VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Ezen a vadregényes csütörtök hajnalon szerintem eljött az a pillanat, amikor nagyon sok kérdést tudunk tisztázni, illetve jó pár kérdést, bízom benne, hogy le is tudunk zárni. Elsősorban is teljesen meglepett az, hogy a kormánypárti padsorok képviselői hirtelen mennyire önérzetesek lettek. Meglepett, hiszen az, amikor az önök alelnöke, Szájer József szabadon választott ereszgyakorlatokat mutatott be (Rétvári Bence: Micsoda egészségügyi szakmai hozzászólás!) nemzetközi porondon, vagy Borkai Zsolt visszafogott, családias nyaralásáról láttunk, hogy is mondjam, egészen romantikus képeket, én nem hallottam volna azt a kiabálást, vagy arról sem értesültem, hogy önök felháborodtak volna azon, amit ők tettek. De hát változnak az idők, olybá tűnik.

Nyilván szerintem érdemes tisztázni, hiszen annyiszor szóba hozták ezt az egyeztetést, amire bizonyos az ellenzéki pártok egy jó része nem ment el, hogy miért is nem ment el. Hát, el fogom árulni, államtitkár úr, kapaszkodjon! Elsősorban is azért, mert a meghívóban szó nem volt arról, hogy szakmai egyeztetésről van szó. Politikai egyeztetésen meg nincs miről beszélni, hiszen mi, a Demokratikus Koalíció, a feltétlen transzparencia és nyilvánosság hívei vagyunk. Én azt hiszem, hogy ilyen esetben… (Derültség és taps a kormánypárti padsorokból.  Rétvári Bence: Kampányfinanszírozásban főleg! Éljenek a kampánypénzek! Guruló dollárok! Honnan volt meg a számom, hogy küldjetek üzenetet?) Köszönöm szépen, a hosszú ovációt külön köszönöm. Tehát valójában az, hogy a Belügyminisztérium e-mail-címéről kiment egy meghívó, gondolhattuk volna azt is akár, hogy a rendőrminiszter szeretne minket tájékoztatni példának okáért arról, hogy milyen zsarolás és csalás folyt abban az esetben, amiért kitalálták végül is, hogy szolgáltatót váltanak, és átadják az orvosi ügyeleti szolgálatot a Mentőszolgálatnak. Erről kérdeztem Rétvári államtitkár urat is, azonban tapintatosan nem válaszolt. Tehát én továbbra is fenntartom azt a kérdést, hogy tude arról, hogy bármilyen csalás vagy zsarolás miatt váltanának szolgáltatót a háziorvosi ügyeleti ellátási rendszerben.

De visszatérve az eredeti kérdésre, a másik, amiért mi nem mentünk el, az az volt, hogy már benyújtott javaslatról beszélünk. Szemmel látható az, és ez a harmadik indokom, és ez a mai igen hosszúra nyúlt vita vagy beszélgetés is azt mutatja, hogy abszolút nincsen abban semmiféle remény, hogy önök bármilyen állásponton változtatni fognak, hiszen önök nem ezért ülnek itt, és nem ezért akarták ezt a találkozót sem. Ez nem más, mint egy bábjáték. Ez nem más, mint annak a propagandának a kiszolgálása, amit a maguk főnöke kitalált, és ami az önök feladata, hogy keresztül kell mindenáron verni azt, amit itt most láttunk, akár a szociális ellátórendszerrel, akár most az egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatosan. Valójában azt látjuk, hogy nemhogy minket, ellenzéki politikusokat vagy politikai pártokat nem hallgatnak meg, és fel akarnak használni amúgy ócska kis trükkjeik eljátszására, hanem valójában a szakmai szervezetekkel is ugyanezt a játékot űzik.

