GY. NÉMETH ERZSÉBET (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Remélem, velem is ilyen elnéző lesz, hogyha egy kicsit megszaladna az idő, mert én is elég sok mindenről szeretnék beszélni, és azt gondolom, hogy egy olyan törvény fekszik most itt a tisztelt Ház asztalán, amire nem tudok jobb jelzőket találni, mint hogy embertelen, mert az állami gondoskodást és a felelősségvállalást alapjaiban kérdőjelezi meg a Fidesz, illetve a belügyminiszter által beterjesztett törvény.
Mindez úgy került ide elénk, hogy alapos társadalmi és szakmai egyeztetés nélkül terjesztették be, pedig ez a törvény azon túl, hogy az egészségügyet, az egészségügyi ellátást nagyon komolyan érinti, legalább ennyire belepiszkál, beleszól több tízezer családban az ápolásra szoruló, zömében idősebb ember életébe, hiszen a szociális törvényhez is nagyon komolyan hozzányúl.
Itt a vitában az előbb elhangzott az, hogy milyen csodálatos nagy dolog, hogy a belügyminiszter egy nappal a törvény tárgyalása előtt meghívta a pártokat egy konzultációra. Én azt gondolom, hogy ha ezt tényleg komolyan gondolta volna a kormányzat, akkor akár a beterjesztés előtt, vagy akár a beterjesztés után, mindenesetre nem egy nappal a törvény tárgyalása előtt tartotta volna meg ezt az egyeztetést.
Nem beszélek arról sem, hogy a legjobb tudomásom szerint szociális szakmai szervezetekkel nem volt egyeztetés, vagy ha volt, akkor nagyon titokban zajlott, mert egyébként nekünk csak olyan információink vannak a szociális ágazatból, hogy ők ezzel a törvénnyel zömében nem értenek egyet, illetve nagyon tartanak attól, hogy mit fog okozni majd ez a törvény.
Tisztelt Ház! Értelmet nyert a hétfőn vagy kedden segítsenek már, kedves képviselők, de azt hiszem, kedden megszavazott, a Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat megszavazása. Itt nem állom meg, hogy ne mondjam el azt, hogy kicsit cinikusnak tartom azt, hogy a Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvényekről beszélnek akkor, amikor a szociális gondoskodásban alapjaiban írják át azt a hierarchiát, hogy a szociális gondoskodásért ki hogyan és miként felelős.
Ebben a törvényben önök az utolsó helyre tették a magyar államot, és én azt gondolom, hogy ha rengeteg adót, járulékot szednek be, akkor igenis kötelessége a magyar államnak a szociális gondoskodást biztosítania annak, aki erre rászorul. Nem pontosan értettük akkor, amikor ezt a törvényt önök beterjesztették, mármint a Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosítását, hogy mire fog ez kifutni, mi lesz ennek a vége. Hát, aztán megkaptuk néhány nap múlva a választ, amikor ezt a most tárgyalandó T/2031-es törvényjavaslatot beterjesztették. Ekkor nyert értelmet az, hogy miért is tette magát a rangsorban legutoljára a szociális gondoskodásért való felelősségi körben az állam: mert ekkor készítették elő azt, hogy a szociális ellátás egy nagyon-nagyon fontos területéről a magyar állam tulajdonképpen úgy döntött, hogy kivonul. (Nacsa Lőrinc: Nem igaz!)
(20.00)
Első lépésként átteszik az egészségügyi ágazatból a szociális ágazatba a szakápolást, és bármit is mondjanak itt fideszes képviselőtársaim, illetve államtitkár úr az expozéjában, azt gondolom, hogy ami ebben a törvényben szerepel, és nem ismerjük sem a végrehajtási utasításokat, sem a kormányrendeleteket, egészen egyszerűen azt indukálja bennem, hogy önök lemondanak ezekről az emberekről. Hiszen ez a törvény, ami itt előttünk fekszik, azt is tartalmazza, hogy aki nem tudja majd megfizetni a szakápolási központokban az ápolást, vagy a családja nem tudja vállalni ezt a pluszösszeget, akkor azt jó esetben a családhoz küldik haza, rosszabb esetben pedig az utcára teszik.
