JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót. Ugye, tegnap tárgyalta a parlament a zárszámadást, amiből elég jól kiderül az, hogy annyival több forrás nem érkezett az egészségügybe azért kormányzati részéről. Ugye, itt 0,3 százalékkal lett több az előző évihez képest, ami egészségügyre ment, ami bőven infláció alatti. Ez azért érdekes szerintem ennek a törvénynek a vitájában, mert ha végignézzük a különböző javaslatokat, amik benne vannak, a sürgősség részben a mentőkhöz való átrakását (Rétvári Bence: Nem sürgősség, ügyelet.), nem látjuk nagyon a részletszabályokat, nem látjuk azt, hogy honnan lenne pluszforrás arra, hogy a Mentőszolgálatot ellássák azzal a képességgel, amivel ezt végre tudja hajtani.

Ha megnézzük az ápolási osztályok átrakását, és akkor higgyük el önöknek azt, hogy itt át fogják venni egy az egyben majd ezeket az osztályokat, nem fogják megemelni azokat a térítési díjakat, amik vannak, bár ezt nehéz elhinni úgy, hogy az van a szabályokban, hogy maguk külön az intézmények fogják ezt majd meghatározni, főleg úgy, hogy itt pont arról beszélt az egyik fideszes képviselőtársunk még négy-öt órával ezelőtt, hogy azért van erre szükség, merthogy egységesíteni kell ezeket a díjakat, közben pedig a törvénytervezetben az van, hogy külön fogják meghatározni ezt az adott részleget, hogy itt se látjuk azt, hogy miből lesz pluszforrás ezekre az ápolási osztályokra, amikor átmegy a szociális ellátórendszerbe. Kevéssé történt az az elmúlt 12 évben, hogy bármi, ami a szociális ellátórendszerhez ment át, az pluszforrásokat kapott.

A szakrendelőknél is az van, hogy ha elveszik ezt az önkormányzatoktól, akkor ott is forráshiány fog keletkezni, hiszen azok az önkormányzati pénzek, amelyek eddig beleérkeztek a rendszerbe, azok nem fognak megérkezni.

A tanárbéremelésnél is önöknek az Európai Unió segítségére van szükségük, hogy bért emeljenek, azt halljuk, hogy nincs költségvetési forrás, és ha most ebben a német sajtót olvasgatja valaki, akkor abból az derül ki, és remélem, nincsen igaza a német sajtónak ebből a szempontból, hogy az EU-s pénzek jó nagy részét be fogja fagyasztani a Bizottság. És ebben a helyzetben bennem felmerül, hogy ez a törvényjavaslat hogyan fog megvalósulni. Tehát ha a lényegi változtatások mindegyikéből nem tudjuk, hogy milyen pénzből fogják ezt megvalósítani, nem tudjuk azt, hogy milyen részletszabályok mentén fogják megvalósítani, akkor nagyon-nagyon kérdéses, hogy ez az egész törvényjavaslat hogyan valósul meg. És ez már a sokadik törvény, amióta én itt a parlamentben vagyok, pedig ez nem hosszú idő, amiben úgy nyújtanak be törvényjavaslatot, hogy egyszerűen nem látszik a törvényjavaslatnál, hogy mi lesz a megvalósulásának az alapja.

Úgyhogy én azt szeretném kérdezni, hogy honnan lesz ezekre a fejlesztésekre pénz; hogyan fogják a Mentőszolgálatnak a pluszforrásokat biztosítani; hogyan fogják a szociális ellátórendszernek a pluszforrásokat biztosítani; miért nincsen egyébként a jövő évi költségvetéshez egy módosítás, ami ezeket rendezi; honnan fognak elvenni pénzt, hogy ezek a rendszerek jobban működjenek; és ha felmérték a szakrendelőket, és úgy döntenek, hogy elveszik őket, márpedig azért, amit az államtitkár úr itt mondott korábban, abból azért nagyon úgy derült ki, hogy az a cél, hogy elvegyék őket, akkor hogyan fogják pótolni azokat a forrásokat, amik kiesnek azért, merthogy az önkormányzatok helyett most már önök fognak rendelkezni ezekkel az intézményekkel.

És akkor még egy kérdés, bocsánat, ezt már pár órával ezelőtt feltettem, de hátha Selmeczi Gabriella válaszol arra, hogy az egyéni számlákkal mi történt. Tehát 2011-ben lett egy parlamenti határozat, amit Orbán Viktor is aláírt arról, hogy a magánnyugdíjpénztár államosítása után egyéni számlákat fognak létrehozni a nyugdíjrendszeren belül, én örülnék, ha kiderülne, hogy hová tűntek ezek az egyéni számlák, és miért nem valósultak meg. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)