DR. TÓTH BERTALAN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ámulatba ejt államtitkár úr a hozzászólásaival, hogy milyen iszonyatosan jó irányba halad az egészségügy fejlődése, és az elmúlt években micsoda vívmányok történtek és mennyire javult az egészségügyi ellátás. A csepeli esetekre meg tulajdonképpen talán azt is lehetne mondani, hogy kiragadott egyedi esetek, bár képviselőtársam elég hosszan sorolta ezeket az eseteket, és jelezte, hogy ezt még folytatni fogja. De azért érdemes megnézni  amire önök is nagyon sokszor szoktak hivatkozni , hogy az emberek mit gondolnak a magyar egészségügy állapotáról. Most halljuk itt az ellenzéki oldalról, hogy milyen tapasztalatok vannak, a kormány oldaláról meg azt, hogy milyen fantasztikusan jó irányba mennek a dolgok, és mennyire sokat fejlődött az egészségügyi ellátás.

Idén nyáron az Ipsos nevű nemzetközi kutatócég egészségüggyel kapcsolatos kutatást végzett 34 országban. Október elején jelent meg ennek a kutatásnak az eredménye. A 34 országban benne volt Chile, Peru és Mexikó is, valamint nyugat-európai országok is. Több kérdés kapcsán Magyarország végzett mindig az utolsó helyen, ami a legtöbb negatív választ jelentette. Mondok négy példát. Az első kérdés az egészségügy minőségére vonatkozott, hogy nagyon jó, nagyon rossz; a két szélső értéket mutatja ez a kutatás. A megkérdezett magyar állampolgárok 53 százaléka mondta azt, hogy nagyon rossz, és csupán 14 százaléka mondta azt, hogy nagyon jó. Föltették a kérdést úgy is, hogy az egészségügy Magyarországon a legjobb ellátást adja-e. Erre 70 százaléknyian azt válaszolták, hogy nem, 10 százalék mondta azt, hogy igen. Volt egy olyan kérdés, ami nagyon fontos, és itt is több felszólalásban is felmerült, hogy egyenlő feltételekkel jutnake hozzá a magyar állampolgárok, egyenlő eséllyel férneke hozzá az egészségügyi ellátáshoz. Mi azt mondjuk, hogy nem, de mondom, hogy mit gondolnak erről a magyar emberek. A megkérdezett magyar válaszadók 70 százaléka azt mondta, hogy nem, és csupán 15 százaléka mondta azt, hogy igen.

És egy kicsit a jövőbe tekintő kérdést is hadd említsek ebből a kutatásból, ami úgy szólt, hogy mire számítanak a megkérdezettek a jövővel kapcsolatban, hogy jobb lesze az egészségügyi ellátás. Az említett országokban, Chilében, Peruban és Mexikóban is a megkérdezetteknek közel a fele azt mondta, hogy ők jobbra számítanak. A Magyarországon megkérdezettek 45 százaléka mondta azt, hogy rosszabb lesz az egészségügy helyzete és az egészségügyi ellátás a jövőben, és csupán 8 százalék volt bizakodó, hogy ez javulni fog. No, ezt gondolják a magyar állampolgárok, a magyar emberek a magyar egészségügyről. Érdemes ezt figyelembe venni. Nemzeti konzultációban is lehetne esélyt adni, ha valós kérdéseket tenne fel a tisztelt kormányzat, még mielőtt nekiáll egy ilyen átfogó reformnak, hogy mégis mit gondolnak a magyarok a magyar egészségüggyel kapcsolatban.

