ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Tisztelt kollégák, akik itt mindjárt ölre mennek, engedjék meg, hogy visszatérjek a törvényjavaslathoz, mert nagy örömmel hallgatom mindig ezeket, egyrészt Nacsa képviselő úrtól a különböző, rendkívül kreatívan fölhasznált számokat arra, hogy mi volt 2010 előtt, de ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy önök hogyan kezelik az egészségügy problémáit, másrészt pedig államtitkár úrnak a termelési beszámolóját is mindig nagy örömmel hallgatom.

Magam nem vagyok szakember, így nem is szakmai kérdésekről beszélnék, hanem azt szeretném önnek elmondani, hogy tudja, Kőbányán meg Kispesten, az én választókerületemben nem csupa államtitkár él, és így aztán ők nem két hét alatt kapnak időpontot akkor, hogyha daganatgyanú merül föl, hanem hónapokat várnak. Ők nem másfél óra alatt végeznek a sürgősségi osztályon, hanem sok-sok óra alatt, hogyha képesek kivárni. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) És őket nem fogja megnyugtatni az, amit ön mond, hogy most majd lesz telefonos triázs, és akkor majd telefonon megállapítja valaki, hogy szükségük vane orvosi ellátásra. Javaslom, hogy ne álljanak meg félúton, államtitkár úr. Ne csak telefonos triázs legyen, hanem vegyenek föl valamelyik kereskedelmi televízióból ilyen szakembert, aki tud telefonon keresztül gyógyítani is, és úgy még kevesebbet kell egészségügyre költeniük, és más fontosabb célokra, stadionokra, egyháztámogatásra, magánrepülőgépekre hadsereg által fenntartva (Nacsa Lőrinc közbeszól.) és efféle célokra költhetik a pénzeket, nem kell az egészségügyre többet költeniük. (Nacsa Lőrinc: Határon túliak!)

Egészen távol áll az a kép, amit ön itt fest nekünk, attól, amit az emberek tapasztalnak Kőbányán, Kispesten és másutt az országban. Biztosan tudnak még gyártani, szerintem nagyon szerények voltak, hogy az 5-ös skálán csak 4,6-ot adtak maguknak, szerintem adhattak volna 5,8-at is, az is pontosan ugyanennyire hiteles lett volna, mert közben az emberek érzik, hogy ez nem igaz. Érzik azt, hogy egyre rosszabb színvonalú egészségügyi ellátás van. Érzik azt, és akkor nem is a saját választókerületemből mondok példát, hanem Békés megyéből, mert ott jött oda hozzám egy édesanya, hogy a saját gyerekét azért, hogy egy vizsgálatot elvégezzenek rajta, 50 ezer forintból kellett elvinnie  ami neki egyébként a fizetésének egy nagyon jelentős része  magánegészségügyi ellátásba. Valamelyik képviselőtársunk nem volt elég óvatos, talán Pesti Imre képviselő úr, itt elismerte azt, hogy egyre növekszik az az arány, amit egyébként az emberek a saját zsebükből kénytelenek kifizetni az egészségügyi ellátásért. Ők azt tapasztalják, hogy egyre rosszabb eséllyel kerülnek haza a kórházból, azt tapasztalják, hogy egyre többet kell várniuk. Azt tapasztalják, hogy egy reumavizsgálatra Kőbányán, ahol egyébként már most megvalósult az önök csodálatos modellje, és nem önkormányzati szakrendelő van, hanem a kórház látja el, na, hát ebben a szakrendelőben egyébként havonta egy órán keresztül lehet jelentkezni reumavizsgálatra, és ha betelik, akkor a következő hónapra sem kerülnek be egyébként a szakorvoshoz, egyébként háziorvosi beutalóval, tehát már beutaló után.

Az a helyzet, hogy ez a valósága az egészségügynek Kőbányán, Kispesten és mindenütt másutt is az országban. És ha önök ezzel hajlandóak lennének szembenézni, akkor itt lehetne érdemi vitát folytatni. De önök valójában ezzel a törvényjavaslattal egyetlen dologra törekszenek. Mégiscsak rendőr-minisztérium, találtak egy egészségügyi szakembert, aki elvállalta ezt a hálátlan szerepet, egyébként nem irigylem érte, de ez egy rendőr-minisztérium, itt egyetlen feladat van: az, hogy jól rendet kell csinálni, ami alatt ezt a katonás, központosított rendet értjük, és ezenkívül pedig minden típusú problémát meg kell próbálni adminisztratív eszközökkel elfedni, mert ez a javaslat lényegében erről szól. (Nacsa Lőrinc: Dehogyis!)