Pedig, és ezt elmondtam már valamikor ezelőtt hat-nyolc órával, hogy az önök önkéntes vállalása ez, nyilván azért, és ez meg a külföldi, az Európai Unió felé szóló pávatánc része, hogy valamelyest meg tudják győzni az európai uniós partnereinket arról, hogy önök megpróbálnak megjavulni, és talán nem lopni annyit, amennyit eddig loptak. De azért hogy tisztázzuk, önök voltak azok, és az önök vezetője volt az, aki a saját szép szájával azt ígérte az Európai Unió különböző platformjain, hogy minden törvényjavaslat előtt lefolytatják majd a szükséges szakmai és társadalmi egyeztetéseket (Nacsa Lőrinc: Erre nem jöttek el!)  és most figyeljenek, figyeljen ön is, államtitkár úr , és csak olyan javaslatok kerülhetnek még a kormány elé is, tehát még a kormány elé, nem a parlament elé, a kormány elé is, melyet támogatnak a szakmai szervezetek (Nacsa Lőrinc: Amely egyeztetve van!), melyet támogatnak a szakmai szervezetek. Önök tapintatosan hallgatnak arról, hogy például a MOK, a Magyar Orvosi Kamara bizony nagyon nem támogatja ezt az előterjesztést. (Nacsa Lőrinc: Ez nem igaz!)

(4.10)

Most bármennyire is tetszik vagy nem tetszik, bár erről nagyon nem szívesen hallanak és nem is beszélnek, gondolom, fel fogom önöknek olvasni a MOK nyilatkozatát, hiszen van még rá időnk. Ez a nyilatkozat különben 2022. november 14-én keletkezett, született.

„A MOK elnöksége a magyar orvostársadalom széles körének bevonása, a vélemények összegzése után nem támogatja az egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvénytervezet jelen formájának parlament elé terjesztését, annak egyes, az ellátásbiztonságot és az orvoskollégák közellátásban maradását veszélyeztető rendelkezései miatt. Fontosnak tartjuk, hogy a kormányzat belekezdjen az egészségügy átalakításába, külön kiemelendő és örömteli a szakdolgozók bérrendezésének ígérete, ugyanakkor a tervezett hatástanulmányokat nem ismertető, erőltetett ütemű átalakítás jelentős kockázatokat rejt.

Az ellátórendszer szerkezeti korszerűsítése elkerülhetetlen, de a működésben a túlzott centralizáció elveszi a helyi kezdeményezések és a kreatív megoldások erejét, a hosszú döntési láncok működési zavarhoz és pazarláshoz vezethetnek. A törékeny háziorvosi rendszer átalakítását az igen magas korátlagú kollégák szempontjainak figyelembevételével, szélesebb előkészítéssel lehet megkezdeni, a folyamat nem járhat a szerzett vagyoni jogok sérelmével. A gyógyítás alapja a betegek elemi érdeke, hogy elegendő orvos és szakdolgozó legyen az állami rendszerben. Minden tervnek szem előtt kell tartania azt a célt, hogy magasan képzett, a magánszektorban és külföldön is keresett szakemberek számára olyan feltételeket kell nyújtani, ami stabilan versenyképes a más munkakörökben elérhető terheléssel, például éjszakai és hétvégi pihenés, az egyre gyakoribb home office lehetősége, illetve az anyagi megbecsülés kiállja a jelenlegi 21,1 százalékos infláció próbáját is. Mindezekkel a benyújtandó törvénytervezet több ponton szembemegy, a meglévő bizonytalanságot fokozza.

Nem alkalmas az egészségügyi pálya vonzóvá tételére ez a javaslat, ahol egy orvos, szakdolgozó napi háromórás munkába járásra kényszeríthető, nyugdíjaskorú kollégák éjszakai munkára kötelezhetők, a bérek pedig a miniszterelnökkel kötött megállapodást semmisnek tekintve 20 százalékkal csökkenthetők. Az egészségügy hosszú távú, biztonságos működőképessége érdekében határozottan javasoljuk az egészségügyi átalakításra vonatkozó hosszú távú koncepciók, tervek és tanulmányok publikussá tételét. Kérjük jelen törvényjavaslat részletszabályainak és hatástanulmányainak, a modellkísérlet eredményeinek közzétételét, mindezek társadalmi és szakmai vitára bocsátását jelentősen több mint 5 napos határidővel. Kelt: 2022. november 14e, a Magyar Orvosi Kamara Elnöksége.”

Azt hiszem, ez a nyilatkozat mindent elmond. Minden más, amit mi, politikusok itt hozzáteszünk, csak artikulálása ennek a véleménynek és annak a véleménynek, amit mi a tízmillió magyar szájából tudunk hallani mindennap, és amit önök egyáltalán nem képesek, nem akarnak meghallgatni, mert félnek meghallgatni, hogy milyen is valójában az egészségügy. Ez a legnagyobb probléma.

