DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én nyolc és fél órával ezelőtt elhamarkodottan megígértem önöknek, hogy részletesen el fogom mondani mindazt a kritikai javaslatot, amit egyébként itt a többiek már mind elmondtak, úgyhogy lehet, hogy azzal nem fogom gyarapítani a vitát jelenlegi helyzetében, mert nagyjából felesleges lenne elmondani azt, hogy valóban gond van az „egy megye, egy kórház” koncepcióval, van kifogás a laborállamosítással, és az összes többi kritika nagy része egyébként valid és helytálló.

Én inkább most reagálnék pár olyan kérdésre, ami itt felmerült, és talán közelebb jutunk a megoldásához azoknak a problémáknak, amit Rétvári államtitkár úr is említett, illetve a többiek is felvetettek. Sorjában menve: volt szó a netával kapcsolatosan, a népegészségügyi termékadóval kapcsolatosan, amely valójában egy innovatív forrásbevonási kísérlet volt, és valóban arról szólt, hogy „a szennyező fizet” elve alapján az egészségtelen termékek után olyan bevételhez jusson az egészségügy, amellyel kompenzálni lehet a népegészségügyi programokban az okozott kárt.

Államtitkár úrtól korábban kérdeztem, és akkor nem kaptam rá választ, talán nincs is rá tételes kimutatás, hogy a most már 60 milliárd forint összeg milyen programokra fordítódik, tehát hogy mi az, ami tételesen kimutatható címkézetten, hogy erre megy. Nagyjából arra jó a neta, hogy egy bevételi oldalon feltüntetett forrás, és a nagy egész egészségügyi finanszírozásban, amely, mindannyian tudjuk, valójában adóból van finanszírozva, semmint a társadalombiztosítási befizetésekből, tehát nem erre dedikált és erre hivatott befizetésekből…  szóval, nem látjuk, hogy a neta hova megy. Ezt azért jó lenne tudni, mert valójában az egész koncepciójának a lényege az volt, és ez „a szennyező fizet” elvéhez kapcsolódik, hogy ellensúlyozni, ellentételezni lehessen azt a kárt, ami az egészségtelen ételekkel kapcsolatban felmerül, és a helyes életmódot is propagálja.

Szó volt az egészséges életmódról és a mindennapi testnevelésről. Valóban fontos a testmozgás, azonban azt is érdemes lenne megnézni és most már adatokkal alátámasztani, hogy ennek milyen, mondjuk úgy, egészségi eredménye, egészségnyeresége volt. Lassan eltelt annyi idő, ami ebben a távlatban értelmezhető adatokat tud képezni és megmutatni, hogy az a korosztály, aki a mindennapi testnevelésben volt, mennyivel másabb egészségi mutatókkal rendelkezik, mint azok, akik nem voltak. Ezt feltételezni kellene, hogy van ezzel összeállítható és párba állítható adatunk az előző időszakról. Ugyan én tudom, hogy nincs, így aztán nagyon nehéz egymáshoz viszonyítani ezeket, de valóban nagyon fontos lenne az adatalapú elemzés.

Ami az adatalapú vitát illeti, talán újdonság volt, hogy Takács államtitkár úr többször hivatkozott adatokra. Ezt jó lenne sokszor és többször látni az államtitkárságtól. Államtitkár úr korábbi foglalkoztatója, minisztériuma nem volt híres ezeknek az adatoknak a kiadásáról, aztán a koronavírus-járvány alatt, ami lehetett, az el is romlott, tehát még kevésbé lehetett adatokhoz hozzáférni. Lényegében adattitkot képezett minden, ami az egészségüggyel kapcsolatos volt, így azokat a szakma vagy bárki elemző számára fontos adatokat szinte képtelenség volt megszerezni. Örülök neki, hogy azért többször utalt államtitkár úr, Takács államtitkár úr arra, hogy milyen adatokból dolgoztak.

