TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Eljutottunk ide is, hogy a Fidesz-KDNP 12 év kormányzás után valami viszonylag átfogónak szánt egészségügyireform-kezdeménnyel áll az Országgyűlés elé. Sokan várták ezt, én  mondjuk  kevésbé voltam optimista, de voltak, akik 2010-ben azzal nyugtatták magukat, vagy éppen azzal a reménnyel voltak eltelve, hogy milyen csodálatos, hogy itt van ez a nagy kétharmados Fidesz-többség, majd a nem kellően hatékonyan működő nagy társadalmi alrendszereket milyen pompásan fogják megreformálni. Hát, hiába vártunk erre. Amit pedig most kapunk, az a szakmai munka eléggé aljáról merítkezik.

Az eddigi 12 évben leginkább pénzkivonást láttunk, azt láttuk, hogy mostanra nagyjából a GDP 2 százaléka hiányzik évente az egészségügyből, ezermilliárd forintos nagyságrendről beszélünk, és ez meg is látszik az ellátás színvonalán. Tehát ha megkérdeztük bármikor az elmúlt 12 évben az embereket arról, hogy mit érzékelnek a saját életükben a legnagyobb problémának, akkor a top háromban kivétel nélkül benne volt az egészségügy állapota, az egészségügyi ellátórendszer helyzete, az egészségügy teljesítménye. Mindenkinek van nem egy, de több horrorsztorija a magyar egészségügyről, és ezek sajnos nemcsak anekdotikus adatok, hanem akármilyen nemzetközi összehasonlítást nézünk, azt látjuk, hogy Magyarország a társadalmi, gazdasági fejlettségéhez képest vagy a régió, ne adj’ isten, az Unió más országaihoz képest nagyon-nagyon lent van, ami az egészségügyi mutatókat illeti.

Ha megnézzük például, hogy a megelőzhető halálesetek számában, a gyógyítható betegségek tekintetében hol állunk, a sor legvégén kullogunk. Ha megnézzük, hogy a várható élettartam vagy különösen az egészségben várható élettartam hány év, évekkel vagyunk az uniós átlag alatt, és még ez az egészen rossz érték is sokat romlott az elmúlt két évben. Nyilván a Covid majdnem minden országot megrázta ilyen szempontból, Magyarország az egyik legrosszabb helyzetben van, és innentől kezdve, hiába csóválja államtitkár úr a fejét, és látom, hogy az eddigi szakmai reakciók helyét a fideszes sikerpropaganda fogja átvenni, de a tényszerű helyzet az, hogy 24,6 hónappal csökkent a várható élettartam az elmúlt két évben. Magyarország ezzel a világ hatodik legrosszabb eredményét hozta. (Rétvári Bence: Szabó Timeá-s szöveg. Szabó Timea szelleme megérkezett.) Tehát vonalban áll azokkal az adatokkal, miszerint a lakosságarányos halálozás is sajnálatosan kiugróan rossz volt, ami az önök egészségügyi kormányzatának, illetve emellett a magyarok egészségi állapotának is köszönhető. (Rétvári Bence: Tordai doktor jobban tudja!) De ez sem független attól, hogy önök milyen kormányzást folytatnak.

Merthogy, ha hozzá akarunk nyúlni az egészségügyhöz, akkor érdemes lenne, érdemes lett volna azzal a területtel kezdeni, amit eddig méltatlanul elhanyagoltak, és amely pedig 85 százalékban meghatározza egy ország lakosságának, egy társadalomnak az egészségi állapotát, ez pedig az életmód kérdése, a megelőzés ügye, a népegészségügyi kérdések és programok. Ez az, amiben a Fidesz-kormány az elmúlt 12 évben nemhogy nem jól teljesített, hanem rettentő sokat ártott. Tehát miközben minden normálisan gondolkodó országban az lenne a minimum, hogy az embereket az egészséges életmód előnyeiről tájékoztatják, önök a mértéktelen alkoholfogyasztást és a pusztító mennyiségű élelmiszer-fogyasztást propagálják. Meg is látszik egyébként a Fidesz-KDNP-frakción, személyes jó példával járnak elöl. Nem akarok tényleg konkrét képviselőtársainkra kitérni Orbán Viktorral kezdődően (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.), merthogy azt hiszem, hogy nem jó példát mutatnak a magyar embereknek, amikor tényleg az alkoholizálást propagálják, meg a mértéktelen húsfogyasztást és egyéb egészségtelen élelmiszereknek a fogyasztását propagálják. Ahelyett… (Rétvári Bence: Nem szabad húst enni.) Szabad húst enni mértékkel, bár attól függ, hogy ki milyen elvi, erkölcsi meggyőződésen van. (Rétvári Bence: Hál’ isten, hogy szabad!) A lényeg az, hogy önöknek az lenne a feladata, hogy az embereket az egészséges táplálkozás, az egészséges életmód irányába tolják, és a felvilágosító kampányaik ne azoknak a brüsszeli szankcióknak a veszélyeiről világosítsanak fel, amiket Orbán Viktor rendre megszavaz, hanem például annak az egészségtelen életmódnak a veszélyeiről, amit meg Németh Szilárd szokott folyamatosan gasztrobloggerként itt megjeleníteni a magyar közösségi médiában.

