SZABADI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Az előttünk álló törvényjavaslat az egészségügyi ellátórendszer megújításának ürügyén parancsuralmi egészségügyi centralizációs törekvések betetőzésének is tekinthető, ami mellőzi a kormány hosszú távú egészségügyi koncepciójának, a szakmai indokoknak, a hatástanulmányok eredményeinek és a részletszabályoknak az ismertetését.

A kormány lényegi szabályokat utólag rendeleti szabályozással akar megalkotni, így már érthetővé válik, hogy az ötödik Orbán-kormányban miniszterelnök úr miért nem egy szakmai alapon szerveződő, önálló egészségügyi tárcában, hanem a rendészetért felelős miniszterben látta az egészségügy megrendszabályozásának a biztosítékát.

A kormány rezsimegszorítások és a katatörvény módosítása után egy újabb jelentős átalakítást, jelentős szabályozást akar kellő idő és előzetes társadalmi vitára bocsátás nélkül keresztülvinni, miközben felesleges nemzeti konzultációkra milliárdokat költ. A törvényjavaslat nem tekinthető az egészségügy átfogó stratégiai javaslatának, mivel kulcsfontosságú kérdésekkel, mint például a finanszírozás és a köz- és magánellátás viszonyának rendezésével, nem foglalkozik, amit a Magyar Orvosi Kamara is kifogásolt.

(18.30)

A kamara felvetésére Takács Péter államtitkár úr elismerte, hogy az előterjesztés nem egy komplex program, hanem a változások elindításához szükséges törvényi hátteret akarják megteremteni, mivel a teljes csomag majd 2023 első negyedévében kerül a parlament elé.

A törvényjavaslat újabb ékes példája a felelőtlenül és átgondolatlanul meghozott kormányzati döntéseknek, a Belügyminisztérium a javaslatcsomagról elmulasztott például a Magyar Orvosok Szakszervezetével egyeztetni. Ezt a hiányosságot pótolva tolmácsolni fogom önök felé a szakszervezet Mi Hazánk Mozgalomhoz eljuttatott szakmai véleményét. (Nacsa Lőrinc: De jó!) Álláspontjuk szerint a törvényjavaslat szembemegy az egészségügyi ágazatban dolgozó munkavállalók és a betegek érdekeivel, ugyanis a háromórás munkába járásra kötelezés, a szakellátás államosítása, a 20 százalékos illetménymegvonás, a praxisjog megcsonkítása, valamint a háziorvosok kötelező ügyeltetése tovább mélyíti az egészségügy humánerőforrás-problémáit, ami súlyos ellátási problémákhoz vezethet.

A Mi Hazánk Mozgalom véleménye szerint az egészségügyi reform első és legfontosabb lépésének a finanszírozás rendbetételének kellene lennie. Ezt a 2019. év végén még a kormány is így gondolta, amikor az 1798/2019. (XII. 23.) határozatával elrendelte az egészségügyi finanszírozási és ellátási rendszer átalakítását azzal a céllal, hogy a finanszírozás valós költségekre épüljön, ami megakadályozhatja majd az adósságok újratermelődését. A koronavírus-járvány miatt a finanszírozási rendszer átalakítása háttérbe szorult, és a mai napig nem történt meg, ráadásul a határozatot még a törvényjavaslat benyújtása előtt, november elején, pontosabban november 2-án hatályon kívül helyezték, nyilván azért, hogy ne lehessen a végrehajtását esetleg számonkérni.

Azóta a helyzet csak súlyosbodott, ugyanis a járványra való tekintettel az egészségügyi intézmények teljesítményfinanszírozás helyett átlagfinanszírozásban részesülnek, ami azt jelenti, hogy több pénzt kapnak, mint amennyit a teljesítményük indokolna. A NEAK főigazgatója még nyáron elismerte, hogy a többletfinanszírozás ellenére az intézmények az idén kevesebb beteget láttak el, és ennek ellenére az eladósodás mégis nőtt. Becslések szerint a kórházak adóssága év végére elérheti a 60 milliárd forintot, aminek a kormány a háromnegyedét fogja majd kifizetni.

A finanszírozási rendszer államtitkár úr véleménye szerint is 15 éve vár már ráncfelvarrásra, éppen ezért érthetetlen számunkra, hogy a jelenlegi törvényjavaslatból miért maradt ki a finanszírozás reformja. Azt pedig különösen aggályosnak tartjuk, hogy államtitkár úr a kamara felvetésére azt válaszolta, hogy a finanszírozás kérdése nem igényel törvényi szabályozást. Ez azért nagyon beszédes, mert eszerint a kormány az egészségügy finanszírozását saját hatáskörben akarja módosítani.

