DR. KOMÁROMI ZOLTÁN (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Összegyűlt néhány kis papír, amelyre felírtam Rétvári államtitkár úr, Takács államtitkár úr, Nacsa Lőrinc képviselőtársam és Selmeczi Gabriella képviselőtársam elhangzott szavait. A speciális hozzászólási rend miatt ők már nyugovóra tértek, de a jegyzőkönyv számára szeretném ezeket elmondani, mert számokról van szó, és téves számok hangzottak el többször is, nemcsak ezen az ülésen, hanem a korábbi üléseken is. Mivel az államtitkár úr mindegyik számot papírról olvasta, szeretném elmondani, hogy aki ezt a papírt neki előkészítette, tévedett.
Nem véletlenül mondta Pintér Sándor miniszter úr a bizottsági meghallgatásán, hogy tisztába szeretne jönni azzal, hogy ténylegesen hány orvos dolgozik a rendszerben. Eltelt hat hónap, és nem hallottuk ennek az eredményét, amire pedig én kíváncsi lennék, ezért ezt is meg fogom kérdezni. Majd néhány kérdést írásban fogok feltenni, hogy választ kapjak rá. De nekem az a gyanúm, hogy az orvosok működési engedélye alapján számolják az orvosokat, nem pedig az orvosi nyilvántartási szám, pecsétszám alapján. Így tulajdonképpen két évvel ezelőtt nekem is négy működési engedélyem volt, pedig egyedül vagyok, és egy pecsétem volt erre a célra.
Mindenképpen szerettem volna Rétvári Bence államtitkár urat és Nacsa Lőrinc képviselőt felkérni, hogy ne használják ezeket a szófordulatokat, hogy „Komáromi Zoltán azt akarta mondani”. Én nem vagyok Arany János (Zsigó Róbert: Nem!), de Arany János klasszikusan azt mondta, hogy „gondolta a fene”. Én nem mondtam ki azokat a szavakat, amelyeket ő is, Nacsa Lőrinc is mondott. Szeretném is megkérni őket, hogy tiszteljük annyira egymást, hogy ha valaki mond valamit, azt lehet idézni, de ha nem mondott, akkor ne fogjuk rá.
(8.10)
A praxisfinanszírozás előkerült, hogy a háziorvosi rendszer mennyivel több pénzt kap most, mint 12 évvel ezelőtt. Ez valóban igaz, de ennek a pénznek a legnagyobb része az orvosibér-emelés következtében került ide, amit szerintem egyik oldalról sem bírált senki sem. Azt természetesen szóvá tesszük rendszeresen, hogy az ápolók béremelése nagyon kellene hogy utolérje az orvosibér-emelést, ugyanis csapatban dolgoznak, és nem tesz jót a csapatmunkának, ha két oldalon tekintik magukat. Ez tényleg nem szerencsés.
A praxisközösségekről. Szó volt róla, hogy dietetikust vesznek föl, gyógytornászt vesznek föl, szakorvosokat vesznek föl. Itt a csoportpraxis az a kifejezés, amikor a háziorvosok mellett más szakorvosok is részt vesznek. Nem is értettem igazából, hogy miért kell a törvényben kihúzni ezt a lehetőséget, ugyanis bármelyik megoldás egy jobb minőségű ellátást nyújt a betegek számára. De azt is meg fogom majd kérdezni, hogy a háziorvosi rendszerben hány háziorvosnak van a foglalkozás-egészségügyi szakvizsgán kívül, karbantartott olyan szakvizsgája, ami érvényes működési engedélyre jogosít.
Itt szó esett arról, hogy aki teheti, és aki rászorul, az az állami ellátásból a magánegészségügybe menekül, ahol egyébként nagyrészt fideszes érdekeltségek alakultak ki. Viszont ezzel kapcsolatban azt szerettem volna hozzátenni, hogy annyira nagy a humánerőforrás-probléma hazánkban nem most, már évek óta , hogy nekünk jó esetben egy egészségügyre való szakemberünk van. Nagyon meg kell gondolni, hogy a kormány és a törvényhozás inkább a közfinanszírozott egészségügyi rendszer működőképességére koncentráljon. Emiatt egyébként szükség lenne arra és ez hiányzik a törvényjavaslatból , hogy tisztázza a magánellátás és a közfinanszírozott ellátás közti határokat, és bizonyos szabályokat is alkosson arra, hogy ez a két dolog ne keveredjen.
