HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Sokat beszélünk ennek a törvénytervezetnek a kapcsán arról, hogy mi az, ami nem jó, és azt gondoltam, hogy arról is beszélni kellene, ami helyes  van ilyen. Az például egy helyes gondolat volt, hogy ezzel a kérdéskörrel foglalkozni kívántak. Úgy is lehetne ezt lefordítani, hogy helyes, hogy ezt napirendre tűztük. A kérdés olyan kérdés, amivel foglalkozni kell. Ezt önök helyesen ismerték fel, aztán majd beszélek arról is, hogy mi az, ami nem igazán jól működött.

Sőt, ennek a kérdésnek a kapcsán azon is elgondolkodtam, hogy ha helyesnek ítéljük azt meg, hogy ezzel foglalkozunk, szerintem ez egy olyan súlyú kérdés, aminél akár az is felvetődhetne, hogy ha önök kitalálták volna a megoldást, akár nemzeti konzultációt is lehetett volna ebben a kérdésben szervezni. Ennek lett volna értelme. Ebben mondjanak véleményt az emberek, és önök vállalják fel, hogy arra figyelemmel lesznek! Úgy tűnik, hogy ezt elmulasztották, sőt senkit nem kérdeztek meg ezzel kapcsolatban, szűkkörű egyeztetés zajlott, gondolom, a kormányon belül, aztán ezen kívül senkivel nem beszélgettek erről.

Azt, amit a minisztérium csinált, nem hívnám egyeztetésnek, mert elég jelentős a különbség a tájékoztatás és az egyeztetés között. Önök egy tájékoztatást tartottak egészen rövid idővel a napirend megtárgyalása előtt erről a kérdésről, tehát ezt nem hívnám egyeztetésnek. És még egyszer megismételném, hogy az én megítélésem szerint egy valóban jól kidolgozott és részletesen előkészített ilyen típusú anyaggal akár az emberek elé is ki lehetne vagy ki lehetett volna állni, de úgy tűnik, hogy ezt önök elmulasztották.

Akkor, amikor ezzel a kérdéssel foglalkoztam, óhatatlanul fölmerül az emberben az, miután végigolvasta ezt a javaslatot, hogy ez kinek jó. Az első és a legfontosabb: az embereknek. Ebben az ügyben képviselőként beszélgetek emberekkel, sőt saját magam is végiggondolom ezt, hogy kinek jó ez a tervezet, amit önök idehoztak, ez a javaslat. Az első és legfontosabb, hogy a célközönség, az emberek számára ez jó-e. Ezt kellene elsősorban vizsgálni. Az a gyanúm, hogy amikor önök ezt elkészítették, akkor ezt nem vizsgálták. Úgy is mondhatnám, hogy nincsenek, nem voltak tekintettel az emberekre. Miért? Gyakorlatilag minden egyes részelemében ez hátrányosan érinti azokat, akiket segíteni kellene. Aztán nemcsak az embereket kellene vizsgálni, hanem a rendszer többi elemét is, mert azt is meg lehet fogalmazni, hogy azok, akik ennek a rendszernek a részei, szakápolók, orvosok, az sem baj, ha ők jól érzik magukat azon a munkaterületen, ahol dolgoznak.

Ha az első ilyen célcsoportot vizsgáljuk, az embereket, akkor az megállapítható, hogy az egész rendszer távolabb került tőlük térben is és időben is. Egyrészt az, hogy sokkal többet kell majd utazniuk míg elérhetik azokat a rendeléseket, ahová eddig jártak, és időben is jelentősen változik ennek az elérhetősége, nyilván nem azt jelenti, hogy majd könnyebben és gyorsabban hozzá lehet férni az ellátáshoz. Tehát elmondható az én megítélésem szerint az, hogy ebből az egészségügyi rendszerből, amit önök kialakítani kívánnak, az emberek nem jól fognak kijönni, számukra ez hátrányos lesz, és nem megoldás.

Az orvosok és a szakápolók ügye volt a másik ilyen csoport, akikről jeleztem, hogy érdemes beszélni. Azt érzékelem egyértelműen, hogy az orvosok és a szakdolgozók kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, eddig is ilyen helyzetben voltak, és azt hiszem, hogy ez az elkövetkezendő időszakban ebben az új rendszerben még erősödni is fog. Eddig is ezt a „feudális” szót szoktuk alkalmazni, hogy milyen viszonyok vannak az egészségügyi rendszerben, azt hiszem, hogy elmozdulást jelent ez a javaslat a káosz irányába a feudális rendszerről. Nem azt érzékelem, hogy megoldások születnének.

Azt is érzékelem, hogy jelentős mértékben meg fog jelenni a „hiány” szó az elkövetkezendő időszakban az egészségügyi rendszer működése során. Arra gondolok itt például egészen konkrétan, hogy önök azt gondolják, hogy azzal, ha átveszik a szakrendelőket és beolvasztják egy nagy rendszerbe, akkor az ott dolgozók szabadon telepíthetők különböző pozíciókra. Tehát ha valahol valamilyen hiány van, azt máshonnan el lehet venni, és be lehet tömködni a lyukakat. Én meg azt érzékelem, hogy ez riasztani fogja azokat az orvosokat, akik ma, mondjuk, nem ritkán 70 év felett azt még elvállalják, hogy egy szakrendelőben viszonylag nyugodt és rendezett körülmények között a hozzájuk forduló betegeket ellássák, de egészen biztos vagyok benne, hogy azt nem fogják vállalni, ha valamelyik megyei vagy nagyobb kórházba be kell menniük, és ennyi idősen ügyeletet kell ellátniuk. Tehát azt gondolom, hogy ennek az lesz a következménye, hogy őket is elveszítjük, nem fogják folytatni a munkájukat, és azt hiszem, hogy ezzel a rendszer jelentős károkat fog szenvedni. Azt a hiányt, amit eddig tapasztaltunk, önök ezzel az önök szerint megoldásnak vélt intézkedéssel még súlyosbítják is az elkövetkezendő időszakban.

