JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót. Igazából nagyjából ott folytatnám, ahol az előbb abbahagytam. Itt ül a szociális államtitkár úr, és van ebben a törvényjavaslatban egy elég jelentős tétel, ami a szociális alrendszert érinti. Jó lenne, ha államtitkár úr elmondaná erről a véleményét. Elmondaná arról, hogy hogyan fog átérkezni ez az ápolási rendszer a szociális ellátórendszerbe, milyen intézmények fogják ott ezt lefolytatni lényegében, honnan lesz pluszforrás arra, hogy javuljon az ellátás minősége, cáfolja meg azt, hogy abból lesz pluszforrás, hogy emelni fogják ezeket a díjakat.

Egyébként egy nagyon érdekes pillanat volt itt, amikor azt hiszem, Kovács fideszes képviselőtársunk valamikor tegnap este 7 óra tájban elmondta, hogy azért jó ez a javaslat, mert egységes díjszabást kell kialakítani az ápolási rendszerben, és hogy a törvényjavaslat viszont azt tartalmazza, hogy az intézmények maguk döntenek majd vagyonnyilatkozat-bekéréssel és egyéb módon arról, hogy milyen díjszabást adnak adott embernek.

Tehát itt az látszik, hogy azért még a kormánypárti oldalon sincsen egyetértés abban, hogy ennek hogy kéne működnie. De én annak is örülnék, hogyha bármelyik kormánypárti képviselőtársunk itt a négy közül elmondaná azt, hogy ők mit gondolnak a szakrendelők helyzetéről, hogy jobban működne akkor, hogyha állami kézbe kerülne, hogyha elvennénk az önkormányzatoktól a szakrendelőket, ahogy azért eléggé látszik ebből a törvényjavaslatból, hogy ennek az előkészítése zajlik, és eléggé látszik ebből a vitából, hogy nagyjából ez a helyzet zajlik.

Amikor itt a magánegészségügyről beszéltek, amikor hozzászóltak még a vitához, hogy a kormány semmiképpen nem akar magánegészségügyet, itt azt kell elmondanom, amit a többi képviselőtársam is elmondott, hogy a magánegészségügy létezik; pontosan azért létezik, mert annyira rossz helyzetbe került a magyar állami egészségügy, hogy azok, akik megtehetik, igénybe veszik a magánszolgáltatásokat egyre nagyobb mértékben, sőt fölmerül az a kérdés is, hogy miért kell nekik járulékot fizetniük, amikor utána magánegészségügyben tudják megoldani a problémájukat.

Nekem is volt két ilyen esetem. Az egyik az, hogy még a választási kampány idején egy szemproblémám lett, és azt választási kampányban szeretné gyorsan megoldani az ember, úgyhogy gondoltam, hogy  mivel a háziorvosom éppen szabadságon volt, helyettesítése egyébként nem volt megoldott , fölhívok egy magánegészségügyi szolgáltatást, hogy akkor mikor tudják megnézni a szememet. És amikor a magánegészségügyi szolgátatásban egy rutin megnézésre a következő hétre kaptam volna időpontot, akkor azért fölmerült az a kérdés, hogy mennyire működik jól ez az egészségügyi rendszer.

Azt szeretném tudatosítani önökben, hogy lényegében itt az elmúlt 12 évben, és előtte is egyébként már az egészségügy lassú átfolyatása zajlik a magánegészségügybe. És ez egy óriási nagy probléma. Ha megnézzük a nemzetközi példákat arra, hogy mit csinál a magánegészségügy, hát, nem a társadalmi különbségeket csökkenti, az biztos.

Nyilván azért a másik véglet az amerikai egészségügyi rendszer, ami azért tényleg valószínűleg a poklok pokla, hogyha egészségügyi rendszerről kell beszélni. Nem is meglepő, hogy mondjuk, az amerikai balolal elég sokat tesz azért, hogy itt egy állami egészségügyi rendszer jöjjön létre, ami a bajbajutottaknak, a dolgozó embereknek biztosít megfelelő szolgáltatást.

De azt kell látnunk, hogy mi viszont ebbe az irányba haladunk jelenleg. És abba az irányba haladunk, ahol az a szolidaritásközösség, ami fenntartja az állami egészségügyi rendszert, vagy ami az alapja az állami egészségügyi rendszernek, az szép lassan feloldódik. És ezt a folyamatot meg kéne fordítani.

Az a baj, hogy én nem látom ebben a törvényjavaslatban azt az irányt, hogy ezt a helyzetet meg akarja fordítani, igazából én pont azt látom, amit a szociális törvénynél láttam, hogy a kormányzati szándék az állami közösség feladása, annak a közösségi gondolatnak a feladása, hogy mindannyian felelősek vagyunk egymásért, és akkor jobb élni ebben az országban, hogy ha minél több embernek is körülöttünk jobb élni ebben az országban.