Hadd kezdjem a szakorvosi ellátással, mert az egyik ügy, ami a legnagyobb felháborodást váltja ki Kispesten: van egy kiválóan működő önkormányzati szakrendelő, amire az önkormányzat az elmúlt években több mint 2 milliárd forintot költött. Szeretném megkérdezni, mert Nacsa képviselő úr kérdezte, hogy mondjam már meg, hogy hol van az a paragrafus  12. §, képviselő úr, nem kell sokat olvasni. Ebben mi is szerepel? Az szerepel, hogy a kormány felméri ezeket a szakrendelőket. És hát, államtitkár úr nem is titkolja, hogy mi a cél. Azért mérik föl a szakrendelőket, hogy előkészítsék ezeknek az elvételét. (Nacsa Lőrinc: Nincs benne!  Dr. Selmeczi Gabriella: De ilyen nincs benne!) Erről kormánydöntés van egyébként, hogy el fogják venni a szakrendelőket, kormányhatározat. Önök megkapták a feladatot.

Nagyon jól tudjuk, hogy mi történt, fölösleges itt bábszínházat játszani. Az történt, hogy néhány nagy hatalmú fideszes polgármester is azt mondta, hogy ez talán túlzás, és most még egyelőre zajlik a konfliktuskezelés a Fideszen belül. De egyáltalán nem csodálkoznék, hogyha jövő héten a TAB ülésén, ahogy önök ezt el szokták intézni, váratlanul megvilágosodnának a kormánypárti képviselők, és bekerülne a szakrendelők elvétele. De ha nem, akkor majd lesz egy ilyen kamupilot, mint a sürgősségi ellátásnál, és akkor majd két hónap múlva vagy három hónap múlva fogunk itt ülni, és államtitkár úr majd elmondja, hogy kipróbáltuk ezt a modellt, nem tudom, hol, megnéztük az adatokat, és egyébként pedig ez milyen csodálatos lesz, hogyha majd a szakrendelőket is elveszik.

A kispestiek ebből nem kérnek, államtitkár úr, mert megszokták, hogy saját szakrendelőjük van, amit az önkormányzat működtet, megszokták, hogy ott tisztességes ellátást kapnak, és nem bíznak abban, hogy az önök által felügyelt és működtetett kórházak irányítása alatt megkapják ezt az ellátást.

Mindannyian tudjuk, hogy valójában ennek a javaslatnak ez a célja, és ne mondja azt államtitkár úr, hogy ez föl se merült, ez szóba se került, mert számos alkalommal világossá tették az önökkel tárgyalók, hogy önök ezt felvetették, még egyszer mondom, most taktikailag visszaléptek tőle, de nincs kétség benne, hogy előbb-utóbb be fog jönni. Az a célja, hogy kifoszthassák ezeket a szakrendelőket lényegében, elvezényelhessék onnan a szakdolgozókat, az orvosokat, adminisztratív módon megszüntethessenek álláshelyeket, és ilyen módon el tudják rejteni azt a létszámhiányt, ami egyébként van ebben az egészségügyben.

Nagyon bájos, amikor Nacsa képviselő úr elmondja, hogy mennyivel több orvos van, mint most. (Nacsa Lőrinc: Nem most, régen.) Csak az a helyzet, drága… Vagyis régen, köszönöm szépen. Drága képviselő úr, azért meg kell nézni, hogy milyen gyakran jönnek hírek arról, hogy kórházi osztályokat kell bezárni azért, mert egyébként nincs elég szakorvos meg nincs elég ápoló. Miről beszélünk?

A statisztika mindent elbír, a valóság meg az, hogy nincs személyzet a kórházakban, akik el tudnák látni a betegeket. A valóság az, hogy üresek háziorvosi körzetek. És ott megint meg lehet azt tenni, ezt teszik önök, hogy most majd úgy szabjuk át a háziorvosi körzeteket, hogy úgy látsszon, mintha elég háziorvos lenne, mert majd nagyobb körzet lesz, meg összevonjuk, meg küldjük, meg teszünk-veszünk. De ettől egy darabbal több háziorvos sem lesz! Ez csak arra jó, hogy ugyanazt a háziorvoshiányt egyébként eldugják statisztikailag.

(22.50)

Hadd beszéljek még egy kérdésről, már csak azért is, mert talán, akik ezt nyomon követik, tudják, hogy védőnőügyben nemcsak fideszesekkel szokott néha vitám lenni. Amit most a védőnői hálózattal csinálnak, az egy tipikusan átgondolatlan történet, és nagyon finoman fogalmazok.

