. És a magyar emberek hónapról hónapra eleget tesznek a fizetési kötelezettségüknek, miközben a pénzükért egyre kevesebb és rosszabb minőségű szolgáltatást kapnak. Ehhez képest a törvényjavaslat elismeri, hogy a munkaerőhiány olyan súlyos, hogy ápolók helyett a családtagoknak kell ellátni a betegeket a kórházban.

A magyar szendvicsgeneráció, a mostani 40-50 éves korosztály nem azért fizet, hogy fel kelljen adni a munkáját, a gyermekeivel együtt töltött időt, hogy az egészségügyi és szociális ellátórendszer helyett olyan ellátást biztosítson saját beteg vagy akár haldokló szüleinek, amelyhez sem képzettsége, sem tapasztalata, sem tudása, sem az eszközei nincsenek meg.

Tisztelt Képviselőtársak! Én tudom, milyen érzés messze élni és dolgozni attól a helytől, ahol egy szerettünk fekszik ellátásra várva. Életem legrosszabb hetei voltak azok, amikor Szegeden dolgoztam teljes munkaidőben, mellette próbáltam túlélni a vizsgaidőszakot, miközben édesapám a gyulai kórházban feküdt. Reggel bementem dolgozni, ebédszünetben szigorlatoztam, a munka végeztével átvonatoztam Gyulára, ahol 10-15 percet tudtam apuval tölteni, hogy aztán az utolsó járattal induljak vissza Szegedre. Mindezt hetente kétszer-háromszor. Ez nem egy élhető élet. Apunak érdemben nem tudtam segíteni, a munkahelyemen csak zombiként léteztem, a vizsgáimra teljesen szétesve érkeztem. Ezt az életet akarják normalizálni a magyar embereknek. Nem ezért fizetik a magyar emberek az egészségügyi és szociális ellátást, sem pedig az önök fizetését.

Az pedig, hogy az elfekvőket az egészségügyi ellátórendszerből a szociális ellátórendszerbe szervezik át  egyik összeomlott rendszerből a másik összeomlott rendszerbe való átszervezése a dolgoknak az ellátás minőségére nem lesz hatással, maximum arra, hogy melyik államtitkár fog belebukni a történetbe.

Az pedig, hogy külön pénzt kérnek el mindezért  kezit csókolom, már fizetünk! Már fizetnek a magyar emberek mindezért az adó- és járulékrendszeren keresztül. Most sem kapjuk meg az érdemi ellátást.

Az orosházi kórház elfekvője 30 éve nem képes a haldoklónak biztosítani az emberhez méltó halált, miközben a legközelebbi hivatalos hospice Békéscsabán, a legközelebbi bentfekvős hospice Gyulán van, amit értelemszerűen nagyjából nincs orosházi, aki igénybe venne, nem is irányítják oda a betegeket.

A betegjogok, az alapjogok rég lehúzva a vécén, és önök további bőrt próbálnak lehúzni az emberekről, miközben most sem teljesítik azt, ami a magyar állam és a magyar emberek között az adó- és járulékrendszeren keresztül kötött társadalmi szerződés alapján elvárható minimum lenne.

Önök bizonyára azt gondolják, hogy joguk van az egészségügy átalakításához. Az a helyzet, hogy különösképpen nem érdekel, hogy milyen jogokat képzelegnek maguknak. Először a kötelességeiket tanulják meg végre, és bánjanak felelős munkáltatóként a dolgozóikkal, és biztosítsák az elvárható minimum teljesítését az államnak folyamatosan fizető magyar embereknek! Ha nem így lesz, a magyar emberek újabb és újabb hullámai fogják felbontani a szerződést, az egészségügyi dolgozók a munkára irányuló szerződéseiket, az egészségügyi rendszer használói pedig az országgal kötött szerződésüket. Az előbbi csoport német, holland, osztrák, angol, francia, szlovák, cseh, lengyel kórházakkal, szakrendelőkkel fog szerződni majd, az utóbbi pedig a német, holland, osztrák, angol, francia, szlovák, cseh és lengyel állammal. És mindez az önök felelőssége lesz.

Engedjék meg, hogy egy kicsit személyesebbre vegyem a hangot. Én nem vagyok egészségügyi szakember, nem is próbálok akként tetszelegni; én egy egyszerű felhasználó vagyok, úgy szoktam magamra hivatkozni, véleményem szerint meglehetősen pontosan, hogy én egy túlképzett tenyeres-talpas parasztlány vagyok. Amit én szeretnék látni egy ilyen jellegű törvénymódosításban, az annak a garanciája vagy afelé való elindulás, hogy ne kelljen attól félnem, hogy egy SZTK-rendelésen a nőgyógyász úgy nyúl belém, hogy három hónapig összerezzenek, ha férfi nyúl hozzám. Amire én szeretnék garanciát látni, hogy amikor elmegyek a fogorvoshoz, biztos lehetek benne vakon, hogy nem lesz szilvapálinkaszaga. Vannak ilyen szereplők jelenleg a rendszerben, és nem képes a rendszer kezelni ezt a jelenséget, ami egyébként az egészségügyi dolgozóknak sem jó. Látjuk ezt egyébként pont a Szent Imre és a szentesi kórházon, ahol kiváló ellátást végeznek, modern, progresszív ellátást végeznek a szülészeteken és a gyermekágyas osztályokon, és pontosan ezért extrém mértékben túlterheltek, hiszen máshonnan, ahol nem megfelelő az ellátás, nem korszerű az ellátás, átterelődik az ottani forgalom Szentesre. Látjuk, hogy mekkora baj van, nem véletlenül van jelenleg is folyamatban online mozgalom a szentesi kórház szülészetének megmentése érdekében. Mindezt úgy, hogy Szentesen továbbra sincs szúnyogháló, továbbra is nyaranta összecsipkedik a szúnyogok a kismamákat, de ezt már csak mellékesen teszem hozzá.