Államtitkár úr itt az egyik válaszában azt mondta… (Nacsa Lőrinc dr. Takács Péterrel konzultál.) Megvárom, bár nyilván tud ön is többfele figyelni úgy, mint egy nő. Tehát azt mondta itt, hogy az egészségügyi rendszer nem lök ki senkit az utcára. Államtitkár úr, az elmúlt 12 évben ennek az ellenkezőjét tapasztaltuk a gyakorlatban, számtalan olyan példát fogok tudni önnek mondani, és nyilván még a hozzászólásom után a következő körökben ezeket meg is teszem, ha igényli, amikor bizony úgy sikerült emberekről – idézőjelben: „gondoskodni”, hogy annak a vége az utca és a hajléktalanság nagyon keserű kenyere lett.
Önök azt mondták, és az önök miniszterelnöke azt mondta 2021. február 26-án a Kossuth Rádióban a szokásos alákérdezős interjújában, és most idézek: „senkit nem hagyhatunk az út szélén”. Ehhez képest sorra hagyják önök az út szélén azokat, akik gondoskodásra szorulnak, például az iszonyatosan magas rezsiemelés kapcsán Borsod megyében 100 értelmileg sérült gyerek nem megy vagy nem tud majd iskolába menni azért, mert annak az alapítványnak, amelyik az ő mindennapi iskolába szállításukat oldotta meg, elfogyott a benzinkvótája.
Önök úgy emelték az energiaárakat, hogy ezek a civil szervezetek, ezek az alapítványok, akik egyébként az állam helyett vállalnak át feladatot, egészen egyszerűen nem képesek szolgáltatást nyújtani a rászorulóknak, mert nem segítik őket. Nekik nem hatósági áras például az üzemanyag, de nyugodtan mondhatnám azt is, hogy megkülönböztetést alkalmaznak az egyházi szervezetek és a civil szervezetek, alapítványok között: az egyiknek jár egyébként a hatósági áras energiaár, a másik, ugyanúgy egyébként rászorultaknak szolgáltatást nyújtónak pedig nem jár. Tudom, igen, mert közben kijött az a hír, hogy majd lesz valamilyen pályázati lehetőség, csak az a baj, államtitkár úr, hogy ez sem minden egyes civil szervezet és alapítvány számára elérhető, itt is differenciálnak önök, vagy ha egy kicsit erősebben fogalmaznék, diszkriminálnak ezek között a civil szervezetek között.
No, akkor konkrétan a törvényjavaslatról! Az előttünk fekvő törvényjavaslat egészen egyszerűen módosítja a ’93-as szociális törvényt, amit nem pontosan értek, hogy egy egyszeri aktust, miszerint az egészségügyi ágazatból átadják a szociális ágazatba a szakápolási, krónikus ápolási ágazatot, ezt miért kell egy ekkora törvényben így rögzíteni. Azt gondolom, hogy erre nem kellett volna úgy külön törvényt hozni, nyugodtan meg lehetett volna tenni ezt más formában is.
Kérdésem lenne, hogy hogyan és miként gondolják ennek az egész szociális ágazatba való áttranszportálásnak a konkrét lebonyolítását. Ha jól néztem a KSH számait 2019-es adatot néztem azért, hogy a Covid előtti helyzethez lehessen ezt hasonlítani , körülbelül 26 ezer olyan krónikus ápolási ágy van Magyarországon, amiről most önök úgy gondolják, hogy ezt át kell majd tenni a szociális ágazatba. Kérdezném államtitkár urat és az nekem nagyon kevés válasz lenne, hogy majd a végrehajtási utasítások vagy majd a kormányrendeletek ezt pontosan rögzítik , hogy hogyan és miként fog ennek a 26 ezer ágynak az átadása megtörténni.
