SEBŐK ÉVA (Momentum): Köszönöm szépen a szót. Ez a felszólalás most egy kicsit töredezett lesz, hiszen reakció nagyon sok mindenre, ami az elmúlt órákban elhangzott. Én is elsősorban Takács úrra reagálnék, bízom abban, hogy Rétvári államtitkár úrnak lehetőségében állt online követni a vita korábbi részét, de szerintem a kérdéseim és felvetéseim anélkül is megválaszolhatók.

(3.50)

Először is Takács úr említette, hogy sajnos elég sok a nyugdíjhoz közeli orvos, és ez valójában kockázatot jelent. Egy kicsit pontosítanék abban, amit elmondott. Dél-Békésben, ahonnan én jövök, ott nem elsősorban nyugdíjhoz közeli orvosok okozzák a problémát, hanem, hogy az orvosaink jelentős része vastagon nyugdíjaskorban van. Nem nyugdíjba fog menni, hanem már több mint tíz éve nyugdíjban van.

Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy sajnos az utóbbi hónapokban elég sok haláleset történt a térség orvosai között, és a megemlékező főhajtásokban nem arról volt szó, hogy 10-15 éve nyugdíjba ment és a nyugdíjaséveiben is igyekezte segíteni tanácsaival a fiatal kollégákat, hanem arról, hogy két-három nappal a halála előtt még aktívan dolgozott. Nem lehet felülbecsülni ebben a helyzetben a borzasztó veszélyeket.

Hogy egy kicsit reagáljak Nacsa úrra is. Ön többször említette már, nemcsak a mai vita során, hanem az elmúlt hónapokban, hogy az, hogy milyen minisztériumok vannak, az nincs hatással arra, hogy milyen eredmények vannak. Én alapvetően nem is feltétlenül vitatkoznék ezzel az érveléssel, látok benne logikát. Amire mégis szeretném felhívni a figyelmet, hogy amióta egy rendőr bácsi foglalkozik az egészségüggyel miniszteri pozícióban (Nacsa Lőrinc: Miniszter úr!  Rétvári Bence: Mi sem így beszélünk rólatok!), azóta van az, hogy a szülészetek szeretik megmondani, parancsba adni, hogy mikor lehet szülni a kismamáknak. Parancsolni nem lehet, hogy ki mikor szüljön, mégis ez lett az új divat.

Takács úr azt mondta, hogy már korábban is volt egy vezénylésre lehetőség, és hogy korábban sem használták ezt visszaélésszerűen. Egyrészt én nagyon mást tudok, hiszen több olyan esetről is tudok, hogy Békés megyéből egyedülálló kisgyermekes szülőket több megyényivel odébbvezényeltek. Arról nem is beszélve, hogy ilyen úgysem lesz, mármint vezénylés alapon nem lehet sem életet tervezni, sem családot tervezni.

Szintén Takács úrra reagálnék, amikor felhívnám a figyelmét arra, amit már a vezérszónoki felszólalásomban is elmondtam, hogy Orosházához legközelebb hospice ellátás Békéscsabán van, ez nem bentfekvős, hanem egy cég biztosítja a palliatív és hospice ellátást a beteg otthonában. Bentfekvős legközelebb Gyulán van. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy orosházi nem hal meg Gyulán. Egész egyszerűen nem kerülnek át oda a betegek, pedig hivatalosan ez lenne az út. Más ellátási módokkal is ez lesz, ha ennyire távol kerül a beteg lakhelyétől maga az ellátás.

Itt volt a vita elején dr. Kovács József, gyulai képviselő, aki korábban egyébként a gyulai kórház főigazgatója is volt, ha jól emlékszem. Tőle szerettem volna megkérdezni  bár igazából nem igényel választ. Van egy olyan speciális helyzet Békés megyében, hogy bizonyos sürgősségi, szívvel kapcsolatos ellátási formákat Gyulán látnak el. Gyula és Orosháza egymástól 60 kilométerre van. Megkérdezném tőle, hogy egészségesnek tartjae ezt a távolságot  időben sem rövid egyébként , és szerinte elfogadhatóe ez, hogy egy ennyire sürgősségi ellátásra ilyen távolságba kell menni, hiszen ugyanez a helyzet fog tovább eszkalálódni, ha az a törvényjavaslat, amit benyújtottak, elfogadásra kerül.

Szerettem volna még egy dologra reagálni, amit Takács úr elmondott, és ez egy személyes történet lesz. Említette, hogy a háziorvosi rendszer  ugye, nem marad senki ellátatlanul, meg ilyen hasonló szép dolgokat mondott, csak nem voltak valósak , és hogy a járványban az oltási programban ez a rendszer sikeres teszten esett át. Szerettem volna egy kicsit elmesélni az én saját oltásom történetét. Én felvettem az oltást természetesen, viszont ez egy eléggé kalandos történet volt.