Szóval, erről mind nem szól az önök törvénye, nem tudjuk meg ebből, hogy miként szeretnék a magyar társadalmat egy egészségesebb társadalommá tenni, hogyan szeretnék az emberek egészségi állapotát javítani. De az a helyzet, hogy amikor az ellátórendszerhez jutunk, amely, még egyszer mondom, csak 15 százalékában határozza meg a legfontosabb egészségügyi mutatókat, például az egészségben tölthető évek számát, akkor pedig elképesztően rossz irányba mozdulnak el. Egyrészt azt valósítják meg, amivel korábban ellenzékben vádolták a kormányt, hogy jaj, itt bezárják a kórházakat, meg elüldözik az orvosokat és ápolókat és szakdolgozókat. Önök pontosan ezt csinálják ebben a törvényben, de rátesznek egy lapáttal, mert még azt is megcsinálják, amit már kipróbáltak egy másik területen, és láthatóan nem vált be. Ugye, az oktatásról beszélek, ahol az államosítás, a központosítás, a döntési kompetenciák helyi szintről való elvonása, a demokratikus társadalmi kontroll alól való kivonása zajlott le, és ennek a tragikus következményeit most már mindannyian látjuk, tehát szerintem önök sem titkolhatják vagy tagadhatják. Most pedig valami hasonlóra készülnek az egészségüggyel is, még mindig azt hiszik, hogy valami budapesti irodában ülő fidesznyik jobban fogja tudni a helyi szükségleteket, és rugalmasabban reagáló rendszert tud megalkotni, mint ha helyben ruházzák fel erőforrásokkal és döntési kompetenciákkal az ottani döntéshozókat.

Tehát önök ezt a központosító, államosító, NER-esítő rezsimet akarják kiterjeszteni az egészségügyre, súlyosbítva azzal, hogy a katonai rendészeti logikát szeretnék követni itt is, és ezt a vezénylési rendszert szabadítják rá az orvosokra és szakdolgozókra. Éppen elég baj volt nekik az egészségügyi szolgálati jogviszony, most még jön ez is. De ami különösen, ha humorunknál lennénk, azt mondanám, hogy mókás része a dolognak, hogy nem is csak az egészségügyben dolgozókra, hanem a beteg családtagjaikat látogatókra is ilyen vezénylési rendeket próbálnak rákényszeríteni, és majd maguk megmondják, hogy még annyit sem látogathatják a szeretteiket, mint eddig.

De folytatják a rossz gyakorlatok sorát, vagy terveik szerint folytatni szándékoznak, például az átszervezésekkel és kiszervezésekkel. Gyakorlatilag lemondanak az ápolási osztályokról, kiszervezik a szociális ellátásba a korábban az egészségügyben működő ágyakat, osztályokat és az ott dolgozókat, ugye, erről van szó. És erről volt szó a korábbi maratoni vitán, amikor meg a szociális törvényben megágyaztak ennek, és garantálták azt, hogy ott aztán végképp ne legyen az államnak semmilyen, különösen ne finanszírozási felelőssége, szépen fizesse csak meg az a szerencsétlen beteg a maga ellátásának a költségeit, ha ő nem tudja, akkor fizesse meg a hozzátartozója, hiába fizette egy életen keresztül a társadalombiztosítást és az egyéb adókat. Tehát ez az, amire megint csak bátran és büszkén vállalkoznak.

(1.20)

Arra is ragadtatták magukat, hogy az ügyeleti rendszert átszervezzék, hiába tiltakozik ez ellen gyakorlatilag minden érintett. Tehát ha az eddig is döcögő, rosszul működő, a kellő kapacitást források és személyzet híján biztosítani nem képes rendszert még egy kicsit toldozzák-foldozzák, és a fejére állítják a talpáról, akkor biztos, hogy nem fog jobb teljesítményt nyújtani, már a modellkísérleteik is alapvető problémákat mutattak. Egészen biztos, hogy sem a Mentőszolgálat nem kapkod ezért a feladatért, sem az orvosok nem lesznek nyugodtak afelől, hogy a betegeik jó kezekbe kerülnek.

De nézzünk egy másik egészen abszurd példát, amiről szerintem államtitkár úr sem fogja tudni megmondani, hogy micsoda: ez az ápolási segítő hozzátartozói rendszer. Már önmagában értelmetlen ez a szóhalmaz, de ha megpróbáljuk kibogarászni az értelmét, akkor arra számítsunk, hogy amikor nem lesz nővér, ápoló a kórházban, akkor be kell menjen a rokon, a családtag, és majd ő lássa el a beteget? (Dr. Selmeczi Gabriella: Államtitkár úr ötször mondta el, hogy mit jelent!) Ez, hogy is mondjam, nem tűnik annyira szakmai megoldásnak, nem tűnik annyira hatékony és nem tűnik annyira biztonságos megoldásnak, úgyhogy javaslom önöknek, hogy ettől inkább álljanak el, még mielőtt annál is több kárt okoznak, mint amit eddig sikerült.

