DR. KOMÁROMI ZOLTÁN (DK): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. (Sebián-Petrovszki László elindul az ülésterem kijárata felé.  Nacsa Lőrinc: Sebián úr, hova-hova?  Sebián-Petrovszki László kezével csókot dob Nacsa Lőrinc felé.  Szórványos derültség.  Dr. Selmeczi Gabriella: Ajjaj!) Én írogatom a megjegyzéseimet, és lenne néhány kérdésem államtitkár úrhoz.

Például akkor elöljáróban, én 16-án estére átolvastam a törvényjavaslatot, és megírtam belőle a saját véleményem. Tehát aki egy nap alatt ezt nem tudta elolvasni, az utána hiába olvassa egy hétig szerintem. Tehát én sokkal többre értékeltem volna két nap után egy olyan megbeszélést, aminek viszont van hatása. És egyébként ezt mondta a többi ellenzéki képviselőtársam is, hogy ebből semmi nem épült be, és nem tudjuk, hogy mi fog beépülni  mindegy.

Többek között fölmerült az, hogy a háziorvosi ügyelet 16-22 óráig, és ha kell menni, akkor megy érte a mentő, és kiviszi házhoz. Ezt én borzasztó veszélyes dolognak tartanám. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Tehát ha végre elmegy egy háziorvos egy járási központba, akkor azt hagyjuk ott rendelni, mert lesz elég munkája szerintem.

A többlethalálozással azért vagyunk jól, mert egyébként az a 30 ezer ember, aki orvosi kezeléssel megmenthető lenne  ez a sztenderd, évek óta tartó átlag , ez már nem emelkedett annyira, tehát azért ezt így kéne végiggondolni. Azt kellene még megnézni, hogy az orvostudomány fejlettsége azt is jelenti, hogy nem kell annyi kórházi ágy.

Ha a kórházi ágyakról beszélünk, akkor tulajdonképpen megnézhetjük azt, de még előtte az öngyilkosságra szeretnék reflektálni, államtitkár úr. 2005-ben 2621, a következő évben 2461, 2450, 2477, egészen 2012-ig (Kezével mutatja.) így szinte egy egyenes vonal, tehát nem tudom, hogy honnan eredt ez a rengeteg öngyilkosságtöbblet. Köszönöm.

(21.40)