A törvény szerint az illetékes miniszter aki most, ugye, egy személyben Pintér Sándor mint egészségügyért és szociális ellátásért is felelős miniszter , majd ő meghatározza azokat az átvevő intézményeket és átadó intézményeket, amelyek ezt az átadás-átvételt lebonyolítják. Kérdezném, hogy az átvétel kapcsán mikre gondolnak. Bevonjáke ebbe a körbe a most meglévő idősotthoni hálózatot, akár az egyházit, akár a magánt, akár az önkormányzatit értem? Hogyan oldják meg azt a helyzetet, hogy jelen pillanatban krónikus ápolási osztály van olyan, önálló telephellyel rendelkező, mondjuk, kórház keretein belül működő, de önálló telephellyel rendelkező, és számtalan van olyan, ahol egyébként egy kórházon, egy épületen belül egy osztály vagy egy fél osztály vagy egy nagyobb osztály az, ahol ezek az ágyak találhatóak.
Azt még megértem, ha azoknak az önálló telephellyel, önálló épülettel rendelkező osztályoknak az átadását könnyebben meg lehet oldani, de mi történik azokkal, ahol nem így van, hanem ott egy egész osztályból vagy egy egész kórházból kellene ezt a helyzetet megoldani, és hova kellene ezt kitenni?
Kérdezném a finanszírozási részét. Annyit mondott államtitkár úr, hogy ezt majd külön fogják rögzíteni. Ha az a cél, hogy ne költsön kevesebbet a krónikus ápolásra a magyar állam, mint amit az egészségügy keretein belül költ, akkor azt gondolom, hogy még így is nagyon kevés vagy kicsi az elvárás, mert amilyen állapotban van ma a szociális ellátórendszer, azt gondolom, hogy nem kevesebbet, hanem többet kellene majd erre költeni. Ha viszont ez csak egy profiltisztítás, és azt a forrást, amit ma az egészségügyben erre költenek, átrakják a szociális ágazatba, ennek miért nem látjuk nyomait a törvényben? Ha már törvényi alapon akarják ezt szabályozni, nyugodtan be lehetett volna ezt ebbe írni.
A szakápolási központokba térítési díj ellenében juthatnak majd be a betegek, merthogy egyébként következetesen a törvény betegekről beszél, nem ápolásra szorulókról vagy ügyfelekről, hanem egyértelműen betegként aposztrofálja őket, és azt gondolom, hogy az egy nagyon veszélyes irány, ha egy család vagy az egyén jövedelmi és vagyoni helyzete alapján lesz az majd eldöntve, hogy mennyi térítési díjat és hogyan kell fizetnie. Ha ezeket a térítési díjakat összehasonlítom a ma az idősellátásban, bentlakásos idősellátásban lévő térítési díjakkal, akkor azt gondolom, hogy ez nagyon-nagyon megterhelő. Ha jól emlékszem a számra, ma Magyarországon egy tényleg alap krónikus ellátásban napi 800 forintot fizetnek a bent ápoltak, míg idősotthonokban ennél jóval többet, azért általában 100 ezer forint körüli összeg, de nyilván egy jobb helyen lévőnél vagy egy jobb szolgáltatást nyújtónál akár 160-170 ezer forint is a havi térítési díj úgy, hogy ehhez nem járul konkrét szakápolás, hiszen az idősotthonaink néhány kivételtől eltekintve nem rendelkeznek szakápolási engedéllyel.
Szóval azt gondolom, hogy számtalan olyan kérdés van, amire jó lenne itt választ kapni. Megpróbáltuk ezt megtenni a Törvényalkotási Bizottság ülésén is, és akkor ott az ön államtitkártársa arra a kérdésre, hogy mi lesz azokkal a betegekkel, akik nem tudják vállalni a térítési díjat, Felkai államtitkár úr a jegyzőkönyv szerint szó szerint ezt mondta: „Akkor kerül a szociális ellátórendszerbe, ha vállalja. Ha nem vállalja, akkor ott marad.” Jól érteme én, hogy akkor ott maradhat az egészségügyi ágazatban? Mert egyébként meg annak az a vége, amit itt már az előbb elmondtam: ha nem tudja vállalni, akkor nagyon könnyen akár az utcán köthet ki a beteg.