Nézzük meg a jelenlegi helyzetet is! Itt is több felszólalásban már elhangzott, hogy amit a jelenben látunk, az az, hogy van egy kormányzat, amely egyre több adót szed be. Itt van az áfabevétel 1100 milliárd forintos többlete az első kilenc hónapban, tehát nem is az egész évben, és közben egyre több ellátásból vonul ki az állam. Milyen kormány az, amelyik egyre több bevételhez jut, de a kiadási oldalra, ami az emberek ellátásáról szól, meg egyre kevesebbet akar költeni, és kivonul. Például a nemrég tárgyalt szociális ellátással kapcsolatos jogszabály szerint az állam kivonul ebből az ágazatból, aztán a posták bezárását is szeretném megemlíteni, és a mostani egészségügyi nagy reform sem szól másról, mint hogy a jelenlegi rossz helyzethez igazítja a rendszert. Tehát nem a rossz helyzeten akar javítani, hanem hoz egy olyan jogszabályt, amely ehhez a rossz helyzethez igazodik. Ellátásjavulásra utaló jelet nem nagyon látunk ebben a jogszabálytervezetben.

S akkor nézzünk egy kicsit a jövőbe! Ahogy mondtam, a közvélemény-kutatásban is szerepelt egy jövőre mutató kérdés. S ha a jövőre tekintünk, akkor érdemes megnézni, hogy milyen kiadási előirányzatot jelzett a magyar kormány az úgynevezett konvergenciaprogramban, amelyet le kellett adni, az Európai Bizottságnak be kellett mutatni. Ez a 2022-26 közötti időszakra vonatkozik. Itt bátrabb volt a kormány, mert egészen 2070-ig adott egy prognózist ebben a konvergenciatervben, és megjelölte azt, hogy GDP-arányosan mennyi pénzt kíván ez a kormány elkölteni 2070-ig. S itt jön a döbbenet. 2019-től indul ez a számsor a kormány által leadott konvergenciaprogramban, és a kormány itt azt írja le, hogy GDP-arányosan 4,8 százalék volt az egészségügyi közkiadás aránya, és ezt a 4,8-ról 2070-ig 5,6 százalékra kívánja emelni, miközben jelenleg Nyugat-Európában az átlag 7 százalék.

Van még egy döbbenetes számsor ebben a konvergenciaprogramban, amely azt jelzi előre, hogy ebben az időszakban a magyarok hány százaléka lesz 65 év fölötti. Ahogy mondtam, 2019-től indul, amikor a lakosság 19,6 százaléka volt 65 évnél idősebb, ez 2030-ra 22 százalék, 2070-re pedig 30 százalék lesz, tehát a magyar népesség 30 százaléka lesz 65 évnél idősebb, és ehhez képest tervezi a 4,5 százalékos GDP-arányt 5,6 százalékra emelni.

És ha már összehasonlításról beszéltünk  említettem a nyugat-európai országokban a 7 százalékot , akkor azt is érdemes megnézni, hogy Magyarországon a közkiadás, amit az állam az egészségügyre fordít, most körülbelül 4,5-5 százalék között van GDP-arányosan, de az egészségügyi kiadásokra a teljes költés nemzetgazdasági szinten közel 7 százalék.

(2.30)

Ez azt jelenti, hogy a magyar emberek, ha megnézzük az összkiadást az egészségügyben, akkor 30 százalékát zsebből fizetik, államtitkár úr, fizetős egészségügy. Zsebből fizetik! Közkiadásban elkölt a költségvetés körülbelül 2000 milliárd forintot egészségügyi ellátásra, és az emberek ezen felül 950 milliárd forintot  950 milliárd forintot!  költenek egészségügyi kiadásra, 30 százalék! Nyugat-Európában ez 15 százalék.

Tehát értem én, hogy itt kritizálják Komáromi képviselőtársamat a 300 forintos vizitdíjjal kapcsolatban, csak itt 950 milliárd forintról beszélünk, amit évente a magyar emberek kifizetnek magánegészségügyre. Nyilván ebben benne vannak a tb által nem finanszírozott gyógyszerek, egyéb más kiadások, amelyek nem feltétlenül orvosi ellátást jelentenek, de a magánegészségügyi ellátásra 400 milliárd forintot, ebből a 950 milliárdból 400 milliárd forintot költenek el, ez a magánegészségügy a betegek által befizetett árbevétele. Nyilván több pénz folyik be a magánegészségügybe, hiszen bizonyos ellátásokat maga az állam rendel meg, labor, diagnosztikai központ, egyes beavatkozásokért az állam fizet még a magánegészségügynek körülbelül 350 milliárd forintot.