Amikor megjelent a regisztrációs felület, akkor én azonnal regisztráltam, annak ellenére, hogy meggyőződésem volt és mai napig meggyőződésem, hogy a Fidesz és a kormány részéről súlyos visszaélés volt azzal, ahogy az adatokat kérte és kezelte. A mai napig nem tudom, hogy a Miniszterelnöki Kabinetirodának mi köze van az e-mail-címemhez és a telefonszámomhoz. Nem ez a lényeg.

Regisztráltam, teltek a napok, hetek, nem jött hír sehonnan, amit az elején még annak tudtam be, hogy fiatalként és az állam által ismerten egészséges emberként nem tartoztam magas kockázati státuszba, viszont egy pont után eljöttek a hírek, hogy a kortársaim már hetek óta be vannak híva oltásra, én nem kaptam sem telefont, sem e-mailt, sem semmilyen megkeresést. Akkor én felhívtam a háziorvosomat, hogy ő mit tud, ekkor ő elárulta számomra, hogy már réges-régen megkapta a listát, amelyen minden olyan betege szerepel, aki regisztrált, viszont én nem vagyok rajta. Másnap felhívtam a koronavírus-infóvonalat, hogy akkor most mit tegyek, megadták az NEAK e-mail-címét, hogy írjak nekik. Írtam, másnap válaszoltak is, igaz, rögtön kétszer, két különböző ügyintéző, kétórás eltéréssel, de legalább ugyanazt.

A levelükből kiderült, hogy egy olyan orvoshoz kerültem, akit ismertem, kiváló orvos, viszont történetesen nem volt a háziorvosom, korábban sem volt soha a háziorvosom, az egészségügyi előéletemről annyit sem tud, mint a tényleges háziorvosom. Abba már bele sem megyek, hogy maga a nyomtatvány, ami az oltások előtt kitöltendő volt, nem kérdezett rá olyan alapbetegségre, amely bizonyos oltásoknál egyébként ellenjavallt, és egyébként pont olyan oltást akartak nekem beadni, amit nem nagyon ajánlottak. Végül sikerült azért a megfelelő oltást megkapnom.

Szeretném Nacsa Lőrinc figyelmét felhívni, hogy egyébként az első hullám idején mi is vittünk FFP-2-es maszkot a háziorvosainknak, sőt az én választókerületemben az orvosok, illetőleg a hozzá kapcsolódó munkatársak tőlünk kapták meg az első adag maszkot. Kórháznak is adtunk természetesen.

Rétvári Bencére szeretnék reagálni. Azt már ő mondta, hogy önök elutasítják a fizetős egészségügyet. Én vitatnám. Az én állításom az, hogy jelenleg fizetős az egészségügy. Ha én most bemegyek bármelyik orosházi Facebook-csoportba, akkor azok lényegében magánorvos-keresőként üzemelnek. „Tude ajánlani valaki egy jó endokrinológust?” „Tude ajánlani valaki egy jó szemészt?” „Tude ajánlani valaki egy jó nőgyógyászt?” „Kinél szüljek? Telefonszámot kérek!” Erre vannak használva az orosházi Facebook-csoportok. Ha mindenki átterelődik a magánellátásba, akkor fizetős egészségügyről beszélünk.

Harangozó Tamásra is reagálnék egy kicsit. Kicsit irigykedve hallottam, hogy nyolc éve várják a szülészetet. Itt elég sok szó esett elsősorban Lukács úrtól, és köszönöm szépen, hogy felhívta a figyelmet a preventív intézkedések fontosságára. Mi több mint 12 éve várjuk Orosházán a tanuszodát, a mai napig egy kapavágás nem történt, pedig már 2010-ben is ezzel kampányolt a Fidesz.

Kitérhetnék olyan apróságokra, mint hogy én három évvel ezelőtt egy önkormányzati fórumon találkoztam Gyopáros Alpár úrral, aki ott azt hitte, hogy Fidesz-kampánygyűlésen van, és én akkor felhívtam a figyelmét a Szarvas-Nagyszénás út minőségére, ami azért kiemelten fontos egészségügyi szempontból, hiszen Szarvas nagyon sokféle egészségügyi ellátás szempontjából Orosházához tartozik, és ahhoz, hogy Szarvasról egy beteg eljusson Orosházára, a Szarvas-Nagyszénás utat meg kell tennie, viszont annyira rossz állapotban van, hogy ez egy újszülöttnél vagy egy gerincsérültnél tragikus végkimenetelű is lehet.