Azt gondolom, az expozéjában államtitkár úr említett egy Borsod megyében folytatandó pilotprojektet. Államtitkár úr, ön akkor még nyilván nem volt államtitkár 2017-ben, ha jól emlékszem, de én találtam egy kormányhatározatot. Ez az 1361/2017. kormányhatározat, ami úgy döntött, hogy az időseket segítő szolgáltatások bentlakásos rendszerének továbbfejlesztésével és a szakápolási központ kialakításával kapcsolatos feladatokról rendelkezik. Akartak önök Kelet-Magyarországon, nem Borsod megyében, hanem egy kicsit odébb, Mátészalkán 1,7 milliárd forintért egy 150 fő férőhelyes, zöldmezős beruházással történő ápolási központ kialakítását. A legjobb tudomásom szerint ebben semmi nem történt, eltelt most már négy vagy öt év. Akkor most újra elkezdünk ezzel kísérletezni?
(20.10)
Ha önök tényleg megalapozottan akarnák ezt a törvényt elfogadtatni, akkor, azt gondolom, hogy ezekről a kormányhatározatokról is például jó lenne számot adni, hogy mi történt és mi nem történt ez alatt az időszak alatt.
A másik, amiről beszélt államtitkár úr, és ennek én is nagyon örülök, hogy az egészségügyi szakdolgozók bérei örvendetesen megnövekedtek az elmúlt időszakban. Kérdezném államtitkár urat, hogy ha ezek a szakdolgozók vállalják egyáltalán, hogy elmennek ezekbe a szakápolási központokba, és mondjuk, ezek olyan szakápolási központok, ahol más területről is dolgoznak ott, magyarul, vannak ott más fenntartótól is dolgozók, akkor ezekben az intézményekben nem lesze, nem keletkezike valamilyen bérfeszültség, mert azt gondolom, hogy ez tulajdonképpen senkinek sem lesz jó.
Én most egy egyeztetésről jöttem ide az Országgyűlésbe, ahol a fővárosi idősotthonok vezetőivel beszéltünk arról, hogy mi történik akkor, ha az állam nem tudja csak a saját keretein belül állami szakápolási központokban megoldani erről a 26 ezer ágyról átirányított betegek helyzetét. Nyugtasson meg, államtitkár úr, hogy nem fognak olyat csinálni, hogy mindenféle előzetes egyeztetés nélkül más fenntartó működtetésében lévő idősotthonokra rátestálják ezt a feladatot, adott esetben még egyeztetés nélkül is.
Én azt gondolom, hogy ettől a kormánytól nagyon sok minden kitelt az elmúlt 12 évben. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Remélem, hogy idáig nem vetemednek. Nacsa képviselő úr, nyugodtan nyomjon majd gombot ebben a körben kétpercesre szuper, sikerült. Én azt gondolom, hogy sokkal megfontoltabban és sokkal inkább végiggondolva kellett volna ezt a törvényt bevezetni.
Végezetül engedjék meg és akkor még van egy percem körülbelül, elnök úr, hogyha ugyanolyan jóindulatú velem, mint Molnár képviselő asszonnyal , azt kell hogy mondjam, hogy az elmúlt 12 év alatt az Orbán-kormány tönkretette az egészségügyet, most pedig egy átalakításnak titulált törvény részeként borzasztóan embertelen lépésre készül. A kórházi krónikus betegek ápolásának feladatát az egészségügytől a már most is ezer sebből vérző, alulfinanszírozott szociális ellátásba akarják átlökni, és egyúttal megfizethetetlenné fogják tenni a krónikus betegek ápolását.
Szociális és nyugdíjügyi árnyékminiszterként tényleg (Nacsa Lőrinc: Ezt vártuk régen!) értetlenül állok ez előtt, hogy miért éppen az idős, krónikus betegek ellátásán akarnak megszorítani, miért innen akarnak forrást megtakarítani, hiszen megszoktuk már az Orbán-kormánytól, semmilyen más oka az ilyen átszervezéseknek az önök részéről nincs, kifejezetten csak financiális megfontolások azok, amik önöket vezetik. Én meg úgy gondolom, hogy azért fizetjük az adókat és a járulékokat, hogy a magyar állam, úgy, ahogy az önök miniszterelnöke mondta, senkit ne hagyjon az út szélén. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK és a Momentum soraiból.)