Viszont Selmeczi képviselőtársam félreértette egyszer egy nyilatkozatomat valószínűleg nem hallgatta végig, csak egy mondatot ragadott ki belőle , ugyanis én beszéltem arról, hogy hasznosnak tartanám, ha a kórházak jogosultak lennének fizetős ellátást ajánlani a betegek számára. Ez nem azt jelenti, hogy a közfinanszírozott ellátásért pénzt kérjenek, hanem a szabad kapacitásaikat értékesíthessék. Ezáltal többletbevétel kerülne az intézményhez, amit egyébként az egész intézmény javára tudnának fordítani. Igazából három modell el is indult ebben a három kormányzati ciklusban. Az egyik a veszprémi kórházban, főleg a szülészekre koncentrálva, a másik az Uzsoki Kórházban, ott volt diagnosztika, fekvőbeteg- és műtéti ellátás, a harmadik pedig az egyetemen a Semmelweis Kft. Nem tudni, miért, de ezt valamikor 2015-ben vagy 2016-ban egy Zombor Gábor államtitkár úr által indított rendelettel megtiltották. Holott azok az emberek, akik ott dolgoznak a kórházakban, amikor befejeződik a munkaidejük, akkor fölöltöznek, elmennek egy magánszolgáltatóhoz, ott végzik tovább a munkájukat, ott keresnek pluszpénzt, és innentől kezdve a haszon a magánellátóé. Míg ha a kórházban végezhetnék, és mondom, nagyon jól elhatárolva, kifehérítve, akkor a kórház jutna többletellátáshoz. Úgy gondolom, hogy ez hasznos lenne, nem pedig káros és veszélyes az emberek számára.
Visszatérve Rétvári Bence államtitkár úrhoz: tőle és Nacsa Lőrinc részéről is elhangzott az, hogy másfél óra volt a Belügyminisztériumban a parlamenti pártok frakcióvezetőivel a tanácskozás, a konzultáció. Én úgy gondolom főleg, hogy ott szakemberek is voltak, ahogy hallottuk , hogy ez a másfél óra megalázóan kevés egy ilyen nagy horderejű törvényjavaslathoz. Én úgy gondolom, nekünk volt igazunk, amikor azt mondtuk, hogy ilyen keretek között nincs értelme. Ha egy héttel előtte vagy esetleg a törvényjavaslat benyújtása előtt van ilyen konzultáció, mint amit néhány képviselőtársam is fölvetett, annak van értelme, mert akkor az ember úgy érzi, hogy ha egy jó ötletet vagy egy jó szempontot tud letenni az asztalra, azzal elősegíti ezt a folyamatot. De így, hogy tájékoztatást kapunk, azzal nem ment előre a helyzet.
Itt jutott eszünkbe az, hogy a Boston Consultingnak ez a nem tudom, hány száz évre titkosított anyaga többek között valószínűleg azt tartalmazza, hogy többlet költségvetési forrás befektetése nélkül változtassa meg a kormány az egészségügyi ellátást, ami szerintem nonszensz, mert az orvosbérek nagyon szépen rendbe tettek egy problémát, de ezt a folyamatot folytatni kell, mert még mindig nagyon-nagyon recseg-ropog a szerkezet, és amíg ez a humánerőforrás-krízis fönnáll, addig nem is nagyon lehet rendet tenni.
A városi önkormányzati rendelők bedarálása vagy megyei kórházhoz való betagolása szerintem eléggé veszélyezteti azt a megint csak jó ötletet, ami most már 10-15 éve napirenden van, hogy a lakóhelyközeli ellátást, a definitív ellátást próbáljuk meg szélesíteni, hogy a betegeknek minél kevesebbet kelljen messzebbre menni és az ellátórendszer távolabbi részén igénybe venni az ellátást. S kétszer is elhangzott az, hogy betegútkövetés. Én inkább a betegút-menedzselést mondanám, mert az, hogy lekövetem, hogy a beteg merre megy a rendszerben, az egy szép dolog, de ez egy adminisztratív dolog. Ha viszont menedzselem a beteget, akkor olyan helyre tudom küldeni, ahol a legmegfelelőbb ellátást fogja kapni.
S még egy momentum ebben: amikor a járványhelyzetre hivatkozással az önkormányzati rendelőket a megyei kórházak alá rendelték, az első intézkedés, tudják, mi volt? Az, hogy a főigazgatóknak, igazgatóknak nyilatkozattételi tilalmat rendeltek el az OKFŐ részéről. Nem biztos, hogy ezzel jót tettek a járványhelyzetnek, mert azért egy-egy újságíró szerintem nagyon jól be tudta volna mutatni azt a heroikus munkát, amit végeztek mind a kórházakban, mind a rendelőintézetekben, és talán mindenki egy kicsit komolyabban vette volna ezt a járványt.
