DR. TAKÁCS PÉTER belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Két hozzászólásra is reagálnék összevontan. Molnár Ágnes képviselő asszonynak köszönöm több felvetését, többek között azt, hogy a gyermekellátásról külön is beszéljünk. Ez talán a törvény szövegéből és az azt megelőző, szakmai szervezeteknek kiküldött előterjesztésből nem derült ki, de természetesen külön kezeljük a gyermekellátást, a gyermekháziorvosi ellátást. Más szabályok is fognak rá vonatkozni egy kicsit, mint a felnőttháziorvosi ellátásra. Például az 1200 fős praxisméret csak a felnőttellátásban értelmezhető, gyermekeknél értelemszerűen változatlanul hagyjuk a ma is megszabott 600 főt.

Az ügyelettel kapcsolatban nagyon köszönöm, hogy megemlítette képviselő asszony, hogy milyen nagy előrelépést tettünk a Covid idején a telemedicina terén, és ezt az ügyeletben is használjuk. Itt még egy picit visszakanyarodnék a hátrányos helyzetű településekre is. A máltaiakkal együtt futtatunk egy mintaprogramot, amiben telemedicinális eszközök segítségével visszük el a legalapvetőbb ellátásokat nagyon hátrányos helyzetű településekre, ahol még a tömegközlekedés igénybevétele is nehézséget okoz, és az orvosszakmai visszajelzések alapján egyértelmű az előrelépés, és jók a tapasztalataink. Ezeket a telemedicina-eszközöket fogjuk használni azokon a szatellitpontokon kialakított mentési pontokon is, ügyeleti pontokon is, ahol szakápoló vagy mentőtiszt fog ügyeleti feladatokat ellátni telemedicinális eszközökkel. A járásközponti orvosi ügyeletessel vagy a területen elhelyezkedő kórház sürgősségi osztályával fogunk tudni kapcsolatot teremteni, ha a mentőtiszt vagy szakápoló kolléga úgy érzi, hogy kompetenciahatárhoz érkezett, és adott esetben orvosi szaktudás bevonására van szükség.

Szerencsére a lakossági elfogadottság és a szakma elfogadottsága is a telemedicina területén nagyon sokat javult az elmúlt évtizedben, és a kormány is egyébként tett azért, különösen a Covid-pandémia idején, hogy megkönnyítsük a telemedicina-eszközök használatát, akárcsak az e-recept felírására gondolunk. Az EESZT számos olyan fejlesztése végbement, ami megkönnyíti nekünk azt, hogy akár a betegtől távol, de modern telemedicina-eszközökkel fölszerelve egy orvos tudjon diagnózist alkotni.

Szintén a védőnőkkel kapcsolatban több kérdés is felmerült. Itt szeretnék eloszlatni egy félreértést. A védőnő most nem a házi gyermekorvoshoz van hozzárendelve. (Nacsa Lőrinc: Így van!) A házi gyermekorvosi körzetek és a védőnői körzetek között diszkrepancia van. Ezt szeretnénk mi feloldani. Hogy a helyet legjobban ismerők véleményére támaszkodjunk, ezért a megyei kórházon belül kollegiális vezető védőnőket bíztunk meg a szakmai koordinációval, akik járásonként nézik végig a védőnői körzetek kialakítását, és törekszenek arra, hogy a házi gyermekorvosok körzeteivel ezek a körzetek összhangba kerüljenek.

A betegbiztonság valóban a legfontosabb szempontunk, amikor a fekvőbeteg-ellátásról beszélünk, és itt figyelembe kell venni azt, hogy az elmúlt 30 évben szerencsére az orvostudomány rengeteget fejlődött. Ha csak abba gondolunk bele, hogy 30 évvel ezelőtt egy vakbélgyulladással akár kettő hetet is bent feküdt az ember a kórházban, most pedig egy szövődménymentes esetben 3-5 napon belül a kórházat elhagyhatja, vagy hogy mennyire élre tört a kulcslyuksebészetnek nevezett artroszkópos vagy laparoszkópos technológia, ami egy minimálinvazív eljárás, sokkal kisebb terhet jelent a betegnek, és sokkal gyorsabb gyógyulást és kevesebb szövődményt, ezeket az ellátórendszer szempontjából figyelembe kell venni.

A megyei kórházi szint az, ahol a szakmai kollégium véleményének a figyelembevételével, a szakma bevonásával lehet arról dönteni, hogy egy sebészeti osztályt adott esetben nem érdemesebbe egy modern, egynapos sebészeti centrummal kiváltani, hiszen a sebészeti beavatkozások túlnyomó többsége lakosságközelben egynapos sebészettel most már megoldható, és nemcsak a sebészetre igaz ez, hanem szemészetre, urológiára, fül-orr-gégészetre. Szerencsére a technológiai fejlődést a magyar kormány beruházásai egyébiránt támogatták, tehát ezek a modern egynapos sebészeti laparoszkópos eszközök szinte minden városi kórházban elérhetők a diagnosztikával együtt.