A Mi Hazánk Mozgalom egyetért a kamarával abban, hogy a köz- és magánellátás viszonyának rendezése nélkül az egészségügy problémái nem oldhatók meg, álláspontunk szerint ugyanis nincs két, egymással párhuzamosan működő egészségügyi rendszerre elegendő személyzet ma Magyarországon. Ezért a biztonságos betegellátás érdekében lehetővé kell tenni az állami és a magánszektor között a szabad, de szabályozott átjárási lehetőséget.

A közellátás már a járvány előtti években is létszámhiányos volt. A kórházi osztályokat, szakrendeléseket úgy tartották fenn, hogy az orvosok és ápolók két, három, illetve négy helyen is dolgoztak egyszerre, alkalmazotti jogviszony és személyes közreműködői jogviszony keretében. Az egészségügyet a koronavírus-járvány kitörése óta betegség, elhalálozás, az egészségügyi szolgáltatói jogviszony bevezetése, a kötelező Covid-oltás elrendelése, illetve a magánegészségügy elszívó hatása miatt húszezer orvos, illetve ápoló hagyta el. (Dr. Takács Péter: Ez nem igaz!)

Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy a létszámhiány miatt katasztrofális állapotba került és kerülhet még a betegellátás. Határozatlan időre bezárnak kórházi osztályok, szakrendelések, amit gyakran karbantartással, felújítással, átszervezéssel, költözéssel magyaráznak. Műtétek csúsznak vagy maradnak el, a várólisták az égig érnek, a betegek vagy messzebbre utaznak, vagy ha a pénztárcájuk megengedi, a magánellátást választják.

A törvényjavaslat szerint 2024. januárig kivezetik az orvosok és ápolók személyes közreműködői jogviszonyát, mely jogviszony létesítésének valójában már a katatörvény drasztikus módosítása véget is vetett. Az egészségügyi személyzet rugalmasságát ezentúl nem pluszdíjazással, hanem kompenzáció nélküli kirendeléssel fogják biztosítani, a vármegyei kórházak ugyanis az orvosokat és ápolókat napi háromórás munkába járásra is kényszeríthetik. A Mi Hazánk Mozgalom ezt elfogadhatatlannak tartja, hiszen az állandó ingázás és bizonytalanság családok széthullásához vezethet. A szakszervezet álláspontja szerint több ezren nem fogják aláírni az új munkaszerződést, ami fokozni fogja a munkaerőhiányt.

A kormány felkészületlenségét és következetlenségét mutatja, hogy minden idők legnagyobb orvosibér-emelését úgy hajtotta végre, hogy az orvosok fizetése kizárólag a pályán eltöltött évek számától függ, nem befolyásolja az elvégzett munka mennyisége és minősége. Emiatt a tipikusan hálapénzes területeken, például a nőgyógyászok nem motiváltak abban, hogy szombat éjjel is bemenjenek levezetni egy szülést vagy műtétet, mert fix fizetést kapnak. A törvényjavaslat ezt a hiányosságot pótolja azzal, hogy az orvosok és az ápolók bérét teljesítménytől tenné függővé, amivel alapjaiban egyet is lehet érteni. Nem fogadjuk el viszont azt, hogy 20 százalékos fizetéscsökkenés lehetősége merül fel a miniszterelnök úr korábbi ígéretével szemben, és ez további pályaelhagyást vagy esetleg magánszektorba történő elvándorlást okozhat.

A Mi Hazánk Mozgalom nem ért egyet a szakrendelők államosításával sem, még akkor sem, ha államtitkár úr kamarának tett ígérete alapján a rendelőintézetek önkormányzati tulajdonban maradnak; az állam fenntartó szerepet tölt majd be. Nem látjuk igazoltnak azt, hogy az állam gondosabb gazda lenne az önkormányzatoknál, 2012-ben ugyanis a kórházakat az adósságállomány konszolidációjának ürügyén vették el az önkormányzatoktól, az adósság újratermelődését azonban azóta sem sikerült megállítani. A szakszervezetek véleménye szerint amennyiben a szakrendelők a vármegyei kórházak irányítása alá kerülnek, a dolgozók a vármegyei kórházak ambulanciáin fognak kikötni, az idős orvosok és ápolók el fogják hagyni a rendszert, és a járóbeteg-szakrendelésekhez helyben való hozzáférés lehetősége is csökkenni fog.

A törvényjavaslat alapján az alapellátási körzetek meghatározásának és a praxisjogok kezelésének jogát az Országos Kórházi Főigazgatóság veszi át az önkormányzatoktól, a tervek szerint ugyanis legkésőbb 2028. január 1-jéig megszüntetnék az 1200 fő alatti háziorvosi praxisokat, amivel azt a problémát akarják orvosolni, hogy országosan összesen 687 betöltetlen praxis van, Budapesten pedig január óta 23 százalékkal nőtt az üres praxisok száma. Bár a háziorvosi körzeteket az OKFŐ az önkormányzatok bevonásával határozza majd meg, félő, hogy a döntést olyan személy fogja meghozni, aki nem ismeri az adott területet.

