KÁLMÁN OLGA (DK): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Betegbiztonság. Tudják, mit jelent ez a szó? Emberi méltóság. Tudják, hogy mit jelent ez a szókapcsolat? Élethez, egészséghez való jog. Aggódás, fájdalom, reménytelenség, düh, soha nem múló önmarcangolás, hogy mit tehettem volna jobban, mit tehettem volna másként, hogyan vesztettem el azt, akit a legjobban szerettem, vagy hogyan léptem saját magam egy visszafordíthatatlan útra; hogyan hagyhattam cserben mindazokat, akik szerettek engem, akik szeretnek engem.

Ismerik ezeket a lelket tépő gondolatokat? Maguk játszanak velünk nap mint nap. Játszanak a pénzünkkel, a jelenünkkel, a jövőnkkel, és játszanak az életünkkel. Tőlem aztán felhördülhetnek, az igazság akkor is igaz marad, még akkor is, ha önök megpróbálják közpénzmilliárdokból megvásárolni azt.

A minap láttam egy fotót: az önök egyik képviselője felavatott egy útszéli keresztet. Aztán olvastam egy összefoglaló táblázatot arról, hogy mennyit költöttek önök határon túli focira, mennyit költöttek határon belüli propagandára. Maguk a szemünk előtt lopják ki a szemünket, tagadják le a valóságot, fényezik magukat, védenek meg bennünket Brüsszeltől, Sorostól, egyetemektől, filozófusoktól, rokkantnyugdíjasoktól, gondolkodó diáktól és pedagógustól.

Mindeközben pedig tönkretettek mindent, amire csak rápillantottak. Tudják, nem attól lesz valaki jó keresztény, jó politikus, jó ember, hogy az út mentén a helyi kórus kíséretében átad egy frissen felállított feszületet, és ezzel letudja a politikusi, a keresztényi jócselekedetét. Nem attól lesz valaki jó politikus, jó ember, hogy fennen hangoztatja: megint megmentette az egész országot, az egész Uniót, az egész galaxist az általa kitalált ellenségtől.

Tudják, mi teszi az embert emberré, a politikust politikussá? Hogy nem önös érdekei vezérlik, hogy nem rövid távú, politikai haszonszerzésből cselekszik, hanem másokért, a hazáért.

Én már azt sem kérem önöktől, hogy legyenek jó politikusok, mert tudom, hogy képtelenek rá. De elvárom önöktől, hogy ha az emberség, a szeretet, a másokra figyelés, a haza érdekének fontossága csak csírájában ott szunnyad önökben, akkor ne játsszanak a mi életünkkel, ne játsszanak a mi egészségünkkel. Ne játsszanak a mi gyerekeink, szüleink, szeretteink egészségével, életével! Ha már politikusnak képtelenek, akkor legalább legyenek emberek; igen, egyszerűen emberek, emberségesek.

Mi most az önök nagyszabású egészségügyi úgymond reformjáról vitatkozunk. De valójában miről szól ez a vita? Politikailag egészen egyszerű lenne azt mondanom, hogy az önök dilettantizmusáról, a szerencsétlenkedésükről, a hozzá nem értésükről, a kormányzóképtelenségükről, de most ennél azért többről van szó. Ez a vita arról szól, hogy önök a hatalom adta mámorban a legalapvetőbb értéket is levetkőzték magukról. Ledobták, megtaposták és nevetgélve átugrottak rajta.

Önök a hatalom adta mámorban a legalapvetőbb értéket, az emberséget is levetkőzték magukról, azt, ami az embert emberré teszi; hogy nem hagy cserben szenvedőt, hogyha módja van rá, akkor segít a rászorulónak és a bajban lévőnek. És különösen igaz ez akkor, tisztelt uraim és hölgyeim, ha erre minden lehetősége meg is van. Ha kétharmados parlamenti többséggel csupa olyan döntéseket hozhat, ami biztonságossá teszi az országot, ami biztonságossá, élhetővé teszi az egyén életét. Csupa olyan döntéseket hozhat, amelyekkel óvja az ebben az országban élők mindennapi életét, testi és lelki egészségét.

Ehhez képest mit csinálnak önök? Arról, hogy mit tettek a társadalom lelki egészségével, már többször beszéltem itt; hogy miként fordítottak magyart magyarral szembe, hogyan költöttek közpénzmilliárdokat a gyűlöletkampányaikra, megmérgezve ezzel a társadalom lelkét. Most viszont a testi egészségünkkel játszadoznak.

Tudják, nagyon nehéz eldönteni, hogy önök ennyire alkalmatlanok a feladatra, vagy mindezt hozzá nem értésből teszik, vagy nagyon is tudják, hogy mit cselekednek. Ez utóbbi esetben arról van szó, pontosan tudják, hogy nagy a kabát, nem megy a kormányzás, a szakpolitika, ezért megpróbálnak mindent átláthatatlanná, követhetetlenné tenni, hogy ne derüljön ki az a rengeteg rombolás, amit az elmúlt 12 év alatt az egészségügyben véghez vittek.