Tehát ha arról beszélünk, hogy mi a jövő, akkor azt kell hogy mondjam, hogy nem rózsás a jövő, hiszen ez a GDP-arány, nyilván lehet azt mondani, hogy ne mindig Nyugathoz hasonlítsuk magunkat, de az a baj, hogy ez önmagában tragikus. És ha megnézzük a Magyarországról szóló versenyképességi jelentéseket az OECD-től, akkor minden egyes jelentésben sajnos benne van a magyar egészségügy tragikus helyzete mint versenyképességet rontó tényező.

Tehát azt jelenti a kormány terve a konvergenciaprogram szerint, amit felvázolt elénk, hogy az a közös, amit összead a magyar adófizetők közössége, abból, ha megnézzük az egészségügyre fordítandó összeget, de ha megnézzük a jóléti kiadásokra fordítandó összegeket arányaiban, akkor sajnos azt kell mondjam, hogy a jóléti kiadásokra évről évre kisebb arányt fordít a költségvetés, és az egészségügyi ellátásra sem fordítja azt a mennyiségű pénzt, amely szükséges lenne ahhoz, hogy a kettészakadása a magyar társadalomnak megálljon, és mindenki egyenlő eséllyel férjen hozzá a megfelelő színvonalú állami szolgáltatáshoz. Ugyanis ez az alacsony GDP-arány sajnos azt jelenti, hogy még inkább a magánegészségügy felé tereli a betegeket, és ez azt jelenti, hogy nyilván akinek van pénze, az meg fogja tudni fizetni, akinek nincs pénze, az pedig az egyre romló állami egészségügyi ellátást kell hogy igénybe vegye.

Sajnos, volt ilyen korszak Magyarország életében, nem szeretnénk, hogy a jövőben ilyen korszak köszöntsön be újra, de sajnos ezt látjuk az oktatási rendszerben is, ezt látjuk sok-sok olyan támogatási rendszerben, amit ez a kormányzat tesz. Egyetlenegy példát hadd mondjak, hogy a munkaadók egyre kevesebb közterhet kell hogy vállaljanak, míg a munkavállalóknak meg sajnos ez az arány nem változik, ez sokkal magasabb, mint akár Európa más országaiban vagy a környező országokban, gondolok itt például a minimálbér adóterheire. Tehát egyszerűen egy torz társadalomfilozófiát követ a Fidesz, ezt valósítja meg, azokra költ, olyan rétegekre költ többet, nyújt jobb szolgáltatást, akiknek megfelelő jövedelmük van, akiknek pedig nincs, azok sajnos elesnek ezektől a szolgáltatásoktól, illetve sokkal rosszabb minőségű szolgáltatásokat kapnak.

Éppen ezért, ha megnézzük, hogy mennyi pénzt szán a Fidesz-kormányzat az elkövetkezendő időszakban az egészségügyre, akkor sajnos azt kell mondjam, hogy ez a rendszer-átalakítás inkább nem szól arról, mint ahogyan említettem a felszólalásom elején, hogy berögzítse ennek a rossz helyzetnek az állapotát, és tulajdonképpen a rendszert igazítja a rossz helyzethez, és nem a rossz helyzetet kívánja javítani. De kérem, hogy tanulmányozzák azért a közvélemény-kutatásokat, és hallgassák meg az itteni észrevételeket, hogy a magyar emberek mit gondolnak a magyar egészségügyi ellátásról, és mit kell hogy megéljenek nap mint nap. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)