(2.40)

Ami a dohányzást illeti, sajnálom, mert nem találtam meg azt az elemzést, amiből dolgoztam, egy viszonylag alapos elemzés volt, és a 2021-es évben keletkezett, tehát nem is annyira régi elemzésről van szó, amely, ha jól emlékszem a trendre, világosan rámutatott, hogy az a cél, ami a dohányzás visszaszorítása és nagyon radikális és nagymértékű visszaszorításaként megjelent, a trafikok bevezetésének az első kettő-három évében talán jelentkezett, és utána megtorpant ez a visszaszorítás. Az adatok pedig azt mutatják, hogy az a cél, ami a fiatalkorúak dohányzással szembeni fellépésével volt indokolva 2011-ben a sokuk által és talán önök által is aláírt törvényjavaslatban, tehát a trafikok létrehozásánál, az lényegében nem valósult meg.

Idézte Szabó Szabolcs képviselőtársunk, hogy az európai fiataloknak az egyötöde él dohányzással, Magyarországon ez az egyharmadát jelenti, közel egyharmada, amivel az a nagy probléma, és ez tudományosan alátámasztott tény, hogy minél hamarabb kezdi el valaki a dohányzást, annál nehezebben fog felnőttkorában vagy a későbbiekben leszokni, tehát nagyon nehéz őket a dohányzásról elvezetni. Az a csökkenés, ami jellemzően történt, nem a dohány-kiskereskedelem módja miatt történt, hanem valójában az árak miatt történt, tehát a dohánytermékek árának a szignifikáns emelkedése, ami egyébként adópolitikai munkának az eredménye, illetve nyilván bevételi oldalon egy forrásteremtési oldal, szóval, az volt az, ami igazából csökkentette, de mondom, nem abban az elvárt ütemben csökkentette a dohányzás arányát és a dohányzók számát.

Nagyon fontos lenne, és akkor itt az egészre, és már korábban felhívtuk erre a kritikai elemre a figyelmet, hogy addig, amíg a kapuőri funkciót ellátó háziorvosok érdemleges adattal akár a saját betegkörükről, a saját pacienseikről nem rendelkeznek, tehát egy háziorvos nem tudja megmondani, hogy hány dohányosa van, hány cukorbetege van, és nem fogja tudni megmondani, hogy ezek ellen milyen stratégiával vagy milyen prevenciós tevékenységgel megy neki; addig, amíg az EFI-knek, az egészségfejlesztési irodáknak szerintem továbbra sincs megtalálva a helye, gyakorlatilag 2015 óta vergődnek, és különböző uniós projektekből próbálják életben tartani falunapos mérésekkel és egyebekkel, amiknek gyanítom, hogy semmilyen visszacsatolása nincs, és semmilyen adatban nem képződnek le, ami utána kutatható vagy bárhol felhasználható lenne; szóval, amíg a preventív oldalnak ez nincs megerősítve, és maguk a háziorvosok sem képesek átlátni azt az adattömeget, ami van, ezt talán nem is nagyon várhatjuk el tőlük, hogy ebben hatékonyan részt vegyenek. Márpedig nagyon fontos lenne, hogy részt vegyenek ebben.

Itt egy másik kérdés. Államtitkár úr mondta, hogy az egy főre jutó vagy a lakosságarányos orvosokkal miként állunk. Az, hogy Magyarországon miért tűnik úgy, hogy kevésnek tűnik az orvos, márpedig volumenében, tehát számában és számosságában az európai átlag fölött vagyunk, szerintem ez egy magyar sajátossága a rendszernek, mert mindvégig arra lett szoktatva a modern medicina megjelenésétől számítottan, és különösen a szocialista, kommunista időszakban, hogy egy kórházközpontú és orvosközpontú ellátást szerveztünk. Az embereknek az volt és az a legfőbb primer élménye az egészségüggyel, hogy ők akkor gondolják úgy, hogy az ellátásuk megfelelő helyzetben van, ha orvost látnak a problémájukkal. Holott a modern egészségügynek az egyik legfontosabb eleme lenne az, hogy orvost csak abban az esetben lássanak, és az orvost csak akkor kelljen ténylegesen foglalkoztatni, csak akkor kerüljön kórházba valaki és menjen kórházba, amikor ténylegesen indokolt a kórházba való és az orvossal való találkozó.