Nyilván beszélhetnénk nagyon sok minden másról is, beszélhetnénk például a magánegészségügyről, ott folytatva, ahol Rétvári államtitkár úr abbahagyta. Beszéljünk arról, hogy Debrecenben csak az elmúlt időszakban számtalan magánkórházat nyitottak meg fideszes politikusok jelenlétében és úgy, hogy ők vágták át a szalagot. Beszélhetünk arról, hogy az orvosdiagnosztikai képalkotó vizsgálatok többségét ma már a magyar társadalom a fizetős egészségügyben végezteti el. Beszélhetünk arról is, hogy ki is érdekelt abban, hogy valójában a magánegészségügy felé terelje a betegeket és a magyar társadalom jelentős részét. Önök minket próbálnak ebbe a szerepbe belerángatni, de szemmel láthatóan önök azok, akik ebben érdekeltek, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy a NER-közeli vállalkozások, a NER-lovagok azok, akik nagy számban létrehozzák ezeket a magánegészségügyi szolgáltatásokat, a magánkórházakat. Nagy valószínűség szerint önök lesznek azok, akiknek a baráti köréből ki fognak kerülni azok az új befektetők, akik meg fogják csinálni az új szociális törvény alapján azokat a szociális intézményeket, ahol bizony csak fizetős szolgáltatás fejében lehet majd az ápolást elérni.

Ne felejtsük el azt, ami itt most történik az egészségügyi törvény átalakítása kapcsán, azt, hogy az egészségügy gyakorlatilag kivonul a szociális gondoskodásból és ellátásból. (Nacsa Lőrinc: Nem igaz!) Ehhez tegyük hozzá, hogy e hét elején, e hét keddjén verték át a parlamenten az egyik legaljasabb, legszemetebb törvényüket, amelyben gyakorlatilag törvényi betűvel rendelkeztek arról, hogy az állam ki kíván vonulni a szociális gondoskodás rendszeréből (Rétvári Bence: Ezt hol olvastad?), ki kíván vonulni a szociális gondoskodás rendszeréből és gyakorlatilag magára hagyja (Nacsa Lőrinc: Nem igaz, nem igaz, nem igaz!), magára hagyja az arra rászorultakat, és a családot próbálja kötelezni, illetve magát az egyént, aki elszenvedi ezt a tragédiát a saját életében, hogy gondoskodjon önmagáról. Ha ehhez hozzáadjuk azt, hogy ettől a pillanattól fogva az egészségügy is kivonul ebből az egészből, akkor szemmel látható, hogy az önök törekvése az, hogy kialakuljon egy olyan rendszer, ahol aki fizet, az megkapja ezt a szolgáltatást, aki pedig nem fizet, nyugodtan haljon ebbe bele, hiszen más lehetősége nagyon nincs.

Mert látjuk, hogy nagyjából miről is szól ez az egész. Akinek lesz pénze, meg fogja tudni fizetni a magánintézmények szolgáltatását, az ápolásra szoruló családtagjait el tudja helyezni. Hozzá kell tennem azonban, hogy egyre kisebb számú ilyen család van, hiszen önök azok, akik a középosztályt éppen most nyírják ki, önök azok, akik miatt azok a családok, akik eddig biztonságos anyagi háttérrel rendelkeztek, úgy tűnik, hogy hirtelen támasz nélkül maradnak. Akinek pedig nincs arra lehetősége, hogy megfizesse ezt a szolgáltatást, amit önök miatt kell majd megfizetnie, két választása marad. Az egyik az, hogy megpróbálják otthon ápolni a beteg hozzátartozóikat, mindenféle szakértelem és tudás nélkül, ezzel feladva a kevés munkájukat is ebben a hihetetlenül nehéz gazdasági, társadalmi és szociális drámában, amely vár a magyar családokra, és amely bizony nem a külső körülményeknek, hanem az elmúlt 12 év orbáni szabad rablásának köszönhető. Vagy pedig egyszerűen bármilyen mondvacsinált indokkal ezeket a betegeket, ezeket az ápolásra szoruló családtagokat visszaküldik az egészségügyi rendszerbe, ezzel megterhelve az amúgy is padlón lévő egészségügyi rendszer jelenlegi ellátórészeit.

Tehát azt hiszem, hogy amit önök okoznak, az nem más, mint egy hatalmas, aljas átverés, egy olyan társadalmi, szociális tragédia, aminek tízmillió ember fogja meginni a levét. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)