(4.00)

Két nagyon fontos dologra szeretnék kitérni. Az egyik: Rétvári úrhoz szeretnék egy kérést intézni. Nagyon sok szép kamera van ebben a teremben, amelyek most vesznek minket, és szeretném, ha arra válaszolna, hogy tudjae garantálni azt, hogy Orosházán megmarad az urológia. Tudjae garantálni azt, hogy Orosházán megmarad a fül-orr-gége? Tudjae garantálni azt, hogy Orosházán megmarad a gyermekosztály? Tudjae garantálni azt, hogy Orosházán az ígéreteknek megfelelően újranyílik a traumatológia?

A másik dolog, amivel kapcsolatban szerettem volna Takács úrra reagálni, és elnézést, hogy mobilról nézem, de frissen reagálva szereztem be az anyagot, amit most fel fogok olvasni. Takács úr nem értette, hogy mi a bajunk ezzel a segítő ápoló intézménnyel. Ő úgy adta elő, hogy ez elsősorban arról fog szólni, hogy itt egy közeli hozzátartozó simogatja a beteg kezét, meg énekel neki, meg mesél neki, meg fotókat mutogat, egyfajta ilyen érzelmi támogatást mutatott be. Szeretném megmutatni, hogy mitől félünk. Selmeczi Gabriella bizonyára meg fog erősíteni abban, hogy nemrégiben megkaptuk az egyik legfontosabb könyvet, ami az utóbbi években Magyarországon megjelent, női országgyűlési képviselők, ez Mérő Verának a Lúg című frissen megjelent könyve, ajánlom mindenkinek. Ebből olvasnék fel egy részletet. Ez a lúggal megtámadott Renner Erika történetét dolgozza fel.

„A sebekből szivárgó nedvek bűze kezdett elviselhetetlenné válni, ezért is örült minden látogatónak. Mindenkinek, mindennek jobb szaga volt, mint neki. Mélyen beszívta az öblítő, a sampon, a parfüm illatát, de egy idő után már a fertőtlenítőét is. A tisztaságot idéző szagoktól kicsit megkönnyebbült. A beszéd fárasztotta. A beszéd arról, hogy mi vesz rá valakit arra, hogy ilyet tegyen, hogy miért is nem jelentették fel, amikor tudták, százszor, ezerszer beszélték, hogy nem normális, hogy beteges, és talán veszélyes is. Hogy mind biztosak voltak, hogy baj van, amikor Erika telefonjai elnémultak. Mind az életéért aggódtak. Mindenkivel ezt kellett megtárgyalni, és ha nem ezt, akkor a sérüléseit, az állapotát.

Az élet, amit ismert, távolinak tűnt, de a felismerés, hogy innentől új időszámítás szerint él majd, hogy az azelőtt és az azután kérlelhetetlensége már mindig vele marad, még váratott magára. Az első napok, majd a következő hetek és hónapok egymásutánjában megismerte az itt és most szabályait. A rövidtávfutás, mindig a következő lépésig gondolni csak a puszta túlélés szigorában. De azt a szagot sosem szokta meg.

A csütörtökre eső harmadik napon a szag olyan erőssé vált, hogy az amúgy is kedd óta morfiumos étvágytalanságban szenvedő Erika gyomra már minden óvatos pózváltásra felfordult. Minden mozdulatától újult erővel csapott fel a már fokozhatatlannak ható bűz, Attilával mégis türelmesen vártak egy arra tévedő nővér felbukkanására, hogy megkérdezzék, mikorra várható a kötözés és az ágy áthúzása.

A szobába benéző ápoló aztán közli, hogy másnap március 15e van, nemzeti ünnep, hétvégén pedig nincs ágyneműcsere, ahogy kötözés sem, így ezekre legkorábban hétfőn kerül sor. Az arcán átfutó fintorból arra következtettek, hogy a felvetést nem tartja indokolatlannak. Ahogy feljebb csúszik az ágyon, Erika érzi, hogy a lucskos kötszertől már a lepedő is teljesen átnedvesedett, ő pedig a saját nedvében tocsog. Hétfőn? Csütörtök van! Üvölteni lenne jó, de nem jön ki hang a torkán. Attila is döbbenten ül. Mire megszólalna, a nővérnek híre sincs. A nyomában beállt csöndet Katika érkezése töri meg. A szobába lépve egy pillanatra hátratántorodik, majd kertelés nélkül a kötözés és az ágyneműcsere felől érdeklődik.

A hétfői dátum hallatán elkáromkodja magát. Olyan nincs! Sarkon fordul, meg sem áll a nővérszobáig, tiszta ágyneműt kér, amit aztán Attila segítségével méltatlankodva húz át. A kötéseket nem merik piszkálni.” Köszönöm szépen. (Taps a Momentum soraiból.)