SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ (DK): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az olyan törvények, amelyekhez a mai is hasonló, tehát amikor egy-egy ágazat alapvető kérdéseit próbálja a kormány újraszabályoztatni, az alkalmat teremt számunkra arra, hogy megnézzük, hogy egyébként az az ágazat, az a terület milyen helyzetben van, az állampolgárok ebben a konkrét esetben jobb egészségügyi szolgáltatáshoz jutnake, mint korábban, könnyebbe számukra orvoshoz jutni, könnyebbe gyógyíttatni magukat, jobb lette a lakosság egészségügyi állapota a korábbi évek után.

Én nagyon örülök annak  meglepő módon, talán sosem volt ilyen, hogy egy fideszes képviselőtársam vezérszónokijára fogok visszahivatkozni , Pesti képviselő úr a vezérszónokijában konkrét adatokkal, tényekkel kezdte a mondandóját. Én azt gondolom, hogy a Fidesz etikai bizottsága bizonyára már összeült a témában, merthogy a valóságot mondta, az Eurostat-, a KSH-, az OECD-adatokat, amelyekből az derül ki, hogy iszonyatosan nagy baj van Magyarországon az egészségügy területén. Egy olyan országban élünk, ahol az elmúlt tíz évben is folyamatosan rosszabbodott az emberek egészségügyi állapota, folyamatosan nehezebb és nehezebb orvoshoz, egészségügyi ellátáshoz jutni, ha pedig hozzájutnak, azt rosszabb és rosszabb minőségben sikerül az államnak biztosítania.

Ezek tények, tisztelt képviselőtársaim és államtitkár úr. Sorolnám azokat, amiket a konkrét tények mutatnak, csak néhányat. Például a születéskor várható élettartam Magyarországon öt évvel az európai országok átlaga alatt volt. Mondhatja erre államtitkár úr, hogy ó, persze, de hát ne hasonlítsuk magunkat Franciaországhoz, Németországhoz, a gazdag országokhoz, viszonyítsunk a környező országokhoz, de az a helyzet, hogy a visegrádi négyek mindegyikétől is elmaradt a születéskor várható élettartam az utolsó adatok szerint.

Aztán, ha azt nézzük, van egy szörnyű adat, a 15 évnél idősebb lakosságnak majdnem kétharmada szenved orvos által megállapított tartós betegségben, egyharmada például magas vérnyomásban, közülük is természetesen az idősebbek nagyobb arányban, de még a fiatalabb korosztálynak, a 34 alattiaknak is több mint az egyharmada ide tartozik. Tehát betegségek sújtják a magyar lakosságot egyre nagyobb arányban.

Ha eljut oda a statisztikában az államtitkár úr, akkor a százezer lakosra számított halálozási ráta a teljes magyar lakosságra vonatkozóan  ez 2015-ös adat  45 százalékkal volt magasabb, mint az EU-átlag, és az összes visegrádi ország átlagát meghaladta, Lengyelországét például 18 százalékkal, hogy mondjak ilyet. Ebben a halálozási statisztikában a keringési rendszeri betegségek csoportjában Magyarország mutatója a legrosszabb, az emésztőszervrendszeri betegségeknél, az öngyilkosságnál Magyarország vezet, a daganatos betegségeknél a magyar érték a legmagasabb.

Tehát egy olyan országról beszélünk, ahol széles tömegek egyre több betegséggel küzdenek, tehát egyre több és több erőforrást és figyelmet kellene a magyar kormány részéről kapnia a lakosságnak, mert egyre több és több beteggel kell szembesülnünk, vagyis az ellátórendszer, a kórházak, a háziorvosok egyre több és több betegnek a betegségét kell hogy segítsék, illetve megoldják.

Ehhez képest hogyan állunk ennek a finanszírozásában, hogyan állunk az állami forrásokban? Ha a költségvetési kiadáson belül a kiadás főösszegét nézzük az egészségügyi kiadásokhoz képest, akkor az elmúlt években, tehát az Orbán-kormány alatt 12-13 százaléka volt a költségvetési kiadás főösszegének az egészségügyre fordított kiadás. Az utolsó adat, amit én ebben találtam, az 13,1 százalék. 2010-ben ez majdnem 15 százalék volt, 14,8, 2009-ben is 14,4, de még a 2008. évben, amikor világgazdasági válság volt is, 14,7 százaléka volt a költségvetési kiadásnak az egészségügyi kiadás. Bizony ám, a Gyurcsány-kormány idején majdnem 15 százalék volt, most meg önöknél 13! Érti? 13:15, így mutatom, hogy értse.

Ha az egy lakosra jutó egészségügyi kiadásokat nézzük, akkor az 2017-ben az utolsó adatnál 22 százalékkal volt kisebb, mint a cseheknél, 10 százalékkal maradt el a szlovákokhoz képest. Tehát még a visegrádi országokbeli országokhoz képest is sokkal kevesebb pénz jut az önök kormányzásának köszönhetően a betegeknek.

