KORDÁS LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyi ellátórendszer megújításához szükséges intézkedésekről szóló módosító törvényjavaslat sajnos éppen úgy készült, mint a többi salátatörvény, azaz a megfelelő és érdemi egyeztetések nélkül. Ennek az egyeztetési folyamatnak a hiánya meglátszik a javaslat minőségén is. Az egyeztetés nélküli törvényhozással az a probléma, hogy a jogalkotó lemond arról a tapasztalati tőkéről, ami a gyakorlatból születik, és így a végén több problémát okoz, mint amennyit megold.
Mi, az árnyékkormány tagjai, javaslatainkat minden esetben egyeztettük az érintett szervezetekkel, időt hagyva nekik arra, hogy kifejthessék véleményüket, és azt egyeztetni tudjuk érdemben is velük. Ez nem egy európai hóbort a részünkről, hanem ez így racionális. Ezért életszerűbbek és jobbak a mi javaslataink. Ebben az esetben is ezt tettük, több szervezet elküldte nekünk a véleményét, köztük a Magyar Orvosok Szakszervezete, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének védőnői tagozata, és eljutott hozzám a Védőnők Egyesületének levele is, amit Pintér Sándor belügyminiszternek írtak. Ezekben a véleményekben más-más nézőpontból, de rengeteg aggályt és kételyt fogalmaznak meg a szervezetek. Az a közös a véleményekben, hogy mindegyikben az egyeztetést hiányolják.
A Magyar Orvosok Szakszervezetének elnöke a következőképpen fogalmaz az önöknek írt levelében:
„Rendkívüli csalódottságomnak kell hangot adnom annak kapcsán, hogy az egészségügyért felelős minisztérium nem találta méltónak a Magyar Orvosok Szakszervezetét arra, hogy a belügyminiszter és a kormány részére benyújtandó előterjesztés tervezetének a megalkotási fázisába vagy a véleményezési fázisába bevonja.”
Továbbá ez áll a levélben:
„Tájékoztatom államtitkár urat, hogy 3600 fős tagsága van a Magyar Orvosok Szakszervezetének. Tudomásunk szerint a reprezentatív szervezeteknek küldték el ezt a javaslatcsomagot véleményezésre, az ágazatban releváns reprezentativitás 2014-ben volt utoljára mérve, 2021 óta pedig, ahogy az egészségügy, úgy az abban tevékeny szakszervezetek sem tartoznak a Kjt. alá, így a reprezentativitásról ágazati szinten nem lehet beszélni.
A Magyar Orvosok Szakszervezetének az egyeztetési folyamatból való kimaradása ellenére szeretném felhívni államtitkár úr figyelmét arra, hogy az egészségügyi ellátórendszer megváltoztatására irányuló salátatörvény-tervezet súlyos károkat fog okozni úgy az egészségügyi munkavállalóknak, mint a betegek számára.
A magyar egészségügy egyik, ha nem a legfőbb problémája a humánerőforrás-hiány, melynek megoldására a minisztérium által tett kísérlet csupán újabb olajat öntött a tűzre. Meggyőződésünk, hogy több ezren nem fogják aláírni a munkaszerződésüket, leginkább a szakdolgozók és orvosok háromórás munkába járásra kényszerítése amit nyugodtan tekinthetünk a mindenki által kifogásolt kirendelési rendszer visszatérésének okán. Tudjuk, hogy ma hazánkban munkaerőhiány van az ágazatban. A versenyszférában és külföldön elérhető vonzóbb fizetések eddig is elszívó erőt jelentettek, és ha ezek mellé egy ilyen kényszert is bevezet a kormányzat, akkor borítékolhatóan jelentős mértékű pályaelhagyást fog generálni más szektorok felé.
A két-, illetve háromórás korlát a napi utazási időtartamok tekintetében nem elégséges. Nem tudjuk, hogy az átszállási idők is beleszámítanake, illetve a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló esetén a napi három óra plusz utazási időt is rendkívül hátrányosnak gondoljuk, tekintve a bölcsődék és iskolák nyitási és zárási idejét.
A praxisjog kiüresítése, a hatástanulmány és szakmai protokollok, a részletszabályok nélküli kötelező ügyeltetés miatt a rendszerből nagy valószínűséggel távozó idős kollégák kiesése révén a nappali ellátás is veszélybe kerülhet, és az ügyeleti ellátási rendszer is az összeomlás szélére sodródhat. A kormánynak kell vállalnia ennek a politikai felelősségét, ám a mi feladatunk és felelősségünk azonban az, hogy figyelmeztessük, megelőzzük a rossz döntéseket az egészségügyi munkavállalók és a betegek érdekében.