Államosítják még itt a védőnőket (Rétvári Bence: Miért, eddig mi volt?) és a háziorvosi ellátást is, ami eddig is elképesztően súlyos helyzetben volt. Minden tizedik magyarnak nincsen háziorvosa, a háziorvosok átlagéletkora 59 év, tehát a helyzet drasztikusan romlani fog a következő években, és ehhez képest maguk tovább rontják a helyzetet: ott is államosítanak, ott is még kevésbé vonzó munkafeltételeket alakítanak ki, hogy annak is elvegyék a kedvét a további munkától, aki esetleg ezt még vállalkozóként folytatta volna, de az önök reguláris alkalmazottjaként inkább már nem vállalkozik erre, úgyhogy tovább fogják súlyosbítani az egyébként is súlyos helyzetet.

Tehát úgy állnak neki ennek az átszervezésnek, hogy több dolgozó, több ember nem lesz, több pénz nem lesz a rendszerben. Az a 130 milliárd forint, amire jövőre pluszköltségként számítottak, jó, ha az inflációt fedezi, de inkább nem, és nyilvánvalóan innentől kezdve, miután az átszervezést is nagyon súlyos szakmai hibákkal és rossz koncepció alapján tervezik megtenni, jobb ellátás sem lesz ennek eredményeképpen.

Mi lesz akkor? Még elégedetlenebb betegek, még több hiábavalóan, fölöslegesen és elkerülhetően elvesztett emberélet. Tehát amikor maguk aggódnak azért, hogy fogy a magyar, akkor javaslom, mondjuk, megmenteni kéne próbálni emberéleteket, és nem veszélybe sodorni egy ennyire elkapkodott, elhibázott, amatőr és szakmaiatlan egészségügyi reformmal.

Ami pedig biztosan lesz: több fizetővendég a magánegészségügyben. Lehet, hogy végsősoron ez volt a cél, hogy ne kelljen többet költeni az egészségügyre, a közegészségügyre, a mindenki számára elméletileg elérhető és mindenki számára elvileg azonosan magas színvonalat nyújtó közegészségügyre; ennek a mondatnak gyakorlatilag egyik része sem igaz, nem teljesül ma Magyarországon. Szóval, ha nem lesz továbbra sem színvonalas közegészségügy, és maguk egyébként leporolják a kezüket, hogy fú, ezt a nagy átszervezési munkát is megcsináltuk  tegyük hozzá, erre is egy rendőrminisztert kellett várni, mert az elmúlt 12 évben egyik egészségügyért felelős miniszter sem volt elég potens ahhoz, hogy nekigyürkőzzön ennek a feladatnak, hát Pintér Sándoréknak meg így sikerült.

Szóval, biztos, hogy a közegészségügy tovább fog menni lefelé a lejtőn, és ebből kik profitálnak, na, kik? A maguk oligarcha barátai. A Tiborczok, a Mészárosok, a Garancsik meg most újabban a Lantos Csabák, akiket beemelnek a kormányba is. Az oligarcha kormány magánegészségügyi ellátó intézményei ebből csodálatosan fognak profitálni. Tehát örülök, hogy megint sikerült megvalósítani azt a modellt, hogy lerohasztják az állami szolgáltatást, jelen esetben a közegészségügyet, és kiszervezik a fizetőképes részét ebből azoknak a haveroknak, akik aztán terveik szerint évtizedeken keresztül súlyos tíz- és százmilliárdos profitokat fognak együttvéve kivenni a rendszerből, kivenni a magyar emberek zsebéből, nyerészkedni fognak a betegeken, és azokon az értük aggódó hozzátartozókon, akik egyre kevésbé remélhetnek minőségi ellátást a magyar közegészségügyben. Ez az önök eddigi teljesítménye, és ez az új egészségügyi reformjuknak a várható eredménye.

Úgyhogy a Párbeszéd nevében én azt javaslom önöknek, ha esetleg a magyar emberek érdekére, az ő jóllétükre és egészségükre is tekintettel lennének, akkor vonják vissza ezt a teljesen elhibázott reformcsomagot, konzultáljanak valódi szakértőkkel, hallgassák meg a véleményüket, építsék be. Megkockáztatom, hogy az ellenzéki pártok véleményét is meghallgathatnák, és a mi szakértőink tanácsait is beépíthetnék egy egészségügyireform-tervezetbe, és ne a benyújtás után, a vita előtt egy nappal hívjanak össze egy egyeztetést, mert annak, ugye, már értelme nem sok van.

De tudják, mit? Cáfoljanak ránk, az itt elhangzott érveinket építsék be saját módosítókkal, vagy fogadják el a Párbeszéd és más ellenzéki pártok módosítóit, és akkor lehet, hogy ebből a törvényből nem egy akkora szörnyszülött lesz, mint ahogy most kinéz, hanem valami, ami legalább helyenként javítani és nem rontani tud az amúgy is önök által pocsék állapotba hozott magyar közegészségügyi rendszeren. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki sorokból.)