Nem látom a törvényben azt az elindulást, azt a mozgást, ami segítene abban, hogy ma Magyarországon minden magyar állampolgár egyforma minőségű, korszerű ellátáshoz férjen hozzá, egész egyszerűen nincs erre garancia.

És miért nincs erre garancia? Itt Takács úrral már egy kicsit közelebbi kapcsolatunk is volt, hiszen én még önkormányzati képviselőként kerestem meg az OKFŐ-t, amit ön akkor vezetett legjobb tudomásom szerint (Dr. Takács Péter: Helyettese voltam.), méghozzá egy igen egyszerű kérdést tettem föl, segítséget kértem abban, hogy legyenek kedvesek elárulni nekem, hogy a nőegészség, férfiegészség és termékenység témájában milyen létszámmal lehet járásonként Békés megyében számolni szakemberekkel, ami egy meglehetősen egyszerű kérdés volt, ennek ellenére az OKFŐ nem tudta megválaszolni. Idézném: annyit tudnak nekem elmondani, hogy a nyilvántartási regisztrációval rendelkező, Békés megyei lakóhellyel rendelkező szakorvosok számát tudták megmondani. Nem tudták megmondani, hogy ezek az emberek ténylegesen dolgoznake még, és nem tudták megmondani azt sem, hogy ha dolgoznak, akkor a megyében, egyáltalán az országban dolgoznak-e.

(18.10)

Ezzel kapcsolatban volt egy biztató pont, méghozzá a miniszterjelölti meghallgatások során Pintér Sándor  Nacsa úr biztos emlékszik  a Népjóléti Bizottság ülésén azt mondta, hogy neki kifejezett célja az, hogy az orvosok, szakdolgozók létszáma, elérhetősége könnyen hozzáférhető adat legyen. Úgy néz ki, hogy azóta visszatáncoltak ebből, hiszen én jelenleg hasonló adatokat az orosházi kórházból próbálok megtudni immáron augusztus eleje óta, és jelenleg a Belügyminisztérium falaz az orosházi kórháznak abban, hogy ezeket az adatokat ne kelljen kiadni. Ebben a törvénymódosításban, ami előttünk van, ebben sem látok arra jeleket, hogy ezek az adatok tényleg egy egységes rendben hozzáférhetővé váljanak. És ez probléma! Miért probléma? Mert ezen adatok nélkül nem lehet utódlási tervet készíteni. A piaci szférából jövök: nincs olyan kicsi cég, amit én valaha láttam volna, és ne lett volna valamilyen féle-fajta módon utódlási terve. Ennek ellenére amióta én a közélettel intenzívebben foglalkozom, azt látom, hogy az állam egész egyszerűen nem ismeri ezt az intézményt.

Többek között ezért lehet akkora munkaerőhiány az egészségügyben is, ezért lehet ekkora munkaerőhiány a pedagógusoknál is, mert nem terveztek előre. Jelen pillanatban senki nem tudja nekem megmondani, hogy Békés megyében hány dolgozó gyermeknőgyógyász van például; ő hány éves, várhatóe, hogy az elkövetkező öt évben nyugdíjba tervezne menni például? Mert ha igen, akkor mondjuk, helyettesíteni kellene, találni kellene egy módot az ő pótlására.

Hasonló módon szintén nem rendelkezhetünk valós adatokkal már az osztályokkal kapcsolatban sem. Nacsa úr emlegette az orosházi kórházat. A traumatológiát elméletileg ideiglenesen bezárták, de a mai napig nem tudunk végdátumot, hogy meddig tart ez az ideiglenes bezárás, és legjobb tudomásom szerint jelenleg sem üzemel. Mindenki tudja és biztos benne, hogy ez az ideiglenes bezárás valójában végleges, csak nem merik kimondani.

Ameddig nem tudnak őszintén beszélni a jelenlegi helyzetről, addig nem fogják találni a megfelelő gyógymódot sem az egészségügy problémáira, és addig az ilyen próbálkozások, mint amit most letesznek elénk, ilyen eredményekhez is fognak vezetni, és ezek az eredmények nem elfogadhatóak, nem megszavazhatóak, és nem segítik a magyar egészségügy helyzetét. Köszönöm szépen.