Nem véletlenül az este 22 óráig meghatározott ügyelet munkajogi szempontból nem számít éjszakai munkavégzésnek, hanem legfeljebb délutános műszak, ami azt jelenti, hogy mindazon munkavállalók, akik szociális helyzetük miatt éjszakai munkavégzés alól mentesülnek, a 22 óráig tartó munkavégzés alól nem jogosultak felmentésre, amennyiben azt a munkáltató délutáni műszakként rendeli el.
A játóbeteg-szakrendelők államosítása hatalmas hiba. Nagyon sok képviselőtársam felhívta már erre a figyelmet. Ha azok a megyei kórházak alá fognak tartozni, a létező munkaerőhiányra hivatkozva ezek a kollégák a megyei kórházak ambulanciáján fognak kikötni. Vagy ezért vagy ettől való félelmükben az idős, járóbeteg-szakrendelőben levő kollégák el fogják hagyni a rendszert, tovább fokozva az ágazat munkaerőhiányát. Az ezzel kapcsolatos hatástanulmányt el kellett volna készítenie a tárcának, és annak eredményét transzparensen bemutatni. Ennek a döntésnek a hozományaként a járóbeteg-szakrendeléshez helyben való hozzáférés jelentősen csökkenni fog, mely természetesen a betegeken, azok életminőségén fog lecsapódni. Ráadásul a járóbeteg-szakrendelők fenntartására az eddigi önkormányzati szektorból érkező 30-40 milliárd forintnyi forrás is hiányozni fog a rendszerből.
(0.50)
A csoportpraxisok feladata lett volna, hogy a járóbeteg-szakrendelők az alapellátást egy magasabb szintre emeljék és javítsák a betegek lakóhelyükhöz közeli ellátását. Ezek megszüntetésével ez a lehetőség is elvész, továbbá lehetetlenné válik, hogy a háziorvos más, meglévő szakképesítését hasznosítsa. Mivel a közreműködői és személyes közreműködői szerződések is kivezetésre kerülnek, a továbbiakban a háziorvos csak önkéntes segítőként szerezheti meg a második szakvizsgához szükséges szakmai gyakorlati időt. A háziorvos gyakorlatilag elesik attól a lehetőségtől, hogy a háziorvostan szakvizsgáján kívül esetlegesen meglévő más szakvizsgáját is életben tartsa, ami szintén nem szolgálja szakellátáshoz való könnyebb hozzáférést.
A 20 százalékos illetménymegvonással való fenyegetés szembemegy a korábbi célokkal és a kommunikációval is egyaránt.”
Minden Eszjtv. szembemegy azzal a gondolatisággal, amit egyébként eddig a kormány mondott az orvosoknak, illetve a szakellátásban dolgozóknak. Azt gondoljuk, hogy a következő időszakban azokat az egyeztetéseket, amiket le kell folytatni annak érdekében, hogy a törvény által okozott hibák kiküszöbölésre kerüljenek, nagyon fontos lenne, hogy ne csak azokat a szervezeteket vonják be, amelyek önöknek szimpatikusak, hanem azokat is, amelyek esetleg önszerveződés alapján működnek és jönnek létre az egész ágazatban mind betegszervezetként, mind pedig munkavállalói szervezetként.
„Összegezve: tehát a törvénymódosítás-javaslat több sarkalatos pontja, úgymint a vármegye összes egészségügyi intézményében történő foglalkoztatás, az akár 3 órás munkába járásra kötelezés, a szakellátás államosítása és kórházak alá rendelése, a 20 százalékos illetménymegvonás, a praxisjog megcsonkítása, valamint az alapellátó orvosok kötelező ügyeltetése súlyos károkat okozhat az egészségügyi munkavállalók számára, tovább mélyíti az ágazat humánerőforrás-problémáit, ezért súlyos ellátási gondokhoz vezethet.”
Ez áll tehát a Magyar Orvosok Szakszervezetének levelében, amit önöknek küldött, és a tárca nevében senkitől nem kaptak erre választ. De ugyanígy nem vették figyelembe a védőnők helyzetét sem. A Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének védőnői tagozata rengeteg védőnőtől gyűjtött össze olyan véleményeket, amelyek konkrétan az egyes védőnői szakszolgálatban dolgozó emberek véleményét képviselik.