(8.50)

Ugye, a szociális törvénybe önök azt írták bele, hogy első az egyéni felelősség, második a család és csak kisegítő jelleggel jön ez után az állam. Ebben a törvényjavaslatban több ponton is ezt látjuk, hogy ezt a szellemiséget, ezt a neokonzervatív politikát folytatják alapvetően. Megnyugtató lenne, ha azt mondanák, hogy ez csak egy tévedés, főleg egy olyan válságban, amikor 160 ezer háztartásról tudjuk azt az Intrum nevű, nem túl szép, de követeléskezelő cég kutatásából, hogy az valószínűleg be fog dőlni, és körülbelül egymillió háztartás veszélyeztetett. Egy ilyen helyzetben ezeket a szolidaritásközösségeket erősíteni kellene és nem gyengíteni. Egy ilyen helyzetben az ápolási osztályokat nem egy ilyen bizonytalan törvényjavaslattal kellene átalakítani, hanem forrásokat odarakva, részletszabályokat odarakva egy olyan rendszerben elrakni, amiben, amikor idekerül a parlament elé a törvény, amikor önök szavazni fognak róla, akkor tudják, hogy mi történik utána. Mert most azt látjuk a sürgősségi ellátásnál, azt látjuk az ápolási rendszernél, hogy olyan törvényt fognak megszavazni, ami után nem tudjuk pontosan, hogy mi fog történni ezekben a rendszerekben; nem tudjuk, honnan a pénz, amivel ezeket a rendszereket meg lehetne támasztani; nem tudjuk, hogy a Mentőszolgálat milyen pluszforrásokat fog kapni, hogy a sürgősségi ellátás egy részét meg tudja tartani majd utána.

Szerintem nagyon nem felelős dolog ezt így megszavazni, főleg akkor, amikor a jövő évi költségvetésre önök azt ígérték, hogy át fogják írni még az év vége előtt, most meg azt halljuk, hogy nem fog ez bejönni. Nem tudom, hogy rendeletben kívánjáke átírni a költségvetést, vagy azt gondolják, hogy azokkal a számokkal, amelyeket az idő és a világgazdasági válság azért most már több mint fél éve meghaladott, így igazából működhet a költségvetés. Mondjuk, a Költségvetési Bizottság tagjaként el tudom mondani, hogy az, ami a költségvetésbe van írva, nem sokat segít egyébként abban, hogy mondjuk, egy állampolgár vagy akár egy intézményvezető tájékozódjon abban, mi fog történni a következő évben.

És főleg úgy problémás egyébként az ápolási osztályok átrakása a szociális ellátórendszerbe, hogy látjuk azt, hogy az a pénz, amivel emelkedik a szociális ellátás összege vagy a szociális intézményekre jutó támogatás összege a jövő évihez képest, az egy bőven infláció alatti növekedés, miközben a terhek, mondjuk, a rezsiterhek ezeknél az intézményeknél bőven infláció fölött jelentkeznek, hiszen az energiaár-emelkedés bőven magasabb, mint az alapinflációs számok. Ugye, ebben a kérdésben én többször is kérdeztem itt Rétvári államtitkár urat, illetve írásban is kérdeztem, azt a választ kaptam, hogy leírta azokat a számokat, amelyek nem fedezik ezeket a költségeket, illetve leírta azokat a számokat, amelyek nyilvánvalóan  például az idei évre vonatkozóan  még tavaly születtek. Tehát nem lett betervezve az idei rezsinövekedés ezekbe a számokba. Úgyhogy én nagyon nem látom, hogy a szociális ellátórendszer hogyan fogja kibírni ezt a plusz megnövekedett terhet.

És nagyon nem látni, hogy a Mentőszolgálat hogyan fogja kibírni ezt a plusz megnövekedett terhet. Nagyon egyszerű lett volna, úgyis szeretnek salátákat írni, mondjuk, a költségvetési törvényt is módosítani, és berakni azokat a pluszforrásokat egyébként ezekhez az intézményekhez, és akkor önök is nyugodtabb szívvel szavazhatnák meg ezt a törvényt. De hát ezt nem látjuk.

Itt egyébként nagyon sokszor elmondták, hogy sokat egyeztettek, hiszen tegnap volt egyeztetés az ellenzéki pártokkal, hiszen az orvosi kamarával való egyeztetés után hagytak a szakmai szervezeteknek öt napot. Csak az a helyzet, hogy az egyeztetés nem egy ilyen random dolog, tehát nem arról van szó, hogy azért egyeztetünk, mert az így jó, hanem azért egyeztetünk, hogy beépüljenek javaslatok a törvénybe, hogy különböző szakmai szervezeteket meghallgassanak. És azt a kérdést feltenném, hogy önök komolyan gondoljáke azt, hogy egy hónapnyi egyeztetés elegendő a teljes egészségügyi rendszer reformját jelentő törvényjavaslathoz.

Itt Rétvári Bence államtitkár úr még pár órával ezelőtt azt mondta, hogy de hát a szankcióknál sem egyeztetett az Európai Unió. Majdnem csúnya szót mondtam: kit érdekel? Tehát alapvetően az a helyzet, hogy nem az Európai Unióval vitatkozunk itt, hanem a magyar parlamentben vagyunk, önök ne hivatkozzanak arra, hogy az Európai Unió mit csinál vagy mit nem csinál. Engem nem érdekel az, hogy Németországban mi történik, nem érdekel, hogy Nagy-Britanniában mi történik, engem az érdekel, hogy a magyar egészségügyi rendszerben mi történik. Az érdekel, mert a magyar parlamentben vagyunk. Ne hivatkozzanak ilyen külföldi példákra, mert szerintem teljesen felesleges!

Utolsóként akkor tényleg feltenném még egyszer azt a pár kérdést, amire szerintem érdemes lenne választ kapni, egyrészt államtitkár úrtól, most láttam, hogy jegyzetelt, remélem, akkor nyom majd egy gombot, hogyan fogja a szociális ellátórendszert érinteni ez az átalakítás, és honnan lesznek pluszforrások arra, hogy jobban működjön ez a rendszer, mint a jelenlegi. Illetve akkor arra várnám még a választ, hogy tudjáke azt ígérni, hogy a szakrendelők az önkormányzatoknál fognak maradni. A többiben pedig szintén a költségvetési tételeket kérdezném meg, hogy mivel lesznek ezek az intézkedések aládúcolva költségvetési szinten. Köszönöm.