De még ezek után sem azon törik a fejüket, hogyan lehetne valamit jobbá tenni, hanem azon, hogy mindazt, amit elszúrtak, hogyan lehet hatalmi szóval eltitkolni.

Az egész világot megrengette a koronavírusjárvány. Hirtelen kellett döntéseket hozni, soha ki nem próbált gyakorlatot követni. A járvány lecsengésével a világ felelős kormányai értékelték, elemezték a hirtelen hozott döntések hatásait, azok következményeit, felkészülve ezzel egy bármikor előforduló hasonló esetre.

Ehhez képest mit csináltak önök? Titkosítottak. Nem tudhatjuk meg az intézkedéseiket, azok hatását, azok következményeit. Miért is?

Ennek sajnos egyetlen oka lehet, most is, mint mindig: így próbálják eltitkolni előlünk a hibás döntéseiket. Csakhogy most nem egy szálloda megszerzéséről, egy kijátszott autópálya-koncesszióról vagy valamelyik cimbora mesés meggazdagodásáról van szó, hanem emberéletekről. Ebben az országban csaknem 50 ezer család gyászol a Covid miatt. (A telefonján beszélgető dr. Láng Zsolt felé fordulva:) Várok addig, amíg nevetgélnek a velem szembeni, fideszes padsorban, és akkor elmondom még egyszer. Ebben az országban csaknem 50 ezer család gyászol a Covid miatt. Remélem, jól hallotta képviselő úr is. És önöknek még van képük eltitkolni, hogy milyen intézkedéseket hoztak vagy nem hoztak meg a járvány alatt! Nincs jogunk tudni? Nincs jogunk tudni, hogy mit titkolnak?

Álljanak elénk és mondják meg! Persze, tudom, hogy nem ennyire bátorak, ahogy a nagy tanítójuk mondaná. Ha valami nem megy, akkor eltitkoljuk, megszerezzük. Nos, ez az önök filozófiája, és nem utolsósorban megfélemlítjük az érintetteket, hogy ne merjenek beszélni a gondokról. Ezt tették az iskolákkal, és ezért akarják most az önkormányzati rendelőket is megkaparintani, mert ha a főnök egy kormányzati dandár, akkor legalább senki nem mer ellentmondani és nyilatkozni.

Mire kell a központosítás önöknek? Hogy mindenki függelmi viszonyba kerüljön, önökön múljon az állása, a szakmája, az egzisztenciája. Maguk egész egyszerűen ócska zsarolók.

Az egészségügyi államtitkáruk májusban azzal debütált, hogy szerinte az ügyek 80 százalékát el lehet dönteni Budapestről egy Excel-táblázatot nézve. Hát, persze, mert abba azt írnak bele, amit csak akarnak, olyan számokkal igazolják a dilettáns döntéseiket, amit nem szégyellnek. Most éppen azzal magyarázzák azt, hogy miért kell megszabadulni az egészségügyi ellátórendszernek a tartós betegápolási tevékenységtől és miért kell azt átadni az egyébként is túlterhelt szociális ellátórendszernek  hogy az ápolási ágyak országos kihasználtsága 59 százalékos. Akik önökkel ellentétben viszont értenek is az egészségügyhöz, azt mondják, hogy önök elegánsan figyelmen kívül hagyták a szégyenletes kásleri ágyfelszabadítás következményeit. Azt, hogy számtalan krónikus osztályról a járvány miatt a betegeket hazaküldték, és a Covid-betegek ellátására átalakították az osztályokat.

Nos, így már kijött önöknek a mindent igazoló matek. Így már kijött önöknek a mindent igazoló matek! Csak tudják, amit maguk egyszerű Excel-táblázatnak és számsornak tekintenek, az a valóságban egy-egy sors, egy-egy ember élete. Tehát ezzel dobálóznak. Hol élnek maguk?!

Kerültek már olyan helyzetbe, hogy egy idős hozzátartozójuknak szüksége lett volna kórházi szakápolásra? Azt tapasztalták, hogy üresen kongtak a kórtermek? Hogy felajánlották a kórházban, milyen szobát szeretne az idős hozzátartozó? Olyat, ahol egyedül fekszik, vagy legyen esetleg más beteg is a szobában? Ezt tapasztalták? Komolyan ezt akarják velünk elhitetni?

Sőt, esetleg meg szokták kérdezni, hogy mennyi ápolót szeretne az idős szülő maga mellé? Kettőt, hármat? Tessék megmondani, mire van szükség, hiszen 59 százalékos a kihasználtság, annyi helyünk van, amennyit csak akarnak, annyi ápolónk van, amennyit csak akarnak. Maguk ezt tapasztalják a magyar egészségügyben? Akkor, amikor egy idős hozzátartozójuknak tartós betegápolásra van szüksége? Ezt akarják velünk elhitetni?!

(9.10)

Tudják, sokszor, sokféleképpen hazudtak már a szemünkbe, de amit most művelnek az egészségügy átalakítását szabályozó törvény kapcsán, az már nem politikai dilettantizmus, hanem az embertelenség kategóriája. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)