A magyar beteg-orvos találkozószámok, ha vannak ilyen statisztikák Európában, nagyon sok ország ezt nem vezeti, Magyarországon ezek rekordokat döntögettek. Tehát egy túlhasználata volt, egyrészt, ahol orvost lehetett találni, másrészt a háziorvosi rendszernek egy túlhasználata volt, és ezt a lényegi kapuőri szerepet, amely volt, nem tudta betölteni. Ezért mondom, hogy ez egy optikai csalódása igazából a magyar rendszernek. Ettől függetlenül ezt, hogy szokták mondani számítástechnikában ezt, a felhasználói élményt, tehát akkor mondjuk úgy, hogy a használók élményét, hogy ők miért nem jutnak orvoshoz, és miért nem orvos látja őket, ebben még nagyon sok dolgoznivalónk van és tudatformáló, és szerintem az oktatásban lehet ennek megteremteni az alapját a fiataloknál vagy a fiatalabb generációnál, az ilyen terű igényeket, és elmondani azt, hogy nem feltétlenül akkor kell hogy biztonságban érezzék magukat az egészségügyben, ha velük szemben egy doktor áll, hiszen nagyon sok jó szakdolgozónk van, nagyon sok olyan ember, aki kellő tudással és kellő biztonsággal tudja az ő problémáikat diagnosztizálni, sőt meg is oldani az egészségügyi problémáikat.

Ami a szakrendelőkkel kapcsolatos vita, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, én azt inkább úgy látom, és itt próbálom önöknek lefordítani, hogy itt egy fenntartói kérdés szunnyad ebben az egészben, és egy fenntartói kérdésű vitát vet föl az egész: ugye, ez a gazda, és hogy ki a jó gazdája valóban ennek az intézménynek. A szakrendelőkkel kapcsolatosan azt kellett látni, hogy önmagában az önkormányzatok, márpedig az intézmények nagy része önkormányzat vagy önkormányzati cégek vagy azzal vegyes tulajdonú cégek fenntartásában voltak, alapvetően jól látták el a munkájukat azért, mert az önkormányzat és az intézmény között élő kapcsolat miatt jó igényeket és pontosan azokat az igényeket szolgálták ki, amelyek helyben megvoltak. Mondjuk úgy, hogy ez az ékszerköve volt magának az ellátásnak.

Az, hogy önök azt mondják, hogy egy jobb átláthatóság vagy több adatszerzés vagy egy jobb értesülés szempontjából érdemes átvenni őket, az talán arra hívja fel a figyelmet, hogy az elmúlt 12 évben a modern informatikai fejlesztéseket kihasználva, sőt bármilyen adatkérésnek a lehetőségét kihasználva önöknek rá kellett volna látniuk már erre a rendszerre.

Ezért mondta a szakma folyamatosan azt, hogy egy egységes minőségbiztosításnak kell lennie az egészségügyben, ahol mindenhol ugyanazt várjuk el, és az egységes minőségbiztosítás kimeneti oldala pedig az lesz, hogy mindenki ugyanazt fogja érteni egy-egy beteggel történt eseményből a diagnózis alapján, az ellátás alapján, és önöknek ezek az adatok végképp rendelkezésre kellett volna hogy álljanak eddig is. Tehát önmagában, hogy a rendszerre nem láttak rá, egy óriási probléma, mert a rendszer egyik nagy része és a nagy betegforgalom része maguk a szakrendelők voltak. Tehát ha van valamiért az OKFŐ, túl azon, hogy egyébként irányítsa a hozzátartozó szakápolási intézményeket és kórházakat, akkor az, hogy vezessen róla olyan adatokat, legyen olyan adathalmaza, egyébként a finanszírozón keresztül, ami szintén az önök minisztériuma alá tartozik, tehát ha mást nem, akkor a NEAK-nak mindent kell látni ebben az egészségügyi rendszerben. Szóval, az adatok, amikre önök kíváncsiak, valószínűleg már rendelkezésre állnak és tudniuk is kellene.