De nézzük tovább! Álláspontunk szerint a személyhez kötött, vagyoni jognak minősülő praxisjog kiüresítéséhez vezethet, hogy a törvényjavaslat szerint a praxisjogát elidegeníteni szándékozó orvos csak akkor dönthet a vevő személyéről, ha az OKFŐ nem jelöl ki más vevőt.

Nem értünk egyet azzal sem, hogy a védőnők a jövőben a városi kórházaknál lennének alkalmazotti állományban, hiszen a védőnők a házi gyermekorvosok praxisához vannak rendelve, ami átláthatatlan működéshez vezethet.

Az előterjesztés alapján az alapellátási ügyeletet a főváros kivételével az Országos Mentőszolgálat látja majd el, a feladatra az önkormányzatok nem köthetnek újabb szerződést, a meglévők 2024. januártól hatályukat vesztik. Ezzel az intézkedéssel az alapellátási ügyeletet jelenleg ellátó 200 mikrovállalkozás működése teljesen el fog lehetetlenülni. Egy korábbi szóbeli kérdésemben felhívtam már a figyelmet arra, hogy az ügyeleti rendszer átalakítása humánerőforrás- és eszközparkbővítés nélkül kegyelemdöfés lesz a Mentőszolgálat számára. A mentősök leterheltségük miatt a saját feladatukat sem tudják mindig kifogástalanul elvégezni, ha az ügyeletet is el kell látniuk, félő, hogy sürgős esetekhez nem tudnak időben kivonulni.

A kötelező háziorvosi ügyelet kapcsán a szakszervezet arra is felhívta a figyelmünket, hogy az elöregedett háziorvosi kar nem vállalja majd az ügyeletet, az idős háziorvosok kiesése miatt a nappali ellátás veszélybe kerülhet. Kifogásolták továbbá azt is, hogy a háziorvosi ügyelet nem véletlenül lett este tízig meghatározva, mert munkajogi szempontból nem számít éjszakai munkavégzésnek, így a várandós vagy a hároméves kor alatti gyermeket nevelő háziorvosok nem jogosultak ez alól felmentésre, amit a Mi Hazánk Mozgalom elfogadhatatlannak tart.

(18.40)

A törvényjavaslat szerint a kórházak helyett a szociális ellátásba kerülnének át, akik tartós ápolásra, gondozásra szorulnak, és jelenleg a kórházak elfekvő részlegein vannak elhelyezve. Ebből a célból szakápolási központokat alakítanak ki, ahova a betegekkel együtt az ágyak és a személyzet is átkerülnek. Az átadott dolgozók egészségügyi szolgálati jogviszonya közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át, garanciaként az illetményük nem lehet kevesebb, mint az átadást megelőző hat hónap átlagos jövedelme. Bár a részletszabályok ismerete nélkül nem tudjuk, hogy a szakápolási központok hol kerülnek kialakításra, álláspontunk szerint az egészségügyi dolgozók átadása a szociális intézményekbe bérfeszültséghez vezethet, tekintettel arra, hogy a szociális szférában még tőlük is kevesebbet keresnek.

Nem értünk egyet azzal sem, hogy amennyiben a beteg nem járul hozzá az áthelyezéséhez, vagy jövedelmi, vagyoni viszonyai miatt nem tudja vállalni a személyes térítési díj fizetését, akkor hazaküldik a kórházból. (Dr. Takács Péter: Ilyen nincs!) Ismerve a kormány szociális gondoskodásról felállított új felelősségi rendjét, súlyos következményei lesznek annak, ha tömegek szorulnak ki az ellátásból, mert nincs pénzük az ápolás finanszírozására. Itt óriási jelentősége lenne az otthonápolás komolyabb támogatásának.

Összességében a törvényjavaslat ebben a formájában az egészségügy válságának az elmélyítéséhez, az alap- és szakellátás hozzáférhetőségének és minőségének romlásához fog vezetni. Továbbá álláspontunk szerint a kormány nem várhatja el az abban foglaltak betartását, hiszen az egészségügy finanszírozásának átalakításáról hozott saját, 2019. évi döntését a mai napig nem hajtotta végre, és tíz éve nem tudja megállítani a kórházi adósságok újratermelődését.

Követeljük, hogy a kormány az egészségügyi reform során vegye figyelembe az egészségügyi dolgozók és a betegek érdekeit. Ebből a célból az eddig kifelejtett szakszervezetek és a betegjogi szervezetek képviselőivel is folytasson széles körű társadalmi egyeztetést, a részletszabályokat pedig a lehető leghamarabb szeretnénk megismerni. Köszönöm szépen.