ANDER BALÁZS (Jobbik): Tisztelt Képviselőtársaim! Semmi közöm az egészségügyhöz azon kívül, hogy néha-néha igénybe veszem a szolgáltatásaikat. Éppen ezért elolvastam azoknak a szakmai szervezeteknek a véleményezését, állásfoglalását, leveleit, amelyekben bizony kritizálják ezt a törvényjavaslatot. Átböngésztem a Magyar Orvosok Szakszervezetének az állásfoglalását, a Független Egészségügyi Szakszervezet állásfoglalását, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarának a levelét, a Magyar Orvosi Kamarának a véleményezését, és az a helyzet, hogy ők azt mondják, hogy ez a törvényjavaslat ebben a formában elfogadhatatlan. (Nacsa Lőrinc: Nem ezt mondják!) Sokkal több egyeztetésre lett volna szükség, és konszenzusra, ami egyébként nincsen meg mögötte.

És hogy miért mondom ezt, mi vitt arra rá azon kívül, hogy országgyűlési képviselő vagyok a szűkebb pátriám sorsáért aggódva? Tisztelt képviselőtársaim ott a kormánypárti padsorokban, egy rettentően elöregedett térségről van szó, Dél-Somogyról beszélek. Az öregedési index 170 százalék fölötti az országos 140 százalékkal szemben. Jól tudjuk, hogy 65 éves kor fölött Magyarországon a populációnak átlagosan olyan 77 százaléka krónikus betegségekkel küszködik. És amikor itt azt olvasom hozzáértő szakemberektől, kamarai vezetőtől, hogy az ellátás biztonsága kerül veszélybe, akkor ezen nekem is el kell gondolkodnom, és itt tolmácsolnom kell Dél-Somogynak és az ilyen perifériára szorított, halmozottan hátrányos helyzetűvé nyomorított térségeknek, aprófalvas vidékeknek az aggodalmát önök felé. Hallják meg ezeket a szavakat, és az a helyzet, hogy fogadják meg azokat a szakmai észrevételeket, amelyeket itt az ellenzék részéről is önök elé tárunk!

Sorolni fogom azokat a statisztikai számokat, amelyek talán  talán!  meggyőzik önöket is arról, hogy életveszélyes így ezeket az úgynevezett reformokat bevezetni akkor, amikor ilyen mutatókkal találkozunk, mondjuk, a Csurgói, a Barcsi vagy éppen a Nagyatádi járás településeinek kapcsán. Köszönöm. (Taps a Jobbik, a DK és a Momentum soraiban.)