És hogy nézhetne jól ki önmagában az a törvényjavaslat, amit önök idetettek? Amikor egy nagy reformra készül valaki, akkor nyilván egy alapvető célt kell leszögezni. Talán ezek az alapvető célok most kimaradtak a javaslat indokolásából, vagy nem kellően fogalmazták meg. Korábban ez Kásler miniszter úr alatt sokkal hangsúlyosabb szerepet kapott, igaz, ő meg a végső termék teljesítésében azért, mondjuk úgy, hogy nagyon sokszor elmaradásban volt, és amit leírt, az nem teljesült. Úgyhogy valahogy úgy kellett volna kinézni, hogy önök egy átfogó célt felrajzolnak benne, amiben mondjuk, azt mondják, hogy a magyar egészségügyi rendszerbe vetett bizalmat szeretnék növelni, tettek volna hozzá operatív célokat, ami mondjuk, az egészségügy eredményességét, a háziorvosok eredményességét hogyan akarják és milyen szintre szeretnék fejleszteni, meg mondjuk, megmondták volna benne, hogy a népegészségügy megújítását miként képzelik, és mondjuk azt, hogy a finanszírozásnál, mondjuk, milyen kihatása lesz annak, amiket önök terveznek, hogy ez egy spórolásalapú reform, amit most terveznek, vagy egyébként egy teljesítménynövelő reform, mert azért nagyon nem mindegy, hogy önök egy egyszerű spórolással állnak hozzá, és úgy látom, hogy például laborszolgáltatásnál úgy tűnik, hogy erről az oldalról fogják meg a javaslatukat és erről az oldalról fogják meg, hiszen nagyjából deklarált cél önöknél, hogy egy jókora, talán 20 milliárd forintos megtakarítást lehessen elérni a laborkassza számára. De miközben ezt a megtakarítást próbálják elérni, a rendszer sem logisztikailag, és itt a logisztikán érteni kell a számítástechnikát is, egyelőre nem áll készen, és nem is biztos, hogy teljesíteni tudja. Tehát ezt is tisztázni kellett volna, hogy önök miként fogják ezt nézni, és beleírni legalább az egész dokumentumba, hogy egy egységes, szektorsemleges minőségbiztosítás legyen, ami nemcsak az állami egészségügyi, de a magánegészségügyi szolgáltatókra is vonatkozik, és akkor lehet, hogy nem is kell a laborszolgáltatásokhoz hozzányúlni, hanem teljesen nyugodtan és egyébként a szektor minden részére kiterjedő és egységes szabályozás alapján jobban lehetett volna biztosítani azt, hogy ha önök spórolni szeretnének rajta, akkor maradjon is majd pénz, és esetleg a rendszer jobb működtetésére használják fel.

Önmagában tehát ezeket szerettem volna hozzátenni. A vita legelején nagyon sok mindent leírtam a daganatos halálozásról. Csak azért nem akarom önökkel ezt megosztani, mert nyilván Takács államtitkár úrnak szólt volna az a reflexió, és talán nyolc óra távlatából édesmindegy, hogy erről beszélünk vagy nem, majd legfeljebb a jelzésemet írásbeli kérdésben felteszem neki, megkérdezem, hogy ön vagy önök vagy akár államtitkár úr egyetérte azzal a megállapítással, amire ki akartam lyukadni. Talán az célravezetőbb és talán ő személyesen is könnyebben tud válaszolni, mint hogy így távollétében tegyem fel ezeket a kérdéseket. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

(2.50)