Szó esett arról is, hogy az orvosok teljesítménye visszaesett, főleg az átlagfinanszírozás esetében. Ott is többször szóvá tettük, és itt is most szeretném, hogy rögzítsük a jegyzőkönyvben, hogy amíg egy menedzsment nem kap pénzt arra, hogy motiválja a dolgozóit, az nem fog működni. De ha egy jó menedzsment jól használja ezt fel, de ahhoz adni kell neki pénzt, mert az egész büdzsének körülbelül a 85 százalékát a bér és bérköltségek teszik ki, abból a 15 százalékból neki működtetni kell az intézményt, abból ő nem tud sem jutalmazni, sem semmit. Az pedig szerintem egy nagyon rossz megoldás, ha fenyegetjük a dolgozókat azzal, hogy ha valamilyen még nem ismert szempontrendszernek nem tesz eleget, akkor 20 százalékkal csökkenteni fogjuk a bérét.
És akkor a számok. Sokszor elhangzott, hogy Molnár Lajos 16 ezerrel csökkentette a kórházi ágyak számát. Hát, csak 15 036-tal, de azt Takács államtitkár úr mondta, hogy orvostechnikai fejlődés miatt nem volt szükség annyi ágyra. Ezt az is bizonyítja, hogy jelenleg 41 786 akut ágyunk van, azaz a 45 131-ből tovább csökkent. Tehát gyakorlatilag a Fidesz-kormány is csökkentett aktív ágyakat, mert az élet ezt kívánta meg, de akkor nem kéne állandóan ezt a 16 ezret mondani. S még finomítanám egy kicsit ezt a számot. 2005-ben 76 százalék volt az ágykihasználás, 2006-ban alig 70 százalékos, és amikor megszűntek ezek az ágyak, csodák csodája, 69 és 75 százalék volt. Tehát nem lett zsúfoltság rajta, hanem ténylegesen a kórházak, az intézmények alkalmazkodtak az új rendekhez, és tulajdonképpen maradt ugyanazon a színvonalon. Egyébként most is így áll az akut ágyak kihasználása.
(8.20)
Arról is szó volt, hogy 6 ezer egészségügyi dolgozót bocsátottak el 2006-07-ben. Magyarországon 2005-ben 32 563 orvos dolgozott, 2007-ben 32 202, magyarul: 361-gyel kevesebb, és 2008-ban 36 088, tehát innen már 4 ezerrel több. Itt valószínűleg változás volt, hogy mit számolnak egy orvosnak, de most is ilyen számokról volt szó. Ha a nővérek számát nézzük, az egészségügyi szakdolgozókat, 2005-ben volt 105 317 egészségügyi szakdolgozói állás, és ebből be volt töltve 101 324, vagyis 96 százaléka, és ebből tulajdonképpen 3215-tel csökkent a nővérek száma. Tehát ha a kettőt összeadom, akkor ez 3500 és nem 6 ezer, tehát itt is erre figyelni kellene. Egyébként most megint csak 2021-re 3540-nel nőtt, tehát 12 év alatt, illetve 15 év alatt ennyivel több nővér dolgozik a rendszerben, de erre azért figyelni kellene, hogy itt pontos számokat használjunk.
Városi kórházak. Hogy városi kórháznak nevezhetünk egy olyan intézményt, amelyik 0-24 órában kettő fekvőbetegszakmában nyújt ellátást, és megyei kórháznak hívhatjuk azt, amelyik 24 órában sürgősségi osztályt és öt fekvőbetegosztályt működtet, ilyen alacsonyra soha nem volt téve a mérce, tehát jó lenne ezt végiggondolni, mert így még a megyei kórházak színvonala is csökkenhet.
A magánellátásra visszatérve még annyit, hogy a magánellátás azért mazsolázik rendesen, nem is tud mást csinálni, tehát diagnosztikában, egynapos sebészetben, ambuláns ellátásokban dolgozhat, de onkológia nincs, szívsebészet nincs; szívroham, stroke, idegsebészeti dolgoknál egyszerűen nem lehet magánellátás, nem is érdemes. És ilyenkor ezeket a fajsúlyos vagy súlyos költségekkel járó ellátásokat mindig visszatolja a magánellátás a közfinanszírozottba, és ezt kell majd tisztázni ebben a törvényben szerintem, ha még ez belefér. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)