Ha GDP-arányosan nézzük, mert így is szokták nézni, így sem jutunk ám szebb adathoz! Ha egybetennénk az állami és a magánegészségügyi kiadásokat, tehát amit az állampolgárok maguk tesznek hozzá, mellé rakom az államit, akkor a GDP 7,4 százalékát fordítjuk egészségügyre. Ez az alsó harmadában van az Unióban. Nem vagyunk az utolsók, de nagyon-nagyon közel vagyunk az utolsókhoz, és nincsen ebben javulás. Nincsen ebben javulás, tisztelt államtitkár úr.

Ha máshogy fogalmazom meg ugyanezt, hogy mennyit költünk egészségre, ha azt nézzük, akkor az egészségügyi közkiadások 58 százalékkal nőttek. Erre mondhatná, hogy ez nagyon szép szám, ez egy szép nagy növekedés az elmúlt tíz évben, csak ha ebből az inflációt leszámítjuk, akkor 13 százalékos csökkenésről beszélünk. 13 százalékkal kevesebbet költ az állam az egészségügy működtetésére az önök kormányzása idején, képviselő uraim, az önök kormányzása idején, államtitkár úr.

Ha nézzük a gyógyszereket, a gyógyszerkiadások közel felét közvetlenül a háztartások finanszírozták. Tehát nem kaptak segítséget semmilyen módon sem, közvetlenül a háztartásoknak kellett, az európai országok viszonylatában extra magasnak számít ez a közel 50 százalék. Ha azt mondanám, hogy a járóbeteg-ellátásban és ennek a költségeinek viselésében mennyire viselik a terheket a háztartások, az 42 százaléka, tisztelt képviselőtársaim, megint csak extra magas arányokban a lakosság maga kényszerül finanszírozni a saját maga orvosi ellátását, természetesen, akinek van erre erőforrása, van erre pénze, aki megteheti.

Az történt, tisztelt államtitkár úr, ebben az országban, az önök kormányzásának köszönhetően, hogy noha széles tömegek fizetik a tb-t, hiszen munkavállalóként ezt befizeti utána a munkáltató, levonják a béréből, de közben nem kapja meg azt a szolgáltatást semmilyen módon sem, ami akár alapként neki járhatna, és alapként elvárható lenne. Ezért, aki teheti  és ez zajlik, és az egyik képviselőtársam erre már tett utalást , mindenki menekül az állami egészségügyből, aki teheti, és átmegy magánegészségügybe. És természetesen közben azt mondja, hogy ő befizeti, illetve a munkáltatója befizeti utána a tb-t, de semmilyen módon nem kap tőle szolgáltatást, nem tud kapni olyan szolgáltatást, ami azért a pénzért járna, ezért a kevesebb vagy több forintjából a magánegészségügybe megy át. Ez ma már széles jelenséggé vált, természetesen ez csak a gazdagoknak, a felső középosztálynak megengedhető, de mégiscsak ez egy jelenség. Ez azt mutatja, hogy aki teheti, az menekül az állami egészségügyi ellátásból önöknek köszönhetően, az önök 12 éves kétharmados kormányzásának köszönhetően.

Az orvosok számának csökkenését, az üres praxisok számát sokan elmondták már, azért mégiscsak egy-két adatot ehhez is tegyünk hozzá! 8 százalékkal csökkent a háziorvosok, illetve a házi gyermekorvosok száma. Nyilván ebből mi következik? Hogy az egy orvosra jutó lakosok számának meg nőni kellett, hiszen matematikailag máshogy nem jön ki, ez 4 százalékkal nőtt egyébként az önök kormányzása idején.

Mondok még néhányat: a szakképesítésük külföldön történő elismerése céljából hatósági bizonyítványt igénylők száma  ezt az adatot is ismeri biztos, államtitkár úr , 2010-2016 között 6900 orvos kért ilyet. Államtitkár úr azt mondta a felszólalásában, hogy persze, de ezek csak a hétvégére kiugranak orvoskodni valahova külföldön, és hazajönnek utána, és mutatják ezt az adatok, de mégiscsak az van, hogy 6900 orvos akkor időszakosan mégiscsak külföldön tervezett vagy ténylegesen vállalt is munkát.

Ha ennek a demográfiai összetételét nézzük, akkor ennek a 40 százaléka 29 év alatti volt, tehát frissen végzett orvosokról beszélünk. Tehát a csoportban, ebben a 6900-ból 40 százalék volt a fiatal. Mit mond erre a kormány? Tehát van egy helyzet, hogy széles tömegeknek komoly egészségügyi problémái vannak, és ezek a problémák nőnek, ennek a költségei egyre nagyobb arányban a lakosságot terhelik, és kénytelenek a saját forrásaikat ebbe az egészségügyi ellátásba maguk beletenni, máskülönben nem kapnak semmilyen ellátást vagy alapellátást sem, és erre azzal találkoznak, hogy a magyar egészségügyi rendszer lepusztulóban van, eltűnnek az orvosok, nem látszik, hogy ennek bármiféle megoldása van, és minden mutató, amiről beszélek, káros irányba, hátrányba, negatív irányba megy.