Merthogy azt mondja államtitkár úr, hogy nem a háziorvosokhoz vannak rendelve a védőnők. Ez igaz, csak amikor a gyermekháziorvosi rendszert is az önkormányzat szervezi, meg a védőnői hálózatot is az önkormányzat szervezi  mint ahogyan Kőbányán ez történik , ott az nem okoz különösebb gondot, hogy kialakuljon egy érdemi együttműködés közöttük. És ön azt mondja, hogy majd a járásban leül valaki, és majd a járásban ő majd ki fogja találni azt, hogy hol melyik védőnő dolgozzon, és milyen védőnői körzet legyen.

Na, ez az a szemlélet, ami tönkre fogja tenni a védőnői hálózatot is! Merthogy az a helyzet, tisztelt államtitkár úr és tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt a dolgot már egyszer kipróbáltuk. Nem az egészségügyben, hanem az oktatásban. Ugyanezt mondták! Ugyanezt mondták! Mindent egységesítünk, mindent a központból irányítunk, elvesszük az önkormányzatoktól, akik egyébként valóban ismerik a helyi körülményeket; nem az önnek alárendelt járási hivatalnok ismeri a helyi körülményeket, az majd nagyon jó lesz, mert majd lehet utasításokat küldeni neki  szakmai meg pénzügyi szempontból, meg politikai szempontból, hogy mit csináljon  az egészségügyi minisztériumból. Tudom, minden minisztériumnak ez az álma, hogy közvetlenül irányíthasson mindenkit, és önöknek is ez az álma, ezt értem, meg azt is értem, még egyszer, hogy olyan most a kultúra a Belügyminisztériumban, ahol a központi parancskiadásban hisznek, és abban, hogy mindenki vigyázzba áll, szalutál, és azt mondja, hogy parancs, miniszter úr!

Csak az a helyzet, hogy ez nem működik! Ez nem működött az oktatásban sem. Azt mondták, hogy majd jobb minőség lesz, egységesebb lesz, majd akkor a központi… Mit terveznek most? Központi létszámgazdálkodást lényegében, ugye, ez az önök szándéka. Majd a vármegyei ispotály…  (A DK-frakció felé fordulva:) így kell hívni?, vagy vármegyei kórház, vagy hogy kell hívni , majd a vármegyei kórház ott eldönti azt, hogy egyébként az egyik városban vagy a másikban kell az orvosnak rendelnie és hova kell mennie. És ha az orvosnak nem tetszik, akkor majd elmegy, és még egy orvossal kevesebb lesz.

Önök bevezetik a teljesítménybérezést. Ezt is ismerjük az oktatásból! Ezt is ismerjük az oktatásból. Arról beszélnek, hogy teljesítménybér, és majd az lesz belőle, hogy egyébként mindenféle bürokratikus szabályt fognak hozni, mint a pedagógusoknál a minősítési rendszert, ahol az a jó pedagógus, aki jól adminisztrál, és nem az, aki a munkáját jól végzi.

Ugyanez fog történni, mert egy központi teljesítményértékelési rendszerben csak ezt lehet megcsinálni! Hogyha ön  most nem tudom, éppen hol van az egészségügyi minisztérium  az Arany János utcából óhajtja vagy a Roosevelt térről…, bocsánat, Széchenyi térről megmondani, hogy egyébként melyik orvos a jó orvos, és melyik orvos a rossz orvos, vagy melyik nővér a jó nővér, és melyik nővér a rossz nővér, ez csak úgy fog tudni megtörténni, hogy bürokratikus, ostoba, merev szabályokat rónak ki, amik csak arra lesznek jók egyébként, hogy megint csak hátradőlhessenek, és azt higgyék, hogy valamit csináltak, vagy másik oldalról arra, hogy ezen keresztül egyébként megfelelő nyomás alá lehessen helyezni az egészségügyi dolgozókat.

És akarok beszélni még egy dologról, már csak azért is, mert ezt éppen hétfőn is szóba hoztam más összefüggésben. Külön kedvencem az, hogy jön az egységes szoftver. Szerintem már a beszállító is megvan, tudják, hogy kitől fogják megvenni; most már nem Palkovics úr rokonától, mert ő már, ugye, sajnos miniszterként már nem annyira fontos, de hát majd lesz más éhes jelentkező, akitől megveszik az egységes szoftvert.

Pontosan ez történt, pontosan ez történt az oktatásban is! Korábban léteztek oktatási szoftverek, önök egységesítették. Ez lett a csodálatos KRÉTA rendszer. Amivel most mi történt? Az történt, hogy sajnos kiderült, hogy nem biztonságos, különösebb erőfeszítés nélkül feltörhető, kikerülnek az adatok. Ugye, nem kell mondanunk, hogy mennyivel nagyobb kockázatot és problémát jelent az, hogyha egy egészségügyi rendszerből fognak kikerülni az adatok, vagy ha az nem fog működni.