Gy. Németh Erzsébet képviselő asszony szavaira reagálnék. Voltak szakmai felvetéseik. Ebből az utcára tett embereket én nem tudom elfogadni annak a pártnak a képviselőjétől, akik az OPNI-t megszüntették. (Arató Gergely: Ez most egy szakmai érv?) Amikor az OPNI bezárt, én éppen igazságügyi orvos tanoncként dolgoztam, és na, ott volt utcára kerülés, és utána, az OPNI bezárása után még hónapokig, évekig tapasztalható volt az öngyilkosságok számának az emelkedése. (Nacsa Lőrinc: Így van!) Számtalan olyan boncjegyzőkönyvet írtam meg én is, ami úgy kezdődött, hogy 20 évig az OPNI-ban kezelték, majd a bezárás után az utcára került. Úgyhogy ezt szeretném visszautasítani. Tehát a betegek utcára tevése nem a mi ritmusunk.

(20.20)

Viszont akkor térjünk rá a szakmai felvetésekre! Az egyik a 26 ezer ágy átadása. Itt akkor hadd oszlassak el egy félreértést, vagy inkább tisztázzuk a definíciókat! 26 ezer ágy a rehabilitációs, krónikus és ápolási ágyak összessége  erről szó sincs. Rehabilitációs ágy nem kerülhet a szociális szférába.

A krónikus belgyógyászati ágy azért krónikus belgyógyászati ágy, mert tartósan belgyógyászati szakorvosi felügyeletre van szüksége az ott fekvő betegnek, tehát amiről mi most beszélünk, azok a szakápolási ágyak, ahol 24 órás orvosi felügyeletre nincs szükség, szakdolgozóira lehet.

Most az első becslésünk alapján azt tudom mondani, hogy körülbelül 2800 ágy az, ami itt ebben a tekintetben szóba jön, és itt sem az fog történni, hogy ezeket az ágyakat mi leürítjük, mert nincs szükségünk szabad ágyra, és nyomjuk rá a szociális ellátórendszerre, hanem természetesen a gondozottal vagy az ápolttal együtt kerül át az infrastruktúra átadásra. Ezért is van szükség a törvényi szintre, hogy a betegek és a dolgozók jogait itt törvényi szinten is garantáljuk.

A bérfeszültséggel kapcsolatban pedig azt tudom elmondani, hogy egy szakápolói tevékenység mind feladatában, mind pedig felelősségében eltér a szociális gondozói tevékenységtől. A célunk pedig az, hogy a szociális otthonokban, idősek otthonában is meg tudjon jelenni egy többletfeladat, egy egészségügyi többletfeladat szakápolói szinten. És adott esetben ezt most megint csak a saját szakmai karrieremből tudom, az egyik legnagyobb kórházat vezettem itt, Budapesten, aminek az ellátási területe Magyarországon a legmagasabb átlagéletkorral rendelkezik.

A Szent János Kórház ellátási területéhez 22 idősek otthona tartozott, és lehetett látni, hogy ha biztosítani tudjuk azt az egészségügyi többlettevékenységet, ami az idősek otthonában szükséges, mondjuk, adott esetben egy infúzió bekötését tudja ott megtenni valaki szabályozottan, amire egyébként őt a képessége és a képesítése feljogosítja, akkor azzal az egészségügyi ellátórendszerről egy terhet veszünk le; és a betegekről is egy terhet veszünk le, illetve a gondozottakról is terhet veszünk le, ugyanis nem kell őt szállítgatni a kórház és az idősek otthona között, hanem biztonságosan egy szakképzett ember tud orvosi rendelvényre, egyszerű szakápoló által végrehajtható feladatokat ott helyben biztosítani.

Ennek a lehetőségét teremtjük meg egyébként többek között a mostani szabályozással, hiszen a szakápolási osztályokon, amiket egy egészségügyi intézmény tart fenn és a szociális ellátórendszerben nyújtott gondozás nagyon sok területen átfed, nagyon hasonló a két tevékenység. Mi itt egységesíteni szeretnénk ezen a téren.

A „beteg” szót pedig azért használjuk, arról beszél hosszabban az előterjesztésünk, amikor a kórházból kikerülve valaki átkerül a szociális szférába, amikor a kórházi, adott esetben krónikus belgyógyászati osztályon fekszik, akkor ő a jelen definícióink szerint beteg. És amikor átkerül majd a szakápolási otthonba, akkor ott pedig már gondozott vagy gondoskodásra szoruló lesz. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)