(21.20)

Mit tesz erre a kormány? Idehoz egy törvényjavaslatot, azt gondolnánk, hogy persze, majd megoldani akarja ezeket a problémákat. És akkor mi a megoldás? Hát, az a megoldás, hogy majd egy praxiskezelő a betöltetlen körzeteket fogja irányítani. Hát, ez aztán iszonyú nagy megoldás ezekre a problémákra, vagy a központosítás és államosítás és/vagy, ezt államtitkár úr sem tudta egészen világosan elmondani, ebben látják önök a megoldást. A háziorvosok után a védőnőket is szervezzük át, központosítsuk meg az ügyeleti rendszert, esetleg még ebbe a törvénybe belefért az, hogy a látogatási időt még egy kicsit szabályozzák máshogy.

Ez a magyar kormány javaslata arra a fajta egészségügyi káoszra és problémahalmazra, amit az előbb adatokkal alátámasztva felvázoltam. Ma, aki tud, ebből a helyzetből menekül a magánegészségügybe, és erre a kormánynak semmiféle megoldása nincsen, semmilyen olyan javaslatot nemcsak ebben a törvényben, de a korábbi hasonló javaslatokban vagy akárcsak bármilyen egyéb, akár a nyilvánosságban elhangzó, kormánytól jövő javaslatokban nem láttunk, nem hallottunk sem most, sem az elmúlt években, ami azt a célt szolgálná, hogy megértenék, hogy mi a probléma, megértenék, hogy ez milyen súlyos probléma, és erre valódi megoldásokat látnánk önöktől, amelyeknek hatékony végrehajtása van. Ez mind hiányzik nemcsak  mondom  ebből a javaslatból, hanem a kormány cselekedetéből az elmúlt években. Úgy viselkedik itt most a kormány, mint amikor Róma égett az ókorban, akkor arról beszélgetne a szenátus, hogy okkersárgára vagy tűzpirosra fessék a falakat. Hát, biztos ez is nagyon fontos, államtitkár úr, meg, hogy melyik telefonszám hol csörögjön ki, csak valójában ettől az állampolgárnak az egészségügyi ellátása nem lesz jobb. Miért is lenne jobb? Nem is tudja bemutatni az anyagban, hogy jobb, nincs semmilyen hatástanulmány se mögé rakva, hogy ez miért lenne jobb. Természetes, hogy nem tudja, én ebben megértem, ebben rettentő módon tudok empatizálni államtitkár úrral, csak hát mégiscsak az az önök feladata, hogy a magyar állampolgárok kapjanak egy olyan egészségügyi ellátást, amely nagyon egyszerű: amikor valaki megbetegszik, és egyébként magyar állampolgárként természetes, hogy a magyar kormánynak kell gondoskodni az ő egészségügyi ellátásáról, akkor ő járóbeteg-szakellátásba vagy kórházba, vagy bármilyen olyan egészségügyi típusú intézménybe be tud menni, el tud menni, meg tudja kapni azt a szolgáltatást, és mindezt olyan színvonalon, ami egyébként a XXI. században egy európai országban, egy önök szerint állítólagos demokráciában elvárható lenne.

Ezt ez a kormány nem tudja teljesíteni. Nem csak én mondom ezt, menjen ki az utcára, kérdezze meg államtitkár úr, mit gondol erről az átlagember! Ugyanezt fogja gondolni, ugyanezt fogják hallani. Önök becsukták a fülüket, becsukták a szemüket, haladnak előre, mintha tudnák, hogy merre van az előre, és nem hallják meg ezeket a vészjósló szavakat és tiltakozásokat, hogy ez, amit önök ebben csinálnak, az nem megoldás a problémára. A problémát önök elodázzák, a problémát nem megoldani akarják. Az is felmerül, őszintén megmondom, hogy lehet, hogy nem is akarják megoldani már a problémát. Nehéz ellenzéki képviselőként különbséget tenni, hogy az egyes javaslatok dilettantizmusból fakadnak, vagy szándékosan nem szeretnék azt a helyzetet megoldani.

Valójában a lényeg ilyen értelemben mindegy, a lényeg ugyanis az, hogy sem ez a javaslat, ami itt van előttünk, és amiről vitatkozunk, sem a korábbi hónapokban és években elénk tett egészségügyi típusú átalakítást, módosítást célzó javaslatok egyike sem ütötte meg azt a szintet, aminek az lett volna a lényege, hogy az állampolgároknak az egészségügyi ellátása legyen jobb, a betegeknek az ellátása legyen jobb; és azok az adatok, amik  még egyszer mondom  az Eurostattól, a KSH-tól, az OECD-től jövő adatok voltak, ezek az adatok ne azt mutatnák, hogy minden rosszabb, mint ami korábban, de akár csak öt-tíz évvel korábban is, és minden mutatóban a magyar egészségügy és a magyar állampolgárok egészségügyi állapota egyre rosszabb, egyre rosszabb, egyre rosszabb.

Nem tudunk ebben elmenni szó nélkül, nem lehet azt mondani, hogy ennek a javaslatcsomagnak egyik vagy a másik elemét próbáljuk majd szakmailag helyeselni és jóváhagyni, ezt a javaslatot így, úgy, ahogy van, el kell utasítani, tisztelt képviselőtársaim. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a DK soraiból.)