Önök nem voltak képesek arra, hogy létrehozzanak egy biztonságos informatikai rendszert az oktatásban, most megint ráerőltetik a saját mániáikat egy újabb területre. (Tüsszentésre:) Kedves egészségére, képviselő úr!

Azt tudom mondani tehát, hogy a központosítás csodálatos idea, nagyszerűen hangzik, bármilyen meglepő  bár ezt Nacsa képviselő úr rendszeresen felemlegeti  dolgoztam én annak idején az Oktatási Minisztériumban. Ott is voltak drága kollégáink, akik azt hitték, hogy ha majd központosítunk, akkor nagyon jó lesz, mert akkor majd a Szalay utcából meg lehet mondani, hogy mi történjen.

És akkor is azt mondtuk nekik, és azt mondom önöknek is, hogy szakmai szempontból semmit nem oldanak meg azzal, hogyha központosítanak, ha azt hiszik, hogy önök az Arany János utcából vagy a megyei kórházakból jobban tudják azt, hogy hogyan kell megszervezni a háziorvosi ellátást, hogyan kell megszervezni a szakorvosi ellátást, hogyan kell megszervezni a védőnőket, hogyan kell megszervezni az ügyeleteket.

Hadd tegyem azt is hozzá, hogy én értem, hogy a Mentőszolgálat vezetése tele van önbizalommal, csak az a baj, hogy én akkor is ott ültem a Népjóléti Bizottság ülésén, amikor a Covid-járvány kitörésekor a legelején ugyanez a vezetés azt mondta, hogy ó, hát, ők probléma nélkül meg fognak minden feladatot oldani. És mindannyian tudjuk, hogy milyen mérhetetlen nehézségeket okozott a Mentőszolgálatnak az, hogy megfeleljenek a feladatnak. És igazuk van! Nagyon hálásnak kell lennünk a Mentőszolgálat dolgozóinak, akik elképesztő, emberfeletti munkát végeztek, de azért kellett ilyen emberfeletti munkát végezniük, mert önök akkor is csak sikerjelentéseket tettek, akkor is azt mondták, hogy minden rendben van, ahelyett, hogy valóban felkészítették volna a Mentőszolgálatot arra, hogy szembenézzen a nehézségekkel.

Ugyanez történik most is. Azt persze értem, hogy azt mondják, hogy a Mentőszolgálat vezetői optimisták és elégedettek, csak azokat, akik egyébként várnak órákat ma is súlyos helyzetekben arra, hogy kiérjen a Mentőszolgálat, azokat egyébként nem fogja vigasztalni az, hogy még az ügyeleti rendszert is a nyakukba akasztják a mentőknek.

És azoknak a mentődolgozóknak, akik ma is emberfeletti munkát végeznek  mert kevés az ember, kevés a felszerelés, kevés a fizetés, nem becsülik meg őket , számukra az, hogy egy újabb feladatot akasztanak a nyakukba, az nem segítséget jelent, hanem egy újabb nehézséget, és ettől nem javulni fog az ellátás színvonala, hanem romlani. Önök szétvernek valamit, ami egyébként nem működik tökéletesen, mert azt hiszem, itt egyikünk sem mondaná azt, hogy a jelenlegi ügyeleti rendszer hibátlan, vagy nem lehet rajta javítani. De önök nem azt teszik ebben az esetben sem, hogy egyébként megbeszélik, átgondolják, felkészülnek, hatástanulmányokat készítenek.

Önök csináltak egy kamupilotot Hajdú-Bihar megyében, amiről azt hozták nyilvánosságra, hogy mindenki rohadt elégedett volt, mint hallhattuk, kivéve azokat, akik az ellátásban részt vettek, meg a betegeket, akik az ellátást kapták, és egyébként pedig semmilyen érdemi módon arra, hogy ez országos módon hogyan megvalósítható, nem készültek föl.

Az a helyzet, hogy ezek a nagy ellátórendszerek mindig nagyon nehezen fordulnak. Önök azt hiszik, hogy vannak varázsszerek, hogy akkor majd mindenki szolgálati jogviszonyban lesz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), szalutál és vigyázzba áll, és akkor tökéletes lesz. De ez nem így van!

Azt kell tehát elmondanom röviden önöknek, hogy a központosítás, eddig bárhol próbálkoztak vele, megbukott, és az, hogy az egészségügy jelenlegi szörnyű állapotában ebben látják a megoldást, az több, mint bűn, hiba. (Taps a DK padsoraiban.)