És ha eljutottunk idáig, hogy végül is kinek jó ez, amit önök itt alkottak, azt megállapíthatjuk, és szerintem bármerre járnak, mindenhol ezt fogják hallani, hogy az embereknek, az egészségügyi ellátásra szorulóknak ez az új elképzelés nem jó, tehát nekik nem jó. Nem jó az orvosoknak és azoknak, akik ebben a rendszerben dolgoznak. Az ő helyzetük is az elkövetkezendő időszakban rosszabbodni fog. Akkor mégis kinek jó? Az értékelhető, hogy önök úgy vélik, hogy önöknek, a kormánynak, a működtetőknek ez egy új és jó rendszer lesz; az én megítélésem szerint pedig nem.

(8.30)

Az is érzékelhető ebből a javaslatból, hogy önök le akarják tudni ezt a feladatot, úgy is lehetne mondani, hogy meg akarják úszni. Az én megítélésem szerint pedig ezt nem fogják tudni megúszni, mégpedig azért, mert vannak olyan területek, ahol viszont súlyos veszélyhelyzetet idéznek elő.

Az egyik ilyen, ahol az önök intézkedései nyomán az én megítélésem szerint veszélyhelyzet alakulhat ki, az a mentők. A mentőszervezet az ma egyrészt egy köztiszteletnek örvendő terület, másrészt az én megítélésem szerint a működőképesség határán van. Lehetne példákat sorolni, hogy mikor nem sikerül időben kiérkezni, és mikor nem sikerül olyan ellátást produkálni, de jellemzően az van, hogy a Mentőszolgálat ma működőképes, és a feladatát el tudja látni. De arra nem képes, hogy amit önök terveznek, hogy nekik még el kellene látni, azt pluszban meg tudja oldani. Ezért én azt gondolom, hogy ha ilyen intézkedéseket hoznak, mint amit önök terveznek, akkor a Mentőszolgálat működése veszélybe fog kerülni. Nem megoldást kínálnak, hanem veszélyeztetnek ma működő területeket.

A másik és talán a legfontosabb ilyen terület pedig a szakrendelők működése és a működtetése. Ma önkormányzati működésben ezek jól ellátják a feladataikat az önkormányzatok hathatós segítségével és hozzáértésével. Azt érzékelem, hogy talán ennek a rendszernek a legjobban működő területe. Önök ugyanazt találták ki, mint amit az iskolákra: központosítani, összevonni, és nem a helyi közélet részeként működtetni ezeket a szakrendelőket. Ha ezt önök valóban meglépik, az én megítélésem szerint nagyon súlyos károkat fognak okozni, ugyanazt, mint amit az oktatásban tettek, mikor elvették az iskolák működését, és egy nagy központi rendszert alakítottak ki, ami a köznyelvben egészen különleges jelző… Na, most ezeket nem idézném, mert még a végén megvonják tőlem a szót. (Derültség az ellenzéki sorokban.) De az van, hogy az iskolák a közmegítélés szerint nem jól működnek, és akkor nagyon finom voltam.

Azt látom, hogy a szakrendelők tervezett elvételével ugyanebbe az irányba akarnak elmozdulni, és ennek az lehet a következménye, hogy ezek a jelenlegi ellátási színvonalat nem fogják tudni megőrizni, és szóltam már az előbb arról, hogy az esetleg itt rendelő idősebb orvosok el fogják hagyni a pályát, illetve beszüntetik a munkájukat, és még nehezebb helyzetbe kerülünk.

A harmadik ilyen veszélyforrás pedig: mindenki elfekvőként emlegeti ezt a területet, de hát egyelőre jobb szót nem találtak ki rá. Az érzékelhető ebből, hogy az ilyen területen lévő betegek számára az a lehetőség, ami jelenleg megvan, azt önök elvennék, az egészségügytől a szociális gondoskodás irányába tolnák ezt el. Ez lehetne egy megoldás, de azt látom, hogy abba az irányba, ahova el akarják tolni, az nem működik. Tehát ma Magyarországon nincs szociális ellátás gyakorlatilag, és önök a jelenleg meglévő, nem túl rózsás helyzetben lévő, elfekvőben lévő betegek számára nem biztosítják a normális ellátást.

Tehát túl azon, hogy nem megoldás, amit önök kínálnak, három olyan veszélyforrás is van, ami az én megítélésem szerint alapvetően befolyásolja az egészségügyi helyzetet ma Magyarországon. Tehát az önök javaslata szerint, én úgy gondolom, hogy több lesz a gond, mint a megoldás. Az egész konklúziója az én számomra pedig az, hogy az önök javaslata súlyosan veszélyezteti a társadalom alappillérét, a családokat, a családok működését és a családok biztonságát veszélyezteti, mert a családok minden egyes tagja érintett az ügyben, a gyermekek, a szülők, akik dolgoznak, hogyha egészségesek, és a családoknál, családokban élő idősek számára sem nyújt megoldást, és ezért a családok biztonságát veszélyezteti, ezért ez nem megoldás. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)