Szeretném felhívni arra is a figyelmet, hogy nemcsak a szakszervezetnek, az egészségügyben, a közszférában dolgozó szakszervezeteknek van védőnőkkel foglalkozó szervezeti egysége, hanem van a Magyar Védőnők Egyesülete is. Ennek a szervezetnek a véleményét sem kérték ki önök.
Szeretnék figyelmeztetni és felhívni az önök figyelmét arra, hogy a Magyar Védőnők Egyesülete 31 évvel ezelőtt alakult meg azzal a céllal, hogy országos szinten támogassa a védőnők szakmai tevékenységét. Kik azok tehát, akik 31 év tapasztalata után nem tudnának olyan véleményt mondani, amit önök hasznosítani tudnának? Hát, biztos, hogy nem a Védőnők Egyesülete. Az ő véleményüket minden esetben ki kellene kérni az őket érintő döntések meghozatala előtt.
Mit tett a MAVE az elmúlt időszakban? Szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy 2013. szeptember 21-én a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a Magyar Örökség és Európa Egyesület kinyilvánította, hogy a magyar védőnői szolgálat méltó a Magyar Örökség-díjra. A magyar védőnői szolgálat nevét azóta aranykönyv őrzi. 2015-ben a védőnői szolgálat századik évfordulója alkalmából a Hungaricum Bizottság a magyar védőnői szolgálatot a hungarikumok gyűjteményébe emelte, elismerve, hogy a védőnői ellátás egyedüli gondoskodás a világon, nemzetközileg is egyedüli tradicionális ellátási rendszer, mely 1915 óta működik a lakosság szolgálatában.
A védőnők tevékenységének középpontjában tehát a család, a gyermeknevelés áll. A magyar védőnők képzettsége kiemelkedően magas fokú, és a feladatuk széles körű. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudják, a védőnők azok, akikre az önök édesanyja is számíthatott, amikor önök kisbabák voltak. Ők azok, akiket minden egyes pillanatban lehetett hívni, ha valami gond akadt a babával, és ők készségesen segítettek.
Nekem két kisfiam van, négy és fél és ötéves korúak. Nagyon nagy kétségbe voltam esve akkor, amikor éjszakánként felsírtak, és nem tudtam, hogy mit tegyek velük. Éjszaka hívtam a védőnőt, és ő készségesen segített, akár ki is jött, hogyha kellett. Önök pedig az ő véleményüket nem hajlandók tiszteletben tartani és nem hajlandók megfogadni.
Én azt gondolom, hogy ezért a tevékenységért a védőnőknek Magyarországon hála és elismerés jár, mert segítik azokat a kismamákat és kispapákat, akik gyakorlatilag az első időben nem nagyon tudják, hogy mit kezdjenek egy síró kisbabával.
Úgy gondolom, hogy a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének is hálával tartozunk azért, mert a védőnői szolgálatot magas színvonalon megpróbálja életben tartani, megpróbálja segíteni. Viszont az ő véleményükből most szeretném idézni a levelükben szereplő tényeket: „A törvénytervezet a védőnői szolgálat jelenlegi működését, finanszírozását teljesen felforgatja, régi módon már nem fog tudni működni, az új pedig teljesen kidolgozatlan sötét ló. A változás tervezett formája azonban számunkra aggasztó, a törvénytervezetben javasoltakkal nem tudunk egyetérteni.”
Tisztelt Államtitkár Úr! Ez önmagában azt is jelenti, hogy gyakorlatilag teljes bizonytalanságban tartják az összes védőnőt Magyarországon. Számtalan olyan levelet kaptam tőlük az elmúlt napokban a törvénytervezet kapcsán, amiben arról próbálnak meg engem tájékoztatni, hogy az az alapellátás, ami egyébként eddig az önkormányzatok finanszírozására volt bízva… nagyon sok helyen kiegészítette az önkormányzat az illetményüket, nagyon sok helyen kafetériát biztosított számukra az önkormányzat, amivel a jövedelmüket emelte meg, mert fontos az önkormányzatok számára az, hogy a lakosság a védőnői szolgálat tekintetében minél magasabb színvonalú ellátást biztosítson.
Önök ezeknek a szervezeteknek a véleményét nem voltak hajlandók meghallgatni. Én azt gondolom, hogy ezért is és ezért a törvényjavaslatért, amit benyújtottak, szégyelljék magukat. Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps az ellenzéki sorokban.)