ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Államtitkár úr azt mondja, hogy ne gondoljuk olyan rafináltnak, hogy munkaügyi szempontok is eszébe jutnak ennél az átalakításnál vagy akkor, amikor éppen azt mondja, hogy pont úgy kell meghúzni azt a határidőt, hogy ne lehessen utána éjszakai túlórának elszámolni.

Ne haragudjon, államtitkár úr, nem tudok már mást mondani, de ne nézzen minket olyan hülyének, hogy ezt elhisszük. Tehát hogy mondjam, vegyük egymást már komolyan! Ez egy legitim szempont, csak nem jóindulatú és nem orvosbarát, amit önök itt érvényesítenek. Mint ahogy nem jóindulatú az a szempont sem, ahogy a védőnőket megosztják. Megkérdezik a kórházi osztályok mellé rendelt védőnőket, hogy szerintük jóe az önkormányzatoknál dolgozó védőnői rendszer vagy az ott dolgozó védőnők. Én értem, hogy az ő szakmai álláspontjuk az, hogy nem, csak hát önök úgy folytatják le ezeket a civil egyeztetéseket, hogy kimazsolázzák azokat, akik egyetértenek önökkel.

Ugyanígy válogatnak az ügyeleti adatok közül is! (Dr. Takács Péter: Egy ilyen adatot szeretnék látni!) Az az adat, ami megfelel az ön elképzeléseinek vagy az önök elképzeléseinek, az hiteles adat. Na, hát az az adat, ami ellentétes, és azt mutatja, hogy életveszély, amit művelnek, az bezzeg hazugság! (Dr. Takács Péter: Csak adatot nem mond, képviselő úr!)

Lehet ezt így csinálni, államtitkár úr, lehet ezt így csinálni, csak erre mondom azt, hogy ez életveszélyes. És nem azért életveszélyes, mert egyébként  hogy fogalmazzak óvatosan?  talán nem a legtisztességesebb döntésekkel jutnak el ezen az úton, hanem azért, mert hibás döntéseket fognak hozni. És az egészségügyben ezeknek a hibás döntéseknek nagyon súlyos következményei vannak.

Az derült ki, hogy önök úgy hozzák meg ezeket a döntéseket, hogy az egyik szemüket becsukják; azt a szemüket, amelyik azt mutatná, hogy nem jó az, amit eleve a fejükbe vettek. Úgyhogy azt kell mondanom, hogy ez a hozzászólás is megerősítette bennem azt, hogy nem alapozták meg sem szakmai, sem pedig társadalmi egyeztetés oldaláról ezt a javaslatot.

De ha megengedi, államtitkár úr, azt szeretném megköszönni (Rétvári Bence megérkezik, és államtitkári székéhez lép.)  mert úgy látom, lassan megy, amit megértek egyébként , hogy tisztességgel és szorgalmasan válaszolt a felvetéseinkre és kérdéseinkre, még akkor is, hogyha nem minden válasza nyugtatott meg minket. (Dr. Takács Péter: Mi BM-esek már csak ilyenek vagyunk.) Köszönöm szépen. (Taps a DK padsoraiban.)